porno porno izle porno film izle







HR Generalista Képzés

A munkavédelmi tevékenység szabályozása

A munkavédelmi tevékenység szabályozása

 

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt. 2. § (1) bekezdés, 14. § (1) bekezdés a) pontja) az állam feladatává teszi, hogy - a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel egyeztetve - kialakítsa az egészség, a munkavégző képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, vagyis az országos munkavédelmi programot (a továbbiakban Program), amelynek megvalósulását időszakonként felülvizsgálja. A kormányzati munkamegosztás alapján a Program előterjesztése az egészségügyi miniszterrel egyetértésben a szociális és családügyi miniszter elsődleges feladata (171/1998. (X.15.) Korm. rendelet 8. §-a).

A Program - átfogó nemzetgazdasági jelentőségére tekintettel - országgyűlési határozatként kerülne közzétételre, amelyet évenként kiadott végrehajtási jellegű kormányhatározat, mint intézkedési és ütemterv, töltene ki a tárgyévre konkrét tartalommal, megnevezve a feladatok végrehajtásáért felelős kormányzati szerveket, intézményeket.

A közzétett OGY határozat alapján, az abban foglalt elvek mentén és a feladatok meghatározott sorrendjében, tárcaközi szakmai műhelymunka eredményeként kerülne kidolgozásra az első végrehajtási kormányhatározat, a 2001. évre kiterjedő hatállyal.
A kormányhatározatok megtárgyalását célszerűen az előző év nemzetgazdasági munkavédelmi helyzetéről szóló kormányjelentés előterjesztésével kell időben összekötni, ugyanis ez részben visszajelzése is lehet a Program arányos végrehajtásának. Az Mvt. alapján - ez már másfél évtizedes hagyomány - a Kormány évente (az I. félév utolsó ülésén) tárgyalja meg az előző esztendő munkavédelmi helyzetéről szóló beszámolót, amelyet a szociális és családügyi miniszter terjeszt elő (Mvt. 14. § (1) bekezdés e) pontja).

A Program elkészítését, különösképpen pedig konkrét intézkedések révén történő végrehajtását sürgetővé teszik az utóbbi évtizedben végbement mélyreható változások, amelyeknek jellegét és hatását a Program részletesen ismerteti.

Külön említést érdemel a vállalkozások számának robbanásszerű növekedése, a lakosság tragikus egészségi állapota, a munkavédelmi ismeretek hiánya, az önkizsákmányolás normává válása, a fekete gazdaság kiterjedése, az állam szerepének megváltozása.

A Program meghatározza a munkavédelem szakmai-gazdasági tartalmát, hangsúlyozva, hogy életünk jelentős részét munkahelyen töltjük, ezért a munkavégzéssel összefüggő testi és lelki közérzet egész életminőségünk szempontjából alapvető jelentőségű.

A Program áttekinti a gazdasági és társadalmi közeget és annak változásait, a munkavégzés tárgyi és személyi feltételeit, a baleseti és betegségi mutatókat. Kiemeli a szomorú statisztikát (a férfi lakosság halálozási arányát, mely a legrosszabb a világon), illetve az általános biztonságtudat alacsony színvonalát.

A Program kedvező megállapításai között szerepel az, hogy hazánkban lényegében jogharmonizált szabályrendszer állapítja meg a munkavédelem előírásait, és kellően differenciált, megfelelő hatáskörrel rendelkező felügyeletek ellenőrzik a normák végrehajtását.

A Program végül a stratégiai alapelvek és irányok keretei között, a munkavédelem legfontosabb jogi-szakmai-gazdasági területeihez igazodva, meghatározza a legfontosabb feladatokat. Ezek között van:

  • az önálló balesetbiztosítási rendszer kialakítása
  • a nemzetközi és hazai jogharmonizáció folyamatos megvalósítása
  • a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás javítása
  • információs rendszer működtetése
  • a kutatás-fejlesztés támogatása
  • a szakemberek képzésének, továbbképzésének fejlesztése
  • a veszélyes anyagok, készítmények kezelése, foglalkozási ártalmak csökkentése
  • a kiemelten veszélyes munkatevékenységek figyelemmel kísérése
  • a kisvállalkozások segítése
  • a hatósági ellenőrzés feltételeinek javítása.

A Program egyik legfontosabb alapelve a fenntartható fejlődés elve. A modernizáció, a teljesítmények, a termelési és szolgáltatási eredmények fokozása, a fejlődés csak fenntartható módon történhet. A gazdasági fejlődésnek nem szabad olyan módon és mértékben elhasználnia az emberi erőforrásokat, hogy a későbbiekben azok hiánya váljék a fejlődés gátjává. Ezért a munkahelyi biztonság és egészség védelmére, a munkahelyi kockázatok minimalizálására irányuló intézkedések - az emberi erőforrások védelmeként - a nemzetgazdaság fenntartható fejlődésének stratégiai elemei.

A Program minden részletében az érintettek partneri viszonyára épít, amelynek – a felelősségek pontos elhatárolása mellett - ki kell terjednie az állami, közigazgatási szervek, a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseleti szervei, a munkahelyi biztonsághoz és egészségvédelemhez kapcsolódó, a munka világát érintő rokon területek (tűzvédelem, környezetvédelem, műszaki biztonság, közegészségügy, társadalombiztosítás, szabványosítás, termékbiztonság, fogyasztóvédelem stb.) közötti hatékony és folyamatos együttműködésre.

A Program jelenlegi tervezete az állami szervekkel, szakmai intézményekkel, a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseleti szerveivel történt sokoldalú, átfogó és alapos konzultációk, informális és formális egyeztetések eredményeként alakult ki, és a munkavédelem legmagasabb szintű, országos érdekegyeztető intézménye, a Munkavédelmi Bizottság egyhangúan támogatta.
 
 

Tájékoztató jelentés a Kormánynak az 
1999. évi munkavédelmi helyzetéről

I. A MUNKABIZTONSÁG HELYZETE

1. A munkafeltételek alakulása az OMMF tapasztalatai alapján

Az OMMF ellenőrzési tapasztalatait összegezve megállapítható, hogy a nemzetgazdaság stabilizációja a munkakultúra területén is éreztette hatását, főleg a közelmúltban telepített új üzemek esetében. A munkáltatók jogkövetése kis mértékben javult, de még mindig jellemző a veszélyforrások lebecsülése. A munkáltatók gazdasági helyzete jelentősen befolyásolta a munkabiztonság alakulását: jelentős részüknél az anyagi erőforrások hiánya is közrejátszott abban, hogy nem javult a munkavédelmi helyzet. A kis- és középvállalkozá-sok nagy részénél továbbra is érdektelenség és vezetői közömbösség tapasztalható. A kis- és középvállalkozásoknál gyakran hiányosak a munkavédelmi ismeretek; nemcsak a mun-kavédelmi követelmények kielégítésének módjával, hanem maguknak a követelmények-nek a létezésével sincsenek tisztában, és nem ismerik fel a munkavédelem pozitív gazdasági szerepét sem.

A fokozódó teljesítménykényszer miatt a munkáltatók és a munkavállalók egyaránt a biztonság mellőzésével próbálnak “takarékoskodni” és “gyorsítani a munkát”. Továbbra is gyakori, hogy a munkáltató nem biztosít egyéni védőeszközt vagy nem követeli meg a használatát. Változatlanul jellemző az esés elleni védelem hiánya, a dúcolatlan munkaárkokban való munkavégzés, a szabálytalan állványzatok használata. Gyakori hiányosság még a villamos biztonsági követelmények megsértése, a jogosulatlan gépkezelés, valamint a balesetek bejelentési és kivizsgálási kötelezettségének elmulasztása.

1.1 A gazdaság egyes területei

Az egészségügyben folytatódtak, illetve befejeződtek a létesítményi rekonstrukciók, a kiszolgáló egységek munkabiztonsági állapota azonban esetenként nem megfelelő. Egyes kórházak és más egészségügyi létesítmények műszaki állapota nem kielégítő, a karbantartó személyzet létszáma minimális, sok helyen megoldatlan a betegek biztonságos mozgatása.

Az építő- és építőanyag-iparban a fokozott ellenőrzés mellett is újratermelődnek a munkabiztonsági hiányosságok. A vállalkozások nagy részénél még csak meg sem próbálkoznak a biztonságos munkafeltételek kialakításával. A maximális nyereségre való törekvés miatt sokszor figyelmen kívül hagyják a legalapvetőbb munkabiztonsági szabályokat is – jellemző az iparágra az egyéni védőeszközök hiánya vagy használatának mellőzése, a leesés elleni védelem megoldatlansága, a dúcolatlan falú munkaárkok.

A faiparban a munkaeszközök nagy része műszakilag elavult, munkabiztonsági szempontból nem megfelelő. A faipari gépekre jellemzőek a forgó, mozgó géprészek burkolási hiányosságai, a veszélyes mértékű zaj és porszennyezés, a szabályos üzembe helyezés elmaradása. Az erdőgazdaságban változatlanul mellőzik az egyéni védőeszközök használatát, és esetenként hiányzik a szakszerű irányítás.

A gépipar, gépjavítás területén tovább folytatódtak a munkavédelmi helyzetet javító beruházások, korszerűsítések. A kis üzemekben azonban gyakoriak a veszélyes munkaeszközök és a villamos érintésvédelmi problémák. A munkaterek többsége szűk, a gépekről gyakran hiányzanak a védőberendezések. A rakodó-, emelő- és szállítógépek esetében gyakran  hiányzik az emelőgépekhez előírt képesítés, és nem végzik el az előírt gépvizsgálatokat.

A kereskedelemben és vendéglátásban – az új létesítmények kivételével – a kiszolgáló helyiségek, konyhák, raktárak, előkészítők általában túlzsúfoltak, felszereltségük elavult, jellemzőek a villamos berendezések biztonsági hiányosságai.
A mezőgazdaságra változatlanul jellemző a géppark fokozatos elöregedése és nem kielé-gítő biztonsági állapota. Az erő- és munkagépek védőberendezései gyakran hiányoznak. Az élelmiszeriparban a nagyüzemek, multinacionális vállalatok általában foglalkoztatnak munkavédelmi szakembert, aki időben jelzi a hiányosságokat, azonban a kisebb vállalkozók többsége nem is ismeri a munkavédelmi előírásokat.

1.2 Az egyéni védőeszköz ellátás

A munkáltatók gyakran nem szabályozzák írásban az egyéni védőeszközök juttatását, de ha szabályozzák is, nem biztosítják teljes körűen a szükséges védőeszközöket a munkavállalóknak. Ezért, noha a rendelkezésre álló védőeszközök választéka és minősége általánosságban jó, a munkavállalók a választék bővülése ellenére sem jutnak megfelelő védelemhez.

A tapasztalatok szerint továbbra is nagy számban vannak forgalomban a szabályoknak nem megfelelő egyéni védőeszközök, amelyek sem az európai, sem a magyar vizsgálati, tanúsítási eljáráson nem estek át. Ilyenkor a forgalmazó gyakran egyben a minősíttető, így a szabálytalanság már a védőeszköz piacra jutásának első fázisában jelentkezik.

A vizsgálatok szerint nagy mennyiségben vannak kereskedelmi forgalomban olyan, egyéb-ként engedélyezett egyéni védőeszközök is, amelyekről hiányzik a biztonsági vizsgálati jel, és nincsenek ellátva megfelelő vásárlási tájékoztatóval sem. A minősített importtermékek szintén gyakran nem rendelkeznek magyar nyelvű vásárlási tájékoztatóval, illetve biztonsági vizsgálati jellel. Előfordult olyan eset is, hogy az engedélyezett terméken technológiai módosítás történt, illetve nem az engedélyben szereplő terméket forgalmazták. Az ismételten jelentkező hiányosságok miatt elengedhetetlenül szükséges volna a piacra kerülő termékek munkavédelmi megfelelőségének fokozottabb fogyasztóvédelmi ellenőrzése.

Az OMMF 1999-ben országos célvizsgálatot indított, amelyben az egyéni védőeszközök ellátását és használatát ellenőrizték. A vizsgálat szerint az elmúlt évekhez viszonyítva csökkent azoknak a munkabaleseteknek az abszolút száma, amelyek egyéni védőeszkö-zökkel kapcsolatos hiányosságokra vezethetőek vissza. Ez azonban nem a védőeszközellátás és -használat színvonalának emelkedését jelzi, hanem főként a gazdálkodó szervezetek átalakulását, a létszám és a termelés korábbi években történt csökkenését.

A legrosszabb képet az elmúlt évben is az építő- és építőanyag-ipar mutatta, de jelentős a veszélyeztetés a magasban végzett munkák, valamint a fakitermelési munkálatok során is. A védőeszközzel kapcsolatos balesetek legáltalánosabb oka a használat szakszerűtlensége (vagy elmulasztása), és csak ritkán fordul elő, hogy a nem megfelelő védőeszköz okoz balesetet. A megtörtént balesetek után a védőeszközök megfelelőségét a munkáltatók nagy része nem ellenőriztette. Az érdekvédelmi szervek tapasztalatai szerint a költségvetési intézményekben – különösen az egészségügy alulfinanszírozása miatt – esetenként nem megfelelő az egyéni védőeszköz ellátás. Az alkalmazottat nem foglalkoztató egyéni vállalkozók általában nem is ismerik az egyéni védőeszközzel összefüggő szabályozási és egyéb kötelezettségeiket.

2.  A munkabalesetek alakulása

A munkabalesetek, ezen belül a súlyos – halálos és csonkolással járó – balesetek számát és az előző évhez viszonyított arányát az alábbi táblázat mutatja. (Az adatok a bányász-baleseteket nem tartalmazzák.)
 

Munkabaleset 

1998

1999

Előző év %-ában

Összes 

26 944

26 979

99

 Halálos 

158

154

98

 Csonkulásos

314

396

126

1000 foglalkoztatottra jutó*

7,3

7,3

100

 100000 foglalkoztatottra jutó halálos 

4,3

4,2

98

*Foglalkoztatotti létszám: 1998-ban 3 672 000. Mivel az 1999-es statisztikai adat még nem áll rendelkezésre, az 1999-es fajlagos mutatókat is az 1998-as létszámra vetítettük.

Az adatok szerint mind a munkabalesetek abszolút számai, mind a relatív mutatók csak jelentéktelen mértékben változtak az előző évhez képest. Az egyetlen komoly kivételt a csonkulással járó munkabalesetek jelentik, ezek száma mintegy 26%-kal növekedett.

A munkabalesetek alakulását ágazati bontásban a jelentés végén mellékelt táblázat mutatja.

Továbbra sem tapasztalható javulás a bejelentési fegyelem területén. Még mindig jelen-tős, 20-25%-ra tehető az eltitkolt balesetek száma. Több esetben a munkáltató arra hivatkozással nem minősíti az esetet munkabalesetnek, hogy a munkavállaló nem a szá-mára meghatározott feladatot végezte, vagy nem a megfelelő eszközt használta. Gyakran előfordul, hogy a munkahelyi vezető “rábeszéli” a dolgozót, hogy a balesetből adódó munkaképtelenség időtartama alatt menjen szabadságára. Változatlanul az eltitkolás egyik fő tényezője a fekete munkavégzés, ahol a munkavédelmi garanciák nem érvényesülnek.  A nem súlyos balesetek hatósági felderítése ritkán lehetséges, hiszen ebben sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem érdekelt. A teljességhez tartozik, hogy az egyszemélyes vállalkozásokra jelenleg nem is terjed ki a bejelentési szabályok hatálya, ezért az ilyen munkabalesetekről nincs információ.

3. A minisztériumok munkavédelmi irányító tevékenysége és helyzetértékelése

Az ágazati munkavédelem megszervezését és irányítását a tevékenység szerint illetékes miniszter feladataként jelöli meg az Mvt. 17. § (7) bekezdése, míg az állami feladatcsoport részletezését (az ágazati tevékenységet) az Mvt. 15. §-a tartalmazza. Az elmúlt évi tapasztalatok értékelését is a minisztériumoktól küldött tájékoztató anyag alapozta meg (FVM, KHVM, KöM, NKÖM, OM és GM).

A vélemények között általános gondként szerepelt egyrészt az, hogy a minisztériumokban szűkült a munkavédelemmel foglalkozó szakemberek létszáma, másrészt az, hogy viszonylag kevés információval rendelkeznek a munkavédelem területéről. Ez utóbbi oka, hogy a jelentési kötelezettségek megszűnése miatt nem kapnak folyamatos tájékoztatást, ezért az információt elsősorban a tulajdonosi körbe tartozó intézményektől, társaságoktól, illetve saját ellenőrzéseik, vizsgálataik során szerzik meg.

Az ágazatok munkavédelmi helyzete a gazdasági fejlődéstől függően eltérő képet tükröz. Az NKÖM és a KöM a munkavédelmi helyzetet kielégítőnek tartja, míg a GM a munkakörülmények kifejezett javulásáról számol be. A GM szerint az ipar szerkezetváltásának és privatizálásának köszönhető a műszaki fejlesztés, a munkabiztonság, a munkakörülmények javulása. Az OM jelzése szerint az intézmények gazdálkodási nehézségekkel küzde-nek, ami a fejlesztések korlátozásában és állagromlásban mutatkozik meg.

A mezőgazdaság területén – különösen a kisüzemekben és családi gazdaságokban – a gazdaság működőképességének fenntartása és a gazdaságos termelés érdekében végrehajtott költségcsökkentés áldozatává vált a biztonságos munkavégzés. Az FVM kitér arra, hogy az ellenőrző-vizsgáló intézetek tapasztalatai szerint az ezekben a gazdaságokban üzemelő műszaki létesítmények, eszközök, gépek, berendezések jelentős része nem felel meg a munkabiztonsági követelményeknek. Az üzemeltetők nem rendelkeznek a szükséges munkavédelmi ismeretekkel, képzettséggel, engedéllyel. A nagy gazdaságokban, a nagyüzemekben viszont általában megtartják az előírásokat, a gépeket munkavédelmi megfelelőségi tanúsítással ellátva üzemeltetik, és elvégeztetik a szükséges felülvizsgálatot is.

A munkavédelem jogi szabályozásában kiemelkedő fontosságú volt az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági szabályzatainak módosítása, újbóli kiadása (GM), a büntetésvégrehajtás átfogó újraszabályozása (IM), a munkahelyen a nemdohányzók védelmének biztosítása, illetve egyes munkaegészségügyi EU-irányelvek honosítása (EüM: biológiai tényezők elleni védelem, egyéni védőeszköz használat). Emellett az 1999. évi C. törvény kihirdette a munkavédelem emberi jogi tényezőit megfogalmazó Európai Szociális Kartát.

A szabályok, szabványok ismerete és alkalmazása a GM tapasztalata szerint a gazdálkodó szervezetek többségénél megfelelő. A KöM és az FVM véleménye szerint viszont nehéz figyelemmel kísérni a kötelezővé tett szabványok érvényesülését. A megjelenő új szabványok jegyzéke, a szabványügyi közlemények nem jutnak el a kis gazdaságokhoz, vállalkozókhoz. A szabványok magas költsége és a “jóváhagyó közleményes” angol nyelvű szabványok törvényes megjelenése a szakmai képzésben is gondot jelent (OM).

A köz- és felsőoktatási intézmények foglalkozás-egészségügyi ellátási gondjait, finanszírozási nehézségét jelzi az OM. A tapasztalatok szerint a kisebb intézmények körében – a korlátozott anyagi lehetőségek miatt – nem kötnek szerződést a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásra, és csak az általuk legszükségesebbnek ítélt orvosi alkalmassági vizsgálatokat végeztetik el.

Munkabiztonsági tárgyú kutatásról egy témakörben számolt be az FVM, míg a GM és a KHVM ismeretei szerint ilyen tárgyú kutatás csak nagyobb – többezer fős - gazdálkodó szervezeteknél történt.

6. A bányászat munkavédelmi helyzete

6.1 A munkafeltételek alakulása

A bányák műszaki állapota 1999-ben megfelelt a követelményeknek, annak ellenére, hogy a bányászati létesítmények, berendezések és eszközök korszerűsítésére továbbra sem volt számottevő lehetőség. A gazdálkodási nehézségek ellenére a bányászat műszaki biztonsági, illetve munkavédelmi helyzete elfogadható, az előző évekhez viszonyítva kis mértékű javulás tapasztalható. Egyes területeken, elsősorban a tőkeerős külszíni bányavállalkozásoknál jelentős fejlesztés, korszerűsítés történt, melynek köszönhetően a munkakörülmények és a munkavédelmi helyzet kedvezően változott.

A fő bányaveszélyek elleni hatékony védekezésnek köszönhetően a mélyműveléses bányászatban a súlyos üzemzavarok, illetve halálos balesetek száma jelentős mértékben csökkent.

6.2 A bányászati munkabalesetek alakulása

A bányászati munkabalesetek száma az 1999. évben a következők szerint alakult:
 

Bányászati 
munkabalesetek

1998

1999

Előző év %-ában

Összes

1743

1419

81

Halálos

10

7

70

Csonkulásos

11

8

73

1000 foglalkoztatottra jutó

54,5

47,3

87

100000 foglalkoztatottra jutó halálos 

34,4

23,3

68

Összehasonlítva az 1998. és 1999. évi adatokat megállapítható, hogy a munkabalesetek száma továbbra is egyenletesen csökkent. A mutatók javulását elsősorban a foglalkoztatottak számának csökkenése eredményezte, de ehhez hozzájárult a fokozottan veszélyes munkahelyek számának csökkenése, és a munkakörülmények, valamint a munkafegyelem javulása is.

A bányászati munkabalesetek 88%-a a szilárdásvány-bányászatban történt, számszerűen a legtöbb továbbra is a mélyművelésű szénbányákban (1109 fő), amely az előző évinek 75,8%-a. Az előbbiek ellenére kiemelendő, hogy a mélyművelésű bányákban csak egy halálos baleset történt.

6.3 A bányafelügyelet 1999. évi munkavédelmi tevékenysége

A bányafelügyelet (a Magyar Bányászati Hivatal és az irányítása alatt álló négy regionális bányakapitányság) a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII törvény (Mvt.) alapján, a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvényben (Bt) és a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvényben (Gszt) meghatározott területeken gyakorolta munkavédelmi hatósági jogkörét.

A bányafelügyelet a Bt-ben, a Gszt-ben és a végrehajtásukra kiadott kormányrendeletekben megállapított szerteágazó (műszaki biztonsági, munkavédelmi, munkaügyi, tűzvédelmi, építésügyi hatósági és építés-felügyeleti, valamint ásványvagyon-gazdálkodási) hatáskörét 30 föld alatti és 894 külszíni szilárdásvány-bánya, 6 kőolaj- és földgázbányászati üzem, 8 propán-butángáz töltőüzem, 104 bányászati vizsgálóállomás, valamint a felügyelt területeken üzemeltetett nyomástartó berendezések, az ipari robbantási, valamint a gázszolgáltatói tevékenységek területén látta el.

A bányafelügyelet jogszabály-előkészítő tevékenysége keretében az év során három bányabiztonsági szabályzat tervezetét készítette el, valamint részt vett további négy biztonsági szabályzat-tervezet véleményezésében. Kiemelkedő jelentőségű az a gazdasági miniszteri rendelet tervezet, amely jogharmonizációs feladatként honosítja a vonatkozó EU irányelveket (a 92/91/EGK és a 92/104/EGK), és így érvényesülhetnek a munkavédelmi jogi szabályozásban a legsajátosabb bányászati követelmények is.

A bányahatóság továbbá 2219 létesítési, illetve használatbavételi engedélyt adott ki. Felügyelői egyéb szakigazgatási feladataik ellátása mellett 1999-ben 3493 műszakot (munkanapot) fordítottak ellenőrzési kötelezettségeik teljesítésére (10 gazdasági egységnél 173 műszak ráfordítással komplex ellenőrzést, 10 témakörben 626 műszakkal célellenőrzést és 2529 műszakot igénybe véve egyéni vagy csoportos ellenőrzést tartottak).

A komplex szemléken a bányafelügyelet a kialakított gyakorlat szerint az üzemek (bányaüzemek) biztonsági állapotát, baleseti, egészségügyi és munkavédelmi helyzetét, a munkaügyi szabályok megtartását, valamint a fő bányaveszélyek elleni védekezés állását, a bányaüzemi rendet és állapotokat vizsgálta.

A bányafelügyelet országos célellenőrzés keretében vizsgálta a bányaüzemekben alkalmazott menekülő készülékekkel kapcsolatos követelmények kielégítését, a gazdálkodó szervezetek által használt robbantógépek ellenőrzésének rendjét, a szállítóvezetékek biztonsági övezetében előírt tilalmak, korlátozások megtartását, a propán-bután palackok töltettömegének és szelepeik tömörségének ellenőrzését, a bányászati célt szolgáló vizsgálóállomások működésének tárgyi és személyi feltételeit, az engedélyekben foglalt egyéb feltételek meglétét. A vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a vizsgálat körébe vont létesítmények, gépek, berendezések műszaki állapota nagy többségében megfelelő, a biztonságos üzemeltetés személyi feltételei – néhány kivételtől eltekintve - biztosítottak.

A bányakapitányságok az év folyamán 117 esetben folytattak le szabálysértési eljárást, ebből 112 esetben összesen 1 347 000 Ft összegű pénzbírságot szabtak ki, ebből a munkavédelmi szabálysértések miatt kiszabott pénzbírság összege 199 500 Ft volt, mely összeg az elmúlt évhez viszonyítva csökkent.

 SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓK

Napjainkban alapvető követelmény az emberi egészség és a környezeti értékek megóvása, ami egyre növekvő feladatok elé állítja a védelem különféle területein dolgozó szakembereket. E feladat magas színvonalú ellátásához kíván alapítványunk hozzájárulni szakirodalmi tájékoztató szolgáltatásával, amelynek keretében a korszerű és releváns nemzetközi szakirodalom áttekintését nyújtjuk kiválasztott publikációk referátumainak közlésével. Kiadványaink értékes részét képezi a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) Munkavédelmi- és egészségügyi információs központjának (CIS) szakanyagaiból készült válogatás.

VEGYIPARI MUNKAVÉDELMI BIZTONSÁGTECHNIKAI TÁJÉKOZTATÓ

Kéthavonta megjelenő kiadvány, számonként 50 referátumot tartalmaz.
Témakörök: veszélyes anyagok, készítmények tulajdonságai, hatásai ; vegyipari technológiák; mérési metodológia; biztonságtechnikai szervezés és ellenőrzés; balesetmegelőzés; egyéb kockázatok és ártalmak.

IPARI KOCKÁZATOK, KATASZTRÓFAELHÁRÍTÁS KIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ

Negyedévenként megjelenő kiadvány, számonként 50 referátumot tartalmaz.
Témakörök: technológiai kockázatok; kockázatelemzési módszerek és értékelésük; ipari haváriák; egyéni és kollektív védelem; a védőeszközök értékelése; a katasztrófaelhárítás üzemi szervezése; kapcsolattartás a környezettel.

GÉPIPARI MUNKAVÉDELMI BIZTONSÁGTECHNIKAI TÁJÉKOZTATÓ

Havonként megjelenő kiadvány, számonként 50 referátumot tartalmaz.
Témakörök: ipari technológiák és eljárások; az ipari tevékenységek sajátos kockázatai, egészségügyi hatások; egyéni és kollektív védelem, a védelmi módok értékelése, informatika és biztonság; gépek biztonságtechnikája; balesetmegelőzés; üzemi ellenőrzések.

MUNKA-ÉS ÜZEMEGÉSZSÉGÜGYI TÁJÉKOZTATÓ

Negyedévenként megjelenő kiadvány, számonként 50 referátumot tartalmaz.
Témakörök: anyagok használatának egészségi kockázatai; toxikológia; az üzemorvosi munka szervezése; védőeszközök egészségügyi alkalmassága; balesetmegelőzés- epidemiológia.

TŰZ- ÉS VAGYONVÉDELMI SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ

Negyedévenként megjelenő kiadvány, számonként 50 referátumot tartalmaz.
Témakörök: elméletek, kutatási eredmények; tűzfelderítés; tűzesetek; egyéni védőeszközök; üzemi prevenció; üzemi vagyonvédelmi rendszerek; telekommunikáció; őrzés.

MUNKAHELYI KÖRNYEZETVÉDELMI SZAKIRODALMI TÁJÉKOZTATÓ

Negyedévenként megjelenő kiadvány; számonként 50 referátumot tartalmaz.
Témakörök: ipari technológiák környezeti kockázatai, fizikai és vegyi ártalmak; mérési metodológia és az eljárások értékelése; egyéni és kollektív védelem, a védelmi módok értékelése; hulladékkezelés; üzemi munkaszervezés.

A tájékoztatók valamennyi referátumának eredeti dokumentuma rendelkezésre áll, így azokról megrendelésre másolatot küldünk, illetve a fordításokat lebonyolítjuk.

A KÉPERNYŐS MUNKAHELYEK MINIMÁLIS EGÉSZSÉGI ÉS BIZTONSÁGI
KÖVETELMÉNYEIVEL KAPCSOLATOS MUNKÁLTATÓI GONDOLATOK

Amint az közismert, a képernyős munkahelyek minimális egészségi és biztonsági követelményeiről rendelkező európai direktíva kihirdetése november 3-án az egészségügyi miniszter SO/1999 (XI.3.) EüM.sz. rendeletével megtörtént.

A rendelet előírásai - néhány kivétellel - 2000. január 3-án hatályba lépnek. A jogszabály kihirdetése óta különböző hatósági és munkáltatói vélemények kaptak meglehetősen nagy sajtónyilvánosságot arra tekintettel, hogy annak végrehajtása - véleményünk szerint - jelentős jogalkalmazási problémákat fog felvetni. Ebből a szempontból különösen sajnálatosnak tartjuk, hogy a társadalmi párbeszéd fórumain a tervezet egyeztetése megkezdődött, de nem fejeződött be.

A gyakorlat is igazolja, hogy a jogszabály végrehajtásának munkáltatói szempontból kétirányú következményei lesznek:

Egyrészt a mellékletben részletesen körülírt technikai feltételek biztosítása jelentős beruházás igénnyel jár mind a versenyszférában, mind a közszférában képernyő előtt munkát végző munkavállalók munkakörülményeinek az előírások szerinti átalakításában, másrészt - ami már a 2000. év közvetlen kötelezettségeit érinti - mindazon munkaszervezési intézkedések megtervezése és végrehajtása, amelyeket a képernyő előtti munkavégzés munkaidejének korlátozása jelent.

Ebben a vonatkozásban ismételten hangsúlyozni kell, hogy esetünkben a képernyő előtt munkavégzés munkaidejének korlátozásáról és a kötelező munkaközi szünetek biztosításáról van szó. A probléma megoldása valamennyi munkáltató számára a rendelet hatályba lépésének napjától megoldandó feladat.

A rendelet kihirdetése óta tapasztalt gyakorlati problémák és a felkészülés vitathatatlanul rövid időtartama miatt a MGYOSZ elnöke írásban kérte fel a jogszabály kiadásáért felelős tárca vezetőjét arra, hogy - nem vitatva az európai direktíva honosításának szükségességét - az összetett beruházási és munkaszervezési intézkedések várható jelentős költség kihatásai miatt - a felkészülés időtartamát egységesen és általánosan 2001. december 31. napjában határozza meg.

A vázoltak mellett további jelentős munkáltatói probléma a munkavállalók látásélességének folyamatos biztosítása és a szükséges szemüveg teljes költségének viselése.

Vitathatatlan azonban, hogy amennyiben a munkavállaló látásélességének gyors romlása bekövetkezik, abban nem csupán a munkahelyi körülményeknek lehet szerepük. Ebből kiindulva a Munkavédelmi Bizottság munkáltatói oldala a kezdetektől fogva szemben állt azzal a szabályozási megoldással, amely a jogszabályban kihirdetésre került.

További érvünk a jogszabály vázolt rendelkezésének módosítására az, hogy az európai irányelv a munkavállaló látásélességének folyamatos biztosításával összefüggő feladatokat a nemzeti egészségügyi rendszer (hazánkban az Egészségbiztosítási Alap) finanszírozási körébe utalja.

A fentiek miatt a Munkavédelmi Bizottság munkáltatói oldala - ideértve a MGYOSZ képviselőjét és szakértőit is - minden rendelkezésükre álló eszközzel arra törekszenek, hogy a kihirdetett rendelet módosításával a jogalkalmazási gyakorlat által felvetett kérdések megnyugtató megoldása mielőbb megtörténjen.

                                             Dr.Nosztrai Judit

Ártalmatlannak tűnő vészhelyzetek

Egy dolgozó az üzemben töltés alatt álló vasúti tartálykocsit ellenőrzött. A vasúti töltőhídról lefelé jövet a hágcsó utolsó fokán rosszul lépet és a bal lába lecsúszott a szilárd járdafelületről. A hirtelen mozdulat következtében a dolgozó dereka megrándult. A kivizsgálás során megállapították, hogy a munkavállaló az előírt védőcipőt, védőfelszerelést használta. A látási viszonyok jók voltak, a hágcsó szabályos kivitelezésű, ép és fokain szennyező anyag nem volt. Látszólag tehát semmilyen külső körülmény nem játszott közre a baleset bekövetkezésében.

Ellenőrzések kimutatták, hogy a 3 napnál hosszabb munkakieséssel járó munka baleseteknek csaknem 20 százaléka a rossz lépésből, elcsúszásból, elbotlásból, vagy az azonos szinten történő mozgás esetén elesésből származik. A munkavégzés helyszínei és körülményei megszokottnak tűnnek, mégis jelentős munkaidő – kieséssel járó balesetek következnek be.

Az elbotlás viszonylag könnyen megérthető, mert esetenként figyelmetlenségre vezethető vissza. Az elcsúszás, bekövetkezése bár tudjuk, hogy mért következik be, már kevésbé érhető. Ha a cipő és a járófelület között súrlódás nem ad elegendő ellenállást az elülső eredő erők leküzdése az érintkezési pontban, akkor elcsúszunk. Ez elméletileg így igaz, azonban a köznapi élet során sohasem gondolunk súrlódási tényezőre, mozgásunk, járásunk ösztönös cselekvések sorából áll. De azt valamennyien tudjuk, hogy ha például terhet viszünk, súlypontunk megváltozik, és ha ebből a helyzetből kibillenünk, nehezen nyerjük vissza egyensúlyunkat. Előfordul, hogy rosszul lépünk és ez a boka, illetve a lábfejsérüléshez vezet. Általános tapasztalatunk, hogy a csúszós úton is tudunk járni, ha egy kicsit megváltoztatjuk járásunkat. Ilyemkor csökkentjük a lépések hosszát és kissé előrenyújtott lábfejjel lépünk. Csaknem bizonyos, hogy a felület csúszósságának hirtelen megváltozása jelentős tényezője a csúszásos baleseteknek. Ezek leginkább akkor fordulnak elő, ha valaki a megszokott felületen járva váratlanul egy eltérő csúszósságú foltra lép.

Elcsúszásos balesetek megelőzésében fontos szerepe van a baleseti ok körültekintő meghatározásának. Ha lehetővé válik, hogy a legapróbb körülményeket is feltárjuk, akkor könnyebb lesz a kiváltó ok megszüntetése.

Hogy szennyező anyagkiömlések, a meglazult padlózat – elemek, az eldobott alkatrészek, stb. baleseti veszélyt jelentenek, az mindenki számára nyilvánvaló, s ezt egy munkavédelmi ellenőrzésen nem lehet figyelmen kívül kihagyni. De a padló ragyogó tisztán tartása is együtt járhat azzal, hogy nő a síkossága és ezzel együtt az elcsúszásveszély. A padlófényező helyes megválasztás, a változást szembetűnővé tevő helyes megvilágítás hozzájárul a baleseti helyzet kialakulásának megelőzéséhez. Különösen egy-egy felújítás, nagytakarítás alkalmával kell ügyelni arra, hogy a korábbi csúszásgátló megoldások ne veszítsenek hatékonyságukból.

Ma már az elcsúszások, elesések okainak vizsgálata része a munkavédelmi kutatásoknak, egyre több összetevő elemzésének eredménye válik ismerté. Mindez nem öncélú: az eredményeket, hasznosítják a védőfelszerelést-gyártók, a munkavégző egyének, magatartását a tudatalatti szférában befolyásolják ezek az ismeretek, ha felhívjuk rá a figyelmet.

A munkavédelmi képviselők jelentős szerepet vállalnak a megelőző munkában, a tudati szférában, azzal, hogy felhívják munkatársaik figyelmét az esetleges veszélyekre, ugyanakkor összegyűjtik a munkavállalók észrevételeit és javaslatait legmegfelelőbb védőeszközök kiválasztásához.

Vissza

 Nyomtatóbarát verzió     Email-ban tovább küldöm ismerösömnek

  





Szakszervezetek.hu
legfrissebb híre:

Nem sikerült a lekérdezés, MySQL hibaüzenet: