porno porno izle porno film izle







HR Generalista Képzés

MAGYARORSZÁG MUNKAVÉDELMI HELYZETE

A SZAKSZERVEZETEK ÉS MÁS

MUNKAHELYI MUNKAVÁLLALÓI KÉPVISELETEK MUNKAVÉDELMI FELADATAI

KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ

CSATLAKOZÁSUNK VÁRHATÓ KÖVETELMÉNYEIRE






Szerzők:

Dr. Bereczki Edit

Dr. Béleczki Lajos

Főcze Lajos

Hartai Ferenc

Haubert Gábor

Dr. Molnár Jenő

Perényi József

Péterfy Lajos

Sztupjánszky Endre




Közreműködtek:

Borhidi Gábor

Orosz Sándor

Zsombori János








Lektorálták:

Az országos Munkavédelmi Bizottság

Munkavállalói Oldalának tagjai












  • 2000. november –

BEVEZETŐ



A szerzői kollektíva által elkészült és mellékelt tanulmányok célja, hogy bemutassa a munkavédelem hazai alakulását, jelenlegi helyzetét, valamint a munkakörülmények állapotát. Körvonalazza a szakszervezetek és más munkahelyi munkavállalói érdekképviseletek munkavédelmi tevékenységét, fő irányait és feladatát, különös tekintettel az Európai Uniós követelményekre. A tanulmányok funkciója az is, hogy a Civil Országjelentés munkavédelmi fejezetéhez megalapozott szakmai hátteret biztosítson, mintegy kiegészítve azt.



A tanulmányok a jelenlegi állapotokat hűen tükrözik. A táblázatok és egyéb más adatok az utolsó hozzáférhető adatokat tartalmazzák. Ugyanez a helyzet a nemzetközi szabványok, a hazai jogszabályok és előírások tekintetében is.

A tanulmányok készítői az előkészületek során, a tanulmányok véglegesítésénél és szerkesztésénél természetesen gondolatokat cseréltek, konzultáltak. Ezzel együtt e tanulmányok alapvetően a szerzők álláspontját, véleményét, javaslatait tükrözik.

A tanulmányokban számos javaslat szerepel a szakszervezetek és más munkahelyi munkavállalói képviseletek részére. Természetesen azok is csak javaslatok a szerzők részéről. Reményeink szerint a szakszervezetek – az elkövetkező időszak munkavédelmi tennivalóit illetően – “hivatalos” álláspontjuk kialakításakor megszívlelik, illetve felhasználják javaslatainkat.






Budapest, 2000. november







Borhidi Gábor

OMT Munkavédelmi Bizottság

Munkavállalói Oldal

ügyvivő

Felelősségteljesen

az egészséges és biztonságos munkahelyeken

az új évezredben


I.

BEVEZETŐ


A tanulmány célja, hogy a kialakult helyzetre alapozva az új évezred küszöbén körvonalazza a szakszervezetek munkavédelmi stratégiáját és feladatait.


A tanulmány a munkavédelem hazai alakulását, a munkakörülmények állapotát az elmúlt időszak társadalmi-gazdasági változásaira alapozva, azokkal összefüggésben kísérli meg bemutatni.


A szakszervezetek új évezredbeli munkavédelmi stratégiájának kijelölésénél és feladatainak meghatározásánál tekintettel van

  • a globalizálódó világgazdasághoz való kapcsolódásból adódó, a munka világát érintő új kihívásokra;

  • az Európai Unió (a továbbiakban: EU) munkavédelmi követelményei megvalósításának elősegítésére;

  • a ratifikált ILO egyezményekből adódó tennivalókra;

  • az Európai Szociális Kartában (a továbbiakban: Karta) vállalt kötelezettségek teljesítésére;

  • a Munkavédelem Országos Programjában (a továbbiakban: MOP) szereplő tennivalókra.


A tanulmány egyaránt tartalmaz: helyzetelemzést, stratégia-kijelölést, képviselendő álláspontot, megoldási javaslatot, továbbá a munkavállalók érdekeit képviselő szervezeteket, intézményeket érintő saját feladatot.


A jelen tanulmány tematikájába tartozó kérdésekben kidolgozott önálló tanulmányok elemzései és javaslatai pedig részleteiben is megalapozzák a szakszervezetek képviselendő álláspontját. Azok az összeállítások, amelyek e tanulmányhoz kapcsolódnak – folyamatos karbantartással – a napi érdekképviseleti munkát segíthetik, továbbá oktatási-képzési segédletként is hasznosíthatók.

A tanulmányhoz kapcsolódnak adatokat tartalmazó táblázatok, valamint két függelék. Az egyikben a nyelvész fejti ki álláspontját “a munkavédelem vagy munkásvédelem?” kérdésében, a másik függelék rövid történelmi áttekintést ad a munkavédelemről.


II.

RENDSZERVÁLTÁS.

ÁTALAKULÁS, STABILIZÁCIÓ, GLOBALIZÁCIÓ


A munkavédelem a társadalmi-gazdasági folyamatokkal összhangban a munka-világában fejti ki hatását. Ezért nem lehet önmagában hiteles képet adni a munkakörülmények, a munkavédelem helyzetéről, ha nem villantjuk fel a társadalmi átalakulást érintő a makró- és a mikro-gazdaságban bekövetkezett “történelmi léptékű” változásokat.


A rendszerváltás Magyarországon az ezredfordulóra lezárult. Hazánk ebben a váltásban arra kényszerült, hogy teljesítse a globalizált világ által előírt, a felzárkózáshoz elengedhetetlen rendszerváltó feladatokat: azaz a demokratikus jogállamiság, a piacosítás, a nyitás az európaisodás, a globalizálódás útját vállalta és járta.



  1. Előzmények

Közismert tény, hogy a gazdasági rendszerváltás megelőzi a politikait. A gazdasági rendszer változásának bizonyos elemei akarva-akaratlanul megszülettek már 1968-ban az indirekt gazdaságirányítás létrejöttével.

A 80-as évek elején született meg a döntés a kis magánvállalkozások létrehozhatóságáról, valamint Magyarország belépéséről a nemzetközi pénzügyi szervezetekbe (IMF, Világbank). Az 1987-es társasági törvény lehetővé tette a privatizáció elindulását. 1988-ban megtörtént az adóreform, megindult az árak felszabadítása, a piaci szabályozásra való áttérés.

Ebben az időszakban a munkavédelem terén is fontos döntések születtek. A szakszervezetek széles körű előkészítő munkája alapján 1979-ben kormánydöntés született a munkavédelem korszerűsítéséről, 1984-ben pedig kialakult a munkamegosztás a szakszervezetek és az állam között, létrejött az állami munkavédelmi felügyelet.


  1. A közelmúlt és a jelen.

1989-1990-ben a megtörtént a politikai rendszerváltás. Megteremtődött a jogállami parlamenti demokrácia alapvető szerkezete, létrejöttek és kisebb-nagyobb zökkenőkkel működnek azok intézményei. A nemzetgazdaságban a magántulajdon vált uralkodóvá és erőteljes ütemben halad előre beintegrálódásunk a globalizálódott világba. Az Európa Tanács-i tagság után, 1996-ban az OECD, 1997-ben a NATO tagjai lettünk, s az EU tagjelöltjeként megpróbálunk megfelelni az uniós kényszereknek és követelményeknek.


2.1 A gazdasági átalakulás meghatározó tényezője a privatizáció. Magyarországon a magánosítás több hullámban ment végbe. A térségben egyedül hazánkban ilyen szélességben (ipar, szolgáltatás, pénzügyi szféra, stb.) és mélységben, valós tulajdonosokkal.

1987-ben elindult a spontán privatizáció, ellenőrizetlenül, sok problémával.

Az állam által irányított elsődleges privatizációban és azóta is a külföldi működő-tőke beáramlása a meghatározó: mindez ideig a húszmilliárd dollárt is meghaladta. Kezdetben főleg a privatizáció volt a jellemző, majd a természetes monopóliumok (közművek, gáz-, áramszolgáltatók, stb.) privatizálása, amit napjainkban is a zöldmezős beruházási hullám követ. az elmúlt tíz évben a világ legnagyobb ötven cége közül negyven telepedett le hazánkban. E beruházások során olyan iparágak (gépkocsigyártás, mikroelektronika, stb.) jelentek meg, amelyek korábban nem, vagy csak nagyon szerény mértékben voltak jelen. A Magyarországon jelen lévő nemzetközi cégek nemcsak a zömében korszerű technológiát, hanem a fejlett munkakultúrát is magukkal hozták.

A hazai másodlagos privatizáció, azaz a csődbe ment cégek vagyonának felszámolások útján történő osztása és újraosztása szinte akkora vagyont mozgatott, mint az elsődleges privatizáció. E körben a hazai tőke szerepe a meghatározó, mert itt sokkal kisebb befektetéssel sokkal nagyobb vagyonhoz lehetett jutni. A 90-es évek második felében a területen megjelent a szürke- és feketegazdaságból meggazdagodottak köre is. A másodlagos privatizáció során kialakult cégeknél sokkal több a változás, nagyobb a leépülés, a megszűnés veszélye.

A magyar társadalom az egész privatizáció során azt érzékelte, hogy nélküle, fölötte döntöttek az általa megtermelt vagyon sorsáról és ő kisemmizetté vált. Ez rendkívül sok megpróbáltatással járó, fontos lélektani tényező.


2.2 A privatizációval egy időben, azzal részben összefonódva zajlott a mikro-gazdaság strukturális átalakítása; azaz az ágazati, alágazati, illetve az egyes szakmákat érintő szerkezeti váltás. Ezt a folyamatot jelzi teljes ágazatok (bányászat, kohászat, hagyományos gépipar, könnyűipar, stb.) összezsugorodása, a mezőgazdaság szétzilálása, sok ezer hagyományos cég felszámolása, megszűnése. Ezen embert próbáló változások hatására, a megélhetési lehetőségeket keresve jöttek létre és szűntek meg tízezerszám, s így van ez ma is az egyéni, a családi és mikro “kényszer” vállalkozások. Ugyanakkor az előzőekben leírtak szerint fokozatosan alakul egy új ipari és szolgáltatói versenyképes struktúra is.


2.3 Ugyancsak a privatizációval, a szerkezetváltással egy időben, többszöri nekifutás után 1996-ra sikerült a makrogazdasági stabilizálás folyamatát tartóssá tenni, ezt követően a nemzetgazdaságot fenntartható növekedési pályára állítani, megteremtve a konszolidációt.

A mellékelt táblázatok (1., 2., 3. számú) adatai szerint a működő gazdasági szervezetek struktúrája kialakult, s számuk a szüntelen változás mellett is fokozatosan növekszik. A gazdasági szervezetek egyharmada gazdasági társaság, több mint a fele egyéni vállalkozás. A kis vállalkozások száma mintegy 30 ezer, a középvállalkozásoké pedig 8 ezer (4. számú táblázat). A külföldi érdekeltségű vállalkozások száma mintegy 30 ezer.

A piacgazdaságokra jellemző folyamatosság és a változás együttes jelenléte a jellemző a hazai cégállapotokra. Évente mintegy 20 ezer gazdasági társaság kerül felszámolásra, vagy végelszámolásra. A 2000. év első felében több mint 100 ezer cég került a cégjegyzékből törlésre (5. számú táblázat). A jövőben természetesnek kell tekinteni, hogy nagy számban jönnek létre új cégek, nagy számban mások megszűnnek, vagy “tovább mennek”. Nagy vállalatokról leválnak szatellit cégek, máshol cégösszevonásra (Philips, stb.), megint más cégek esetében fúzióra kerül sor. Ezzel együtt kell élnünk és alkalmazkodnunk kell.


2.4 A privatizáció, a szerkezet átalakítása gyökeresen átrendezte és ma is átrendezi a munkaerőpiacot (6. számú táblázat). A foglalkoztatottak száma másfél millióval csökkent, melyből 800 ezer fő – bár munkaképes korú – gazdaságilag inaktívvá vált (idő előtti nyugdíj, stb.), 400-500 ezer fő pedig a regisztrált munkanélküliek táborába került. Az átrendeződés ágazatilag, szakmailag, területileg és korosztály szerint is megtörtént. A strukturális munkanélküliség kiszelektálta a piacról az alacsony végzettségű, képzetlen, betanított- és segédmunkára alkalmas ipari és építőipari munkaerőt. Könyörtelenül kiszorította a versenyképtelen ágazatokban és az elmaradott területeken, régiókban élőket. Ugyanakkor jelentősen nőt a szolgáltatásokban dolgozók száma, amely ma már a foglalkoztatottak több mint 60 %-a. Felértékelődött a vállalkozásokon belüli szellemi munka, a menedzser-tevékenység, a nyelvtudás, a számítógépes ismeretek, a mozgékonyságot biztosító gépjárművezetés.


2.5 Az előzőekben vázolt munkaerőpiaci változások következtében a munkavállalók helyzete könyörtelenül differenciálódott. Ez igaz anyagi és lélektani értelemben egyaránt. Az első differenciáló tényező, hogy a munkavállalónak van-e munkája, munkahelye? Jellemző, hogy az elmúlt években megfordult az arány, s ma már négy keresőre hat eltartott jut. Sokan annak a kényszernek az áldozatai, amely a “vállalkozásban” látja a munkanélküliség elkerülésének útját. A rejtett gazdaságban “feketén” munkát vállalók pedig anyagi és emberi értelemben is teljesen védtelenekké, kiszolgáltatottakká válnak. Az alkalmazásban állók anyagi helyzete az elmúlt tíz évben tetemesen romlott. A reálkeresetek igen visszafogottan csak az utóbbi két-három évben növekszenek. A vállalkozási szféra és a közszolgálatok kereseti viszonyai változatlanul torzak. nem lehet pontosan tudni az egyéni vállalkozók és a hozzájuk kapcsolódók anyagi viszonyait. A fekete munkások pedig megszégyenítő éhbérért dolgoznak. Területileg, a főváros és Nyugat-magyarország – mind a foglalkoztatás, mind anyagi viszonyok tekintetében – kedvezőbb helyzetben van.


Összességében “az átalakulás emberi ára monumentális volt” állapította meg múlt évi jelentésében az ENSZ fejlesztési programirodája (UNDP). Az elmúlt évtized nyertese számos vállalkozó és üzleti vállalkozások működéséhez kötődő kvalifikált szellemiek és menedzserek bővülő csoportja volt. Vesztese, vagy túlélője közé tartozott szinte mindenki más.


2.6 A munka világa, a szociális partnerség is új helyzetbe került. Ennek lényege: a szakszervezetek természetes partnerei – ellenfelei, illetve szövetségesei – a munkaadók, illetve menedzsereik, legyen szó országos vagy ágazati ügyekről, vagy a munkahelyi munkaügyi kapcsolatokról. Ahhoz, hogy a partneri viszonyban a szakszervezetek eredményesen vegyenek részt, ismerniük kell a partnereik helyzetét.


A magánosítás során nagytőkés magyar vállalkozások és vállalkozók csak kismértékben teremtek. A nagyvállalkozások körében meghatározóak a multik, ahol a magyarok menedzser-alkalmazotti elitként tevékenykednek. Anyagi megbecsülésük közelít az európai értékekhez. A kis- és középvállalkozások tulajdonosai és menedzserei zömében magyarok. Az új magántulajdonos munkaadók és menedzsereik legyen szó hazairól vagy külföldiről a munkaügyi kapcsolatokban általában “kőkeménynek” bizonyulnak. Új helyzetet jelent az is, hogy a felső- és közép-vezetők a multiknál tervszerűen négy-öt évente, a magyar cégeknél elég tervszerűtlenül, de gyakran cserélődnek.

Az elmúlt évtizedben a munkavédelem terén is fontos intézkedések voltak. A szakszervezetek aktív kezdeményezése és közreműködése nyomán megszületett a munkavédelemről szóló törvény, amely megfelelő európai színvonalú követelményeket fogalmazott meg, s biztosítékul szolgált a privatizáció, az átalakulás során. A 90-es évek második felében pedig felgyorsult EU-s jogharmoniáció követelményeinek megfelelő jogszabály alkotás és szabványosítás.


  1. A jövő kihívásai.

A jövő kihívásai egy gondolattal így foglalható össze: a globalizáció hatásai, amelyek egyre inkább egyaránt próbára teszik az egész társadalmat az üzleti szférát, a munkavállalókat.

A gazdaságban a következő négy feladat áll előttünk:


3.1 Együtt kell élnünk az óriás cégekkel. Magyarországra előbb érkeztek meg a globális világ transznacionális óriásai, mint az Európai Unió. Az előbbiekben már leírtuk, hogy a világ legnagyobb negyven cége letelepedett hazánkban. Paradox, hogy akkor lettünk függetlenekké és szuverénekké, amikor e szuverenitás szükségképpen korlátozottá válik a globalitásban. Az elmúlt években egyre többet tudtunk meg a betelepült multikról: kik ők, mit akarnak, hogyan alakítják stratégiájukat. De az is világossá vált, hogy mégsem igazán ismerhetők meg, együtt kell élnünk az “áttekinthetetlenségükkel”. Egy globális világban élünk, ahol bizony az óriásvállalatok, de a kisebbek is ki-bejárnak a pénzügyi és informatikai rendszerek ki-betelepülnek az ország területén, az a kérdés, hogy tud-e velük tartósan együttműködni egy gazdaság, befogadja-e őket, vagy nem. A jövő egyik legfontosabb kérdése, hogy e betelepült nemzetközi cégek mikortól válnak hazaivá, természetessé. De akarnak-e “hazaivá” válni? többségük igen. A kezdeti beruházások összeszerelő tevékenységekre, bérmunkára irányultak. ezt követték a hazai földön a hozzáadott értéket növelő, a jól képzett szakembereknek munkát adó stratégiai befektetések. Újabb pozitív fordulatot jelent: egyre gyakoribb, hogy a nemzetközi vállalatok Magyarországra telepítik kutatási-fejlesztési tevékenységüket (General Electric, Nokia, Audi, Knorr Bremse, stb.). Ezek a cégek maradni fognak, s támaszpontnak tekintve hazánkat elkezdik tevékenységük bővítését és szélesítését. Most már nem csak arra kell törekednünk, hogy további cégóriások jöjjenek, hanem arra, hogy amelyek itt vannak, itt is maradjanak. Továbbá arra, hogy felépítsünk egy második nagyon fontos alapot: a kis- és középvállalkozók rétegét. Vannak rá példák és a jövőben is elképzelhető, hogy olyan cégek, amelyek kizárólag a munkaerő olcsósága miatt települtek ide (például textilüzemek, összeszerelő munkák) odább állnak. Lesz tehát jövés-menés, de ehhez hozzá kell szoknunk csakúgy, mint a profit részleges kiviteléhez, hiszen ez a nyitott piacgazdaságok sajátja. A lényeg a szaldó pozitív legyen.

Az itt lévő multik döntő többsége fontosnak tartja a munkavállalók motiválását, cégükbe adaptálják, a magyar emberek szakértelmét, fogékonyságát, talpraesettségét. Akik nem így tesznek, lenézik, manipulálhatónak tartják a magyar munkavállalót, egyre inkább nem jutnak sokra, messzire. De nekünk is alkalmazkodni kell: a versenyhez illő keménységgel és a magyar emberekre jellemző rugalmassággal.


3.2 Amikor Magyarország be akar kapcsolódni az európai vérkeringésbe, a globális világba, akkor sorsdöntő a pénzügyi – s azzal egyenértékű – informatikai szolgáltatói szektor tartós felépülése és megbízható működőképessége.

Ez azt jelenti, hogy véget kell vetni az ilyen-olyan bank konszolidációknak, a “politikai bankok” rendszerének. Itt piacos, privatizált pénzügyi szektornak kell önjáróként működnie, természetesen az állami monetáris és a fiskális politika keretei között. Tudomásul kell vennünk, hogy pénzügyi központ nem leszünk, de megbízható pénzügyi szolgáltatóként lennünk kötelesség.


Informatikai robbanás van a világban. Erre az intézmények, a szabályozás, a képzés, s az eszközök tekintetében nem vagyunk felkészülve. Kétségtelen, hogy a magánvilág előbb vagy utóbb az összekapcsolódást, a hálózatos megoldásokat ki fogja kényszeríteni. A tudatos felkészülés igényli az állam szerepvállalását: az államigazgatás nagy rendszerének informatikai átalakítását, az oktatás ilyen irányú fejlesztését, a tudományos kutatás és műszaki fejlesztés átformálását, s az emberi értékrendek tudatos alakítását (informatikai ismeretek nélkül nehéz boldogulni, stb.).

A pénzügyi és az informatikai szektor szükségszerű fejlesztésével tovább nő a szolgáltatásokban dolgozók száma és aránya. Mindez növeli az “irodai típusú” munkavédelem súlyát.


3.3 Meg kell oldani az államháztartás nagy rendszereinek alapvető átalakítását. Amikor az üzleti szféra önjáróvá vált, akkor ezeken a területeken sorozatos elmaradások vannak. Mindenekelőtt az infrastruktúráról, a környezetvédelemről és az egészségügyi- és a szociális rendszerekről van szó. Újra kell gondolni az önkormányzatok regionalizálását. Az európai harmonizáció miatti regionalizáció át fogja szabni az egészségügy, az oktatás, a szociális rendszer, a rendvédelem, stb. hálózatait, új csomópontok születnek. Egy-egy nemzetgazdasági ágazat átalakítása is csak a regionális átrendeződés figyelembevételével történhet. A környezeti ártalmak nemzetközi és hazai “hálózati” összefüggései, megoldásuk átfogó igénye újra alakíthatja egy-egy régió arculatát és társadalmi átrendeződéseket eredményezhetnek (gondoljunk csak a közelmúlt folyószennyeződéseire).


3.4 Az európai integrációs közelítés számos megoldandó kérdést vet fel. Milyen időtávon belül leszünk képesek csökkenteni azokat az aszimmetriákat, amelyek a mai Európától elválasztanak? Mindenekelőtt az agráriumról, az infrastrukturális és a környezeti problémákról van szó, de legalább ennyire az anyagi civilizáció kérdéseiről. Nevezetesen a mindennapi élet tárgyi világának berendezéséről (7. számú táblázat), a természeti és társadalmi környezethez való viszonyról, a minőségről, a szabályszerűség, a komfortosság, az intézményi megbízhatóság, stb. kérdéseiről. A politikai civilizációs normák kialakítása és meghonosítása mellett erősíteni kell a funkcionális demokráciát is. Ami azt jelenti, hogy a politika képviseletet és védelmet nyújt a gazdaság és a társadalom sajátos helyzetben lévő, sokszor kiszoruló csoportjainak is: a munkavállalóknak a jól működő munkaügyi kapcsolatokban, a kisebbségeknek, az öregeknek, a gyerekeknek, nőknek, a területi alapon szélre taszítottaknak.

A legnagyobb gondot az okozza, hogy a társadalom nagyjából egyharmadát alkotják azok, akik a rendszerváltás nyertesei, illetve megúszták az átalakulást. A magyarországi vesztes, alul lévő kétharmad sorsa bizonytalan. A legalsó harmadnál látható a munkaerő szerkezetéből, képzettségéből, regionális elhelyezkedéséből, életkorából, hogy talán soha nem fog kijönni sanyarú helyzetéből. A felül lévő emelkedő csoportok és a véglegesen leszakadók közé szorult csoport billeg, vergődik. Jövője – saját küzdelmén túl – elsősorban azon múlik, hogy lakóterületén terjeszkedik-e az a bizonyos nyugati világ (külföldi befektetések, infrastruktúra kiépülése, stb.).

Az is tény, hogy társadalom alsó kétharmadánál normává vált az önkizsákmányolás. A vállalkozók, gazdálkodók zöme rövid távú célokat tűz maga elé, boldogulásáért harcol, az alkalmazottak pedig a munkába maradásért küzdenek. Ebben a küzdelemben – a törvényi előírások felett szemet hunyva – egyébként sokszor partnerek. A kiszolgáltatott alkalmazottak mindenre képesek, hogy munkájuk és a megélhetéshez szükséges minimális anyagiak meglegyenek. Ebben a helyzetben a munkakörülmények, a munkavédelmi kérdések sokadrangúak számukra. Ugyanakkor lassú ütemben, de tapasztalható az is, hogy a stabilabb, jól gazdálkodó munkahelyeken növekszenek az igények a korszerűbb munkakörülmények megteremtésére, a munkavédelmi előírások betartására.


Összességében: a felsorolt négy feladatot akkor tudjuk eredményesen megoldani, ha a nemzetgazdaság tartós növekedési pályán mozog, miközben a főbb gazdasági és pénzügyi makroegyensúlyok fennmaradnak. E jelentős kihívások során új feltételek teremtődnek a munkakörülmények terén és új típusú és megváltozott hangsúlyú feladatok a munkavédelemben.


III.

A HAZAI MUNKAVÉDELEM ÁLLAPOTA


A szociális partnerek közreműködésével a közelmúltban készült el a munkavédelem országos programjának tervezete, amely fő vonásaiban bemutatja a hazai munkavédelmi helyzet alakulását. A kormány részére évente készülő tájékoztató jelentések a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetéről egy-egy év tapasztalatait összegzik. A most bemutatásra kerülő helyzetkép pedig elsősorban a hazai munkavédelem differenciált állapotát és annak változási irányait ismerteti.


  1. A munkakörülmények és a munkavédelem állapota a munkahelyeken.

A munkavédelem, azaz a munkabiztonság, a munkahigiéne, a foglalkozás-egészségügy és a szociális munkavédelem érvényesülésének alapvető területe a munka világa, a munkahely.


A makro és mikro gazdaságban – az előző fejezetben ismertetett – történelmi léptékű változások döntően befolyásolták a munkakörülmények és munkavédelem állapotának differenciálódott alakulását.


1.1 Differenciáló tényezők: a vállalkozások nagysága (nagy-, közép-, kis-, mikro-, egyéni- vállalkozás), a vállalkozások tevékenységi jellege (termelő, szolgáltató, irodai, stb.), a változások ágazati, alágazati, iparági, szakmai besorolása (mezőgazdaság, feldolgozó ipar, építőipar, egészségügy, stb.), a vállalkozások területi elhelyezkedése (Budapest és környéke, Nyugat-Magyarország, Kelet-Magyarország, stb.), továbbá más tényezők (a tulajdonosok szakmai és/vagy pénzügyi befektetők, nemzetiségük, a menedzsment irányítási filozófiája, stb.).


A munkakörülmények és a munkahelyi munkavédelem állapotának differenciált bemutatásakor tekintettel kell lenni a következő jellemző tendenciákra is:

  • a transznacionális és a multinacionális cégek erőteljes hazai térnyerésére,

  • a hazai nagyvállalkozások döntő többsége helyzetének viszonylagos stabilizálódására,

  • a hazai és/vagy nemzetközi tőkével működő középvállalkozások számának fokozatos növekedésére,

  • a sokszor kényszervállalkozásként létrejövő kisvállalkozások számának ugrásszerű növekedésére,

  • a megélhetés, vagy a meggazdagodás reményében elindított mikro- vagy egyéni vállalkozások nagy számára, a nem szervezett munkavégzés volumenének erőteljes növekedésére,

  • a hagyományos gazdasági tevékenységek csökkenésére és a szolgáltatások, az ott foglalkoztatottak növekedésére,

  • a műhelyszerű munkahelyek számának csökkenésére, az irodai típusú munkahelyek számának növekedésére, s ezáltal a mechanikai jellegű balesetek számának potenciális csökkenésére,

  • az új technológiák létrejöttére, a képernyős munkahelyek, a kemizáció, az automatizálás, az új munkaszervezési eljárások további térhódítására, s ezáltal a foglalkozási megbetegedések, a fokozott expozíciós esetek, valamint a munkavégzésnek a pszichés állapotra, a személyiségre gyakorolt káros hatásainak potenciális növekedésére,

  • a foglalkoztatottak számának csökkenésére,

  • a munkanélküliség és a munkaerőhiány egyaránti jelenlétére (2000. szeptember végén 369 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, a betöltésre váró álláshelyek száma megközelítette a százezret),

  • az integráció előrehaladtával a munkaerő szabadabb ki- és befelé mozgására,

  • a munkaerő átlagéletkorának növekedésére,

  • a munkaerő műveltségi színvonalának (nyelvtudás, számítógépes ismeretek, stb.) növekedésére, ugyanakkor a képzetlen, illetve alulképzett munkaerő nagy számának tartós meglétére,

  • a nemzeti nyelvet nem értő, nem beszélő munkaerő beáramlására.


Ezek a makró- és mikroszintű változások a munka világában a jövő évezred első évtizedeiben is folytatódnak és újabb és újabb kihívásokat jelentenek a hazai munkavédelemnek. Egy tény a munkahelyet “gyógyító”, alapvetően a műszaki megelőzésen alapuló munkabiztonságnak és az optimális igénybevétel elvén nyugvó “orvosi” foglalkozás-egészségügynek a jövőben is, egymással szoros együttműködésben “emberközpontúnak” kell maradnia, a munkát végző embert kell védenie és szolgálnia.


Az előzőekben leírtakból következik, hogy a jövőben nem járható az az út, amelyet évtizedeken keresztül követünk: azaz döntően általánosságban írtunk a munkakörülmények állapotáról, a munkahelyi munkavédelem helyzetéről. Esetenként egy-egy tendenciát jeleztünk, néhány ágazat, iparág speciális problémáit leírtuk, de további differenciálásra nem vállalkoztunk. A társadalmi-gazdasági rendszerváltásig erre nem is volt nagy szükség (döntően állami cégek működtek, stb.), azt követően pedig a rendkívül gyors, egymásra toluló változások rendkívüli módon megnehezítették ennek elvégzését. Ma és a jövőben e differenciált helyzetkép bemutatása elkerülhetetlen.


1.2 A következőkben megkíséreljük felvázolni a munkakörülmények és a munkahelyi munkavédelem hazai állapotának tipikus eseteit.


1.2.1 A multinacionális cégek egyre nagyobb szerepet töltenek be a magyar gazdaságban. A befektetett tőke nagysága, gazdasági súlyuk, az alkalmazott élenjáró technológiák és munkaszervezési eljárások, az exportban való magas részarányuk révén hozzájárultak a tartós gazdasági növekedéshez, a gazdaság egyensúlyának javulásához, egyes iparágak fennmaradásához, jelentős strukturális átalakulásához. A GDP 53 %-át állítják elő, az export több mint 70 %-át adják (gépjárműiparban több mint 80 %-át) és a kettős könyvvitelű cégek csoportján belül ők foglalkoztatják a munkavállalók egyharmadát. Az átlagosnál fiatalabb és iskolázottabb munkaerőt alkalmaznak, a képzetlenektől igyekeznek radikálisan megszabadulni. Jelentősen változtattak a foglalkozási struktúrában is, azzal, hogy az úgynevezett kiegészítő tevékenységeket (karbantartás, szállítás, stb.) “kiszervezték” a cégektől és azokat külső szolgáltatásként veszik meg.


  • A külföldi működőtőke-részesedéssel rendelkező vállalkozások – tehát nemcsak a multik – technológiai szintje, vezetése, marketingje, “emberi erőforrás” fejlesztő tevékenysége (képzés, tréningek, stb., amelyre az éves bérköltség 3-8 %-át fordítják) korszerűbb a magyar átlagnál.

Ezen nagy- és középvállalatok döntő hányada szinte teljes körűen megfelel a hazai munkavédelmi előírásoknak. Ezt a kérdést, a környezetvédelmi kérdésekkel együtt már be- vagy letelepedésüket megelőzően alaposan megvizsgálták, felmérték: azaz mennyire egyeztethetők össze az anyaország, illetve az adott cég gyakorlatával és igényeivel az itteni elvárások. (Erre jellemző példa az elsők között betelepülő General Electric akkori és azóta folytatott gyakorlata.)


A munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi színvonal általában jobb a multiknál, mint a magyar nagy- és középvállalatoknál. többet is tudnak és áldoznak is a munkakörülmények fejlesztésére. Tudják, hogy érdekük a magyar jogszabályok és szabványok betartása, amelyek ma már lényegében az Európai Unió normáinak megfelelőek. Arra is ügyelnek, hogy munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi problémák, különösen a munkából eredő halálos balesetek, megbetegedések ne legyenek náluk és e kérdésben is a magyar átlag előtt járjanak. Ez már csak PR-szempontból is fontos számunkra (például ALCOA-Köfém, Audi). Fokozatosan próbálják közelíteni a Magyarországon működő cégeiknél lévő helyzetet és gyakorlatot az anyaországbeli normáikhoz.


  • A hagyományos hazai nagy- és középvállalatok (bár tulajdonosi szerkezetük rendkívül “színes”) jelentős része magas színvonalú munkavédelmi tevékenységet folytat (MOL Rt, Dunaferr, Rt, MATÁV Rt, MALÉV Rt, TVK Rt, BorsodChem Rt, stb.). Élenjárnak a kockázatelemzésen alapuló feladat meghatározásában, aktívan közreműködnek az euro-komfort hazai jogszabályok kidolgozásában (például EGIS Rt). A munkakörülmények fejlesztése terén is az utóbbi időben, anyagi lehetőségeik függvényében sokat tettek. Munkavédelmi (munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi) szakember ellátottságuk lényegében biztosított. A munkavállalók képviselőivel, szakszervezetekkel, üzemi tanácsokkal, munkavédelmi képviselőkkel kapcsolataik alapvetően rendezettek, esetenként vitáktól sem mentesek.


  • A multikra, a nemzetközi és/vagy hazai tőkével működő nagy- és középvállalatokra, de számos kisvállalkozásra is egyre bővülő mértékben jellemző, hogy a korábbi minőség-ellenőrzés – a tartalmi-technológiai fejlődés nyomán – magas szintű, nemzetközi tanúsítást (certifikációt) nyújtó minőségbiztosítássá alakult át. Egyre több hazai cég építi be szervezetének irányítási rendszerébe az integrált irányítási rendszerek egyes önálló elemeit, vagy integráltan az egészet (lásd erről a külön összeállítást). Magyarországon a MSZ EN ISO 9000-es szabvány – a minőség irányítási rendszer (MIR) – szerint tanúsított szervezetek száma több mint 4000. Az MSZ EN ISO 14001 szabvány – a környezetközpontú irányítási rendszer (KIR) – szerint tanúsított szervezetek is közelítik a kettőszázat. S ami számunkra elsődlegesen fontos, kezdenek megjelenni a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszert (MEBIR) irányítási rendszerükbe beépítő cégek (a tervezet MSZ 28800 szabvány alapján). A MEBIR beépítésére a vállalati irányításba az érintett cégek annak érdekében léptek, hogy:

  • minimumra csökkentsék a munkavállalók és mások (látogatók, beszállítók, vevők, stb.) veszélyeztetését,

  • javítsák a cég teljesítőképességét,

  • segítsenek cégüknek abban, hogy a piacon róluk kialakuló imázs tükrözze felelősségtudatukat.


A MEBIR-t alkalmazó hazai cégek száma egy tucat (Herendi Porcellánmanufactura Rt, Columbian Tiszai Carbon Kft). Irányítási rendszerébe több elemet épített be az Opel Magyarország Járműgyártó Kft, a Westel Mobil Távközlési Rt, a kisvállalkozások közül például a Burton-Apta Tüzelőanyaggyártó kft és mások.


Az integrált irányítási rendszer bármelyik elemének beépítése a vállalati működési rendbe növeli annak tervszerű működését, szervezettségét, s ezzel előnyére válik a helyi munkavédelmi tevékenységnek is. A MEBIR – amelynek az elterjesztése szükségszerű – pedig közvetlenül is magas színvonalú, tanúsított munkavédelmi tevékenységet jelent.


1.2.2 A kis- és mikro-vállalkozások esetében rendkívül eltérő színvonalú a munkavédelmi tevékenység. Ez a “tarkaság” a középvállalkozások egy részére, sőt egy-két nagyvállalatra is jellemző. A “tarkaságot” nagymértékben befolyásolják a cégek területi elhelyezkedése, termelő, szolgáltató, irodai, stb. jellege, ágazati, iparági, stb. hovatartozása.


  • Számos kis-, mikro-vállalkozásnál (ugyancsak a nem szervezett sokféle, esetenként veszélyes munkát végző egyéni-, családi vállalkozásoknál) a munkavédelem kérdése fel sem merül. Ezek döntő többsége a “D” foglalkozás-egészségügyi osztályba [89/1995. (VII. 14.) Kormányrendelet, módosítva a 9/1999. (I. 27.) Kormányrendelettel] sorolandó oktatási (nyelvtanítás, stb.), kulturális (műsorszervező) biztosítási, ügynöki, ingatlan ügyintézési, kiállítás-kivitelezési stb. tevékenységet folytat.


  • A kis- és középvállalkozások egy kisebb része, különösen Budapesten, néhány vidéki városban és elsősorban Nyugat-Magyarország egyes cégei esetében a munkavédelmi helyzet viszonylag elfogadható. Ezen vállalkozások minden olyan tevékenységgel foglalkoznak, amiről úgy ítélik meg, hogy termékük, vagy szolgáltatásuk piacképesen eladható. Mind a négy foglalkozás-egészségügyi osztályba sorolható tevékenységet folytatnak.

  • “A” :nyomda, akkumulátor töltés, galvanizálás, üvegcsiszolás, stb.,

  • “B” :fafeldolgozás, bútorkészítés, autófényezés, építő-szerelő-javító munkák, cipészet, stb.,

  • “C” :vendéglátás, kereskedelem, szállítás, pékség, takarítás, stb.,

  • “D” :az előzőekben jelzett tevékenységek.


Tevékenységüket nem sűrűn váltják, a foglalkoztatottak is viszonylag stabilak. A jelzett területeken viszonylag fiatal, fele arányban középfokú végzettséggel rendelkezők dolgoznak, 70 %-uk fizikai munkakörben.

Ezeknél a cégeknél a munkavédelmi szabályokat többségében betartják. Foglalkozás-egészségügyi ellátást több mint 90 %-ban biztosítanak. Az “A” osztályba tartozó munkavállalóknál szinte minden esetben megtörténtek a munkaköri alkalmassági vizsgálatok. A kereskedelemben, a faiparban és az ipari tevékenységeknél ugyanakkor zömében elmaradtak ezek a vizsgálatok. E vállalkozások általános és munkahigiénés helyzete elfogadható. Az egyéni védőeszközök többségében megfelelő minőségben, 80 %-ban biztosítottak. A munkakörülmények javítását döntően műszaki megoldásokkal, kisebb részben szervezési intézkedésekkel oldják meg. A munkaidő és a munkarendek tekintetében nincs lényeges eltérés más alkalmazotti rétegektől. Több tucat kisvállalkozás megfelelő tanúsítást szerzett a minőségi irányítási rendszer bevezetésével. Ezen kis- és mikro vállalkozások – amelyek a kisüzemek töredékét alkotják – bizonyítják, hogy ilyen cégnagyságnál is lehet megfelelő munkavédelmi körülményeket teremteni.


  • A mikro-, kis vállalkozások döntő többsége (s néhány középvállalkozás is) sokkal kedvezőtlenebb helyzetben van. Ez igaz Budapestre és a fejlettebb térségekre is. A kisüzemek többsége nem tekinti tevékenysége részének a biztonságos és egészséges munkakörülmények megteremtését, fenntartását. Ezek zömében kereskedelmi, ipari, építőipari, mezőgazdasági és javító-műhely tevékenységeket folytatnak. Pénzügyi forrásaik szegényesek, gyakran a túlélésért küzdenek. E kisvállalkozások minimális ráfordítással igyekeznek a tevékenységüket beindítani, illetve működtetni. Új épületek építése esetén, már a tervezésnél kiderülhet, hogy éppen csak a termelő-szolgáltató tevékenységhez legszükségesebb feltételeket akarják biztosítani. Ebben az esetben is a munkabiztonsági, munkahigiénés, foglalkozás-egészségügyi, tűz-, vagy környezet-védelmi szempontok kevésbé számítanak. Sokkal gyakoribb, hogy régen egészen más célra használt épületekben (istállóba, fészerbe, stb.) – kis átalakítással – folytatnak faipari, fémipari, stb., munkákat. A korábbi munkahelyek is zömében lepusztult állapotban vannak, nem megfelelő a villamos hálózat, a közlekedési utak állapota balesetveszélyes, fennáll a tűzveszély is. A munkaeszközök általában elhasználódott állapotban vannak, állandó javításra szorulnak. Kivételt képez, ha a technológia modern eszközök beszerzését igényli. Az egyéni védőeszközök - ha vannak – beszerzése nem a munkahelyi veszélynek vagy ártalomnak megfelelően történik, döntően anyagbeszerzői feladat, s a lényeg, minél olcsóbb legyen. Az úgynevezett bedolgozói tevékenységet folytató cégek, a piac igényeihez flexibilisen alkalmazkodva gyakran váltják profiljukat. Előfordul, hogy egyik héten ruhát varrnak, másikon műanyag eszközöket szerelnek, csomagolnak. Sokszor alkalmaznak alacsony iskolázottságú, fiatal (egyszer-kétszer még gyermekkorú), képzetlen, de egy-két műveletre gyorsan betanítható munkaerőt. Nem ritka a hazai és/vagy külföldi (román, ukrán stb.) “fekete” munkaerő foglalkoztatása is. A dolgozók körében nagy a kiszolgáltatottság, magas a fluktuáció és állandó a félelem a munka, a munkahely elvesztésétől. Hosszú és rendszertelen a munkaidő, rosszak a munkakörülmények. Esetek nagy részében nincsenek írott munkavédelmi előírások, a munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi dokumentációk “foghíjasak” (munkába állás előtti orvosi vizsgálatokról, munkavédelmi képzésről). A munkavédelmi, illetve foglalkozás-egészségügyi szaktevékenység igénybevételére nincs igény, erre annak kikényszerítéséig forrást sem biztosítanak.


  • A kisvállalkozásoknak van egy olyan csoportja is, akik megpróbálják lehetőségeikhez képest legalább az alapvető követelményeket teljesíteni. Általános tapasztalat azonban, hogy a kistelepüléseken ehhez nincs meg a szaktudásuk, szakemberük. A munkabiztonsági, a munkahigiénés, a foglalkozás-egészségügyi problémák megoldására igénybe vett külső szakértők felkészültsége, hozzáállása sokat segíthet, de nemegyszer lehet találkozni szakszerűtlen, lelkiismeretlen, úgynevezett “szakértői” munkával is.


1.2.3 Az irodai típusú munkahelyek száma erőteljesen növekszik. Ugyancsak folyamatosan növekvő számban dolgoznak irodákban. Az iroda elsősorban szellemi tevékenység végzésére alkalmas munkahelyet jelent. A vizsgálatok azt mutatják, hogy egy ilyen típusú munkahely akkor működik a leghatékonyabban, ha egészséges körülmények között ad teret az egyéni és társas munkának, figyelembe veszi és tükrözi a szervezeti kapcsolatokat, lehetővé teszi a pihenőidő kultúrált eltöltését, pozitívan befolyásolja a munkahelyi légkört. Az iroda ki-/vagy átalakítása nemcsak berendezések kérdése, hanem megfelelő alkalom az irodában folyó tevékenységek rendszerének újragondolására. Az iroda jellegét a fő munkatevékenységek (ügyfélfogadás, kiscsoportos megbeszélések, számítógép rendszeres használata, szövegszerkesztés, telefon használat sűrűsége, stb.), azok gyakorisága, időigénye és a dolgozói állomány száma, összetétele határozza meg. Napjainkban az irodai berendezéseknek szerves tartozéka lett a számítógép, függetlenül attól, hogy az illető munkahely számítógépes munkahelynek minősül [az 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet szerint], vagy sem. Ebből következően az irodáknak meg kell felelniük a képernyős munkahelyekkel kapcsolatos jogszabályoknak, szabványoknak.

Számos vizsgálat tapasztalatai alapján a térigény, az ergonómiai követelményeknek való megfelelés, a világítás, a zajterhelés, stb. szempontjából tudatos iroda alakítás valósult meg számos pénzintézetnél (bankok, biztosítók, stb.), a multik zöménél és a hazai cégek egy kis részénél. A célszerűséggel szemben a “hihetetlen exkluzivitás” jellemzi a felsővezetők egy jelentős részének munkahelyeit. Külön probléma a közbeszerzés hatálya alá tartozó szervezetek iroda berendezéseinek színvonala. A közbeszerzéseknél az éves költségvetési keretszemlélet dominál, azaz minél olcsóbban szeretnék megúszni az irodákkal kapcsolatos kiadásokat is. A bebetonozott egyen-beszerzések, zömében nem felelnek meg a követelményeknek, de rossz minőségük, gyors elhasználódásuk miatt nem is olcsók.

A munkahely kialakítása során szerzett tapasztalatok szerint az irodai munkahelyek gyenge pontjai a következők:

  • túlzsúfolt a munkatér, kicsi a fajlagos alapterület és légköbméter, sok kábel és más eszközök (sokszorosító, stb.) akadályozzák a mozgást;

  • túl kevés a tároló, a lerakó felület az iratoknak, könyveknek, stb.;

  • a munkahelyiségek, irodák nem alkalmasak a képernyős munkavégzésre (túl sok az ablak, vagy nincs ablak, sok a tükröző felület, stb.);

  • a klimatizálás hiányzik, vagy nem megfelelő (hangos, stb.);

  • sok a kellemetlen zajforrás a munkahelyen (telefon, fax, nyomtató, ventilátor, stb.);

  • a megvilágítási viszonyok nem megfelelőek (helyi megvilágítás hiánya, képernyő tükröződés, nem szabályozható világítás, stb.);

  • a csekély légnedvesség miatt magas az elektrosztatikus feltöltődés;

  • funkcionális (nyugtató, stb.) és esztétikai szempontból nem megfelelő színkialakítás;

  • nem megfelelőek a munkaszékek, a munkaasztalok, az állítás lehetőségének hiánya, stb. miatt.


Az irodai munkakörökben dolgozók pszichikai és ergonómai szempontú megterhelésének vizsgálata és értékelése a munkavédelem újszerű és időszerű feladata. Már csak azért is mert hazánkban is előfordult már ezen a területen foglalkozás-egészségügyi elváltozás. Tehát ahol a munkafeltételek, a munkafeladatok nem veszik figyelembe az egyén terhelhetőségét, ott megjelennek az elfáradás, stressz tünetei, és ezzel együtt a szituációból szabadulás igénye. A berendezéseknek és vele együtt a munkafeladatoknak azt a célt kell szolgálniuk, hogy a dolgozó munkahelyi komfortja optimális legyen hiszen így legeredményesebb a munkavégzés mennyisége és minősége, legkisebb mértékű a megbetegedés, a telítettség miatt kieső idők és hibázások száma.


1.2.4 A nemzetgazdaság néhány területén tartós, kedvezőtlen tendenciák tapasztalhatók a munkakörülmények alakulása és a munkahelyi munkavédelem terén.


  • Az építő- és építőanyag-iparban a fokozott ellenőrzések mellett is újratermelődnek, sőt növekszenek a munkavédelmi hiányosságok. Ez igaz a munkabiztonsági, a munkahigiénés és a foglalkozás-egészségügyi területre egyaránt. Néhány jó példa mellett a vállalkozások nagy részénél még csak meg sem kísérlik a megfelelő munkakörülmények kialakítását, a legalapvetőbb munkavédelmi szabályok betartását. Jellemző az iparágra az egyéni védőeszközök hiánya, vagy használatának mellőzése, a leesés elleni védelem megoldatlansága, a dúcolatlan falú munkaárkok, a változó telephellyel dolgozók megoldatlan foglalkozás-egészségügyi ellátása.


  • A mezőgazdasági munkák bizonyos megkülönböztető jellemvonásai (nagyrészt szabadon végzett, idényjellegű munka, agrokémiai anyagok veszélyei, idény munkások nagy száma, stb.) mellett az ágazat munkavédelmi helyzete – a jó példák mellett – nagy részben rendezetlen. Az állattenyésztés munkavédelmi helyzete jobb. Itt a legtöbb gond a higiénés állapotokkal van. A növénytermesztésben nagyon sok probléma merül fel. Kezdődik azzal, hogy az itt foglalkoztatottak, alkalmazottak, idénymunkások nyilvántartása sok esetben áttekinthetetlen. A géppark fokozatosan öregszik, védőberendezései gyakran hiányoznak. A növényvédelemben használt gépek gyakran csurognak, csöpögnek, növelve a mérgezésveszélyt. Egyéni védőeszközök nincsenek, vagy elöregedtek. Tisztálkodási lehetőség sokszor csak a lakásoknál van. Egészségügyi alkalmassági vizsgálatokat sok helyen nem végeznek. Az idénymunkások – akik egy része “fekete” munkás és/vagy külföldi vagy fiatalkorú (esetenként gyerek) - jóformán semmilyen munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi védelemben nem részesülnek. Hasonló gondok jelentkeznek a szétaprózódott magán erdőgazdaságokban is.


  • A kereskedelemben és a vendéglátásban – az új létesítmények kivételével – elsősorban a kiszolgáló helyiségek (előkészítők, konyhák, stb.), a raktárak túlzsúfoltak, felszereltségük elavult, villamos berendezéseik biztonsága sokszor nem megfelelő. A kereskedelmi láncok munkahelyein a szociális munkavédelem kérdései jelentenek feszültséget (munkaidő, munkarend, munkatempó, stb.).


  • Az egészségügy létesítményei – különösen a klinikák, kórházak, otthonok, stb. – nagy létszámú “veszélyes üzemek”. A befejezett, illetve a jelenleg is folyó létesítményi rekonstrukciók számos problémát megoldottak. Ugyanakkor – a tartós pénzhiány miatt – a kiszolgáló egységek munkavédelmi állapota nagyon sok esetben nem megfelelő. A rekonstrukcióba nem került egészségügyi intézmények jelentős részének műszaki állapota sem kielégítő. A karbantartásra, javításra minimális létszámot alkalmaznak. A betegek biztonságos mozgatása sok helyen nem megoldott. Esetenként higiénés problémák is jelentkeznek. Nagyobb energiát kellene fordítani az egészségügy munkabiztonsági, higiénés és foglalkozás-egészségügyi ellenőrzésére. A működési, dologi kiadásoknál jelentkező tartós pénzhiány nem igazolhatja a számos esetben tapasztalható “megértő” ellenőrzést. Az intézmény-fenntartókat rá kell döbbenteni törvényi felelősségükre és kötelezettségükre.


1.2.5 Az egyéni védőeszközök választéka és minősége hazánkban összességében jó. Ugyanakkor továbbra is nagy számban vannak forgalomban vizsgálati, tanúsítási eljáráson át nem esett termékek. Szintén találhatók a kereskedelemben egyébként engedélyezett egyéni védőeszközök sok-sok hibával (hiányzik a biztonsági vizsgálati jel, nincsenek magyar nyelvű használati tájékoztatók, stb.). Éppen ezért szükséges volna a piacra kerülő termékek munkavédelmi megfelelőségének fokozottabb fogyasztóvédelmi ellenőrzése.

A cégek egy kisebb része példásan gondoskodik az egyéni védőeszközökről, mások csak az “olcsót” adják. Sok helyen nem biztosítják a védőeszközöket. Egyes vállalkozók pedig nem is ismerik az ezzel kapcsolatos kötelezettségeiket. A munkavállalók általában idegenkednek az egyéni védőeszközök viselésétől.


1.2.6 A hazai munkakörülmények és a munkahelyi munkavédelem állapotáról bemutatott kép sokféle részleges vizsgálaton, ellenőrzésen, tapasztalatszerzésen, stb. alapszik. Tudományosan megalapozott átfogó vizsgálat és elemzés ebben a kérdésben a közeli időszakban nem történt. Ezért elengedhetetlen “A munkavédelem helyzete Magyarországon” project mielőbbi beindítása.

Az Európai Unió megbízásából a Dublinban székelő “Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért” (European Foundation for the Improving of Living and Working Condition, EFILWC) 1991-1992-ben elvégezte a munkakörülmények “1. számú Felmérését” az Európai Unió országaiban. Ezt prototípusnak tervezték és azzal a céllal hozták létre, hogy olyan eszköz legyen, amely a döntéshozók (kormányok, munkavállalói és munkaadói szervezetek) számára világosabb képet tud nyújtani a munkakörülmények színvonaláról mind nemzeti, mind európai szinten. 1995-1996-ben került sor a munkakörülmények “2. számú Felmérésére”, kibővített formában. (A kérdőív hosszabb lett és Ausztria, Finnország és Svédország EU-ba történő belépésével már 15 tagállam vett benne részt.)

Időközben az Európai Unió létrehozta az “Európai Munkaegészségügyi és Munkabiztonsági Ügynökség”-et (European Agency for Safety and Health at Work, EASHW), amely átvette az Alapítványtól a fent említett feladatokat. Az Ügynökség irányításával 1998-1999-ben elkészült a “3. számú Felmérés”. A felmérés eredményeit összesítő tanulmány várhatóan 2000-ben készül el.

Ebbe a folyamatba kapcsolódna be “A munkavédelem helyzete Magyarországon” project.

A project célja az, hogy a munkakörülmények állapotának felmérésével elősegítse a munkavédelem monitorozási rendszerének fejlesztését, a munkavédelem helyzetében bekövetkezett változások nyomon-követhetőségét, a magyarországi és az európai munkavédelmi helyzet összehasonlíthatóságát. Ennek érdekében az adatgyűjtés tartalma követi az európai felmérés adattartalmát. A project keretében összegyűjtött információk elősegíthetik a prioritások meghatározását és a megelőzést szolgáló tevékenységet nemzetgazdasági szinten. A megvalósulási project átfogó képet fog adni a munkakörülményekről, az adat- és információ-forrásokról. Többek között meghatározásra kerülnek az expozíciók és kockázatok a gazdasági ágazatok, foglalkozások, nem, kor és a vállalkozások nagysága szerint.

A project eredményeképpen létrejön egy tanulmány, ami leírja a munkavédelem aktuális helyzetét. A felmérést, a változások nyomon-követése érdekében, két-három évenként szükséges megismételni, a módszerek és az adatstruktúrák egyidejű fejlesztése mellett.


1.3 A munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések alakulása


A munkabalesetek, a foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek számának, valamint gyakoriságának alakulását a 8. számú táblázat, s ezekkel összefüggő egy-két társadalombiztosítási adatot a 9. számú táblázat tartalmaz.


  • A munkáltatók a munkavállalókat a foglalkozás-egészségügyi szolgálat szakvéleményének figyelembevételével kötelesek foglalkozás-egészségügyi osztályba besorolni, aszerint, hogy a munkavégzésből eredő megterhelés és a munkakörnyezetben jelenlévő kockázati tényezők milyen kockázatot jelentenek a munkavállalók számára.

Az 1999. évi adatok - az előző két év adataihoz hasonlóan - a következők:


Foglalkozás-egészségügyi

osztály

Megoszlás

%-ban

A (legkedvezőtlenebb)

B

C

D

5

26

38

31


  • A bejelentett munkabalesetek száma és gyakorisága csökkenő tendenciát mutat. A halálos munkabalesetek gyakorisága az elmúlt kilenc évben ugyanakkor stagnálásról tanúskodik. A munkabalesetek számának valós mérséklődésében szerepe van a foglalkoztatottak száma drasztikus csökkenésének, a balesetveszélyes iparágak (kohászat, gépgyártás, stb.) visszaszorulásának. Ugyanakkor változatlanul hozzájárul a munkabalesetek bekövetkezéséhez az is, hogy a 280 ezer munkaeszköz vizsgálatára kiterjedő korábbi ellenőrzés az eszközök átlagos életkorát 12 évet meghaladónak találta, amely ma sem kevesebb! Évek óta a legrosszabb a munkabaleseti helyzet az építőiparban, a mezőgazdaságban, a gépiparban, valamint a szárazföldi és csővezetékes szállítás területén.


  • A bejelentett foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek számának és gyakoriságának alakulásában is látszólagos csökkenés jelentkezik. 1998-ban és 1999-ben egyaránt 4-4 halálos kimenetelű foglalkozási megbetegedés történt. Kóroki tényezők alapján első helyen a fizikai (zaj, vibráció, stb.), a másodikon a kémiai (légzőszervi, bőrbetegségek, stb.), s a harmadik helyen a biológiai (hepatitis, stb.) kóroki tényezők állnak. Évek óta elenyésző számú az ergonómiai és a pszichoszociális kóroki tényező, illetve a nem optimális igénybevétel által okozott megbetegedés. A legtöbb bejelentett foglalkozási megbetegedés a feldolgozóipar, a bányászat és a mezőgazdaság területén található.


  • A munkabalesetek, a foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek számadatait csak fenntartásokkal tekinthetjük a munkavédelmi helyzet értékmérőjének. A hazai tapasztalatok, a nemzetközi összehasonlítások és becslések alapján (a halálos, súlyos és tömeges események kivételével) a bejelentett és a valós adatok között legalább 25-50 %-os eltérés is vélelmezhető. A munkáltatók nagy számban nem tesznek eleget bejelentési, kivizsgálási, az okokat feltáró és a szükséges intézkedéseket megtevő kötelezettségüknek. Változatlanul az eltitkolás egyik fő tényezője a fekete munkavégzés. A bejelentésekben változatlanul ellenérdekelt a munkáltató. Ez igaz a sok gondokkal küzdő mikro-, kis- és középvállalkozásokra (kiderülnek az alapvető munkavédelmi hiányosságok) éppen úgy, mint néhány nagy vállalatra, sőt multik itteni üzemére is (presztizs-veszteség, az anyacégtől való félelem, stb.). A munkavállalók pedig félve a munkahely elvesztésétől készek a "kompromisszumra", azaz hagyják magukat rábeszélni arra, hogy ez a baleset "otthon történt", s ezt néhány nap szabadsággal vagy pénzzel "honorálják" a munkáltatók. Természetesen ezt a súlyos esetekben nem lehet megtenni, valamint a munkavállaló érdekeltsége a kártalanítandó foglalkozási megbetegedések esetén fennáll. A foglalkozás-egészségügyi orvos - a munkáltatótól való függő helyzete miatt - vonakodik a munkáltató felelősségének megállapításától a betegség okainak felderítését célzó vizsgálatok során. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat ez irányú célzott vizsgálatai változatlanul szükségesek, de nem vehetik át a munkáltató törvényben előirt kötelezettségének teljesítését, csak kikényszeríthetik azt.

A munkabaleseteknek és a foglalkozási megbetegedéseknek az emberi szenvedéseken túl jelentős anyagi következményei is vannak. Milliós nagyságú táppénzes napok , táppénz, az évente 2-3 ezer fős baleseti járadékosok tízezer korhatár alatti és feletti rokkant nyugdíjas, valamint az érintett hozzátartozók ellátási költségei több tízmilliárd forint kiadást jelentenek.



2.) A munkavédelem szabályrendszere és a jogharmonizáció


A munkavédelem szabályrendszerét a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény határozza meg. Emellett kiemelt jelentősége van az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvénynek, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvénynek és a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvénynek.


"A munkavédelemre vonatkozó szabályok nemzetközi és hazai rendszere. A legfontosabb szabályok felsorolása", valamint "Az Európai Unió munkavédelmi szabályozása. A munkavédelmi jogharmonizáció" című összeállítások részleteiben is bemutatják a munkavédelem hazai szabályrendszerét, valamint a jogharmonizáció állapotát.


2.1 A munkavédelemre vonatkozó nemzetközi szabályok hazai átvétele


2.1.1 Hazánk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (a továbbiakban: ILO) egyezményei közül a legjelentősebbeket ratifikálta. Így a munkavédelem szempontjából a két alapegyezményt a kapcsolódó ajánlásokkal:


  • a 155. számú Egyezményt a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és a munkakörnyezetről, a hozzá kapcsolódó 164. számú Ajánlással,

  • a 161. számú Egyezményt a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról, a hozzá kapcsolódó 171. számú Ajánlással.

A fentiekkel együtt 33 munkavédelemmel összefüggő egyezményhez csatlakoztunk. Néhány munkavédelmi típusú egyezmény ratifikálását indokolt szorgalmazni, különös tekintettel az európai uniós jogharmonizációs lépésekkel összhangban. Így például a vegyi anyagok munkában történő használatánál fennálló biztonságról (170. számú), az ipari katasztrófák megelőzéséről (174. számú), a bányászat munkavédelméről (176. számú) szólókat, stb.

Az elmúlt években jelentős előrelépés történt az ILO egyezmények hazai ratifikálása terén. A legfontosabb, hogy ezek a nemzetközi vállalások és hazai gyakorlatban is mind maradéktalanabbul megvalósuljanak.


2.1.2 Az 1999. évi C. törvény rendelkezik az Európai Szociális Karta kihirdetéséről. Hazánk a Karta 19. cikkéből 12 cikk teljesítését vállalta. Ezek között található a 3. cikk - a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jogról. Itt is a legfontosabb, hogy a szigorú ellenőrzés során megfeleljünk a vállalt kötelezettségeinknek. Először 2002. március 15-ig kell az igen nagy számú kérdésre válaszolnunk és az Európa Tanács előtt helyt állnunk.


2.1.3 Az 1994. évi I. törvény hirdette ki az Európai Megállapodást, amely szerint hazánk az Európai Unió tagjelölt, "társult" tagja lett. A törvény előírja integrációs alapfeltételként, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelítsék az Unió jogszabályaihoz. Ezen jogközelítés területei között kiemelt helyen szerepel a dolgozók munkahelyi védelme, az emberek életének és egészségének védelme, a műszaki szabályok és szabványok.

A törvény alapján megszületett kormánydöntések előírják, hogy 2001. december 31-ig a munkavédelem területén teljes jogharmonizációt kell megvalósítani (derogáció, halasztás nélkül). Ez egyaránt vonatkozik


  • a munkahelyi munkavédelmi intézkedések keretirányelvére és a hozzá kapcsolódó egyedi irányelvekre;

  • a munkahelyi veszélyes hatások elleni keretirányelvre és a hozzá kapcsolódó egyedi irányelvekre;

  • a munkavédelem egyéb (szektorális, szakmai, szociális) irányelveire, továbbá

  • a termékek általános biztonságát szabályozó intézkedések megtételére (szabványosítás, megfelelőség értékelése, tanúsítása, jelölése, ellenőrzése).


Az Európai Unió 1999. októberi országjelentése kiemeli, hogy bár a részteljesítés megfelelően halad, jelentős lemaradás van az építőipari és a bányászati munkahelyekre vonatkozó előírások átvételében.


2.2 A munkavédelem hazai szabályrendszere


Az elmúlt években a munkavédelem - Európai Unió követelményeinek megfelelő - szabályrendszere alapvetően kialakult, a jogharmonizáció folyamata is ütemesen halad.


2.2.1 A hazai szabályrendszer szerkezete a következő:


Alkotmány

Munkavédelemről szóló törvény

Törvényszint

Foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggő törvények.

Védelmi jellegű törvények (környezet, tűz, stb.).

Műszaki jellegű törvények (termékfelelősség, stb.).

Ellenőrzési, biztosítási, felelősségi törvények.

Kormányrendeleti szint

Miniszteri rendeleti szint

Munkaügyi típusú rendeletek

Egészségügyi típusú rendeletek

Ágazati miniszteri rendeletek

* Szabályzatok

*Műszaki jellegű egyéb ágazati rendeletek

*Speciális rendeletek (BM, HM, IM, stb.)

*Kötelező alkalmazású nemzeti szabványok

Szabványosítás

Munkáltatói szabályozási szint.


A munkavédelem hazai szabályrendszere lényegében megfelel az Európai Unió követelményeinek, ugyanakkor figyelembe veszi a korábban kialakult hazai gyakorlatot is (biztonsági szabályok rendszere, stb.).


2.2.2 A jogharmonizáció: a hazai munkavédelmi szabályok megfelelősége

A munkabiztonsági, a munkaegészségügyi és a munkavédelemmel kapcsolatos más területek jogharmonizációja ütemesen halad, az utóbbi időben felgyorsult.


  • A legfőbb jogforrás a munkavédelemről szóló törvény lényegében megfelel az irányelvi követelményeknek. Kisebb kiegészítések lehetségesek és kívánatosak. Így például a megelőzés definiálása; az egyedül dolgozó egyéni vállalkozókra kiterjesztési hatály megvizsgálása; a munkavédelmi szakemberek foglalkoztatása jogi garanciáinak kiegészítése; a munkavállalói pozíció erősítése a költségterhelési tilalom kimondásával, a korábban is felmerült vegyes képviseleti rendszer biztosításával.


  • A munkabiztonsági irányelvek lényegében honosításra kerültek. A munkaegészségügyi jellegű jogharmonizáció is jelentősen felzárkózott. A kémiai biztonságról szóló törvény elfogadásával alapvetően előrelépett a jogalkotás ezen a területen. A tucatnyi végrehajtási rendeletből hátralévők kiadása még a közeljövő fontos feladata. Ugyancsak további munkaegészségügyi irányelv harmonizációját kell megvalósítani (ólom, azbeszt, vinil-klorid, stb.).


  • Fontos feladat - az európai ajánlásnak megfelelően - a kártalanítandó foglalkozási megbetegedések listájának összhangba hozása a bejelentendő betegségek listájával.


  • A bányászat területére vonatkozó két irányelv honosítása napjainkra várható (GM). Az ideiglenes (változó) építési munkahelyekre, valamint a halászhajók biztonságos fedélzeti munkavégzésére vonatkozó irányelv kihirdetése (SzCsM) 2001-re prognosztizálható.


  • A nemzeti szabványosítás keretében az európai szabványok honosítása folyamatosan történik. Például az egyéni védőeszközökre vonatkozó 89/686 EGK irányelvhez kapcsolódóan 2000. február 1-ig 190 harmonizált szabvány jelent meg (a CEN szerint 303 lesz), ebből hazánkban 135 nemzeti szabványként bevezetésre került.


  • Az irányelvek mellett a közösségi vívmányok (acquis communautaire) is megállapítanak munkavédelmi gyakorlatot, elvárásokat. Ez a fogalom (gyakorlat) magában foglal minden szabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot, amely az Európai Unióra vonatkozik. Az Európai Unió és a tagállami jogharmonizáció ezt is felöleli azon helyes jogfejlődési elven, hogy a gyakorlat, mint első lépcső "megszüli a jogot", azaz az irányelveket mindig megelőzi valamilyen vívmány, szokás. Ebből kiindulva a jogi előírások mellett az intézményi háttér kialakítása, a biztosítási rendszerek korszerűsítése is harmonizációs feladat. E területeken is vannak elképzelések, amelyekről még a későbbiekben írunk.


A munkavédelmi jogharmonizáció a jelenlegi jogalkotási ütemet, valamint a nemzeti szabványosítás keretében a honosításokat alapul véve nem lesz akadályozója az európai integrációnak. A jogharmonizáció jövő év végéig történő végig vitele mellett a csatlakozásra és tagságra való felkészülés érdekében a harmonizált joganyag alkalmazására kell az erőket összpontosítani.


3.) A munkavédelem intézményrendszere


A munkavédelem hazai intézményrendszere kialakult és működik. A munkavédelemről szóló törvény alapján az állami feladatok végrehajtásáért felelős az Országgyűlés és a kormány, s döntéseik alapján:


  • a szociális és családügyi miniszter és a felügyelete alatt működő Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: OMMF);

  • az egészségügyi miniszter és a felügyelete alatt működő Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ);

  • a gazdasági miniszter és a felügyelete alatt működő Magyar Bányászati Hivatal (a továbbiakban: MBH).


A munkabiztonság területén jelentős szerepe van a gazdasági miniszter felügyelete alatt működő Műszaki Biztonsági Főfelügyeletnek (a továbbiakban: MBF). A fegyveres erőkre és a rendvédelmi szervekre vonatkozóan az irányító jogkört gyakorló miniszter látja el a munkavédelmi hatósági felügyeleti tevékenységet.


3.1 Az OMMF, valamint fővárosi és megyei szervei immár ismét önálló szervezeti keretek között végzik munkájukat. Az OMMF szabályozási feladatai alapvetően a munkabiztonságot érintő jogalkotásban és műszaki tartalmú szabályozásban való részvételben jelenik meg. Hatósági tevékenységének (ellenőrzések, célvizsgálatok, hatósági engedélyezések, büntetések, stb.) teljesítménye az adott létszámhoz (500 fő körül) mérten a felső határ körül mozog. 1999-ben a munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők 50 ezer munkáltatónál tartottak ellenőrzést. A munkabiztonsági intézkedések száma 130 ezer volt. A munkabiztonsági okokból kiszabott birságfajták együttes összege 144 millió forintot tett ki.


Tájékoztatásul jelezzük, hogy a munkaügyi ellenőrzések keretében ellenőrzött munkáltatók száma 25 ezer, a munkaügyi bírságok száma kilenc és félezer, a bírságok összege 635 millió forint, a munkától eltiltott dolgozók száma 2.640 fő volt.



Az OMMF-fel együttműködő intézmények:


  • Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány (a továbbiakban: MKK):

A hazai munkavédelmi kutatás, fejlesztés az elmúlt évtizedben minimálisra zsugorodott. Korábban e témával is foglalkozó intézetek megszűntek vagy átalakultak. A hazai cégek elvétve foglalkoznak munkavédelmi fejlesztésekkel, a nemzetközi tőkével működő cégek pedig szükséges kutatásaikat nem Magyarországon végzik. Az MKK létrejötte óta állami pénzügyi forrást nem kapott. Meggyőződésünk, hogy ez elfogadhatatlan, amit az arra illetékesek felé folyamatosan jelezni kötelesség.


  • Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Kft(a továbbiakban: OMKT Kft):

A munkavédelmi szakemberképzés fő bázisa az OMKT Kft. A Kft a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közösen indította a felsőfokú képzést nyújtó évfolyamait (1999-ben: 131 fő), és önállóan szervezi - más, erre feljogosított képző intézetekkel együtt - a munkavédelmi technikusképzést (1999-ben: 203 fő). Az ez irányú képzési munka rendezett és jó színvonalú. Fenntartva a posztgraduális képzési formákat, szükség van a munkavédelmi szakirányú graduális végzettség megszerzési lehetőségének kialakítására.


3.2 Az ÁNTSZ, valamint a fővárosi, megyei és 136 városi intézete útján látja el a munkaegészségüggyel (munkahigiéne és foglalkozás-egészségügy) kapcsolatos, a jogharmonizációból adódóan növekvő hatósági feladatait. Az ellenőrzések száma 1999-ben több mint 19 ezer, az intézkedések száma 2.720, a bírságok összege 5,8 millió forint. A munkahigiénés vizsgálatok, valamint az engedélyezések és szakvélemények száma mintegy 100 ezer volt. Itt is a szűkös létszámhelyzet akadályozza a hatósági munka szükségszerű erőteljesebb kiterjesztését.

  • Külön kell szólni a foglalkozás-egészségügyi rendszerről, amely 1995-ben a korábbi üzemorvosi hálózatot váltotta fel. A piacgazdaság követelményeinek megfelelő rendszer kiépítése gyorsan megtörtént. Ma több mint háromezer szakorvos és kb. ugyanennyi munkájukat segítő nővér végzi ezt a feladatot, döntően vállalkozási formában, a szolgáltatásokra szerződést kötve a cégekkel. Néhány százalékuk a cégek alkalmazásában áll. Az idei csaknem 200 szakvizsga megszerzésével elegendő számú ilyen szakvégzettségű orvos lesz az országban (ma Szabolcs-Szatmár-Bereg és Komárom-Esztergom megyében még hiány van). Ezt követően évente legfeljebb 30-40 szakorvosra lesz szükség.


A foglalkozás-egészségügy az orvoslás egyetlen olyan szakterülete, amely közvetlen kapcsolatban van a gazdasággal. Világviszonylatban is kiemelkedő, hogy a szervezett munkavállalók 93,5 %-át lefedi a hálózat (csak a finnek eredménye jobb). Ugyancsak jelentős eredmény - évtizedes kínlódás után -, hogy a foglalkozás-egészségügy bekerült a kiemelt orvosi szakmák közé, ennek megfelelően rezidensképzés is indult (a vidéki orvosegyetemek bekapcsolása a képzésbe). A foglalkozás-egészségügy alapvető problémája a munkáltatóktól való függés, amit a biztosítási rendszer bővítése megoldhatna.


Az ÁNTSZ-hez kapcsolódó intézmények


  • A közegészségügyi alapfeladatokhoz rendelt tudományos, oktató, módszertani országos bázis a "Fodor József Országos Közegészségügyi Központ (a továbbiakban: "Fodor József" OKK), amelyhez számos intézet tartozik. Igy az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (a továbbiakban: OMFI), amely a munkaegészségügy szakmai, módszertani, tudományos, oktató bázisául szolgál.


Tájékoztatásul jelezzük a "Fodor József" OKK-hoz tartozó további intézeteket is, mert a munkavédelem továbbfejlesztése terén (információk, stb.) szerepük lehet:

  • Országos Környezetegészségügyi Intézet (OKI),

  • Országos Élelmezés és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI),

  • Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI),

  • Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI).

A járványügy központja a "Johan Béla" Országos Epidemiológiai Központ.


3.3 A bányafelügyelet: a Magyar Bányászati Hivatal és az irányítása alatt álló négy, területi bányakapitányság a bányatörvény (1993. évi XLVIII. törvény) és a gázszolgáltatásról szóló (1994. évi XLI. törvény) alapján gyakorolta jogszabály-előkészítő, engedélyező tevékenységét, illetve munkavédelmi hatósági jogkörét.


A bányafelügyelet szerteágazó hatósági - műszaki biztonsági, munkavédelmi, munkaügyi, tűzvédelmi, építésügyi-hatósági, építés-felügyeleti, valamint ásványvagyon-gazdálkodási - jogkörét, a föld alatti és külszíni szilárd ásványbánya, a kőolaj- és földgáz bányászati üzem, propán-butángáz töltő üzem, a bányászati vizsgáló állomások, továbbá a felügyelt területeken üzemeltetett nyomástartó berendezések, az ipari robbantási, valamint a gázszolgáltatói tevékenységek területén látta el.


A vizsgálatok azt mutatják, hogy a gazdálkodási nehézségek ellenére (bányabezárások, stb.) a bányászat műszaki biztonsági (létesítmények, berendezések, eszközök) és munkavédelmi helyzete elfogadható. Egyes területeken (külszíni bányászat, stb.) jelentős fejlesztések, korszerűsítések történtek, amelyek kedvezően hatottak a munkakörülményekre és a munkavédelem helyi alakulására.


3.4 A Műszaki Biztonsági Főfelügyelet döntően a gázpalack-, a kazánbiztonsági- és a nyomástartó edények biztonsági szabályzataiban meghatározott jogkörökben hatósági engedélyezési eljárást folytat. A Műszaki Biztonsági (Vizsgáló és Tanúsító Intézet) Kft jelenleg - a fenti témákban - az egyetlen akkreditált vizsgáló és tanúsító intézmény.


A munkavédelem intézményrendszeréből többek között hiányzik a balesetbiztosítási rendszer, az állami információs-tájékoztató rendszer. Szükséges e felügyeletek személyi, tárgyi feltételeinek megerősítése. Az ÁNTSZ és az OMMF közötti kooperáció igénye évről-évre nő. Ennek érdekében együttműködési szerződés aláírására került sor. Együttműködés van a Phare-project kialakítása és megvalósítása terén. Ugyanakkor a kapcsolattartás országos és területi szinten változatlanul eseti jellegű. A két intézmény kapcsolatát minőségileg új helyzetbe kell hozni.


  1. A munkavédelemmel kapcsolatos munkavállalói érdekképviselet alakulása


Hazánkban a 80-as évek közepére - a térség országait messze megelőzően - kialakult a munkamegosztás az állam és a szakszervezetek között a munkavédelem terén. Létrejött az állami munkavédelmi felügyelet. A szakszervezetek elsősorban testületi értékelésekkel, a munkavédelmi társadalmi ellenőrök és a munkavédelmi őrök közreműködésével segítették, szolgálták a munkavédelem céljainak megvalósulását. A rendszerváltás elején megszületett, alapvetően korszerű munkavédelmi törvény jól szolgálta az átmenetben a munkavédelem szerepének érvényesítését. A törvény végrehajtását szolgáló, időnként akadozó jogszabályalkotás a 90-es évek második felében, az EU-s jogharmonizációs követelmények és kényszerek hatására felgyorsult. Ezekben a folyamatokban és a konkrét munkálatokban a szakszervezetek érdekeik, tapasztalatuk és felkészültségük alapján meghatározó, nem egy esetben kezdeményező, sürgető szerepet töltöttek be.

A munkahelyeken a működő szakszervezetek mellett 1993-tól jelen vannak az üzemi-közalkalmazotti tanácsok és a munkavállalók képviselő(ke)t delegálhatnak a gazdasági társaságok felügyelő bizottságába. A munkavédelmi törvény pedig lehetővé teszi, hogy a legalább tíz főt foglalkoztató (a nem fizikai területen a 20 főt meghaladó foglalkoztatottak esetén) munkahelyeken a munkavállalók munkahelyi munkavédelmi képviselőt válasszanak, s ahol a képviselők száma eléri a hármat, ott munkahelyi munkavédelmi bizottságot alakítsanak. Ez az érdekképviseleti strukturálódás teljesen új helyzetet teremtett a szakszervezetek számára.


4.1 Országos szinten funkciónál a munkavédelmi törvény által létrehozott széles körű jogokkal felruházott, tripartit összetételű országos Munkavédelmi Bizottság, amely saját ügyrend szerint működik. A Bizottság működése során támaszkodott elődszervezetei tapasztalataira és arra a gyakorlatra, amely a munkavédelmi törvény megszületését eredményezte. A Bizottság összességében jelentős szerepet töltött be a jogharmonizációs munkában, a széles körű egyeztetéseken alapuló jogszabályalkotásban. Az utóbbi években a Bizottság munkájában számos zavar jelentkezett. Jelentős jogszabálytervezetek nem kerültek a terület elé, fontos fejlesztési elképzelésekben (Phare-project, stb.) nem folyt konzultáció, a Bizottság működése rendszertelenné vált, stb. Mindez felveti, hogy gyors és hatékony lépéseket kell tenni a Munkavédelmi Bizottság szakmai tekintélyének megőrzésére, működése hatékonyságának javítására, az európai uniós elvárásoknak megfelelő szociális partneri viszony tiszteletben tartására.


A Bizottság munkájában a szakszervezetek képviselői egyenrangú szakmai partnerként és a munkavállalók érdekeit képviselő szereplőként vettek részt. A szakszervezetek megosztottságából eredő korábban jelentkező belső éles viták a munkavédelem terén jóformán nem voltak érzékelhetők, a munkavállalói oldalt az egységes fellépés jellemezte.


4.2 Az elmúlt évtizedben a szakszervezetek munkavédelmi szerepe átalakult, s részben háttérbe szorult. A viharos makro- és a mikrogazdasági változások elsősorban a privatizációban való szerepvállalást (s ennek kapcsán számos helyen a környezetvédelmi kérdéseket), a foglalkoztatási problémák kezelését, a magasabb bérekért folytatott küzdelmet, a szociális ellátások védelmét, stb. erősítették fel. Bár a szakszervezetek tisztában vannak azzal, hogy a munkavédelem a munkavállalók legrégebbi és legalapvetőbb érdekeit - életét, egészségét, biztonságát - szolgáló érdekvédelmi tevékenység, az ezzel való foglalkozás, törődés háttérbe szorult.

A konföderációk egy része testületi ülésen többször is foglalkozott a munkavédelmi helyzet alakulásával. Az ágazati, iparági, szakmai szakszervezeteknél rendkívül "tarka" e kép. Jelentős részük nem foglalkozott a témával, mások többször is, sőt rendszeresen (egy-két évente) értékelik a területük munkavédelmi helyzetét, s meghatározzák saját feladataikat (szakszervezeti tisztségviselői képzésben e téma szerepeljen, stb.). A munkahelyi szakszervezetek egy kisebb része önállóan, zömében a munkavédelmi képviselőkkel (bizottságokkal) együttesen foglalkoznak a témával, mások akkor döbbennek rá a munkavédelem fontosságára, amikor valami súlyos esemény figyelmezteti őket (halálos, tömeges esemény, tűzrobbanás, stb. következik be), s nem kevesen pedig nem foglakoznak a munkavédelemmel. Az viszont tény, hogy a munkavédelmi képviselői rendszer elsősorban és döntően ott épült ki, ahol a "szakszervezetek kézbe" vették a témát. A szakszervezetek és a képviselők közötti kapcsolatok zömében jók, elfogadhatók. De találkozni azzal is, hogy a választások segítése után a szakszervezetek "társbérletbe" adták a munkavédelemmel való törődést. Ez nem helyes. A szakszervezetek változatlanul sok olyan jogosítvánnyal rendelkeznek, amelyekkel élve szolgálhatják a munkavédelem színvonalának növekedését (tájékoztatás kérés, ellenőrizni a munkakörülmények alakulását, jogellenes munkáltatói intézkedések, mulasztások ellen kifogást benyújtani, stb.).


4.3 1995-től a munkahelyek egy részében kiépült a munkavédelmi képviselői (munkavédelmi bizottsági) rendszer. Pontos adatokkal nem rendelkezünk, hogy a nagy-, közép- és a kisvállalkozások hány százalékánál választottak munkavédelmi képviselőt és jelenleg hány képviselő funkcionál. Tény, hogy számuk több száz, s a nagyvállalatok körülbelül egyharmadánál jelen vannak.

Az országos Munkavédelmi Bizottság ajánlással segítette (Mü.K. 98/7. számú) a munkavédelmi képviselők megválasztását. Alapvetően zökkenőmentesen zajlottak a választások. Ugyanakkor számos helyen szóvá tették, hogy nem kellene összekötni a képviselők választását az üzemi-közalkalmazotti tanácsi választásokkal. Megtörtént felkészítésük, 32 órás, illetve 8 órás tanfolyamok keretében. Ahol működik képviselő, ott az esetek nagy részében írásos formában együttműködési megállapodás megkötésére került sor a munkáltatóval. E téren és a működés során is a legtöbb vita a munkaidő-kedvezmény és a munkajogi védelem gyakorlásának részleteiben vannak. E kérdésekben szükséges lehet törvényi pontosításra is. A munkavédelmi képviselők (bizottságok) nagy része rendeltetésszerűen végzi munkáját, nem kevés konfliktus-szituációba kerülve. Bár a szabálysértési jog is támogatja a képviselői működést, a munkaügyi ellenőrzés is kiterjed a munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére és kollektív munkaügyi vita alkalmazására is meghatározott esetekben mód nyílik, de ezekkel a képviselők csak elvétve élnek.


4.4 Az üzemi-közalkalmazotti tanácsok mint a beleszólás és a részvétel munkahelyi intézményei rendelkeznek néhány olyan jogosítvánnyal, amelyekkel elősegíthetik a munkavédelmi követelmények megvalósulását. Véleményezési joguk van például az új munkaszervezési módszerek és teljesítmény-követelmények bevezetésénél (ez óhatatlanul érinti a munkavédelmet), vagy a képzési terveknél (beleértve a munkavédelmi képzést is). Tájékozódhatnak például a munkafeltételek jellemzőinek alakulásáról (baleseti mutatók, foglalkozás-egészségügyi helyzet, stb.). Az üzemi-közalkalmazotti tanácsok egy része, elsősorban a nagyobb cégeknél él is ezekkel a lehetőségekkel. Ugyanakkor az is tény, hogy többségük nem foglalkozik munkavédelemmel mondván, hogy ezt "elvették" tőlünk és átadták a munkavédelmi képviselőknek (a Munka Törvénykönyvéből kikerült a munkavédelmi törvény hatályba lépésével), csinálják ők.


4.5 A gazdasági társaságokról szóló törvény (1997. évi CXLIV. törvény) a korábbiakhoz hasonlóan a felügyelő bizottságon keresztül kívánja biztosítani a munkavállalók részvételét a társaság felügyeletében. A munkavállalói küldötteket az üzemi tanács jelöli a társaságnál működő szakszervezetek véleményének meghallgatása után. A munkavállalói részvétel elvei nem változtak, de - a gyakorlati példákra reagálva - a törvény kimondja, hogy a munkavállalói küldöttek az üzemi tanácson keresztül tájékoztatni kötelesek a munkavállalókat a felügyelő bizottságban szerzett információkról. Ez a kötelezettség azonban nem terjedhet ki az üzleti titkokra.


A felügyelő bizottságok munkavállalói képviselői - az üzemi tanács kijelölési joga óta - inkább a munkavállalók képviselői (és nem a munkáltatók által "keresztül vitt" dolgozók). Ezért jobban elvárható, hogy kezdeményezésükre a felügyelő bizottság (egy-három évente) foglalkozzék a munkakörülmények állapotával, alakulásával. Néhány példával már találkozhattunk.


A munkavállalók munkavédelmi érdekei és jogai akkor érvényesülnek a legjobban, ha a szakszervezetek, a munkavédelmi képviselők, az üzemi-közalkalmazotti tanácsok és a felügyelő bizottságok munkavállalói képviselői maximálisan kihasználva jogosítványaikat, egyeztetve, összehangoltan kezdeményeznek, lépnek. Ehhez adott jogi támogatást a Legfelsőbb Bíróság Mv. II. 10.990/1998. számú határozatával, amikor kimondta, hogy “a munkavállalót mind választott szakszervezeti tisztségviselői, mind az üzemi tanácsi és munkavédelmi bizottsági tagsága alapján egységesen az e tisztségviselőknek járó munkajogi védelem illeti meg” (például más munkahelyre, más beosztásra történő áthelyezésnél).


IV.

A SZAKSZERVEZETEK MUNKAVÉDELMI

STRATÉGIÁJA


AZ ÚJ ÉVEZRED KEZDETÉN


  1. A munkavédelmi stratégiát meghatározó tendenciák


Az elmúlt évtized történelmi léptékű társadalmi-gazdasági változásai gyors ütemben, embert próbáló körülmények között zajlottak. Számos kedvező, de nem kevés kedvezőtlen hatással a munkakörülmények, a munkavédelem alakulására. Egyik oldalon például az új korszerű technológiák kedvező hatása, az európai követelményeknek megfelelő integrált irányítási rendszerek, a másik oldalon több százezer ember méltatlan munkakörülmények közötti munkája, teljes kiszolgáltatottsága, stb.

Ebben az időszakban a szakszervezetek jelentős szerepet vállaltak a hazai munkavédelem jövőjét megalapozó eurokonform jogszabályok, szabványok, eljárások (például kockázat-értékelés), stb. kidolgozásában, alkalmazásuk meghonosításában; a privatizált, új tulajdonosi szerkezetű cégeknél a munkavédelmi követelmények érvényesülésének kiharcolásában; a munkavédelmi képviselők megválasztásában, működésük elősegítésében; az új tartalmú munkavédelmi ismereteknek a munkavállalók képviselőivel való megismertetésében és még sok más, a munkavédelemmel összefüggő napi érdekképviseleti, érdekvédelmi intézkedésekben, lépésekben (konkrét munkabiztonsági intézkedések kikövetelése, a foglalkozás-egészségügy megszervezése, kártérítési ügyek, stb.).

Ezek az eredmények akkor is igazak, ha tényként azt is rögzítjük, hogy az elmúlt évtizedekben soha nem volt a munkavédelem a gyakorlatban (még a retorikában sem) a szakszervezetek első számú érdekvédelmi területei között. Gondoljunk csak az üzemi-munkahelyi demokrácia, a bizalmiak jog- és hatásköre, a jóléti-kulturális alapok, stb. nem kevés eredményt is mutató időszakára.


Az elmúlt évtized már említett zaklatott változásai a szakszervezeteket is új típusú kihívások elé állították. Helyt kellett állniuk a privatizáció, a szerkezet-, a tulajdonváltás – sok veszteséggel járó – addig ismeretlen érdekvédelmi feladatainak megoldásában; a foglalkoztatás elősegítésében, a munkahely, a munka elvesztése emberi megpróbáltatásokkal járó gondjainak enyhítésében; a differenciálódó, de a nagy többség számára egyre romló életviszonyok jobbításában, a megélhetésért folyó bérküzdelmekben és más fontos kérdésekben. Ilyen körülmények között talán érthető, hogy a munkavédelem nem került a prioritások közé, de ez nem eredményezheti a kialakult helyzetbe való beletörődést: a munkavédelemnek mihamarabb a helyére kell kerülnie.


Ebben az időszakban a szakszervezetek is jelentős változásokon mentek keresztül. Létükért, társadalmi szerepük érvényesítéséért küzdöttek, küzdenek. A rendszerváltás időszakában az országos, az ágazati és sok helyen a munkahelyi szakszervezetek tagolttá váltak, szétaprózódtak. Az évtized első felében kapcsolataikra nem az együttműködés, hanem az ellenségeskedés volt a jellemző. A munkavédelmi kapcsolat ebben az időszakban is együttműködő volt. A gazdasági átalakulás során elvesztették tagságuk számottevő részét, nagyon sok munkahelyi szervezetük megszűnt. Viták dúltak és dúlnak a szakszervezetek országos szerepéről. Nehezíti helyzetüket, hogy egyre formálisabbá válnak a szociális partneri viszonyok, a szociális párbeszéd intézményei. Új munkavállalói szerveződések (üzemi-közalkalmazotti tanács, munkavédelmi képviselő) létrejöttével szűkült mozgásterük. Az utóbbi időben néhány kedvező tendencia jelei érzékelhetők. Erősödőben van a konföderációk közötti együttműködési készség. Számos közös intézmény (oktatási, integrációs, újság, stb.) és rendezvény, akció jelzi az együttes cselekvés lehetőségeit. Közösen vallják, hogy a szakszervezetek számára létkérdés a munkahelyen való jelenlét, az ottani szervezkedés és tevékenység. Elfogadhatatlannak tartják a szociális párbeszéd “látszattevékenységgé” való alacsonyítását. Ugyanakkor meghatározónak tekintik az intézményes kapcsolatokat és együttműködést a meghatározó munkáltatói szerveződésekkel. Képviselik, hogy a kollektív szerződések és bérmegállapodások a szakszervezeti munkahelyi jelenlét konkrét “termékei”. A konföderációk együttesen képviselik, hogy a nemzetközi kapcsolatok, a hazai szakszervezeti munka fontos támaszai. Mindezek a – remélhetően gyorsuló – folyamatok kedvezőbb feltételeket teremthetnek a szakszervezetek munkavédelmi tevékenységéhez is.


  1. A szakszervezetek munkavédelmi stratégiája


Az új évezred kezdetére – mint, ahogy az előzőekben írtuk – hazánk már nem “átmeneti” társadalom, hanem egyre erősödő piacgazdasággal rendelkező demokratikus jogállam, amely az Európai Unió felé tart és része a globális világnak, természetesen mindezek törvényszerűségeivel, kedvező és kevésbé jó hatásaival, valamint az erősödő uralkodó tendenciák mellett a meglévő gondokkal.


  • Egyre erősödően jelen van a 21. század a technológiában, a tudásban, az életvitelben, de jelen van a régmúlt is.

  • Az európai normák átszövik életünket, követelményei egyre erősebben hatnak, de jelen vannak a bezárkózási törekvések is.


  • A gazdaság működésében a piacgazdaság jellemzői a meghatározóak, a cégek állandó mozgásban, változásban vannak, de szép számmal jelen vannak a cégek között az éppen hogy életben maradók.


  • A munkaerőpiacra is a stabilizálódás a jellemző, együtt van jelen a munkanélküliek nagy számú tábora és a munkavállalókra váró munkahelyek köre.


  • A térségi, régiós különbségek ha lassan is, de mérséklődnek, de jelen vannak az elemi életfeltételekért küzdő kis térségek is.


  • A szakszervezetek egyre inkább együttesen keresik az új feltételek közötti helyüket, szerepüket, de az is tény, hogy növekszik a “szakszervezetmentes” munkahelyek száma.


Mit lehet ilyen körülmények között tenni? Milyen irányokat indokolt követni?

Meggyőződésünk, hogy a szakszervezetek munkavédelmi stratégiájának kialakításakor támaszkodni kell az évtizedek során e téren elért eredményekre, kialakult gyakorlatra, kidolgozott módszerekre, ugyanakkor egyértelmű, világos válaszokat kell adni a mai helyzetben a következő kérdésekre:


  • Mi az, amit nekünk szakszervezeteknek kell szervezeteinken belül a munkavédelem érdekében közvetlenül megtennünk? mi az, amit helyettünk senki más nem csinál meg? mi az, amit más munkavállalói képviseletekkel együttműködve érdekünk és indokolt végezni?


  • Melyek azok a területek, feladatok, ahol kötelességünk a munkavállalói érdekeket tükröző, szakszervezeti álláspontot kialakítani, azt képviselni és az előkészítő munkáltatokba bekapcsolódva a lehető legnagyobb mértékben érvényesíttetni?


  • Mit kell tennünk a megelőzést elhanyagoló, jogszerűtlen állapotok esetén? Hogyan lépjünk fel a munkavédelmi szabályokat semmibe vevőkkel szemben, függetlenül attól, hogy állami-, közigazgatási-, önkormányzati szervekről, hazai, vagy nemzetközi cégekről, nagy-, közép-, vagy kisvállalkozásokról, intézményekről van szó? Miként vegyük igénybe ehhez az ellenőrző felügyeleteket? Hogyan tárjuk a nyilvánosság elé a szabályt szegőket? Milyen formában vegyük igénybe nemzetközi kapcsolatainkat?


A három fő stratégiai irány tehát:

  • A saját feladataink elvégzése.

  • Szakszervezeti álláspont kialakításával hozzájárulás az új feladatok megoldásához.

  • A megelőzést semmibe vevő, jogszerűtlen helyzetek feltárása, megszüntetésük következetes követelése.

Az alábbiakban a három fő stratégiai irányról néhány értelmező gondolatot ismertetünk. A konkrét feladatokról, a lehetséges szakszervezeti álláspontokról, valamint a szakszervezetek, munkavállalói képviseletek működési kereteiről, ajánlott tennivalóiról a következő fejezetekben írunk.


2.1 A szakszervezetek saját feladata, hogy elfogadtassa tisztségviselőivel, szervezeteivel a munkavédelem szükségességét, megismertesse annak korszerű tartalmát, s ezzel elősegítse, szélesítse a munkahelyeken a munkavédelmet szolgáló érdekképviseleti, érdekvédelmi munkát.


2.1.1 A szakszervezeti munka e klasszikus, lényegét tekintve hagyományos – a dolgozó ember biztonságát és egészségét védő – tevékenység érdekében elvégzendő szakszervezeti feladatok a következők:


  • megismertetni a szakszervezeti tisztségviselőkkel a munkavédelem szerepét, jelentőségét;

  • megértetni, elfogadtatni a munkavédelem korszerű felfogását, tartalmát;

  • felkészíteni a tisztségviselőket a munkavédelmi kérdések képviseletére;

  • alkalmassá tenni a munkavédelemmel (is) foglalkozó tisztségviselőket a gyakorlati tennivalók végzésére.


  • Hangsúlyozni kell, hogy a munkavédelem érdekképviseleti, érdekvédelmi feladat. Alapvető célja olyan munkahelyek kialakítása, amely biztosítja a munkavégző képesség megőrzését, tehát a megelőzésre teszi a hangsúlyt. A szakszervezeti tisztségviselőkkel, is erre kell a hangsúlyt helyezni. Ugyanakkor, ha bekövetkezik a baj – munkabaleset, foglalkozási megbetegedés, vagy súlyos katasztrófa – az okok feltárásában, éppen a következő bajok megelőzéséért ott kell lenni a szakszervezeteknek. S természetesen a bajt szenvedettek segítése (gyógyítás, társadalombiztosítási ellátások, kártérítés, stb.), a reparáció előmozdítása is elsőrendű érdekvédelmi tennivalójuk.


  • Tudomásul kell venni, hogy a munkahelyeken a szakszervezetek mellett (esetenként ezek nélkül) jelen vannak más munkavállalói képviseletek: az üzemi-közalkalmazotti tanácsok, munkavédelmi képviselők (munkavédelmi bizottságok). Munkavállalói, s ezáltal természetesen szakszervezeti érdek, hogy e képviseletek (amelyekben nagyon sok szakszervezeti tag, aktivista is jelen van) a meghatározott jog- és hatáskörükben, felkészülten tudják ellátni feladataikat. A szakszervezeteknek szerepük volt és kell, hogy szerepük legyen a jövőben is abban, hogy a munkahelyeken legyenek munkavédelmi képviselők, képzésük és folyamatos tájékoztatásuk megvalósuljon. A munkavédelem ügye akkor nyer, ha a munkahelyeken a szakszervezetek, üzemi-közalkalmazotti tanácsok, a munkavédelmi képviselők (munkavédelmi bizottságok) és a felügyelő bizottságok munkavállalói képviselői ellátják feladataikat, de egymással összehangolva teszik azt, amire a munkavédelem terén lehetőségük van.


2.1.2 Az ismertető, felkészítő munkánk során, de egész tevékenységünkben a munkavédelem korszerű fogalmát, tartalmát kell figyelembe vennünk. Ezen a téren számos leegyszerűsítő (baleset-elhárítási, stb.), de esetenként a fogalom tartalmát túlbonyolító fogalmazással és gyakorlattal is találkozhatunk.


  • Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről a magyar jogalkotásban első ízben (a volt KGST országok tekintetében egyedülállóan) határozza meg a munkavédelem fogalmát. E szerint a munkavédelem átfogja

  • a munkavégzés biztonságát, azaz a műszaki-technikai megelőzést,

  • a munkavégzés egészségügyi követelményeit, azaz a munkaegészségügyet, amely magába foglalja a munkahigiénét és a foglalkozás-egészségügyet,

  • a szociális munkavédelmet, azaz meghatározott foglalkoztatotti rétegek (fiatalkorúak, nők, megváltozott munkaképességűek, stb.) védelmét, a munkavégzés humanizálását, a biztonság és az egészség védelme érdekében a foglalkoztatás időbeli korlátozását, stb. (munkaidő, pihenőidő, munkarend, stb.).

  • Az Európai Unió tagországaiban is széleskörűen elterjedt az a munkavédelmi fogalom, amely

  • egyrészt a munkakörnyezet javítását és fejlesztését jelenti

= az új biztonságos technológiák bevezetésével,

= a biztonságot és egészséget nem veszélyeztető munkakörnyezet kialakításával,

= a kockázatbecslés, kockázatértékelés és a kockázatkezelés alkalmazásával,

= a munkabalesetek és a túlterhelés megelőzésével;


  • másrészt az egészség és munkavégző képesség fenntartását, javítását jelenti

= a munkavégző képesség fejlesztésével,

= a munkavégzést veszélyeztető tényezők feltárásával,

= a foglalkozási megbetegedések és a keresőképtelenség megelőzésével,

= a sérülékeny csoportok, beleértve az öregedő munkaerő speciális védelmével.


Ezek a definíciók néhány olyan új kérdést is jeleznek, amelyekről korábban nem, vagy nem így beszéltünk. Ezért indokolt ezekről is szólni (költség-haszon elemzés, kockázatértékelés, egészség, biztonság, környezet, stb.).


2.1.3 A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Európai Unió is az elmúlt évek rohamosan kibontakozó új tendenciáit – mint a szolgáltatás túlsúlyra jutása a primér termelési folyamatokkal szemben, a műhely-jellegű munkahelyek jelentős részének átalakulása iroda-jellegű munkahelyekké, a képernyős munkahelyek térhódítása, a kemizáció, az automatizálás, stb. – figyelembe véve azokat a vállalatokat/vállalkozásokat/intézményeket tekinti modellértékűnek – beleértve létrehozásukat, fejlesztésüket – amelyek érdekeltek

  • az emberközpontú munkakultúra bevezetésében,

  • az egyénekben rejlő tartalékok kiaknázásában,

  • a munkabiztonság és az egészségvédelem kialakításában és szüntelen fejlesztésében (beleértve a munkával kapcsolatos stresszt, ergonómiai és vegyi kockázatokat, a foglalkozási eredetű izom- és csontrendszeri rendellenességek terheinek csökkentését).

2.1.4 Ezek a definíciók számos üzenetet tartalmaznak számunkra is:

  • Mindenekelőtt azt, hogy nem elhanyagolva a hagyományos munkabaleseti kockázati tényezőket (leesés, robbanás, stb.), hiszen ezek is növekvő mértékben újratermelődnek, a munkavédelem fogalomkörébe tartozónak kell tekinteni és foglalkozni kell az új kockázatokkal. Ilyen például a munkával kapcsolatos stressz problémája, amelynek kiindulópontja a munkaszervezet felépítésében és menedzsmentjében keresendő. A stressz az egyén részére elsősorban abból adódik, hogy állandó izgatott állapotban van, mert meg akar felelni a munka által támasztott követelményeknek. A hatások nem csak pszichológiai jellegűek, hanem befolyással bírnak a munkavállalók fizikai egészségére, általános közérzetére, teljesítményére. Gondoljunk csak az elmúlt évtized embereket érintő munkahelyi változásaira, vagy napjaink újabb és újabb változásaira, s ez így lesz a jövőben is. Tehát szörnyen leegyszerűsítő az a felfogás, ami legyintve kijelenti az irodában nem kell foglalkozni a munkavédelemmel, mert ott ritkán van baleset. De van számítógép, a maga szemre, csontrendszerre ható kedvezőtlen hatásaival. A fizikai kockázati tényezők közül a “hagyományos” zaj mellett, erőteljes odafigyelést követelnek az elektromos és mágneses mezők okozta kockázatok. Ugyancsak jobban meg kell érteni a vegyi anyagok okozta kockázatokat (ami nem csak a gyártók sajátja, hanem a szállítóktól a felhasználókig terjed), különösen a rákkeltő és egyéb mérgező/veszélyes vegyi anyagokat.


  • Másodszor jelzi azt is, hogy a munkavédelemnek nemcsak morális és etikai megfontolásai vannak, hanem gazdasági vetületei is. Az Európai Unióban a vita arról folyik, hogy használható-e ezen a területen a költség-haszon elemzés. Hangsúlyozzák, hogy jóllehet az elsődleges cél az emberi élet védelme, ha hatékony megoldást akarunk, a pénzügyi vonatkozásokat is alapvető fontosságúnak kell tekinteni. Számosan leszögezik, hogy a hagyományos módszerek túlbecsülik a munkavállalók védelmének költségeit és alábecsülik a fejlettebb technológiák bevezetésével elérhető munkavédelmi előnyöket. Ezen a véleményen van az ILO, a WHO és az Európai Unió is, akik minden megnyilvánulásukban azt hangsúlyozzák, hogy a munkavédelem hosszabb távon nem ráfizetéses. Ennek alátámasztására jelenleg olyan közmegegyezésen alapuló, pontos módszer kidolgozását végzik, amely az új jogszabályokból eredő költségeket és előnyöket figyelembe veszi.

Itt is át kell rendezni gondolatainkat. Hosszú időn keresztül mondtuk, érveltünk azzal, hogy “legfőbb érték az ember”. Ha retorika volt, akkor is igaznak tűnt. Most pedig azzal kell szembesülnünk, hogy a kockázatértékelés alapján számba veszik a költségeket is.


2.1.5 A munkavédelemről szóló törvény 1997. évi módosításakor az EU-s jogharmonizáció keretében bekerült a törvénybe a kockázat fogalom “54. § (2) A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe.”


  • Mivel itt is új megközelítésről van szó, szükséges a fogalmakat pontosan használni:

  • Veszély: Valaminek a tulajdonságából adódó képessége, hogy károsodást okozzon (anyag, gép, berendezés, munkafolyamat, módszer, irányítás, stb.).

  • Kockázat: Annak a valószínűsége, hogy a potenciális veszély tényleges károkozást okoz a meglévő feltételek alapján és a károsodás lehetséges mértéke.

  • Kockázatértékelés: A munkavállalók munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági körülményei és a veszélyek munkahelyi előfordulásának lehetőségéből fennálló kockázatok értékelésének folyamata.

  • A kockázatértékelés jelenetős szemléletváltozást, új gondolkodást igényel a munkáltatóktól, de a munkavállalóktól és azok képviselőitől is. Mi tehát a kockázatértékelés?

A munkavégzés körülményeinek, a munkakörnyezet kialakításának olyan elemző módon történő áttekintése, amikor a munkáltató nem abból indul ki, hogy a jogszabályokban, biztonsági szabályzatokban, stb. előírt követelmények megvalósultak-e, hanem sorra veszi azokat a lehetőségeket, amelyek a munkavégzéssel összefüggésben valamilyen formában a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztethetik. A lehetséges balesetet vagy megbetegedést okozó hatások felismerése segíti a munkáltatót annak meghatározásában, hogy hol kell megelőző intézkedéseket tennie függetlenül attól, hogy van-e erre jogszabályi kötelezettsége, vagy sem.


  • A kockázatértékelés az alábbi lépéseket foglalja magába:

  • a veszélyek azonosítása,

  • a munkavállalók és az érintettek (külső beszállítók, stb.) csoportjának meghatározása,

  • a munkavállalók, vagy képviselőik véleményének, önkéntes kezdeményezéseinek meghallgatása,

  • a kockázat mértékének becslése,

  • a kockázatok kiküszöbölésének vizsgálata, a szükséges intézkedések meghatározása és megtétele,

  • a kockázatok csökkentése után is megmaradó kockázatok ellenőrzés alatt tartása,

  • majd az új ismeretek és lehetőségek birtokában ismételt csökkentésük, vagy megszüntetésük újragondolása.


A munkahelyi kockázatértékeléshez számos útmutató áll rendelkezésre, többek között a Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány által 1998-ban közreadott, amely a Luxemburg-ban kiadottra támaszkodik.


  • A kockázatelemzés csak az érintett munkavállalók, illetve képviselőik közreműködésével lehet eredményes. A munkavállalók fel tudják hívni a figyelmet olyan veszélyekre, amelyeket természetüknél fogva nehéz felismerni. A munkaszervezésből vagy a munkahely jellegéből adódó nehézségeket a dolgozók kész tényként veszik, vagy hajlandók huzamosabb ideig elviselni, még egészségük kockáztatásával is. A túl gyors munkafázisok stresszhez vezethetnek, vagy a kényelmetlen testhelyzetek, a kénytelen nyújtózkodás húzódást, heves fájdalmakat okozhatnak. Ilyen és ehhez hasonló problémákat csak a munkavállalók tudják betenni a kockázatelemzés “kosarába”. A munkáltató és a munkavállaló, vagy képviselője újszerű, de szükségszerű együttműködéséből már adódtak és a jövőben is adódnak problémák. A hazai munkáltatók egy része csak szakmai kérdésnek tekinti a kockázatértékelést, nem szokott hozzá, hogy a munkavállalót és/vagy képviselőjét olyan partnernek tekintse, akivel a céljaik közösek. A szakszervezetek, a munkavédelmi képviselők elemi érdeke, hogy tudják mi a kockázatelemzés, s felkészülten vegyenek részt a feltáró, az elemző munkában, a tennivalók kialakításában.


2.1.6 Az egészség, biztonság és a környezetvédelem (angolul: Health, Safety, Environmental – HSE) állandó együttes javítása növeli a gazdaság teljesítményét, elhanyagolása súlyosan árthat a munkavállalóknak, a lakosságnak és a környezet egészének. Javíthatja vagy ronthatja a cégek eredményességét, s a róluk kialakult képet. Ezért nem véletlen, hogy a nagy nemzetközi szervezetek az ILO, a WHO, valamint a nemzetközi munkáltatói, illetve szakszervezeti szövetségek, valamint a multik ezt a HSE formulát használják együttműködésükben és a konkrét tennivalók kialakításában. Így a szabályozásban, az önkéntes kezdeményezések bátorításában, a tapasztalatcserében, a képzés és az oktatás terén, de ugyanígy a minőség igazolásban, a termékfelelősségi rendszerek működtetésében, vagy az integrált irányítási rendszerek (MIR, KIR, MEBIR) terén.

A mi hazai szakszervezeti gyakorlatunkban is indokolt áttérni erre a HSE megoldásra. A konkrét lehetőségekről és megoldásokról a következőkben szólunk. A szakszervezetek környezetvédelemmel kapcsolatos álláspontját és feladatait külön összeállítás tartalmazza.


2.2 A szakszervezetek munkavédelmi stratégiájának második fő irányát jelenti, hogy a szakszervezeteknek az éppen napirenden lévő, valamint a középtávon megoldandó munkavédelmi kérdésekben legyen világos szakmai álláspontjuk, amit következetesen képviselnek, illetve a konkrét kidolgozó, véleményező munkában ennek szellemében cselekszenek.

Az évezred első éveiben jelentkező tennivalók a következők:


2.2.1 A munkavédelem hazai szabályrendszerének mind teljesebbé tétele.

  • A ratifikált ILO egyezményekből adódó követelmények mind teljesebb hazai megvalósulásának elősegítése. Annak határozott igénylése, hogy az ILO-nak küldött értékelő jelentésekben a ratifikált egyezmények hazai teljesüléséről reális kép kerüljön leírásra. Vizsgálatok kezdeményezése annak érdekében, hogy a nem ratifikált, a munkavédelem tárgykörébe tartozó egyezmények közül melyek, milyen feltételekkel és mikor ratifikálhatók (például a 177. az otthon végzett munkáról).


  • Az Európai Szociális Karta esetében a 3. cikkely a “Biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog” gyakorlati érvényesülésének elősegítése, megkövetelése, valamint itt is a lefolytatott ellenőrzések során a torzítás mentes helyzetkép bemutatásának igénylése. E téma kapcsán szólunk arról a távlatos vállalkozásról, amely az európai intézményekben folyik. Az Európai Unióban az állampolgárok – emberi, szociális és munkavállalói – jogait ma is számos alapdokumentum rögzíti. Mint az Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Európai Szociális Karta, a Munkavállalók Alapvető Szociális Jogainak Közösségi Kartája, a nők, a gyermekek és a menekültek jogait biztosító konvenciók. A sokféle dokumentumban szétszórt jogok összegyűjtése és egységes Kartába foglalása – ami a vállalkozás lényege – a gyakorlatba ülteti át a “szociális Európa” sokat emlegetett eseményét. Más kontinensen is van gazdasági fejlődés és esetenként látványos gazdagodás, de ezáltal Európa lenne az egyetlen földrész, amelyen minden uniós állampolgár születése jogán a bölcsőtől a sírig egységes szociális jogokkal rendelkezik. Az Európai Bizottság megfogalmazta az egységes Kartát. Az Európa Tanács, valamint Európa Parlament is megtárgyalta, s megvan az esély arra, hogy ez év végén elfogadásra kerüljön.


  • A munkavédelem hazai szabályrendszerének mind teljesebbé tétele megköveteli, hogy az európai uniós jogharmonizáció jövő évben befejeződjék. Ennek érdekében hatályba kell léptetni a bányászat területére vonatkozó két irányelvet, az ideiglenes, változó építési munkahelyekre vonatkozó irányelvet, a halászhajók fedélzetén folyó biztonságos munkavégzésre vonatkozó irányelvet, néhány munkaegészségügyi irányelvet a magyar jog részévé tevő jogszabályokat. Ki kell adni a kémiai biztonságról szóló törvény valamennyi végrehajtási rendeletét. Ugyancsak folytatni kell a nemzeti szabványosítás keretében az európai szabványok honosítását. Gyorsuló ütemben foglalkozni kell – az európai vívmányok részét képező – munkavédelmi intézményi háttér kialakításával, fejlesztésével.


Mindezekben a témákban – ahol indokolt támaszkodva az érdekelt szakmát képviselő szakszervezetek véleményére – kell kialakítani a szakszervezetek állásfoglalását. A jogszabályok, szabványok “átvétele” után természetesen a legfontosabb azok megismertetése és gyakorlati alkalmazásuk elősegítése, valamint érvényesülésük figyelemmel kísérése, s ha kell a szükséges intézkedések kezdeményezése.

Az elmúlt évtizedek európai uniós, közösségi jogalkotása megteremtette a munkahelyi biztonság- és egészségvédelem jogi kereteit, létrehozta a kötelezően betartandó minimális elvárásokat. De természetesen az uniós jogalkotó tevékenység többek között a munkavédelem területén is soha nem fejeződik be. A tudományos fejlődés, a technológiai nyitások, az újabb egészségügyi felismerések, stb. szükségessé teszik a jogi szabályozás, a szabványosítás, az eljárások, módszerek, stb. fejlesztését, kiterjesztését, módosítását. A szakszervezeteknek ezeket a folyamatokat figyelemmel kell kísérniük, megtéve az indokolt kezdeményezéseket.


2.2.2 Kapcsolódás ahhoz az európai uniós felméréshez, amely a munkakörülmények állapotát, a munkavédelem helyzetét rögzíti, illetve az ez irányú változásokat figyelemmel kíséri.

A kialakítandó hazai felmérés és monitoring-rendszer adatgyűjtésének tartalma lényegében kövesse az európai felmérés adattartalmát, mert ez biztosíthatja a hazai változások nyomon követhetőségét, s az európai munkavédelmi helyzettel való összehasonlíthatóságot.

Az Európai Munkabiztonsági és Munkaegészségügyi Ügynökség (EASHW) által kidolgozott “Adatgyűjtési kézikönyv” tartalma a következő:

  • A munkakörülmények adatai

  • Fizikai expozíció

Zaj

Vibráció

Magas hőmérséklet

Alacsony hőmérséklet

  • Testtartásból és mozgatásból eredő expozíció

Nehéz testek emelése és mozgatása

Ismétlődő mozdulatok

Fárasztó testhelyzetben végzett munka

  • Kémiai expozíció

Vegyianyagok kezelése

Karcinogén anyagok

Neurotoxikus anyagok

Reproduktív veszélyek

  • Biológiai expozíció

Fertőző mikroorganizmusok

Nem fertőző biológiai tényezők által okozott rendszeres expozíció

  • Pszichoszociális munkakörülmények

Magas munkaritmus

A társadalmi elvárások által diktált munkaritmus

Gép által diktált munkaritmus

Monoton munka


  • A munkakörülmények további elemei

  • Egyéni védőeszközök használata

  • A munkavállalók tájékoztatása a munkahelyi kockázatokról

  • A munkáltató által biztosított képzés, továbbképzés


  • Adatok az egészséget veszélyeztető és nem biztonságos munkakörülményekről

  • A három napot meghaladó keresőképtelenséget okozó munkabalesetek és halálos munkabalesetek

  • Foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek

  • Foglalkozással összefüggő speciális megbetegedések

Izomzati rendellenességek

A stressz által okozott egészségkárosodás

  • A foglalkozási megbetegedések miatt kiesett munkanapok száma


  • A megelőzés helyzete a munkavédelemben

  • A munkavédelem rendszerének szervezeti felépítése

  • A munkabiztonsági és munkaegészségügyi felügyelet

  • Megelőző szolgáltatások a munkavédelemben

  • Munkavédelmi szakmai képzés, oktatás

A szakszervezetek a leghatározottabban támogassák, hogy ez a munka elinduljon. Készítsék fel a szakszervezeti tisztségviselőket ezen munkálatokra. Kezdeményezzék, segítsék a munkavédelmi képviselők szakmai felkészítését. Vegyenek részt a munka valamennyi fázisában. Így:


  • az “Adatgyűjtési kézikönyv” magyar változatának véglegesítésében. Megjegyezzük, hogy a munkavédelmi képviselők létének, számának megismerésére, valamint a munkavédelmi kutatásokra vonatkozó kérdésekkel feltétlenül ki kellene egészíteni az adatgyűjtést,

  • az adatgyűjtésben,

  • az adatok feldolgozásának és elemzésének elvégzésében,

  • s annak a szakmai tanácskozásnak a megszervezésében, ahol a szociális partnerek és az érdekelt állami, szakmai-, társadalmi szervezetek bevonásával – és tanulmány formájában közzé tett – eredmények értékelésre kerülnek.


A felmérést, a változások nyomon követése érdekében két-három évenként indokolt megismételni, az adatstruktúrák és a módszerek egyidejű fejlesztése mellett.


Indokolt lenne magyar nyelven megismerni a már említett Ügynökség “3. Felmérését” tartalmazó tanulmányt, amely az Európai Unió tagországaiban 1998-1999-ben lezajlott adatgyűjtés eredményeit tartalmazza. A tanulmány várhatóan ebben az időszakban lesz hozzáférhető. A tanulmány megismerése tartalmi és módszertani segítséget adhat a hazai felméréshez.

Ugyancsak célszerű kezdeményezni annak az Ügynökség által készített jelentésnek a magyar nyelvű megismerését, amely 2000. június 19-én került nyilvánosságra és “A jövőbeli foglalkozás-egészségügyi és munkabiztonsági kutatások szükségessége és prioritásai az EU tagállamain belül” címet viseli. A jelentés érveket adhat a hazai munkavédelmi kutatás szükségességének alátámasztására, s iránymutatást a jelentkező új típusú veszélyek kezelésére.

2.2.3 A munkavédelem országos programjában (a továbbiakban: MOP) rögzített tennivalók maradéktalan megvalósítása (feltételezve, hogy a Parlament rövid időn belül elfogadja az ez irányú országgyűlési határozatot, s annak mellékletét képező, a munkavédelemre vonatkozó országos programot).

A szakszervezetek szorgalmazói és tevőleges alkotói voltak a MOP tervezete kialakításának, ezért természetesen “szívügyük” a benne foglaltak maradéktalan megvalósítása.

A MOP öt évre szóló cselekvési rendszer. Ennek megfelelően a (várható) parlamenti döntés szerint a kormány

  • a MOP alapján, annak teljes tartamára évenkénti bontásban – először a nemzetgazdaság 2000. évi munkavédelmi helyzetéről szóló tájékoztató jelentés megtárgyalásakor (2001. nyarán) – a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel együttműködve – a központi költségvetés helyzetének lehetőségeire figyelemmel – kormányhatározatban dolgozzon ki a MOP megvalósítására részletes intézkedési és ütemtervet a feladatok, a felelősök és a szükséges eszközök, források meghatározásával,

  • a fenti intézkedési tervben kiemelt feladatként a 2002. évre határozza meg a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egészének felülvizsgálatát, illetve személyi hatálya differenciált kiterjesztésének a lehetőségét, az önálló munkahelyi balesetbiztosítási rendszer bevezetését,

  • az ágazati, regionális koncepciók, programok és feladatok kialakításakor és végrehajtásuk során fordítson figyelmet a MOP megvalósítására,

  • a MOP teljesítéséről – időtartamának lejártát követően fél éven belül (várhatóan 2006-ban) – készítsen beszámolót az Országgyűlés részére.

Az Országgyűlés felkéri

  • a munkáltatókat és munkavállalókat, hogy tegyenek meg mindent a MOP-ban megfogalmazott célok megvalósulásáért,

  • a tömegtájékoztató szervek vezetőit és munkatársait, hogy vállaljanak részt a MOP megismertetésében és a munkavédelemre, egészségvédelemre, egészségfejlesztésre vonatkozó ismeretek terjesztésében,

  • a társadalmi és érdekképviseleti szerveket és az állampolgárokat, hogy lehetőségeik szerint működjenek közre a MOP céljainak megvalósításában.


A szakszervezetek a parlamenti határozat megszületését követően ismertessék meg a szakszervezeti tisztségviselőkkel a MOP jelentőségét, tartalmát és kérjék fel őket egy-egy konkrét téma kidolgozásakor a tapasztalatok, javaslatok összegyűjtésére, megtételére. ezeket a tájékoztatókat legalább évente indokolt megismételni, figyelembe véve a MOP végrehajtásának menetét, az évenként készülő intézkedési és ütemterveket. Hasonló lépéseket indokolt tenni a munkavédelmi képviselők számára is.

A MOP jelentősége többek között abban van, hogy

  • rangot adva a munkavédelemnek, parlamenti döntés szintjére emeli az elvégzendő feladatokat,

  • fél évtizedre mutat eurokonform cselekvési irányt,

  • évente összegzendő, ezáltal értékelhető a haladás, vagy a lemaradás,

  • parlamenti felkéréssel számít a szociális partnerek és szervezeteik – így a szakszervezetek – részvételére.


A MOP céljainak megvalósítását szolgáló feladatok közül néhányat a következőkben érintünk, illetve egy-két témában a szakszervezetek álláspontját, javaslatait is tartalmazó tanulmányok születtek (például a balesetbiztosításról).


2.3 A szakszervezetek munkavédelmi stratégiájának harmadik eleme az eddigieknél határozottabb és következetesebb fellépés a munkabiztonság és a munkaegészségügy követelményeit, eljárásait nem ismerő vagy azokat elhanyagoló, semmibe vevő cégekkel és vezetőikkel szemben.

1997-ben a Luxemburgban rendezett Foglalkoztatási Csúcson – ahol a harmadik évezred munka világát érintő kihívásairól tárgyaltak – fogalmazódott meg: az egészséges és jól képzett munkavállaló mind szociális, mind gazdasági szempontból az Európai Unió jövőbeni működésének alapköve. Hazai társadalmi célunk sem lehet más, mint hogy egészséges munkavállaló tevékenykedjen biztonságos és egészséges munkahelyeken. Ehhez pedig biztonságos és egészséges munkahelyeket kell kialakítani.


Napjainkra egyre inkább világossá válik, hogy ha a munkáltató megteremti a korszerű munkavédelem követelményeit érvényesítő belső rendszereket, akkor csökkennek költségei, nő a teljesítmény. Ennek eredményeképpen kialakul egy egészségesebb munkavállalói kör, lényegesen jobbá válik a munkamorál. Ezért a szakszervezetek soha sem fogadhatják el azokat a hamis érveket – mondván: nem csökken a dolgozói létszám, több lesz a jövedelem, ha nem fordítunk olyan sokat a munkavédelemre – alapuló nézeteket, amelyekre hivatkozva akár átmenetileg is, de lehetővé teszik a nem biztonságos, egészségkárosító, környezetszennyező munkahelyeken a munkavégzést.

Hazánkban piacgazdaság van, az összes jó és kellemetlen hatásával. Így lesz a jövőben is. A gazdaság alapvetően eredményesen működik. Lényegében befejezéséhez közeledik az eurokonform munkavédelmi szabályok, eljárási rendszerek (kockázat-értékelési, stb.) honosítása, akkor ennek megfelelő, ehhez méltó munkakörülményeknek és munkavédelemnek kell lennie Magyarországon. Ma még nem így van. Sok a felelőtlen munkáltató, de nem kevés a saját biztonságára, egészségére nem vigyázó munkavállaló sem.

A szakszervezetek az elmúlt évtizedben ezen a téren is megértők voltak. A társadalmi-gazdasági átalakulás millió gondja sok-sok kompromisszumot, esetenként megalkuvást, tűrést eredményezett. Ezen határozottan változtatni kell.

A munkavédelmi előírás rendszere mindenkire kötelező. Legyen szó állami szervről, közigazgatásról, önkormányzatokról, vállalkozásokról, intézményekről, munkáltatókról vagy munkavállalókról, hazai vagy külföldi cégekről. Nincs és nem lehet kivétel. Nem érv, hogy nincs pénz. A munkavédelem minimumának (amit az eurokonform jogszabályok rögzítenek) biztosítása és az ahhoz szükséges anyagi feltételek nélkül nincs működés, nem lehet munkavégzés.

Érvényt kell szerezni/szereztetni az Európai Unióban működő felelősségi viszonyoknak az állam, a munkáltatók és a munkavállalók vonatkozásában (lásd külön összeállításban). Az arra hivatott felügyeletek szigorú, következetes és hatékony ellenőrzésével meg kell előzni (engedélyezési eljárások, stb.), meg kell akadályozni veszélyes berendezések, technológiák, tevékenységek, stb. alkalmazását. A pénzbe sem kerülő, elemi kötelezettségeiket elmulasztókkal, eltitkolókkal szemben pedig a jogszabályok keretei között a legszigorúbb büntetéseket kell kiszabni.

A szakszervezetek pedig következetesen jelezzék a problémákat, és senkire sem tekintettel követeljék az intézkedéseket. Használják fel a nyilvánosságot az elrettentésre, s indokolt esetben vegyék igénybe a nemzetközi kapcsolataikat is.



V.

ELKÉPZELÉSEK

A MUNKAVÉDELEM ORSZÁGOS PROGRAMJA

EGYES FELADATAIVAL KAPCSOLATOS

SZAKSZERVEZETI ÁLLÁSPONT

KIALAKÍTÁSÁHOZ


E fejezetben (az elfogadásra váró) munkavédelem országos programja (MOP) néhány feladatával kapcsolatos elképzeléseinket ismertetjük, amely alapját képezheti a kialakítandó szakszervezeti álláspontnak. Először idézzük a MOP tervezetében lévő feladatot, jelezzük, hogy az esetleges előmunkálatok hol tartanak, majd körvonalazzuk az elképzeléseket, s egyben jelezzük, hogy mely témában önálló szakszervezeti tanulmány is készült.


  1. A munkavédelemről szóló törvény felülvizsgálata

“A 2002. évre esedékes a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény egészének felülvizsgálata, illetve személyi hatálya differenciált kiterjesztésének a lehetősége, az önálló munkahelyi balesetbiztosítás bevezetése.”


  • A törvény egészének és hozzá kapcsolódó fontosabb jogszabályoknak a felülvizsgálatát indokolt támogatni azzal, hogy a szükséges pontosítások, módosítások

  • biztosítják a teljes és folyamatos jogharmonizációt az Európai Unió joganyagával,

  • megvalósítják az összhangot a nemzetközi egyezmények és a hazai előírások között,

  • megteremtik a belső összhangot a hazai jogalkotás munkavédelmen belüli (munkabiztonság, munkahigiéne, foglalkozás-egészségügy stb.), illetve a munkavédelem és a rokon területek (környezet-, tűzvédelem, stb.) joganyagai között,

  • hozzájárulnak a munkavédelem korszerű fogalmának és tartalmának teljesebbé tételéhez, az uniós vívmányok mind szélesebb átvételéhez,

  • erősítik és nem gyengítik az állam, a munkáltatók és munkavállalók közötti felelősségi viszonyokat,

  • változatlanul biztosítják és tovább fejlesztik a szociális partneri viszonyokat a munkavédelemben.

  • A szakszervezeteknek a felülvizsgálati munka során rendkívüli módon ügyelniük kell arra, hogy a “törvény megnyitásával” a szakértők, a lobbyk és a parlamenti képviselők körében “ne szabaduljon el a pokol” és ne a parttalan lazító törekvések uralják el a felülvizsgálatot. Különösen figyelni kell a munkavállalókat érintő változtatási igényeket.

A szakszervezetek – támaszkodva saját szervezeteik, valamint a munkavédelmi képviselők tapasztalataira – 2001. évben kezdjék meg a törvénnyel és a fontosabb munkavédelmi jogszabályokkal kapcsolatos pontosítások, módosítások, javaslatok összegyűjtését és folyamatos értékelését. A képviselendő javaslatokról és a nem vállalt felvetésekről egyaránt tájékoztassák szervezeteiket, a képviselőket.


  • Eddig a következő fontosabb javaslatok merültek fel:

  • a személyi hatály differenciált kiterjesztése az egyéni vállalkozókra (differenciáló tényező lehet, hogy termelő típusú munkát végző: asztalos, cipész, szerelő, stb. irodait: könyvelő, fordító, stb., vagy ”mozgó” típusút: ügynök, ingatlanforgalmazó, orvoslátogató, stb.),

  • ezzel összefüggésben a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatások igénybevételének kötelezővé tétele a nem szervezett munkavégzésben dolgozók számára,

  • a mikro- és kisvállalkozás-specifikus foglalkozás-egészségügyi, esetleg munkabiztonsági standardok, indikátor paraméterek kidolgozása külső ellenőrzések számára,

  • a munkavédelmi szakemberek foglalkoztatása jogi garanciáinak kiegészítése,

  • a munkavállalói pozíció erősítése a költségterhelési tilalom kimondásával, a vegyes képviseleti rendszer biztosításával, stb.,

  • az 50 főnél többet foglalkoztató munkáltatónál a munkavédelmi képviselő(k) választásának kötelezővé tétele,

  • a munkavédelmi képviselő(k) munkájának feltételrendszerét újra kell szabályozni (növelni kell a képzési időt, felül kell vizsgálni a jogokat, az eljárási lehetőségeket, részvételük szabályait, stb.).

A balesetbiztosítási rendszer létrehozása

“A munkáltatóknak gazdaságilag közvetlenül érdekeltté kell válniuk a munkavédelemben Ennek érdekében:

  1. el kell különíteni a munkahelyi egészségkárosodások és balesetek biztosítási ágát,

  1. az elkülönített ágon belül differenciált járulékrendszert kell kialakítani, amelyben megfelelő veszélyességi (kockázati) besorolás alapján a befizetések arányosak a munkavégzés kockázatával, és függnek a bekövetkezett munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések alakulásától.


Az elkülönített biztosítási ág kialakítása és működtetésének megindulása után

  1. a munkavédelmi követelményeket és a biztosítási ágat megfelelő differenciálással ki kell terjeszteni az egyszemélyes vállalkozásokra is;

  1. a foglalkozási betegségek kártalanítási rendszerét meg kell változtatni. jelenleg a bejelentendő foglalkozási betegségeknek mintegy harmada tartozik a baleseti ellátásra jogot adó betegségek csoportjába. Ez indokolatlan diszkriminációt eredményez a foglalkozási betegségek között (a nem kártalanítandók bejelentése gyakran emiatt is marad el), és szakmai szempontból nem indokolható.”

  • A hazai társadalombiztosítás története gyakorlatilag a balesetbiztosítás bevezetésével kezdődött 1907-ben “Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról” szóló törvény – mintaadó módon a balesetbiztosítás finanszírozásánál a végzett tevékenység veszélyességét vette alapul. Az elmúlt évtizedekben a szakszervezetek szüntelenül szorgalmazták és konkrét javaslatok kidolgozásával kezdeményezték e biztosítási ág kialakítását.


  • Ma úgy tűnik felgyorsultak a folyamatok. Miniszteri biztos irányítja a munkálatokat. Az elképzelések szerint először a balesetbiztosítási rendszer az Országos Egészségbiztosítási Pénztáron (OEP) belül, de elkülönítetten működve 2002-től pedig önállóan a társadalombiztosítás harmadik ágaként.

  • Miért indokolt a balesetbiztosítási ág megteremtése?

  • A vállalkozások kevésbé érdekeltek a megelőző munkában, a felügyeleti szervek a munkavédelmi feladatok elvégzését alapvetően jogi, adminisztratív eszközökkel, s nem gazdasági érdekeltséggel befolyásolják, s ez kevés, ezért a munkahelyeken nem érvényesülnek kellő mértékben a munkavédelem szempontjai.

  • A munkáltatók egészségüggyel kapcsolatos terhei jelentősek (2000-ben mintegy 430-450 milliárd Ft-ot tesz ki az egészségbiztosítási járulék, a foglalkozás-egészségügyi alapellátás, a táppénz-hozzájárulás, a betegszabadság utáni összeg). E jelentős ráfordítások kedvező hatása csak korlátozottan érvényesül.

  • A gazdaságilag motivált munkáltatótól függő foglalkozás-egészségügyi alapellátás nem tudja kellően szolgálni – függőségi okok miatt – a betegség megelőzés érdekeit.

  • A gyógyító-megelőző ellátás során a munkabalesetek és a foglalkozási betegségek nem kapnak prioritást, a gyógykezelés elhúzódik, gyakran nem eredményezi a kereső- és munkaképesség helyreállítását.

  • Az orvosi rehabilitáció az egészségügyi ellátások között másodlagos szerepet tölt be, szakmai, intézményi és finanszírozási feltételei hiányosak.

  • A foglalkozási rehabilitáció háttérbe szorul a munkanélküli ellátások mögött, megvalósításában sem a munkáltatók, sem a munkavállalók nem érdekeltek.

  • A korkedvezményes nyugdíjak rendszere nem a munkahelyi egészségkárosodás megelőzését, hanem annak elkerülhetetlenségét deklarálják (állítja a rendszer kidolgozásának irányítója).


A társadalombiztosítás gyakorlatában nem érvényesülnek a komplex biztosítói feladatok (kármegelőzés, kárelhárítás), tevékenysége lényegében csak a technikai jellegű finanszírozásra szorítkozik.


  • A kialakítandó balesetbiztosítási rendszer munkáltatói felelősségbiztosításként működne. A díjfizetés mértéke a bértömeggel, illetve az adott munkahely baleset- és foglalkozási ártalom kockázatával lesz arányos. A teljes biztosítási díjat a minden munkahelyre kötelező azonos nagyságú alapdíj, a foglalkoztatás veszélyességi osztályainak megfelelően kialakított eltérő mértékű kockázati díj, és adott munkahely konkrét munkavédelmi tevékenysége alapján a bonus-malus rendszer elve szerint meghatározott díjkedvezmények, illetve pótdíjak alkotják.

A kötelező balesetbiztosítási díj bevezetésével egy időben indokolt csökkenteni a ma fizetett munkáltatói járulékot. A különböző díjmértékek számításokkal alapozhatók meg és fontos egyeztetés tárgyát kell, hogy képezzék.


  • A balesetbiztosítási rendszer bevezetése szükségszerű és elkerülhetetlen. Ugyanakkor számos érdekellentét is jelentkezni fog, így például a következő területeken:


  • a bevezetendő rendszer – helyesen – hátrányos helyzetbe hozza a korszerűtlen, kevésbé biztonságos tevékenységet folytató vállalkozásokat, a munkakörülmények fejlesztésére, jogkövető magatartására szorítja a munkáltatókat;

  • a biztosító által finanszírozott foglalkozás-egészségügyi alapellátás terén is erőteljesebb teljesítménykényszer és a szolgáltatók között pedig – természetszerűleg – kiélezettebb versenyhelyzet alakulhat ki;

  • sok vitát fog kiváltani a díjtételek nagysága, a besorolások, a kialakult új kompetencia-viszonyok (akkreditáció, szakmai ellenőrzés, stb.).


  • A szakszervezetek összességében támogassák a balesetbiztosítási rendszer kialakítását és bevezetését. Szakértőink útján vegyünk részt a konkrét munkálatokban.

A felmerülhető feszültségek egy része a rendszer céljából adódó, előrevivő változásokat jelez, míg mások a működési tapasztalatok hiányából eredő, önkorrekcióval megoldható gondokat. Ebben a munkában is a szakszervezetek éljenek meggyőző, illetve jelző szerepükkel.

Az egész rendszer kialakítása során két dologban rendkívül “érzékeny” közvetlen érdekeltségünk van:


  • Az egyik: a bejelentendő és a kártalanítandó foglalkozási betegségek köre.

  • Szorgalmazzuk és támogatjuk, hogy a bejelentendő és a kártalanítandó foglalkozási betegségek köre mihamarabb egybe essen. Jogharmonizációs feladatnak kell tekinteni, hogy a hazai szabályozás tükrözze az Európai Unió Bizottsága 1990. május 22-i, 90/326/EGK számú ajánlásában foglaltakat, s a kártalanítandó foglalkozási betegségekkel kapcsolatos eljárásunk pedig közelítsen az EU tagországainak gyakorlatához (például a foglalkozási asztma kártalanítása, vagy az azbeszt okozta rosszindulatú daganat elfogadása).

  • Az Európai Unió ajánlásában szereplő listákról, valamint a hazai bejelentendő, illetve kártalanítandó foglalkozási betegségekről külön összeállítás készült.

  • A másik: a korkedvezményes nyugdíjrendszer problémája.

  • A korkedvezménnyel nyugdíjba kerültek, az öregségi nyugdíjban lévők 2-3 %-át teszik ki (lásd: 10. számú táblázatot) 1999. évben 37 ezer főt és kb. 0,4-0,5 milliárd Ft plusz kiadást jelentve. Amennyiben a balesetbiztosítási rendszer bevezetésével egy időben egy tollvonással a korkedvezményes rendszer megszüntetése felmerül, azt a szakszervezetek a leghatározottabban elutasítják. A korkedvezményre jogosító munkakörök a múltban és ma is a legveszélyesebb, a legrosszabb munkakörülményeket jelentik. nem véletlen, hogy az Európai Unió tagállamaiban sem ismeretlen a nagyobb kockázatokat jelentő munkaterületeken a mienknél sokkal jobb körülmények között is a szolidaritás elvén nyugvó “elő nyugdíjazás” (és más elnevezéssel szereplő) intézménye. A szakszervezetek számára az azonnali, drasztikus lépések elképzelhetetlenek. Természetesen, ha a munkakörülmények – a korkedvezményre jogot adó területeken, éppen a balesetbiztosítási rendszer hatékony, ösztönző működése nyomán – lényegesen javulnak, akkor új helyzet áll elő, amit megfelelő időbeli átmenettel lehet kezelni.

  • E fejezetbe tartozó témakörökről a szakszervezetek által készített több részletes tanulmány készült.

  1. A pótlékok létjogosultságának áttekintése


“Át kell tekinteni a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos pótlékok létjogosultságát, és – az érintett munkavállalók jogsérelme nélkül – következetesen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató nem adhat pénzbeli vagy más megváltást.”


  • A munkavédelemről szóló törvény hatályba lépését megelőzően kiadott néhány jogszabályban (így a köztisztviselők, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényekben is) szerepelnek olyan paragrafusok, amelyek egészségre ártalmas munkára hivatkozva veszélyességi pótlékot írnak elő. A munkavédelmi törvény 18. § (2) bekezdése ugyanakkor világosan és helyesen rögzíti “Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató pénzbeli vagy egyéb megváltást a munkavállalónak nem adhat.” Mivel foglalkoztatni csak egészséges és biztonságos munkakörülmények között, az erre vonatkozó szabályok megtartásával lehet, az egészségre ártalmas munka címén veszélyességi pótlék folyósítása kizárt, az ilyen munkavégzést nem pótlékolni, hanem megtiltani kell.


  • Ettől meg kell különböztetnünk az olyan juttatást (pótlékok, pótszabadság, rövidített munkaidő, stb.), amelyre a munkavállaló azért jogosult, mert a munkavégzés jellegénél fogva nagyobb fizikai, pszichikai megterheléssel jár. Ilyen lehet többek között a veszély elhárításának mérséklése, a kockázat csökkentése érdekében szükséges “védelmet fokozó” eszköz rendszeres használata. Ez nem a munkavédelmi követelmény megváltása, vagy kompenzálása, hanem a vállalt többletterhelés, a fokozottabb kockázatviselés fejébe járó díjazás, juttatás. Ezt támasztja alá a bíróság BH 1998. 453. jogesetének érvelése is, amikor kifejti, hogy “Az egészségi ártalom (veszély), illetőleg az egészségkárosító kockázat, mint a pótlék megállapításának egyik feltétele nem ugyanarra a munkavégzési körülményre utal. Az ártalom (veszély) a munkakör ellátásából eredő, azzal együtt járó tényleges károsító hatás, a kockázat ezzel szemben a károsító hatás bekövetkezésének valószínűsége.”


  • A szakszervezetek természetesen egyetértenek a munkavédelmi törvény vonatkozó tiltó rendelkezésével, ugyanakkor meggyőződésük, hogy e kérdéskörben lényegében csak látszólagos ellentétről van szó. A félreértések elkerülése végett a “veszélyességi pótlék” helyett indokolt más elnevezést használni. Elképzelhető például a “munkaterhelési pótlék” vagy a “munkakörnyezeti pótlék”, vagy bármi más, a lényeget kifejező elnevezés használata és a vonatkozó jogszabályok ennek megfelelő pontosítása. Az áttekintés során – ha a jogszabály ilyen hivatkozásra utal – hasonló pontosítást kell elvégezni a rövidebb munkaidőre, a pótszabadságra vonatkozóan is. Bárminemű érdemi változtatás esetén érvényt kell szerezni annak a követelménynek, hogy a változtatás csak az érintett munkavállalók jogsérelme nélkül valósítható meg. Nem lehet megoldás e kérdés rendezésének kollektív szerződésbe való utalása, mert ez a normatív juttatást, szerződéses alku tárgyává teszi.

Az egészségre ártalmas munkakörre való jogi hivatkozással ma pótlékot kapó, vagy rövidebb munkaidőben foglalkoztatott dolgozók munkaköréről (a teljesség igénye nélkül, mivel az élelmiszeriparban, a közlekedésben, stb. is vannak ilyen munkakörök) külön összeállítás készült.

A témáról szintén önálló szakszervezeti tanulmány készült.

  1. A munkavédelem állami tájékoztató rendszerének kialakítása.

“A Program gyakorlati megvalósításához szükséges a munkavédelem állami tájékoztató rendszerének kialakítása – különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra -, amely gyors, érdemi, szakszerű és olcsó unkavédelmi információt tud adni a munkáltatóknak és a munkavállalóknak…”


E fejezetben a tájékoztatási rendszer kialakításán túl ismertetjük a munkavédelmet érintő intézményfejlesztési elképzeléseket is. Ennek oka, hogy “Az Európai Unió Közösségi Vívmányai Átvételének Nemzeti Programja” (a továbbiakban: Nemzeti Program) Foglalkoztatás és szociális ügyek fejezete – a Közösségi Vívmányok (acquis communautaire, azaz az EU írott és íratlan szabályainak összessége) tagolásának megfelelően – 11. témakörként foglalkozik a munkahelyi egészség és biztonság kérdésével (10. témakör a népegészségüggyel).


A Csatlakozási Partnerség dokumentuma mind jogilag szabályozott, mind a közösségi szinten jogilag nem szabályozott területek vonatkozásában megfogalmaz tennivalókat. ezek a következők: a munkajog esetében a már elért harmonizáltsági szint továbbnövelése; a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területén további jogharmonizációs (a meghatározott időtartamra, illetve az ideiglenes munkaszerződés keretében foglalkoztatottak munkahelyi biztonságára és egészségvédelmére vonatkozó irányelvek, az építkezésekre, a bányászatra vonatkozó irányelvek átvételét, stb.) és intézményfejlesztési tevékenységek; a dohánytermékek címkézésére és kátránytartalmára vonatkozó szabályozás átvétele; az aktív és autonóm szociális párbeszéd továbbfejlesztése, valamint a munkaerőpiaci, a szociális és egészségügyi intézményrendszer továbbfejlesztése. Hasonló prioritásokat fogalmazott meg a tavalyi és a legutóbbi Éves Jelentés is.


4.1 A Nemzeti Programból derül ki, hogy milyen intézményfejlesztési lépések történtek és milyen feladatok elvégzését tervezik a munkavédelemért felelős minisztériumok (EüM, SzCsM, a releváns témakörben a GM), valamint a témában érintett intézményeik (ÁNTSZ, OMMF, MBH). Ebben a dokumentumban szerepelnek a tervezett forrásigények is (Phare, előcsatlakozási alapok, költségvetés).


A munkavédelemmel kapcsolatos 2000-2002. évek között elvégzendő feladatok a Nemzeti Program tagolása szerint.


  • Szükséges mindhárom felügyelet személyi feltételeinek javítása. Az ÁNTSZ teljes szakmai tevékenységére vonatkoztatott létszámát három év alatt 1.408 fővel (10.3.1), az OMMF-ét 200 fővel és az MBH-ét 20 fővel (11/B) tervezik növelni.


  • 10 fejezeten belül, a munkaegészségügyet is érintő feladatok:

10.3.2 Az ÁNTSZ laboratóriumainak fejlesztése elsősorban a munkaegészségügy, az élelmiszer-egészségügy, a környezet-egészségügy területén, valamint a kémiai biztonság intézményrendszerének fejlesztésére. Ezen belül a munkakörnyezeti kóroki tényezők azonosítására, a munkahigiénés határértékek ellenőrzésére alkalmas akkreditált laboratóriumok számának, kapacitásának, minőségbiztosítási tevékenységének fejlesztése.

10.3.4 Az ÁNTSZ informatikai bázisának fejlesztése, továbbképzések. A közegészségügyi (benne a munkaegészségügyi), járványügyi hatósági, szolgáltató funkciók, valamint a laboratóriumi feladatok fejlesztésével együtt jár – mint az emberközpontú információs társadalommal kapcsolatos hazai stratégia eleme – az ÁNTSZ egységes, integrált, EU konform, információs rendszerének kialakítása. Ezzel összhangban, de párhuzamosan épül a kémiai biztonsági információs rendszer (HU 9910-01 program szerint).


  • 11. fejezet, azaz a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló fejezet.

  • 11/A A munkahelyi egészségvédelem és biztonság – közös (ÁNTSZ, OMMF, MBH) project, amely a Phare COP 2000. támogatásából kerülne finanszírozásra. Hároméves költségigény mintegy egymilliárd forint, amelyből kb. kétharmadot jelentene a Phare támogatás.


= 11/A/1 Munkaegészségügy-munkahigiénés képzés.

A munkahigiénés szakismeret meghatározóan szükséges az egészséges és biztonságos munkakörülmények kialakításához. Ezt támasztja alá az “1993. évi Phare Egészségügyi Rendszer Korszerűsítése Program” egyik záró megállapítása is “…a prevenció megvalósítását is ellenőrző felügyeletek hatékonyságát garantálni kell.” A project keretében 100 fő tisztiorvos és közegészségügyi felügyelő posztgraduális, intenzív, EU konform záróvizsgával befejeződő képzésére kerülne sor.


= 11/A/2 Munkabiztonság-információs bázis kiépítése az OMMF és az MBH együttműködésében. Erről a következő fejezetben írunk.


= 11/A/3 A munkaegészségügyi és a munkabiztonsági felügyeletek együttműködésének továbbfejlesztése. Az együttműködés megalapozása, a már említett 1993. évi Phare Program keretében valósult meg az EU csatlakozás feltételeinek ezen a területen történő felmérésével. A program záró következtetései között szerepel, hogy “a két ellenőrző hatóság tevékenységének hatékonyabbá tétele, együttműködésének továbbfejlesztése és kiterjesztése szükséges, ennek megvalósítása érdekében a gyors információcsere lehetőségét is meg kell teremteni”. Erről is a következő fejezetben írunk.


= 11/B Munkahelyi biztonság – munkabiztonsági felügyelet fejlesztése. A project költségigénye szintén kb. egymilliárd forint, amelynek tervezett forrása a költségvetés. E téma tárgyalásánál az OMMF-t és az MBH-t együtt kell érteni.


= 11/B/1 A jogharmonizáció tovább folytatása. Az előző fejezetekben ismertetett jogharmonizációs feladatok mellett a szabványosításban való részvétel, a hatásvizsgálatok elvégzése, stb. is e feladatkörben szerepel.


= 11/B/2 A munkabiztonság felügyeleti hatósága tárgyi és anyagi feltételeinek javítása. A területi felügyelőségek számítógépes és kommunikációs hálózatának egységes szintre hozása, fejlesztése. A felügyelők munkáját elősegítő – adminisztratív, dokumentációs – eszközök biztosítása. A felügyelők továbbképzésének és nyelvi képzésüknek a folytatása.


= 11/B/3 A munkáltatók munkabiztonsági ismeretekkel, szakmai információkkal történő ellátásának biztosítása, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra. A hazai dokumentumokon túl, az EU munkavédelmet érintő anyagainak egyre szélesebb körű hazai ismertetése folyamatosan szélesedő tevékenységet igényel. Ehhez szükséges az EU információs és tájékoztató anyagainak (szoftverek, szaklapok, CD-k, tájékoztatók, stb.) megvásárlása, lefordítása és az érintettek részére történő eljuttatása. Egyben ezek képezik az OMMF, az MBH, de az ÁNTSZ szakmai tevékenységének egyik bázisát. Az EU kiemelten igényli a kis- és középvállalkozások részére a folyamatos munkavédelmi, az információk nyújtását. jelenleg ilyen tevékenység szűk körben és korlátozott tartalommal folyik.


= 11/B/4 Felkészülés a közösségi együttműködésből eredő kötelezettségek ellátására. A munkavédelem területén sok EU-s bizottság működik, amelyek nagy részénél tripartit jelenlét szükséges. Ezek munkájába mihamarabb – még ha megfigyelői státuszban is – be kell kapcsolódni. Az előzőekhez hasonlóan ma még nem becsülhető költségvonzata van az Európai Munkaegészségügyi és Munkabiztonsági Ügynökséggel (Bilbao) kialakuló együttműködésnek, különös tekintettel az elkövetkező időben Magyarországon kialakítandó – tervezett – Ügynökségi Központra is.


A szakszervezetek ezeket a fejlesztéseket szükségesnek tartják és amennyiben ezekről a megfelelő időben, kellő információval rendelkeznek a hazai fórumokon (Európai Integrációs Bizottság, stb.), valamint nemzetközi kapcsolataik keretében (EU-s intézményekben, stb.) és segíteni, támogatni tudják.


4.2 A munkavédelem állami információs rendszerének kialakítása több csatornán folyik. Egyrészt az ÁNTSZ egységes informatikai bázisának fejlesztésére alapozva, másrészt ugyanitt a kémiai biztonsági információs rendszer (beleértve a toxikológiai információs rendszert is) megteremtésével, harmadsorban az OMMF és az MBH keretében kiépítendő információs rendszer megvalósításával.

A munkavállalók munkahelyi biztonságával és egészségvédelmével kapcsolatos feladatok egységes kezelése, a felügyeleti megállapítások értékelése, az ezt követő további intézkedések meghatározása, a legrövidebb időn belül szükségessé teszi az egységes, gyors, valamennyi ellenőrző szervezetet átfogó információs rendszer kialakítását, működtetését. Ennek keretében szükség van egy – az OMMF és az MBH által együttesen kialakítandó – munkabiztonsági információs rendszer kiépítésére, amely az ÁNTSZ keretében kiépítendő munkaegészségügyi információs rendszerrel, valamint az OKK-OKBI-ben kiépítés alatt álló kémiai információs központtal kompatíbilis.

A munkabiztonsági információs rendszer esetében – amely az OMMF-re és 20 fővárosi, megyei felügyelőségére, továbbá az MBH-ra és négy regionális bányakapitányságára terjed ki – a következő adatok rögzítéséhez és kezeléséhez szükséges szoftver kidolgozását tervezik: a munkáltatók legfontosabb adatai; az ellenőrzések eredményei, a kiszabott bírságok, a megelőzés érdekében tett intézkedések.

Az egymással összekapcsolható információs rendszerek miközben erősítik és továbbfejlesztik a munkaegészségügyi és a munkabiztonsági felügyeletek együttműködését, egyben lehetővé teszik a hozzáférést a munkahelyi jellemzőkre, a munkáltatói profilokra vonatkozó megosztott adattározási rendszerekhez, valamint az ellenőrzési tevékenységek fő indikátoraihoz és ugyancsak lehetővé teszik az ellenőrzések eredményeinek kiértékelését, valamint a további intézkedések indokolttá váló összehangolását. Ehhez az összekapcsolható regisztrációs alrendszerek finomítására, az értékelési és adatelemzési módszerek meghatározására, az összehangolt folyamatos információcsere kialakítására és ez irányú szervezeti fejlesztésekre van szükség.


4.3 A szakszervezetek miközben tudomásul veszik a munkavédelem állami információs bázisának kiépítését, változatlanul fontosnak tartják az elfogadásra váró MOP-ban rögzített feltételek mellett az állami tájékoztató rendszer létrehozását.

A munkavédelem állami információs – egymással kompatíbilis alrendszerekre épülő – rendszerének kialakítása és működtetése a korszerű irányítási és felügyelői szakmai munka alapvető feltétele, a széles körű munkavédelmi tájékoztató tevékenység szükségszerű bázisa, s egyben az EU közösségi vívmányaiból adódó követelmény.


  • A tájékoztató rendszer se nem több, se nem kevesebb, mint az információs rendszer, csak más, más a rendeltetése, funkciója. Kialakításához számos kérdés megválaszolásra vár. Mi most egy lehetséges variációt jelzünk, s ez egyben válasz számos kérdésre.


  • Egy centrumú Munkavédelmi Tájékoztató Szolgálat/ Központ/Iroda, stb. jöjjön létre, alapvetően költségvetésből működjön.

  • Hivatalból hozzáférhessen az ÁNTSZ, az OMMF-MBH, az OKK-OKBI és szerződés alapján más munkavédelemmel kapcsolatban lévő intézmények adatbázisaihoz (Magyar Szabványügyi Testület, háttérintézmények, stb.).

  • Az intézményben néhány fő hozzáértő, munkabiztonságban, munkaegészségügyben felkészült, információs rendszereket működtetni tudó, idegen nyelvben jártas kommunikálni képes és kész közalkalmazott (köztisztviselő) munkavállaló tevékenykedjen.

  • Az intézmény munkanapokon (például 8-18 óráig) a helyszínen szóban vagy a hírközlő eszközön (levélben) feltett kérdésekre azonnal, vagy meghatározott időn belül szóban vagy írásban választ ad. Egyébként biztosítani kell a 0-24 órás hozzáférést ingyenes telefonszámon adatrögzítéssel és gyors válaszadással. Ez az állam-polgári “risk-communication” (kockázati/rizikó-kommunikáció) egyik pillére. Az információhoz napi 24 órás hozzáférést biztosít például az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat (ETTSZ), a 215-3733 telefonszámon. A Környezetvédelmi Minisztérium közönségszolgálati irodája a 06-80-401-111 ingyenes telefonszámon elérhető.

  • A szóbeli vagy levélbeli tájékozódásban résztvevőkről indokolt nyilvántartást vezetni, a hírközlő eszközökön érkezőkkel pedig közölni kell, hogy “megkeresését rögzítjük”. A nyilvántartás csak statisztikai célokra használható fel.

  • El kell dönteni, mi ingyenes és miért kell fizetni, továbbá azt is, kinek ingyenes és ki(k)nek kell esetleg differenciáltan fizetni. A szóbeli és a rövid szakszerű eligazító írásbeli tájékoztatás mindenki számára legyen ingyenes. Dokumentumok, stb. megküldése esetén, ha egyáltalán kell, célszerű differenciált, de olcsó megoldást alkalmazni. Ebben az esetben a legalacsonyabb térítést fizessék a kis- és középvállalatok, valamint a munkavédelmi képviselők, továbbá a munkavállalói és munkáltatói érdekszervezetek országos, ágazati, területi szervei.


  • A fenti és más kérdésekre adandó válaszok mellett érdemes körvonalazni, hogy a tájékoztató intézményben milyen összeállítások, stb. álljanak - a teljesség igénye nélkül – rendelkezésre.


  • Szakmai számítógépes adatbázisok (előfizetéses) elérési lehetőségei.

  • Hazai és nemzetközi szakmai szervezetek, intézmények regisztere.

  • EU, egyéb nemzetközi, illetve hazai joganyag, szabvány gyűjtemények.

  • Akkreditált laboratóriumok, minősítő intézmények adatai.

  • Bejegyzett szakértők jegyzéke, adatai.

  • Szakképesítést adó, illetve egyéb szakmai tanfolyamok szervezőinek nyilvántartása.

  • Az oktató-videók-CD-k és szakmai kiadványok, tájékoztató eszközök (plakát, stb.) legalább egy-egy példányának őrzése, kiadók/forgalmazók adatainak regisztrálása, igény esetén közlése.

  • Külföldi szakfolyóiratok, többnyelvű terminológia – gyűjtemény (Glossary) könyvtári hozzáférhetőségének biztosítása.

  • Rendezvények előadási összefoglalóinak könyvtári hozzáférhetőségi lehetősége.

  • Minősített egyéni védőeszközök listája, forgalmazók, esetleg gyártók névjegyzéke.

  • Megfontolandó, hogy a tájékoztató intézmény az állampolgárok, az egyéni vállalkozók, a kis- és középvállalkozások, valamint a munkavédelmi képviselők részére “munkavédelmi kiskönyvtár” sorozatot indítson és azt ingyenesen terjessze.

  • A munkavédelmi tájékoztató intézménynek legyen önálló Internet honlapja, s feladatai közé tartozzon annak fenntartása és szükség szerinti rendszeres frissítése. A honlap főbb témakörei (Web-oldalai) lehetnek többek között:

  • A munkavédelemről szóló törvény, továbbá teljes szövegű fontosabb jogszabályok.

  • A munkavédelem nemzetközi és hazai szabályrendszere. A legfontosabb jogszabályok, szabályok felsorolása.

  • Új jogszabályok, szabványok.

  • A munkavédelem országos programja és az éves programok teljes szövege.

  • A baleseti jegyzőkönyv és egyéb közhasznú nyomtatványok.

  • Statisztikai adatok.

  • Hazai és válogatott külföldi hasznos publikációk.

  • Linkek érintett/kapcsolódó területekhez.

  • Munkáltatók, illetve munkavállalók, valamint szervezeteik fórum rovata.

  • Hírrovat. Ki, mi, hol?

  • Rendezvénynaptár.

  • Leggyakoribb kérdések (kérdés- és válaszgyűjtemény).

  • A szakszervezetek a fentiek mielőbbi megvalósítása érdekében javasolják, hogy készüljön

  • egy teljes körű tanulmány arról, mely intézményekben, milyen adatbázisok és egyéb más hasznos információk állnak rendelkezésre, vagy egy adott időn belül fognak rendelkezésre állni és azok milyen formában hozzáférhetőek;

  • a tájékoztató intézmény létrehozására egy megvalósíthatósági tanulmány, a szükséges költséggel együtt.


Ezeknek a tanulmányoknak az előkészítését és magát a tanulmányokat is az országos Munkavédelmi Bizottság tárgyalja meg. Egyben szükségesnek tartjuk, hogy a Munkavédelmi Bizottság tagjai az állami információs rendszerek adatbázisaiba ingyenesen betekinthessenek, s a 11/B/3-nál jelzett érintettek körébe (akik megkapják az EU információs és tájékoztató anyagait, lefordítva, stb.) ők is beletartoznak.


  1. A Munkavédelmi Bizottság önálló működéséhez szükséges feltétel-rendszer megteremtése.

“Meg kell teremteni a Munkavédelmi Bizottság önálló működéséhez szükséges feltételrendszert és elkülönített forrásokat.”


  • A Munkavédelmi Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) a munkavédelemről szóló törvény 78-79. §-ai alapján saját ügyrendje szerint működik. Munkavédelmi kérdésekben ez a kompetens, tripartit érdekegyeztető fórum. Az Országos Munkaügyi Tanács munkavédelmi szakbizottsága, bár személyi összetételében alapvetően egyezik a Bizottság tagjaival, nem törvényi felhatalmazás alapján működő előkészítő szakbizottság. Célszerű lenne a szakbizottság nevét megváltoztatni, például munkakörnyezeti szakbizottságra és tevékenységi körét kibővíteni például a környezetvédelemmel, amely viszont alapvetően nem tartozhat a Bizottság feladatkörébe.

  • A Bizottság munkájának pedig ki kell lépnie a szinte kizárólag csak az eseményeket követő jogszabály véleményező szerepköréből (bár az utóbbi időszakban e téren is voltak zavarok ), s szerepet kell vállalnia a munkavédelem fejlesztését szolgáló, előre mutató feladatokból is. Ennek érdekében rögzíteni kell:


  • a Bizottság önállóan működő, a munkavédelemért felelős, tripartit, érdekegyeztető testület;

  • a munkavédelem tárgykörében az előterjesztő köteles a Bizottság elé terjeszteni véleményezés és állásfoglalás kialakítása céljából a következőket:

  • törvénytervezeteket, országgyűlési határozat tervezeteket, ratifikálandó nemzetközi egyezményeket, kormányrendelet tervezeteket,

  • a munkabiztonsági (SzCsM), a munkaegészségügyi (EüM), bánya-, illetve műszaki biztonsággal (GM) kapcsolatos rendelet tervezeteket,

  • más fontosabb, munkavédelmet érintő jogszabály tervezeteket,

  • a Bizottság köteles megtárgyalni

  • a MOP megvalósítására, annak teljes tartalmára évenkénti bontásban készült részletes intézkedési és ütemterv tervezetét, a feladatok, a felelősök és a szükséges eszközök, források meghatározásával,

  • a kormány részére a munkavédelem alakulásáról szóló éves jelentés tervezetét,

  • a munkavédelmi típusú nemzetközi kötelezettség-vállalásunk végrehajtásairól készült jelentés tervezeteket (ILO, EU, Európai Szociális Karta, stb.),

  • a Bizottság két-három évenként, megfelelő ütemezéssel kérjen és kapjon írásbeli tájékoztatást a munkavédelemhez kapcsolódó rokon területek helyzetéről, időszerű feladatairól (környezetvédelem, tűzvédelem, szabványosítás, stb.),

  • a Bizottság időközönként tekintse át a pénzbírságok felhasználását és tegyen javaslatot azok további hasznosítására.


  • A Bizottság munkájának továbbfejlesztéséhez szervezeti típusú intézkedésekre is szükség van. Így:

  • a Bizottság az ügyvivők által kialakított és a plenáris ülés által jóváhagyott éves program és féléves ülésterv alapján végezze munkáját;

  • a két ülés közötti időszakban részben az ügyvivők, részben az egy-egy témára létrehozott szakbizottságok hivatottak a plenáris ülések munkáját előkészíteni, szakmai részkérdésekben álláspontokat kialakítani;

  • meggondolandó, hogy a munkavállalói oldalon néhány, a szakszervezetek által javasolt és megválasztott munkavédelmi képviselő megfigyelőként vegyen részt a Bizottság előkészítő munkájában és plenáris ülésein;

  • a Bizottság az éves program és a féléves ülésterv szerinti folyamatos, jól előkészített működése megköveteli – különös tekintettel arra, hogy a feladatok különböző tárcáknál, intézményeknél jelentkeznek – egy önálló titkár beállítását (vagy titkárság létrehozását), aki kellő felhatalmazással tudja a működést előkészíteni, koordinálni;

  • a Bizottság színvonalas működéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy mindhárom oldal számára rendelkezésre álljon egy évre szóló meghatározott pénzügyi keret, a működéssel (gépelés, sokszorosítás, postázás, értekezletek, stb.) a szakmai munkával (szakértők igénybevétele, tanulmányok díjazása, stb.) összefüggő és más kiadások fedezésére.

  • A munka jobbításához szükséges, hogy


  • a Bizottság tagjai viseljenek nagyobb felelősséget a Bizottság által elfogadott, vagy elhatározott, vagy önként vállalt, illetve az ügyrend szerint rájuk háruló feladatok végrehajtásáért;

  • továbbfejlesztésre kerüljön – személyre, beosztásra való tekintet nélkül – a Bizottság munkájának végrehajtási garancia rendszere (jegyzőkönyvi elismerés, elmarasztalás, figyelem felhívó levél a felügyeleti szervnek, nyilvánosság, stb.) annak érdekében, hogy egyik partner se tudjon kihátrálni a rá háruló feladatokból.

  • A szakszervezetek szükségesnek tartják, hogy a fentieknek megfelelően, kellő együttes előkészítés után a Bizottság tárgyalja meg a tevékenysége továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatokat, az új ügyrend tervezetét. A múlttal csak annyit foglalkozzon, amennyi a jövő szempontjából szükséges. Amennyiben indokolt, akkor a Bizottság tegyen javaslatot a munkavédelmi törvény felülvizsgálatához a 78-79. §-ok esetleges kiegészítésére, pontosítására.



VI.

A SZAKSZERVEZETEK ÉS MÁS MUNKAVÁLLALÓI

KÉPVISELETEK MUNKAVÉDELMET SZOLGÁLÓ

LEHETŐSÉGEI ÉS TENNIVALÓI


A társadalmi fejlődés, a felvilágosodás eredményeképpen fogalmazódtak meg az emberhez kapcsolódó, elidegeníthetetlen alapjogok. A legújabb-kori nemzetközi jog tételesen is megfogalmazta és alkalmazza a munkavédelemre vonatkozó emberi jogot: azaz az egészséges és biztonságos munkakörülményekhez, a testi és lelki egészséghez fűződő jogot.


Az alapjogok érvényesítésében megkerülhetetlen és hatékony szerepük van az országos, ágazati, iparági, szakmai, területi és munkahelyi szintű érdekképviseleteknek, az érdekvédelem, érdekkifejezés minden jogi, eljárásbeli, mozgalmi eszközének és gyakorlatának.

Magyarországon

  • országos, ágazati, iparágai, területi és munkahelyi szinten működnek szakszervezetek,

  • munkahelyi szinten üzemi/közalkalmazotti tanácsok, munkavédelmi képviselők/munkavédelmi bizottságok,

  • és a társaságok felügyelő bizottságában munkavállalói delegáltak.


A következőkben a szakszervezetek és más munkavállalói képviseletek a munkavédelmet érintő alapvető jogi lehetőségeiről, valamint javasolt feladataikról szólunk.


  1. A szakszervezetek

1.1 A jogi lehetőségek

  • Az állami szervek és a munkáltatók kötelesek a szakszervezetekkel együttműködni, ennek keretében érdekképviseleti tevékenységüket az ehhez szükséges információk biztosításával elősegíteni, valamint észrevételeikre, javaslataikra vonatkozó álláspontjukat és annak indokait velük közölni. Ez természetesen vonatkozik a munkavédelemre is.

  • A szakszervezet a munkáltatóktól minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatos. Ide tartoznak a munkavédelmi érdekek is.

  • A szakszervezet jogosult ellenőrizni a munkakörülményekre (azaz a munkavédelemre) vonatkozó szabályok betartását. Ez többnyire a munkaterületek, munkafolyamatok szemlézését, a munkavállalókkal történő konzultációt jelenti.

  • A munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a munkavállalókat érintő jogellenes (a munkavédelemre vonatkozó szabályokat sértő) munkáltatói intézkedés (mulasztás) ellen kifogást (vétót) emelni. A munkavédelmi mulasztással szemben sokszor eredményesebb a területileg illetékes munkavédelmi, munkaegészségügyi felügyelőséghez fordulni.

1.2 Ajánlott feladatok

1.2.1 Országos szinten:

  • A konföderációk képviselői harmonikusan működjenek együtt a Munkavédelmi Bizottság munkavállalói oldalán a megoldandó feladatok elvégzésében. Ehhez kérjék a konföderáció vezető-testületeinek állásfoglalását.

  • Évente májusban kerüljön sor a konföderációk által együttesen szervezett szakszervezeti vezetők munka- és környezetvédelmi konferenciájára. A találkozón elsősorban a konföderációk, föderációk, szakmai, területi szakszervezetek (a Közéleti Kézikönyvben szereplők), valamint a nagy vállalkozások szakszervezeti vezetői vegyenek részt. A konferencián a munkabiztonság, a munkaegészségügy, a környezetvédelem időszerű kérdéseiről, valamint a szakszervezetek ez irányú tennivalóiról indokolt tájékoztatást adni.

  • A konföderációk testületi üléseiken szükség szerint, de legalább kétévente foglalkozzanak a munka- és környezetvédelem kérdéseivel.

  • A konföderációk a munkáltatók országos szerveivel történő tárgyalásoknál, együttműködési megállapodásoknál térjenek ki a munkavédelemre is. Szorgalmazzák, hogy mind több helyen legyen munkavédelmi képviselő, valamint munkahelyi munkavédelmi program, szabályzat.

  • A konföderációk egymással együttműködve tegyék lehetővé, hogy munkavédelmi téma esetén a szakszervezetek szakértő képviselője vegyen részt az ILO, az OECD mellett működő szakszervezeti képviselet a TUAC, az Európai Szakszervezeti Szövetség Műszaki Irodája (TUTB) és az EU különböző tripartit testületeinek munkájában. A Magyar Szakszervezetek Európai Integrációs Bizottsága költségvetésében biztosítani kell a legfontosabb nemzetközi szakszervezeti munkavédelmi kiadványok tartalomjegyzékének és néhány cikkének a fordítását (TUTB kiadványok). Igényelni kell az illetékes kormányzati szervektől, hogy ahol indokolt érvényesüljön a tripartit képviselet.


1.2.2 Ágazati, iparági, szakmai, területi szinten

  • Egy-két évente, valamint rendkívüli események kapcsán testületi ülésen foglalkozzanak a munkavédelemmel, környezetvédelemmel.

  • Szükség szerint önállóan, vagy más témákkal együtt tájékoztassák a munkahelyi szakszervezeti vezetőket a munka- és környezetvédelem időszerű helyzetéről, tennivalóiról.

  • A szakszervezeti tisztségviselők képzésében, továbbképzésében szerepeljen a munka- és környezetvédelem témája.

  • A partner munkáltatói szervezeteknél szorgalmazzák, hogy a munkahelyeken legyenek munkavédelmi képviselők és a munkavédelem munkahelyi szabályait írásban rögzítsék.

  • Nemzetközi kapcsolataikban a tapasztalatcsere mellett, szorgalmazzák, hogy az európai vagy nemzetközi munkavédelmi, környezetvédelmi dokumentumok szülessenek a munkavállalók és munkáltatók nemzetközi/európai szervei között.


1.2.3 Munkahelyi szinten

  • Évente legalább egyszer, valamint rendkívüli események kapcsán (súlyos esemény) azonnal, továbbá átfogó felügyelői ellenőrzés után, stb. testületi ülésen önállóan és/vagy a munkavédelmi képviselőkkel és/vagy az üzemi-közalkalmazotti tanáccsal együtt foglalkozzanak a munkakörülmények alakulásával, a munkabiztonság, a munkaegészségügy, a környezetvédelem helyi kérdéseivel.

  • Működjenek együtt a többi képviseleti szervvel, hangolják össze munkájukat. Alakítsanak ki konstruktív kapcsolatokat a munkahely munkavédelmi, stb. szakembereivel.

  • Esetleges nemzetközi kapcsolataikban a fő hangsúlyt a munkavédelemben a tapasztalatcserére tegyék.


  1. Az üzemi-közalkalmazotti tanácsok

2.1 Jogi lehetőségek

A szakszervezetekkel ellentétben az üzemi-közalkalmazotti tanácsoknak jóval kevesebb jogosítványa van a munkavédelemben.


  • A munkáltató döntése előtt köteles a tanáccsal véleményeztetni többek között a munkavállalók lényeges érdekeit érintő belső szabályzatok tervezetét (például a munkavédelmi szabályzatot).

  • A munkáltató köteles tájékoztatni a tanácsot a tevékenységi körének jelentős módosítására, illetve a beruházásaira vonatkozó jelentős döntés tervezetéről (új veszélyek, új kockázatok keletkezhetnek, stb.), továbbá legalább félévente a munkafeltételek jellemzőiről (munkabaleseti, foglalkozási betegségek, expozíciós mutatók alakulásáról, hatósági vizsgálatokról, felügyeleti ellenőrzésekről).


2.2 Ajánlott feladatok

  • Az üzemi-közalkalmazotti tanácsok elnökeinek “Akadémiáján”, a “Hírlevelében”, amit az ÉTOSZ gondoz, évente foglalkozzanak a munka- és környezetvédelem kérdésével.

  • A munkahelyeken pedig hangolják össze – többek között – ez irányú munkájukat is a szakszervezetekkel, a munkavédelmi képviselőkkel.


  1. A munkavédelmi képviselő (bizottság)

3.1 Jogi lehetőségek

A megválasztott munkavédelmi képviselő igen széles körű vizsgálódási, konzultációs, együttdöntési, döntés-előkészítési, kezdeményezési jogokkal, jogi eszközökkel rendelkezik a munkavédelmi törvény felhatalmazása alapján.


A munkavédelmi képviselő jogosult:

  • működési területén a munkahelyekre munkaidőben belépni (figyelemmel a munkáltató ügyrendjére, belépési rendjére),

  • a munkahelyeket, technológiákat, egyéni védőeszközöket és munkaeszközöket, munkakörülményeket saját eszközeivel lehetséges módon (tapasztalati úton) megvizsgálni, megszemlélni,

  • részt venni a munkabalesetek kivizsgálásában, a foglalkozási megbetegedések körülményeinek feltárásában,

  • a munkahelyeken dolgozó munkavállalóktól a munkakörülményeket, munkavédelmi ismereteiket illetően tájékozódni,

  • részt venni a munkavédelmi tartalmú munkáltatói döntések előkészítésében (például új munkahelyek létesítése, új technológiák bevezetése, nagyobb átszervezések, teljesítménykövetelmény megváltoztatása, belső szabályozás),

  • tájékoztatást kérni a munkáltatótól (munkáltató felelős szakemberétől, vezetőjétől) a munkavédelmet érintő kérdésekben, különösen: kockázatértékelés, munkavédelmi intézkedések tapasztalatai, a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések nyilvántartása és bejelentése, munkavédelmi felügyeleti ellenőrzések megállapításai,

  • véleményt nyilvánítani, egyben javaslatot tenni, intézkedést kezdeményezni az előbb felsorolt ügyekben - a munkáltatóval előzetesen egyeztetve akár szakértőt is igénybe venni a vélemény, a javaslat szakszerű kidolgozásához,

  • munkahelyi munkavédelmi program munkáltatói elkészítését javasolni,

  • egyetértését nyilvánítani vagy azt megtagadni – érvényességi feltételként – a munkavédelmi szabályzat kiadásához,

  • a hatáskörrel rendelkező munkavédelmi felügyelettől: munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség, ÁNTSZ intézet, bányakapitányság (ide értve a hasonló feladattal bíró más állami szerveket, felügyeleteket is), tájékoztatást, szakmai felvilágosítást kérni, indokolt esetben a felügyelet eljárását kezdeményezni, illetőleg a hatósági ellenőrzés során az ellenőrzést végző személlyel közvetlenül közölni az észrevételeit,

  • a munkáltatótól megkövetelni a jogszerű működéshez szükséges tárgyi feltételeket (iroda, irodaeszközök, postaköltség, telefon stb.), az átlagkeresettel fizetett szabadidőt (például a munkaidő 10 %-át), a képzési lehetőséget (választási ciklusonként 8, vagy 32 órás szakmai képzést).


A munkavédelmi bizottságra átszármazó jogok tipikusan a következők:

  • munkavédelmi szabályozásban az egyetértési jogosultság gyakorlása,

  • munkahelyi munkavédelmi program kezdeményezése,

  • új munkahely, technológia bevezetésének véleményezése,

  • a munkáltató szakemberével történő formális (munkabiztonsági, foglalkozás-egészségügyi) kapcsolattartás,

  • munkavédelmi felügyelet megkeresése súlyos hiányosságok esetén,

  • munkajogi védelemmel kapcsolatos jogok gyakorlása.

A munkáltató és a munkavédelmi képviselet közötti együttműködés részletes feltételeit indokolt és célszerű írásos formában rögzíteni.


3.2 Ajánlott tennivalók

  • Az “Alapítvány a munkavédelmi képviselőkért”, vagy más intézmény szervezésében évente két alkalommal ajánlott találkozókat szervezni a munkavédelmi képviselőknek. Ismételten meg kell vizsgálni számukra egy “Hírlevél” biztosítását.

  • A szakszervezeteknek szervezetszerűen, jobban kell támaszkodniuk – minden szinten – a munkavédelmi képviselők tapasztalataira. A fiatalabb, felkészült képviselők adhatják a közép és az országos szintű képviseletben résztvevő szakszervezeti szakemberek utánpótlását.

  • A munkahelyeken pedig a szakszervezetekkel, üzemi-közalkalmazotti tanácsokkal együttműködve, de alapvetően önállóan is foglakozzanak a helyi munkavédelmi kérdésekkel.


  1. A társaságok felügyelő bizottságaiba delegált munkavállalói képviselő(k)


A képviselőknek joguk van kezdeményezni, hogy a felügyelő bizottság szükség szerint, de legalább két-három évente tekintse át a munkakörülmények alakulását, a munka- és környezetvédelem helyzetét. Átfogó felügyelői ellenőrzések tapasztalatait pedig értékelje a felügyelő bizottság. A munkavállalói képviselőknek – az üzleti titkokat megőrizve – joguk van a munkavállalókat, az őket delegáló üzemi tanácsokon keresztül tájékoztatni a felügyelő bizottságban megtárgyalt témákról.

Ajánljuk, hogy a felügyelő bizottságok munkavállalói képviselőinek – például az ÉTOSZ által szervezett - tanfolyamain időnként szerepeljen a munka- és környezetvédelem kérdésköre is.


Az e fejezetben érintett kérdésekről önálló módszertani összeállítás készült.


- X -


A tanulmány megkísérelte rögzíteni és sugallni, hogy mit tehetünk a munkavédelemért. Mottószerűen:


FELELŐSSÉGTELJES ÉLETET ÉS CSELEKVÉST

A MUNKAHELYEKEN AZ ÚJ ÉVEZREDBEN


A munkavállalók és munkáltatók viszonyában pedig


FELELŐS GONDOSKODÁST: RÉSZÜNKRE – RÉSZÜKRŐL.


- X X X -

RÖVIDÍTÉSEK


Nemzetközi:

EASHW: Európai Munkaegészségügyi és Munkabiztonsági Ügynökség (Bilbao)

EFILWG: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Dublin)

EN: Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által elfogadott európai szabvány

EU: Európai Unió

ILO: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

IMF: Nemzetközi Valuta Alap

ISO: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet

Karta: Európai Szociális Karta

OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

TUAC: Az OECD melletti szakszervezeti képviselet

TUTB: Európai Szakszervezetek Műszaki Irodája

UNEP: ENSZ fejlesztési programirodája

WHO: Egészségügyi Világszervezet


Hazai:

ÁNTSZ: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

Fodor József-OKK: Országos Közegészségügyi Központ

Johan Béla-OEK: Országos Epidemiológiai Központ

KIR: Környezetközpontú irányítási rendszer

KSH: Központi Statisztikai Hivatal

MBF: Műszaki Biztonsági Főfelügyelet

MBH: Magyar Bányászati Hivatal

MEBIR: Munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszer

MIR: Minőség irányítási rendszer

MKK: Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány

MOP: Munkavédelem Országos Programja

MSZ: Magyar Szabvány

OEP: Országos Egészségbiztosítási Pénztár

OÉTI: Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet

OKBI: Országos Kémiai Biztonsági Intézet

OKI: Országos Környezet-egészségügyi Intézet

OMFI: Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet

OMMF: Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség

ONYF: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság

OSSKI: Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézet


FELHASZNÁLT IRODALOM


  1. A munkavédelem helyzete Magyarországon. Adatgyűjtési kézikönyv tervezete (Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, 2000. szeptember)


  1. A társadalombiztosítási balesetbiztosítás rendszerének létrehozásáról (Kézirat. Pénzügyminisztérium. 2000. június.)

  1. Az átalakulás emberi ára. Az UNDP jelentése a közép- és kelet-európai országok társadalmainak alakulásáról (1999.)

  1. Az Európai Unió Közösségi Vívmányai Átvételének Nemzeti Programja (Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárság, 2000.)

10. Népegészségügy

11. Munkahelyi egészségvédelem és biztonság

fejezetei.

  1. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Statisztikai Évkönyve 1999. (ONYF 2000.)

  1. Előterjesztés a munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozat tervezetéről (Szociális és Családügyi Minisztérium, Egészségügyi Minisztérium 2000.)

  1. Érdekképviselet felső fokon Szakszervezeti tisztségviselő gyakorlati kézikönyve (Raabe Klett Könyvkiadó Kft 2000.)

  • dr. Varga László: A munkavédelemmel kapcsolatos érdekegyeztetés

  • dr. Varga László - Lantos Géza:

  • A munkáltató és a munkavállaló kötelezettségei

  • dr. Varga László: Eljárás munkabaleset esetén

  • fejezetek

  1. Hanti Erzsébet, dr. Lux Judit: Gazdasági és szociális adattár (MSZOSZ 1999.)

  1. Dr. Héthy Lajos: “Szorításban”. A munkavállalók, a szakszervezetek és a rendszerváltás 1989-1999. (VDSZ 1999.)

  1. Dr. Juhász Ferenc: A balesetbiztosítás a társadalombiztosítás sikerágazata lehet (Munkavédelem és Biztonságtechnika 2000. 3. 47-48. oldal)

  1. Korkedvezményes nyugdíjak (Kézirat, ONYF Statisztikai Főosztály, 2000. október)

  1. Lengyel László: A rendszerváltás, s ami utána jön (Népszabadság, 2000. március 25.)

  1. Magyar Munkahigiénikusok Társaságának XVII. Kongresszusa

Budapest, 1999. október 27-29. (Foglalkozás-egészségügy 1999. 4. 27-30. oldal)

  1. Dr. Nosztrai Judit: Balesetbiztosítási ágazat (Munkaadók Lapja, 2000. június, 58-59. oldal)

  1. Rudnay János: A profit becsülete (Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága, 2000.)

  1. Tájékoztatás a Magyar Üzemegészségügyi Tudományos Társaság 1999. évi kongresszusáról (Foglalkozás-egészségügy 1999. 4. 31-32. oldal)

  1. Tájékoztató jelentés a kormány részére a nemzetgazdaság 1999. évi munkavédelmi helyzetéről (Munkavédelem és Biztonságtechnika 2000. 3. 3-13. oldal; a kormány a tájékoztatót 2000. július 4-i ülésén elfogadta)

  1. továbbá:

  • “A munkavédelemre vonatkozó szabályok nemzetközi és hazai rendszere. A legfontosabb szabályok felsorolása”

  • “Az Európai Unió munkavédelmi szabályozása. A munkavédelmi jogharmonizáció.”

  • “Korkedvezményes nyugdíj. Pótlékok. Csökkentett munkaidő.”

című összeállításoknál feltüntetett “Felhasznált irodalom”

  1. számú függelék


MUNKAVÉDELEM VAGY

MUNKÁSVÉDELEM?

Írta: Dr. GRÉTSY LÁSZLÓ

a nyelvészeti tudományok kandidátusa


A címben fölvetett kérdés korántsem új. Már jó negyedszázada folyik az áldatlan vita azon, hogy a két elnevezés közül melyik a helyes. Amíg ezt a vitát laikusok szítják, élesztgetik, addig nincs különösebb baj – elvégre botcsinálta nyelvvédők mindig voltak és mindig is lesznek! -, ha azonban már az érintettek, vagyis a munkavédelemmel foglalkozó, ebben tevékenykedő szakemberek sem értenek teljesen egyet az elnevezésre vonatkozólag, akkor ideje, hogy a nyelvész is elmondja véleményét, s megpróbálja helyükre tenni a dolgokat. Lássuk tehát, hogy is állunk e két kifejezéssel!


Mindenekelőtt két példacsoportot sorolok fel – az egységesség kedvéért tíz-tíz példát -, azért, hogy utána ezekhez kapcsolhassam magyarázó megjegyzéseimet.


  1. Anya- és csecsemővédelem, családvédelem, egészségvédelem, érdekvédelem, honvédelem, ifjúságvédelem, műemlékvédelem, továbbá állatvédő (egyesület), falvédő, nyelvvédő (mozgalom).


  1. Árvízvédelem, balesetvédelem, fagyvédelem, érintésvédelem, gázvédelem, sugárvédelem, tűzvédelem, illetve fényvédő (krém), sárvédő, szélvédő (üveg).


Mint látható, a két példacsoport külsőleg, alakra teljesen azonos jellegű. Mindkét csoport mindegyik tagjának a főnévi –védelem, illetőleg a melléknévi igenév –védő szó az utótagja, s a felsorolt szavak egytől egyig az úgynevezett jelöletlen összetételek közé tartoznak, azaz semmiféle rag vagy jel nem utal bennük az összetétel jellegére, szerkezetére. Némi utánagondolás azonban bárkit meggyőzhet arról, hogy a két csoport tagjainak belső, logikai szerkezete korántsem azonos. Az első példasor szavaiban az előtag birtokos jelző, illetve tárgy (pontosabban: a –védelem-nek a birtokos jelzője, a –védő-nek pedig a tárgya). Az anya- és csecsemővédelem a.m. az anyának és a csecsemőnek a védelme, a családvédelem a családnak a védelme, az állatvédő az állatot védi, a falvédő a falat, stb. Ezzel szemben a második példacsoport tagjait hiába próbáljuk így elemezni, ilyen irányú kísérleteink kudarcba fulladnak. próbáljuk csak meg! Az árvízvédelem az árvíznek a védelme? A balesetvédelem a baleseté? A fényvédő krém a fényt védi? a sárvédő a sarat? Ugye hogy nem? Azért mondtunk csődöt ezzel az elemzéssel, mert e példacsoport tagjaiban az előtag nem jelöletlen birtokos jelző vagy tárgy, hanem jelöletlen határozó. Tudniillik ilyen is van, nem is kevés, sőt a múlt század elejétől kezdve – főleg a nyelvújítás hatására – rohamosan szaporodik a számuk. Hogy csak néhány példát mondjak: a munkaerő nem a munkának az ereje, hanem az embernek a munka végzéséhez szükséges ereje; a békeharc nem a békének a harca, hanem a békéért, a béke megvédéséért vívott harc; a fakéreg valóban a fának a kérge, a faburkolat azonban már nem a fának a burkolata, hanem a falnak vagy az úttestnek fából készült burkolata; a gépíró nem gépet ír, hanem gépen ír; stb.


Hasonló a helyzet az idézett második példasor tagjaival is. Az árvízvédelem a.m. árvíz elleni vagy árvíztől való védelem, azaz – jelentését jobban, pontosabban visszaadva – az ármentesítési és az árvízkor szükséges védekezési munkák összessége. A balesetvédelem nem a balesetnek a védelme, hanem éppen ellenkezőleg, a balesetek megelőzésére szolgáló intézkedések összessége. A fagyvédelem sem a fagynak a védelme, hanem a növényeknek a fagykároktól való szakszerű megóvása. A többit már kár is részleteznem, hiszen nyilvánvaló, hogy egyiknek sem birtokos jelző vagy tárgy az előtagja, hanem határozó. Persze a jelöletlen határozót jelöltté tenni nem mindig könnyű feladat, mivel a határozós összetételek sokkal bonyolultabb, áttételesebb, összetettebb fogalmak kifejezésére is alkalmasak lehetnek, mint amilyenekre a tárgyas vagy a birtokos jelzős összetételek, de ez a lényegen nem változtat. (Ebből mindjárt azt a gyakorlati tanulságot is le lehet szűrni, hogy ha egy összetételt csak határozóragos, névutós szerkezettel, esetleg több szavas körülírással tudunk feloldani, jelöltté tenni, akkor többnyire határozós összetétellel van dolgunk.)


E hosszúra nyúlt bevezető után vegyük elő a két címbeli szót is. Most már könnyű belátni, hogy mindkettő szabályos összetett szó, csak éppen a jelöletlen összetételeknek más-más csoportjába tartozik. A munkásvédelem tárgyas összetétel, lényegében a munkásoknak a védelmét, kicsit árnyaltabban fogalmazva a munkások jogainak, jó munkafeltételeinek és egészségének intézményes védelmét jelenti. A munkavédelem ellenben jelöletlen határozós összetétel. Jelentése: a munkával és a munkavégzéssel kapcsolatos mindenfajta védelem, azaz jobban kifejtve. a dolgozók egészségének és munkaképességének védelmére, biztonságos megőrzésére szolgáló törvénykezési, szociális, gazdasági, szervezési, műszaki és egészségügyi rendszabályok összessége.


Ha nyelvi szempontból, szerkezetét tekintve mindkettő jó, akkor melyiket használjuk, melyiket tekintsük hivatalosnak?


Határozottan válaszolhatok: feltétlenül a munkavédelem szót, valamint ennek –i képzős származékát, a munkavédelmi melléknevet. Nem is egy, hanem három érv szól egyértelműen emellett. Ime:


  1. Mai társadalmi körülményeink között gyakorlati szempontból fontosabb a minden dolgozóra, az egész társadalomra terjedő munkavédelem, mint a csak a munkásokra vonatkozó munkásvédelem. Mert akárhogy nézzük is a dolgot, a munkás szó nyelvi tudatunkban elsősorban fizikai dolgozót jelent, függetlenül attól, hogy szellemi munkások-ról is szoktunk beszélni. A munkásvédelem szó tehát – bárhogy igyekeznénk is “megmagyarázni” jelentését – elsősorban mégis csak a fizikai, kétkezi dolgozókra vonatkozna, míg a tágabb jelentéskörű munkavédelem magától értetődően kiterjed a dolgozók minden rétegére, de még a tanulóifjúságra is.


  1. Az is mindenképpen a munkavédelem kifejezés mellett szól, hogy ennek használatával könnyedén elkerülhetünk, megelőzhetünk egy provokatív kérdést, mert, rendben van, tegyük fel, hogy valaki a munkavédelem szót tudatlanul vagy tudatosan félremagyarázza, s tévesen, illetve hamisan úgy értelmezi, hogy e kifejezés szerint a munkát kell védeni. (Ilyen félremagyarázás egyébként még ma is fel-felbukkan.) Persze, nem jó, hogy ilyen tudatlanságra vagy legalábbis félműveltségre valló, elhamarkodott nézetek időnként felröppennek s megzavarják a közvéleményt, elbizonytalanítják az emberek nyelvérzékét, nyelvi tudatát, de még mindig jobb, ha egyesek a munkavédelem szót próbálják kiforgatni válságos jelentéséből, mint ha a munkásvédelem-mel tennék ugyanezt – fordított előjellel. Mert ha történetesen a munkásvédelem volna a hivatalosabb, elfogadottabb szó, azt meg alighanem az árvízvédelem-, sugárvédelem-félékkel hoznák kapcsolatba, állítanák párhuzamba az akadékoskodók, s kárörvendve ezt kérdeznék: “Hát miféle társadalom az, amelyben a szakszervezeteknek a munkások elleni védelem az egyik fő feladatuk?” Nem kell magyaráznom, hogy ez a kötözködés – amely egyébként éppoly alaptalan, mint a munkavédelem szóba való belekötés – már nem csupán azzal árt, hogy egy ostobaságot plántál az emberek fejébe, hanem még káros, veszélyes lehet.

  1. Végül azért is okvetlenül a munkavédelem szó mellett kell állást foglalnunk, mert már hosszú évek, sőt évtizedek óta ez számít hivatalos megnevezésnek. Gondoljunk arra, hogy már maga az –i képzős munkavédelmi származék is több tucat állandósult kifejezésünknek vált alapjává; olyanoknak, mint munkavédelmi bírság, munkavédelmi ellenőrzés, előírások, felhívás, figyelmeztetés, film, határozat, helyzet, hiányosságok, intézkedés, jog, képzés, költségek, követelmények, kutatás, minősítés, normák, plakát, propaganda, szabályzat, szabvány, színvonal, terv, vizsga stb. Gondoljunk a munkavédelemmel foglalkozó olyan személyekre (és szokásos elnevezésükre), mint munkavédelmi előadó, munkavédelmi felügyelő, munkavédelmi bizottság, munkavédelmi képviselő stb. Merénylet volna a kialakult nyelvszokás ellen, ha ezeket az ismert és kifogástalan elnevezéseket másra cserélnénk.


Kétszeresen is vétenénk a nyelv és használói ellen, ha e kifejezéseket rosszabbakkal akarnánk felváltani.


Összegzés az előadottak után, úgy vélem, fölösleges volna. Legfeljebb a címbeli kérdést ismétlem meg: Munkavédelem, vagy munkásvédelem? A válaszom: ha szorosabb értelemben a munkások védelméről kívánunk szólni – elvégre nemegyszer, pl. külföldi szervezett megmozdulásokkal kapcsolatban, erre is szükség van -, akkor munkásvédelem, általában azonban munkavédelem. Ennek tudatosítása pedig egyúttal nyelvvédelem is.



2. számú függelék


RÖVID TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS

A MUNKAVÉDELEMRŐL



“Ha új házat építesz,

házfedeledre korlátot csinálj,

hogy vérrel ne terheld a te házadat,

ha valaki leesik arról”

(Mózes: V. könyve 22.8)



Talán a fenti Bibliai idézet az első írásos munkavédelmi előírás, ami intő példa a munkát végző, alkotó ember számára.


A római rabszolgatartó társadalom vége felé (Hadriánusz 117-138) előírták, hogy a bányában dolgozók részére fürdőt és lábbelit kell biztosítani. A közelben dolgozó szakképzett munkaerő (pl.: szakács ,írnok, stb.) még ennél is több juttatást kaptak.


A mai értelemben vett munkavédelem, amely a munkabiztonságot és a munkaegészségügyet is magában foglalja a modern gyáripar kialakulásával jelent meg. A munkaeszközök rohamos fejlődése, a modern társadalmi célok eléréséért vívott megmozdulások, valamint a dolgozók nagy tömegét foglalkoztató gyáripar létrejöttével fogalmazódik meg – a munkavédelem – mint követelmény rendszer és válik jogilag is szankcionált intézményrendszerré.


Anglia: 1802 tanonc-törvény

1832 első gyári törvények (kimondja, hogy 21 éven aluliak éjjel nem foglalkoztathatók, 18 éven aluliak csak 12 órát dolgozhatnak, stb.).


Hasonló törvények: 1815-ben Svájcban, 1835-ben Poroszországban, 1841-ben Franciaországban, majd a századfordulón Ausztriában, Svédországban és Németországban adnak ki hasonló törvényeket.


Magyarországon először az 1872. évi VIII. törvény foglalkozott munkavédelmi kérdésekkel. Jelesül: “minden gyáros köteles gyárában saját költségén mindazt létesíteni és fenntartani, ami tekintettel az iparüzlet és telep minőségére, a munkások életének és egészségének lehető biztosítására szolgál.” Az 1893. évi XXVIII. törvény az akkori iszonyok szerint modern és haladó szociális érzékenységgel, részletesen szabja meg a balesetek elhárítása és az alkalmazottak életének, és testi épségének megóvásának érdekében szükséges intézkedéseket. Végrehajtására a munkaadókat kötelezi, a végrehajtás ellenőrzésére az iparfelügyelőket hatalmazza fel. Az előírások megszegőit a munkáltató részéről 100-300 forint, míg a munkavállalót maximum 100 forint összegéig lehet büntetni. Ebben az időben egy jól tejelő tehén ára 43 forint volt! A beszedett bírságot az ipari oktatás fejlesztésére fordították. “Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak baleset és betegség esetére való biztosításról” szóló 1907. évi XIX. törvény ingyenes gyógykezelésre és gyógyszerellátásra, táppénzre és temetkezési segélyre ad lehetőséget. Az egyes üzemeket 14 veszélyességi osztályba sorolta be. A biztosítási díjat a munkáltató fizette a balesetek gyakoriságától és a veszélyességi osztálytól függően 3:100 arányban.


Az 1927. évi XXI. törvény előrelépés volt a hazai munkavédelem területén. Ez a törvény fogalmazta meg a nők és a fiatalkorúak alkalmazásának feltételeit, az orvosi alkalmassági vizsgálatok feltételeit és előírta, hogy ki kell dolgozni az Általános Balesetelhárítási Óvórendszabályokat (ÁBÓ). Az ÁBÓ 1939-ben lépett hatályba.

A II. világháború után romokban heverő üzemek és gyárak újraindítása volt az elsődleges cél. Az 1949. évi XX. törvény – Alkotmányunk – még nem foglalkozik a munkavédelemmel.


Jelentős változást hoz a területen a 240/1950. (IX. 23.) MT számú rendelet, amely szerint “A vállalatoknak, üzemeknek hivataloknak a baleset-elhárításra vonatkozó szabályok megtartása céljából történő ellenőrzés, valamint a balesetelhárítási propaganda szakszervezeti feladat. Ezt a feladatot a szakszervezetek a Szakszervezetek Országos Tanácsa irányítása alatt látják el.”

Az 1951. évi 7. számú törvényerejű rendelet létrehozza a Munka Törvénykönyvét, amely szintén szakszervezeti feladatként határozza meg, “így különösen a munkafeltételeket és a munkavédelmet érintő kérdésekkel” foglalkozó területet. Ezen idő alatt alakul ki üzem-egészségügyi szolgálat és megkezdte működését az Országos Munkaegészségügyi Intézet, létrehozzák az Állami Közegészségügyi Felügyeletet. 1954-ben megalakul a Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet. 1955-ben kiadják az "“Általános Balesetelhárító és Egészségügyi Óvórendszabály”-t (ÁBEÓ). 1959-ben az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Intézet kezdi meg posztgraduális képzés keretében – a működését.

Az Alkotmányunk 1972. évi módosítása már alkotmányos joggá emeli és az alapvető állami feladatok közé sorolja a munkavédelmet.

A nyolcvanas évek végére a munkavédelmet érintő jogszabályok halmaza elérte a 3.000 oldalt, ezen “gyűjtemény” még nem tartalmazta a kötelező érvényű szabványokat.


A fent vázolt állapoton és a sokszor már zavaró sokszínűségen próbált változtatni a 47/1979. (XI. 30.) MT számú rendelet 1980. januárban lépett hatályba -, ami új alapokra helyezte a munkavédelmet. Többek között hatályát vesztette az ÁBEÓ. 1984. július –jén kikerül a SZOT irányításából és felügyeletéből a munkavédelem, megalakult az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség (OMvF). Ezek után a munkavédelem tisztán állami feladattá vált. A szakszervezeteknek megmaradt a klasszikus munkahelyi érdekképviselet. 1989-1990-ben megindult politikai és gazdasági változások a “munkavilágában” - így a munkavédelem területén is – új szabályozást követeltek.

3. sz. Függelék


AZ INTEGRÁLT IRÁNYÍTÁSI RENDSZEREK

Az összeállítás bemutatja az integrált irányítási rendszer lényegét és egyes elemeit. Az ésszerű irányítási gyakorlat rendszereinek megismerése, azok meghonosításának elősegítése hozzájárulhat a munkavédelem céljainak megvalósulásához.


Ezen ismertető kapcsolódik

  • a munkavédelem nemzetközi és hazai szabályrendszerét bemutató, valamint

  • az Európai Unió munkavédelmi szabályozása, a munkavédelmi jogharmonizáció című összeállításokhoz.


A jelen ismertető a következőket tartalmazza:

  1. AZ INTEGRÁLT IRÁNYÍTÁSI RENDSZEREK ISMERTETÉSE

  1. AZ INTEGRÁLT IRÁNYÍTÁSI RENDSZEREK ELEMEI

  1. Minőségirányítási rendszer (MIR)

  1. Környezetközpontú irányítási rendszer (KIR)

  1. Munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszer (MEBIR)

Rövidítések


- X -


I.

AZ INTEGRÁLT IRÁNYÍTÁSI RENDSZER

ISMERTETÉSE


Minden szervezetnek, vállalkozásnak, cégnek megvan a maga berendezkedése, vagy rendszere arra, hogy miképp végzi tevékenységét, s ezek részben vagy egészben szabályozottak.


Működésük hatékonyságát a szervezetet körülvevő öt alapvető érdekcsoport elvárásai és igényei határozzák meg. Ezek a következők:

  • a társadalom,

  • a tulajdonosok (tagság),

  • az alkalmazottak (munkavállalók),

  • a beszállítók (alvállalkozók)

  • és a vevők (fogyasztók).


A társadalom – mint az öt érdekcsoport egyikének – követelményei, de a globalizálódó világ kényszerei is egyre szigorúbbá válnak elsősorban a következő területeken: a munkahelyi egészség és biztonság, a környezet védelme (beleértve a takarékosságot az energiával és a természeti erőforrásokkal) és a biztonság. Az irányítási rendszer szemléletmódjának alkalmazhatósága a felsorolt területeken fokozhatja a szervezet hatékonyságát.


A rendszer elemei:

  • Minőségirányítási rendszer – MÍR

MSZ EN ISO 9001 vagy

MSZ EN ISO 9002 (BS 5750)

  • Környezetközpontú irányítási rendszer – KIR

MSZ EN ISO 14001 (BS 7750)

  • Munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszer – MEBIR

MSZ/T 28800 (BS 8800)


Míg a minőségirányítási rendszer (MIR) piacorientált, addig a környezetközpontú irányítási rendszer (KIR) és a munkahelyi egészségvédelmi és biztonságirányítási rendszer (MEBIR) jogilag szabályozott területekhez kapcsolódik. A rendszer elemei külön-külön kerülnek bemutatásra, mert ezek az irányítási rendszerek önállóan is beépíthetők, de integráltan is. Az irányítási rendszerek egyes elemei közötti kapcsolatok, összefüggések jelentőséggel bírnak az irányítási rendszerek kiépítésében és működtetésében.


Két megjegyzés:

  • A BS, a brit szabvány jele, amely szabványokat azért tüntettünk fel, mert alapját képezték a nemzetközi szabványosításnak.


  • Az irányítási rendszerek nemcsak gazdasági szervezetekre alkalmazhatók. A közelmúltban szerezte meg a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége, a KISOSZ az ez irányú minősítést.


II.

AZ INTEGRÁLT IRÁNYÍTÁSI RENDSZEREK

ELEMEI


  1. Minőségirányítási rendszer (MIR)

A minőségirányítási rendszer a világon és hazánkban is a legelterjedtebb irányítási rendszer.

A termelő, a kereskedelmi szervezetek vagy az állami szervek olyan széles értelembe vett termékeket szállítanak, amelynek célja a vásárlói igények és/vagy követelmények kielégítése. Az erősödő világméretű verseny a vevők (használók) egyre növekvő minőségi igényeit eredményezi. Ahhoz, hogy egy szervezet versenyképes (elfogadott) legyen és jó gazdasági eredményeket érjen el, egyre hatásosabb és hatékonyabb rendszereket kell működtetnie.

E rendszereknek folyamatosan javuló minőséget és növekvő elégedettséget kell eredményezniük az öt érdekcsoportnál.

  • Vevők, használók esetében, a termék minősége megfelelő legyen.

  • Alkalmazottak elégedettek legyenek a munkával és az előmenetellel.

  • A tulajdonosoknak a befektetés hasznot hozzon.

  • A beszállítók, alvállalkozók számára biztosítva legyen a folyamatos üzleti lehetőség.

  • A társadalom pedig nyugtázza a felelősségteljes gazdálkodást, működést. (Nemzeti Minőségi Díj, stb.)

Az ISO 9000-es nemzetközi szabványsorozat – amely nagy elismerést szerzett és elfogadásra került – olyan szabványok sorozata, amelyek egy része követelményeket tartalmaz a minőségügyi rendszerekkel szemben, más részei pedig útmutatást az értelmezéshez és a minőségügyi rendszer bevezetéséhez (például ISO 9000-2, vagy az ISO 9004-1).


A világon több mint 250 ezerre becsülik az ISO 9000-en alapuló minőség-irányítási rendszerek számát, hazánkban is meghaladta az ezt alkalmazó cégek száma a négyezret.

  1. A környezetközpontú irányítási rendszerek (KIR)

A vállalkozások, cégek, szervezetek egyre inkább igyekeznek ésszerű környezetkímélő működést bevezetni és annak meglétét bizonyítani, továbbá termékeik, szolgáltatásaik környezeti hatásait, szabályozott keretek között tartani. Mindezt egyre szigorúbb gazdasági feltételek, környezetvédelmi intézkedések és jogi szabályozás közepette kell megvalósítaniuk, miközben az öt érdekcsoport egyre fokozottabb figyelmet fordít a környezettel kapcsolatos kérdésekre és a fenntartható fejlesztésre.


Felismerve ezeket az elvárásokat, számos cég, szervezet végzett, végeztetett környezeti “átvizsgálást” vagy “auditot”, hogy bemutassa a környezettel szemben tanúsított magatartását. Ez az átvizsgálás szükséges, de nem elégséges, mert a pillanatnyi helyzetet bemutatva nem ad választ arra, hogy a cég, szervezet a jövőben is meg fog felelni a jogszabályokban rögzített és saját környezeti politikájában megfogalmazott követelményeknek.


Az MSZ EN ISO 14001 szabvány egy olyan környezetközpontú irányítási rendszer követelményeit írja le, amelyet össze lehet kapcsolni a vezetés egyéb követelményeivel és hozzá lehet segíteni a céget, szervezetet a kitűzött környezeti és gazdasági céljainak folyamatos eléréséhez. A szabvány mindenféle típusú és nagyságú szervezetben alkalmazható, igazodva a különböző földrajzi, kulturális és társadalmi feltételekhez. Egy ilyen típusú rendszer képessé teszi a szervezetet arra – ha a menedzsment erre elkötelezett -, hogy olyan eljárásokat hozzon létre, amelyekkel meghatározhatja környezeti politikáját és kitűzheti céljait; önértékelésen alapulva értékelheti azok hatékonyságát; s végül eléri a célok és a feladatok teljesülését, hitelesen igazolva mások számára is a teljesülést.

Az alapvető cél: a környezetvédelmi előírások maradéktalan teljesítése és a szennyeződés olyan mértékű megelőzése, amely egyensúlyban van a társadalmi-gazdasági feltételekkel, szükségletekkel.


Magyarországon ezidáig az MSZ EN ISO 14001 szabvány szerint tanúsított szervezetek száma közelíti a 200-t.


  1. A munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszer (MEBIR)

A munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések az emberi szenvedéseken, a családnak, a munkatársaknak, barátoknak okozott fájdalmon túl költségeket jelentenek az érintetteknek, a munkaadóknak és szélesebb értelemben véve az egész társadalomnak.


A BS 8800 brit szabvány, s az arra épülő tervezet formájában meglévő MSZ/T 28800 szabvány útmutatást ad a MEBIR beépítésére a cégek irányításába, annak érdekében, hogy

  • minimumra csökkentse az alkalmazottak és más érintettek veszélyét,

  • javítsa a cég teljesítőképességét és

  • segítsen a cégnek abban, hogy a piacon, a közvéleményben róluk kialakuló imázs tükrözze felelősségtudatukat.


A cégek, szervezetek nem légüres térben működnek, ezért a következőknek jogos érdekük, hogy a cég, szervezet a MEBIR-jét kiépítse: alkalmazottak, a tulajdonosok, a menedzsment, az alvállalkozók, a szállítók, a fogyasztók-ügyfelek, a biztosítók, a központi igazgatás szervei.


A hatékony MEBIR sokféle jellemzője elválaszthatatlan az ésszerű irányítási gyakorlattól. Útmutatónak azok az általános elvek szolgálnak alapul, amelyek a jó irányításban használatosak és amelyeknek az a céljuk, hogy a MEBIR-t beépítsék az általános irányítási rendszerbe.



Hazánkban már mintegy tíz cég bevezette a MEBIR-t (többek között a Herendi Porcellánmanufactura Rt, a Columbian Tisza Carbon Rt).


- X -


A munkavállalók és a szakszervezetek alapvető érdeke a MIR, a KIR és a MEBIR mind szélesebb körű hazai elterjesztése, bevezetése.


- X -


RÖVIDÍTÉSEK


ISO: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által elfogadott szabvány

EN: Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által elfogadott szabvány

MSZ: Magyar szabvány

MSZ/T: Magyar Szabvány-tervezet

BS: Brit szabvány


- X -

4. számú függelék


AZ EURÓPAI UNIÓ BIZOTTSÁGA

1990. MÁJUS 22-i 90/326/EGK SZÁMÚ AJÁNLÁSA

A TAGÁLLAMOKHOZ A FOGLALKOZÁSI BETEGSÉGEK

EURÓPAI JEGYZÉKÉNEK ELFOGADÁSÁRA



Az Európai Unió Bizottsága 1990. május 22-én a 90/326/EGK ajánlásban foglaltakat, mint a foglalkozási betegségek európai jegyzékét javasolja a Tagállamoknak elfogadásra. A jegyzék első része (A) azokat a betegségeket sorolja fel, amelyek tudományosan elismert foglalkozási betegségek, a második részben (B) azoknak a betegségeknek a felsorolása található, amelyekről feltételezhető, hogy foglalkozási eredetűek, amelyeket szintén be kell jelenteni.


Sorszám Kórok/betegség EGK szám


A.)

1. Kémiai kóroki tényezők

100 Akrilnitril 608 003 004

101 Arzén és vegyületei 033 002 005

102 Berillium és vegyületei

103.01 Szénmonoxid 006 001 002

103.02 Szén-oxiklorid

104.01 Sósav

104.02 Cianidok és vegyületeik 006 007 005

104.03 Izocianátok

105 Kadmium és vegyületei 048 001 005

106 Króm és vegyületei

107 Higany és vegyületei 080 001 000

108 Mangán és vegyületei

109.01 Salétromsav 007 004 001

109.02 Nitrogénoxidok 007 002 000

109.03 Ammónia 007 001 005

110 Nikkel és vegyületei

111 Foszfor és vegyületei 015 001 001

112 Ólom és vegyületei 082 001 006

113.01 Kénoxidok

113.02 Kénsav 016 020 008

113.03 Szén-diszulfid 006 003 003

114 Vanádium és sói

005.01 Klór 017 001 007

115.02 Bróm

115.04 Jód 602 005 003

115.05 Fluor és vegyületei 009 001 000

116 A lakkbenzinből vagy benzinből származtatott

alifás vagy aliciklikus szénhidrogének

117 Az alifás és aliciklikus szénhidrogének

halogénezett származékai

118 Butil-, metil- és izopropil-alkohol

119 Etilénglikol, dietilénglikol, 1,4-bután-diol,

valamint a glikolok és a glicerin nitrált

származékai

120 Metil-éter, etil-éter, izopropil-éter, vinil-éter,

diklór-izopropil-éter, guajakol, metil-éter és

az etilénglikol etilje

121 Aceton, klóraceton, brómaceton, hexafluor-

aceton, metil-etil-keton, metil-n-butil-keton,

metil-izobutil-keton, diaceton-alkohol,

mezitil-oxid, 2-metil-ciklphexanon

122 Szerves foszforészterek

123 Szerves savak

124 Formaeldehid

125 Alifás nitrált származékok

126.01 Benzol vagy homológjai (a benzol

homológjait a CnH2n-6 képlet

határozza meg) 601 020 008

126.02 Naftalin vagy naftalin homológjai (a naftalin

homológjait a CnH2n-6 képlet határozza meg)

126.03 Vinil-benzol és divinil-benzol

127 Az aromás szénhidrogének halogénezett

származékai

128.01 Fenolok vagy homológjaik, vagy ezek halogénezett

származékai

128.02 Naftolok, vagy homológjai, vagy ezek halogénezett

származékai

128.03 Az alkil-aril-oxidok halogénezett származékai

128.04 Az alkaril-szulfonátok halogénezett származékai

128.05 Benzokinonok

129.01 Aromás aminok vagy aromás hidrazinok és

halogénezett, fenol-, nitrifikál, nitrált vagy

szulfonát származékai

129.02 Alifás aminok és halogénezett származékaik

130.01 Az aromás szénhidrogének nitrált származékai

130.02 A fenolok és homológjaik nitrált származékai

131 Antimon és származékai 051 003 009


2. Más megnevezés alatt nem szereplő anyagok

és hatóanyagok által okozott bőrbetegségek


201 Az alábbi anyagok által okozott bőrbetegségek

és bőrrákok

201.01 Korom

201.02 Kátrány

201.03 Bitumen

201.04 Szurok

201.05 Antracén és vegyületei

201.06 Ásványolaj és egyéb olajok

201.07 nyers paraffin

201.08 Karbazol és vegyületei

201.09 A szén desztillálásának a melléktermékei

202 A más megnevezés alatt nem szereplő, allergiát

okozónak vagy tudományosan ingerlőnek tartott

anyagok által okozott foglalkozási bőrbetegségek



3. A más megnevezés alatt nem szereplő anyagok és

hatóanyagok belégzése által okozott betegségek


30 A légzési rendszer betegségei és rákjai

301.11 Szilikózis

301.01 Szilikózis, tüdő-tuberkulózissal kombinálva

301.21 Azbesztózis

301.22 Azbesztpor belégzését követő mesothelioma

301.31 A szilikátok pora által okozott pneumokoniózisok

302 Az azbeszt komplikációja hörgőrák formájában

303 A zsugorított porok által okozott

hörgő-tűdőbetegségek

304.01 Külső okok miatti allergiás alveolitisek

304.02 A gyapot, len, kender, juta, szizál és kipréselt

cukornád porának és rostjainak a belégzése által

okozott tüdőbetegségek

304.03 A következetesen allergiát okozóként

elsimert és a munkaypussal kapcsolatos anyagok

belégzése által kozott allergiás természetű

légzőszervi betegségek

304.04 Kobalt, ón, bárium és grafit porának belégzése

által okozott légzőszervi betegségek

304.05 Sziderózis

305.01 A felső légzési traktus fapor által okozott rákos

megbetegedései



4. Fertőzések és paraziták okozta

betegségek


401 Az állatok vagy állati tetemek maradványai által

az emberre átvitt fertőző vagy paraziták okozta

betegségek

402 Tetanusz

403 Brucellosis

404 Vírusos hepatítis

405 Tuberkulózis

406 Amoebiasis



5. Fizikai kóroki tényezők


502.01 A hősugárzás által okozott szürkehályog

502.02 Az ultraibolya sugárzással való terhelést követő

kötőhártya-megbetegedések

503 A zaj által okozott hallásromlás vagy süketség

504 A légtéri túlnyomás vagy vákuum által okozott

betegségek

505.01 A kéz és a csukló mechanikai rezgés által okozott

csont- és érrendszeri betegségei

505.02 A mechanikai rezgés által okozott angioneurotikus

betegségek

506.10 A peri artikuláris tömlők nyomás miatti

megbetegedései

506.21 Az inhüvelyek túlerőltetés miatti betegségei

506.22 A peritendineum túlerőltetése miatti betegségek

506.23 Az izom- és intapadások túlerőltetése miatti

betegségek

506.30 A meniszkusz sérülései térdelő vagy guggoló

testhelyzetben végzett hosszabb munka-

szakaszokat követően

506.40 Az idegek nyomás miatti bénulása

507 A bányász-nystagmus

508 Az ionizáló sugárzás okozta betegségek



B.)


Sorszám Kórok/betegség EGK szám


2.1 A kémiai anyagok által okozott betegségek


2.101 Ózon

2.102 Az A.) 1.116 alatt említettektől különböző alifás

szénhidrogének

2.103 Difenil -

2.104 Dekalin -

2.105 Aromás savak - aromás anhidridek

2.106 Difenil-oxid -

2.107 Tetrahidrofurán 603 025 000

2.108 Tiofén -

2.109 Metakril-nitril 608 001 003

Acetonitrál -

2.110 Hidrogén-szilfid 016 001 004

2.111 Tioalkoholok -

2.112 Merkaptánok és tioéterek -

2.113 Tallium és vegyületei 081 002 009

2.114 Az A.) 1.118 alatt nem említett alkoholok

és homogénezett származékaik -

2.115 Az A.) 1.119 alatt nem említett glikolok és

halogénezett származékaik -

2.116 Az A.) 1.120 alatt nem említett éterek és

halogénezett származékaik -

2.117 Az A.) 1.121 alatt nem említett ketonok és

halogénezett származékaik -

2.118 Az A.) 1.122 alatt nem említett észterek és

halogénezett származékaik -

2.119 Furfural -

2.120 Tiofenolok és sorozatuk tagjai, vagy

halogénezett származékaik 605 010 004

2.121 Ezüst

2.122 Szelén

2.123 Réz 034 002 008

2.124 Horgany -

2.125 Magnézium -

2.126 Platina -

2.127 Tantál -

2.128 Titán -

2.129 Terpének -

2.130 Boránok -

2.140 Gyöngyház-por belégzése által okozott betegségek

2.140 Hormon-anyagok által okozott betegségek

2.150 A csokoládé-, cukor- és fluor-üzemekben végzett

munkához kapcsolódó fogszuvasodás



2.2 Az egyéb megnevezések alatt nem szereplő anyagok és

hatóanyagok által okozott bőrbetegségek


2.2.1 Az A.) fejezetben nem elismert allergiás és ortoallergiás

bőrbetegségek


2.3 Az egyéb megnevezés alatt nem szereplő anyagok

belégzése által okozott betegségek


2.301 Az Európai jegyzékben nem szereplő fémek

miatti tüdőfibrózis

2.302 Az alumínium vagy vegyületeinek a pora vagy

füstje által okozott hörgő-tüdőbetegségek

2.303 Az alábbiakkal való terheléssel kapcsolatos

tüdő-hörgőbetegségek és rákok:

- korom

- szurok

- bitumen

- kátrány

- antracén vagy vegyületei

- ásványolaj és más olajok

2.304 A mesterséges ásványi szálak által okozott

hörgő-tüdőbetegségek

2.305 A szintetikus szálak által okozott hörgő-tüdőbetegségek

2.306 A lúgos salakok pora által okozott hörgő-tüdőbetegségek


2.4 Az A.) részben nem szereplő fertőzéses és paraziták okozta

betegségek


2.401 Paraziták okozta betegségek

2.402 Trópusi betegségek

2.403 Az A.) részben nem szereplő fertőzéses betegségek a betegségmegelőzésben, egészség-ápolásban, otthoni segítésben, laboratóriumi munkáknál vagy más olyan tevékenységekben foglalkoztatott munkavállalóknál, ahol a fertőzés kockázata fennáll


2.5 A forgásos folyamatoknál a túlerőltetés miatti avulzió


- X -


5. sz. függelék


BEJELENTENDŐ

FOGLALKOZÁSI MEGBETEGEDÉSEK

JEGYZÉKE

MAGYARORSZÁGON


A 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet alapján a bejelentendő foglalkozási megbetegedések jegyzéke az alábbi:


Sorszám Kórok/betegség


A.) Fizikai kóroki tényezők

  1. Zaj okozta halláskárosodások

  1. Helyileg ható vibráció okozta betegség

  1. Egésztest-vibráció okozta betegségek

  1. Túlnyomás alatti munkavégzés által kiváltott betegségek

  1. Ionizáló sugárzás által okozott betegségek

  1. Ultraibolya, infravörös, egyéb nem ionizáló sugárzás által okozott betegségek (kivéve elektro-ophthalmia)

  1. Elektroophthalmia

  1. Foglalkozással kapcsolatos egyéb fizikai kóroki tényezők okozta megbetegedések


B.) Kémiai kóroki tényezők


  1. Ólom és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Kadmium és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Foszfor és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Higany és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Arzén és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Magán és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Berillium és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Króm és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Vanádium és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Nikkel és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Kobalt és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Aluminium és vegyületei által okozott megbetegedések

  1. Benzol által okozott megbetegedések

  1. Toluol által okozott megbetegedések

  1. Xilol által okozott megbetegedések

  1. Egyéb benzol homológ által okozott megbetegedések

  1. Benzol és homológjainak nitro, amino és halogén származékai által okozott megbetegedések

  1. Triklór-etilén által okozott megbetegedések

  1. Tetraklór-etilén által okozott megbetegedések

  1. Egyéb alifás és aromás szénhidrogének halogén származékai által okozott megbetegedések

  1. Nitro-glicerin és más salétromsavas észterek által okozott megbetegedések

  1. Szén-diszulfid (szénkéneg) által okozott megbetegedések

  1. Alkoholok, glikolok, ketonok, aldehidek, észterek által okozott megbetegedések

  1. Dioxán (dietilén-oxid) által okozott megbetegedések

  1. Húgyutak rosszindulatú daganatos megbetegedései aromás aminok hatására (pl. 4-amino-bifenil, benzidin és származékai, naftilaminok)

  1. Sztirol által okozott megbetegedések

  1. Aromás dinitroszármazékok (dinitro-fenol, dinitro-krezol stb.) által okozott megbetegedések

  1. Szerves foszforsavészterek, karbamát inszekticidek által okozott megbetegedések

  1. Egyéb növényvédő szerek (rovar- és rágcsálóírtó, faanyagvédő szerek) által okozott megbetegedések

  1. Szén-monoxid által okozott megbetegedések

  1. Kén-hidrogén által okozott megbetegedések

  1. Hidrogén-cianid által okozott megbetegedések

  1. Ammónia által okozott megbetegedések

  1. Fenol által okozott megbetegedések

  1. Formaldehid által okozott megbetegedések

  1. Dimetil-formamid által okozott megbetegedések

  1. Foszgén által okozott megbetegedések

  1. Kén-dioxid által okozott megbetegedések

  1. Kénsav által okozott megbetegedések

  1. Klór által okozott megbetegedések

  1. Nitrózus gázok által okozott megbetegedések

  1. Fluoridok által okozott (idült csont és izületi) megbetegedések

  1. Vinilklorid okozta megbetegedések

  1. Vegyi anyagok által okozott kontakt irritatív dermatitisz

  1. Vegyi anyagok által okozott kontakt allergiás dermatitisz

  1. Vegyi anyagok által okozott egyéb bőr- (pl. olajakne) és nyálkahártya megbetegedések

  1. A bőr rákos megbetegedései - kátrány, bitumen, ásványolajok, antracén vagy az MSZ 21461-1:88 szabvány Függelékének 3. pontjában szereplő anyagok

  1. Egyéb szerveknek az eddigiekben fel nem sorolt, az MSZ 21461-1:88 szabvány Függelékének 3. pontjában szereplő vegyi anyagok által okozott daganatos betegségei

  1. Szilikózis

  1. Azbesztózis

  1. Talkózis

  1. Keményfém által okozott tüdőfibrózisok

  1. Sziderózis

  1. Egyéb pneumokoniózisok

  1. Foglalkozási asztma és rinitisz

  1. Minden egyéb a munkavégzés, foglalkozás közben használt és a munkavállaló testfelületére, szervezetére jutó vegyi anyag által okozott megbetegedés


C.) Biológiai kóroki tényezők

  1. Brucellózis

  1. Ornitózis

  1. Kullancs-enkefalitisz

  1. Antrax

  1. Leptospirózis

  1. Q-láz

  1. Tularémia

  1. Borelliózis (Lyme-kór)

  1. Trichofitiázis

  1. Egyéb zoonózisok

  1. Foglalkozással kapcsolatban keletkezett hepatitiszek

  1. Foglalkozással kapcsolatban keletkezett tuberkulózis

  1. Fertőző betegségek által okozott idült egészségkárosodás, ha az a foglalkozással kapcsolatban keletkezett

  1. Hivatalos külszolgálat során szerzett trópusi betegségek (pl. amoebiasis, malária)

  1. Gennykeltők által okozott bőrbetegségek

  1. Gombák okozta bőrbetegségek

  1. Exogen (extrinsic) allergiás alveolitisz

  1. Foglalkozással kapcsolatos biológiai kóroki tényezők okozta egyéb megbetegedések


D.) Nem optimális igénybevétel,

pszichoszociális, ergonómiai

kóroki tényezők


  1. Csontok, izületek, izmok, inak betegségei túlzott, illetve egyoldalú igénybevétel következtében

  1. Térdizületi meniszkusz sérülése

  1. Nyomás eredetű perifériás idegkárosodás

  1. Fokozott megterhelés - igénybevétel okozta megbetegedések

  1. Optimálisnál kisebb megterhelés okozta megbetegedések

  1. Pszichoszociális kóroki tényezők okozta megbetegedések

  1. Ergonómiai kóroki tényezők okozta megbetegedések

  1. A munkavégzéssel vagy a munkakörnyezettel kapcsolatos egyéb megbetegedések


- X -




Melléklet: 1.






A MUNKAVÉDELEMRE VONATKOZÓ

SZABÁLYOK

NEMZETKÖZI ÉS HAZAI RENDSZERE.

A LEGFONTOSABB SZABÁLYOK FELSOROLÁSA.








Összeállította:

FŐCZE LAJOS








- 2000. november -

A munkavédelemre vonatkozó szabályok

nemzetközi és hazai rendszere.

A legfontosabb szabályok felsorolása


Az összeállítás célja: egyrészt ismertetni a munkavédelemre vonatkozó szabályok nemzetközi és hazai rendszerét, másrészt felsorolni a legfontosabb szabályokat, s végül jelezni, hogy ezek a szabályok hol találhatók, szerezhetők be.

A szabályok rendszere


A./ A munkavédelemre vonatkozó

nemzetközi szabályok


I. A nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményei és ajánlásai.

1. Az ILO létrejötte, egyezményeinek száma.

2. Magyarország által ratifikált munkavédelmi egyezmények.

3. Magyarország által nem ratifikált egyezmények.

4. Az ILO egyezmények kialakításának és a megvalósulás ellenőrzésének rendje.


II. A munkavédelem tárgykörébe tartozó európai irányelvek (EGK)


II/a. Irányelvek a munkavállalók minimális munkahelyi biztonságáról és egészségvédelméről

  1. Keretirányelv (89/391/EGK)

  1. Keretirányelv (80/1107/EGK)

  1. Az üzemi munkavédelem egyéb irányelvei

  1. Egyéb szabályozások


II/b. Irányelvek a munka során alkalmazott termékekre vonatkozó kereskedelmi gátak lebontására és egyéb feltételek e termékek Európai Unión belüli szabad forgalmazása

  1. Veszélyes anyagok.

  1. Elektromos készülékek, eszközök és védőrendszerek.

  1. Nyomástartó készülékek.

  1. Gépek.

  1. Mező- vagy erdőgazdasági vontatógépek.

  1. Egyéb műszaki munkaeszközök, készülékek, védő-eszközök és egyéb termékek.


II/c. A munkavédelmi jogharmonizáció


III. Az Európai Szociális Karta

  1. A Karta létrejötte.

  1. A Karta hazai ratifikációjáról.

  1. A nem ratifikált cikkekről.

  1. A ratifikált cikkek megvalósításának ellenőrzéséről.

B./ A munkavédelemre vonatkozó

szabályok hazai rendszere

I. A Magyar Köztársaság Alkotmányából.


II. Törvényszint.

  1. A munkavédelemről szóló törvény.

  1. A munkavédelemhez kapcsolódó törvények.


III. Kormányrendeleti szint


IV. Miniszteri rendeleti szint

  1. Munkaügyi típusú rendeletek.

  1. Egészségügyi típusú rendeletek.

  1. Ágazati miniszteri rendeletek.


V. Kötelező alkalmazású nemzeti szabványok

  1. A szabványok kötelező használatát előíró jogszabályok.

  1. A hazai szabványokról.


VI. Munkáltatói szabályozási szint.


- X X X -

Rövidítések.

Felhasznált irodalom.


- X -

Az összeállítás 2000. szeptember 30-ával került lezárásra.

A./

A MUNKAVÉDELEMRE VONATKOZÓ

NEMZETKÖZI SZABÁLYOK


I.

ILO EGYEZMÉNYEK, AJÁNLÁSOK


  1. Az ILO létrejötte, egyezményeinek száma:

A Versailles-i Egyezmény 1919-ben a Népszövetséggel együtt teremtette meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet, az ILO-t. Az ILO Alapszabálya többek között leszögezi: “ha bármely nemzet nem teremti meg a humánus feltételeket a munkások számára, az akadály más nemzetek útjában, amelyek javítani kívánják a feltételeket saját országaikban.”

1944-ben az Egyesült Nemzetek (ENSZ) létrehozásának elhatározásával együtt újra fogalmazták az ILO céljait. Az ILO konferenciái 1919 és 2000 évek között 183 egyezményt és 191 ajánlást fogadtak el. Hazánk a 20-as évektől tagja az ILO-nak. Magyarország 66 egyezményt ratifikált, melyből 2000. szeptemberében 55 van hatályban. Ebből 33 munkavédelemmel összefüggő egyezmény.


  1. Magyarország által ratifikált munkavédelmi egyezmények:

Az alábbiakban a Magyarország által Országgyűlési határozattal ratifikált – a munkavédelem tárgykörébe tartozó ILO Egyezményeket és a hozzájuk kapcsolódó Ajánlásokat számozásuk sorrendjében soroljuk fel, zárójelben jelezve, hogy az ILO konferenciák azokat mikor fogadták el:

2. számú Egyezmény a munkanélküliség tárgyában (1919)

3. számú Egyezmény a nők foglalkoztatásáról szülés előtt és után

(1919)

4. számú Egyezmény a nők éjjeli munkájáról (1919) Felmondva.

6. számú Egyezmény az iparban foglalkoztatott fiatalkorúak éjjeli

munkájáról (1919)

7. számú Egyezmény a tengeri munkára bocsátható gyermekek

legalacsonyabb életkorának megállapítása tárgyában (1920) Nincs hatályban.

10. számú Egyezmény a gyermekek mezőgazdasági foglalkoztat-

hatóságának legalacsonyabb életkoráról (1921)

Nincs hatályban.

12. számú Egyezmény a mezőgazdasági üzemi balesetekkel

kapcsolatos kártalanítás tárgyában (1921)

13. számú Egyezmény az ólomfehérnek a festőiparban való

alkalmazásáról(1921)

  1. számú Egyezmény a szénmunkásként vagy fűtőként

foglalkoztatható fiatalkorúak legkisebb életkorának megállapítása tárgyában (1921)Nincs hatályban.

  1. számú Egyezmény a hajókon foglalkoztatott gyermekek és

fiatalkorúak kötelező orvosi vizsgálatának tárgyában (1921)

  1. számú Egyezmény a munkavállalók üzemi balesetekkel

kapcsolatos kártalanítása tárgyában (1925)

  1. számú Ajánlás az illetékességről a munkavállalók

kártérítésére vonatkozó jogvitákban

18. számú Egyezmény a munkavállalók foglalkozási betegségekkel

kapcsolatos kártalanítása tárgyában (1925)

19. számú Egyezmény a külföldi és a saját állampolgárságú

munkavállalóknak az üzemi balesetekkel kapcsolatos kártalanítása során egyenlő elbánásban való részesítése tárgyában (1925)

25. számú Ajánlás a külföldi és a saját állampolgárságú munka-

vállalóknak az üzemi balesetekkel kapcsolatos kártalanítása során egyenlő elbánásban való részesítése tárgyában.

21. számú Egyezmény a kivándorlók hajókon történő felügyeletének

egyszerűsítéséről (1926)

24. számú Egyezmény az ipar és a kereskedelem körében

foglalkoztatott munkavállalók és a háztartási alkalmazottak betegségbiztosítása tárgyában (1927)

27. számú Egyezmény a hajón szállított nehéz csomagok súlyának

megjelölése tárgyában (1929)

41. számú Egyezmény a nők éjjeli munkája tárgyában (módosított)

(1934) Felmondva

42. számú Egyezmény a munkavállalók foglalkozási betegségekkel

kapcsolatos kártalanítása tárgyában (1934) (módosított)

  1. számú Egyezmény a nőknek bármilyen bányában föld alatti

munkán való foglalkoztatása tárgyában (1935)

  1. számú Egyezmény a rokkantsági, öregségi, özvegyi és árvasági

biztosításban szerzett jogok fenntartására irányuló nemzetközi program létesítéséről (1935) Felmondva.

  1. számú Egyezmény az építőiparban érvényes biztonsági előírások

tárgyában (1937) – a 167.-el hatályát vesztette.

  1. számú Egyezmény a gyermekek és fiatalkorúan ipari munkára

való alkalmasságát megállapító orvosi vizsgálatról (1946)

  1. számú Egyezmény a gyermekek és fiatalkorúak nem-ipari

munkára való alkalmasságát megállapító orvosi vizsgálat tárgyában (1946)

  1. számú Ajánlás a gyermekek és fiatalkorúak munkára való

alkalmasságát megállapító orvosi vizsgálatáról

81. számú Egyezmény a munkaügyi ellenőrzésről az iparban és

kereskedelemben (1947) Az 1995. évi kiegészítés nincs ratifikálva.

81. számú Ajánlás a munkaügyi ellenőrzésről az iparban és a

kereskedelemben.

103. számú Egyezmény az anyaság védelméről (módosított) (1952)

95. számú Ajánlás az anyaság védelméről

105. számú Egyezmény a kényszermunka felszámolásáról (1957)

115. számú Egyezmény a munkavállalók ionizáló sugárzás elleni

védelméről (1960)

  1. számú Ajánlás munkavállalóknak az ionizáló sugárzás elleni

védelméről

  1. számú Egyezmény a föld alatti bányamunkában való

foglalkoztatás alsó korhatáráról (1965) Nincs hatályban.

  1. számú Ajánlás a föld alatti bányamunkában való foglalkoztatás

alsó korhatáráról

124. számú Egyezmény a föld alatti bányamunkában foglalkoztatott

fiatalkorúak orvosi alkalmassági vizsgálatáról (1965)

125. számú Ajánlás a föld alatti bányamunkában foglalkoztatott

fiatalkorúak munkafeltételeiről

  1. számú Egyezmény az egy munkavállaló által hordozható

legnagyobb megengedett teherről (1967)

  1. számú Ajánlás az egy munkavállaló által hordozható legnagyobb

megengedett teherről

129. számú Egyezmény a munkaügyi ellenőrzésről a mezőgazdaság

területén (1969)

  1. számú Ajánlás a munkaügyi ellenőrzésről a mezőgazdaság

területén

  1. számú Egyezmény a benzolártalmak elleni védekezésről (1971)

  1. számú Ajánlás a benzolártalmak elleni védekezésről

138. számú Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról (1973)

146. számú Ajánlás a foglalkoztatás alsó korhatáráról

  1. számú Egyezmény a rákkeltő anyagok és hatóanyagok által

előidézett foglalkozási ártalmak elleni védekezésről és ezek ellenőrzéséről (1974)

147. számú Ajánlás a rákkeltő anyagok és hatóanyagok által

előidézett ártalmak elleni védekezésről és ezek ellenőrzéséről

148. számú Egyezmény a munkavállalók védelméről a munkahelyen

légszennyezés, zaj és rezgés által okozott foglalkozási kockázatok ellen (1977)

  1. számú Ajánlás a munkavállalók védelméről a munkahelyen

légszennyezés, zaj és rezgés által okozott foglalkozási kockázatok ellen

  1. számú Egyezmény a munkavállalók biztonságáról,

egészségéről és a munkakörnyezetről (1981)

164. számú Ajánlás a munkavállalók biztonságáról, egészségéről és

a munkakörnyezetről

159. számú Egyezmény a szakmai rehabilitációról és a

foglalkoztatásról (megváltozott munkaképességűek) (1983)

  1. számú Ajánlás a szakmai rehabilitációról és a foglalkoztatásról

(megváltozott munkaképességűek)

  1. számú Egyezmény a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról

(1985)

  1. számú Ajánlás a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról

  1. számú Egyezmény a tengerészek egészségvédelméről és orvosi

ellátásáról (1987)

  1. számú Egyezmény a tengerészek társadalombiztosításáról (1987)

(módosított)

  1. számú Egyezmény az építkezéssel kapcsolatos biztonsági és

egészségügyi kérdésekről (1988)

  1. számú Ajánlás az építkezéssel kapcsolatos biztonsági és

egészségügyi kérdésekről

  1. számú Egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak

betiltására és felszámolására irányuló azonnali lépésekről (1998)


  1. Magyarország által nem ratifikált egyezmények

Magyarország az alábbi számú ILO Egyezményeket nem ratifikálta:

1., 5., 8., 9., 11., 20., 22., 23., 25., 28., 30., 31. (visszavonva), 32., 33., 34., 35., 36,. 37., 38., 39., 40., 43., 44., 46. (visszavonva), 47., 49., 50., 51. (visszavonva), 53., 54. (visszavonva), 55., 56., 57. (visszavonva), 58., 59., 60., 61. (visszavonva), 63., 64., 65., 66. (visszavonva), 67., 68., 69., 70. (visszavonva), 71., 72. (visszavonva), 73., 74., 75. (visszavonva), 76. (visszavonva), 79., 80. (visszavonva), 81., 82., 83., 84., 85., 86., 87., 89., 90. (visszavonva), 91., 92., 93. (visszavonva), 94., 95., 96., 97., 102., 104., 106., 107., 108., 109., 110., 112., 113., 114., 116. (visszavonva), 117., 118., 119., 120., 121., 125., 126., 128., 130., 131., 133., 134., 137., 143., 146., 147., 149., 150., 152., 153., 156., 157., 158., 160., 162., 168., 169., 170., 171., 172., 173., 174., 175., 176., 177., 178., 179., 180., 181., 183.


A “visszavonva” jelzés azt jelenti, hogy az ILO konferenciája vagy visszavonta a jelzett Egyezményt, vagy az nem szerepel az ILO hivatalos gyűjteményében.


Munkavédelmi szempontból elsősorban az alábbi egyezmények ratifikálását indokolt szorgalmazni:

149. számú Egyezmény a betegápoló személyzetről (1977)

152. számú Egyezmény a kikötői munka munkavédelméről (1979)

153. számú Egyezmény a közúti szállítási dolgozók munka- és

pihenőidejéről (1979)

  1. számú Egyezmény az azbeszt felhasználásának biztonságáról

(1986)

170. számú Egyezmény a vegyi-anyagok munkában történő

használatánál fennálló biztonságról (1990)

172. számú Egyezmény a szállodákban, éttermekben és egyéb

létesítményekben irányadó munkafeltételekről (1991)

174. számú Egyezmény az ipari katasztrófák megelőzéséről (1993)

175. számú Egyezmény a részmunkaidős foglalkoztatásról (1994)

176. számú Egyezmény a bányászat munkavédelméről (1995)

177. számú Egyezmény az otthon végzett munkáról (1996)

183. számú Egyezmény a szülő nők védelméről (2000)


  1. Az ILO egyezmények kialakulásának és a megvalósulás ellenőrzésének rendje:

Az ILO egyedülálló a világszervezetek között annyiban, hogy a kormányok képviselői mellett a munkaadókat és a munkásokat képviselő szervezeteket is bekapcsolják a munkaügyi politika és programok kialakításába. Az ILO tripartit szerkezete szükségessé teszi, hogy hazánkban is a háromoldalú együttműködés és egyeztetés keretében – a Nemzeti ILO Tanács tárgyalása előtt - alakuljanak a magyar álláspontok az előkészítés alatt lévő munkavédelmi egyezményekhez, ajánlásokhoz, valamint a hazai ratifikálásra javasolt egyezmények köréről. Ugyancsak közösen kell kialakítani az egyes munkavédelmi egyezmények hazai megvalósulásáról az ILO konferencia számára kért jelentéseket, jelezve az oldalak közötti esetleges eltérő véleményeket. Amennyiben a ratifikált egyezmény súlyos megsértésére kerül sor, akkor panasszal lehet élni az ILO felé. A többlépcsős eljárás során, amennyiben a panasz “megáll”, akkor arról az éves főigazgatói jelentés tájékoztatja a konferencia résztvevőit, s ha a jelentést a konferencia elfogadja, akkor az adott témában az érintett tagállam elmarasztalását jelenti.

- X -

Magyarország által ratifikált ILO egyezmények és a hozzájuk kapcsolódó ajánlások hivatalos magyar fordításban megtalálhatók a CD-JOGÁSZ “Munkaügyi Szöveggyűjtemény” (Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1999. július) összeállításában, valamint részlegesen a Magyar Közlöny 2000. évi 26. (március 24.), illetve 59. (június 17.) számaiban. A nem ratifikált ILO egyezmények listája a GM Nemzeti ILO Tanács Titkárságán megtalálható.


II.

EURÓPAI (EGK) IRÁNYELVEK


II/a. Irányelvek a munkavállalók minimális munkahelyi

biztonságáról és egészségvédelméről (118. A. Irányelvek)

  1. Keretirányelv: a Tanács 1989. június 12-i 89/391/EGK számú irányelve a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását szorgalmazó intézkedések bevezetéséről.

Külön irányelvek:

1.1 A Tanács 1989. november 30-i 89/654/EGK számú irányelve a minimális munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelményekről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkelyének (1) bekezdése értelmében kiadott első külön irányelv)


1.2 A Tanács 1989. november 30-i 89/655/EGK számú irányelve a munkavállalók részéről a munkaeszköz használatának minimális munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkelyének (1) bekezdése értelmében kiadott második külön irányelv]


1.3 A Tanács 1989. november 30-i 89/656/EGK számú irányelve a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz-használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkelyének (1) bekezdése értelmében kiadott harmadik külön irányelv]


1.4 A Tanács 1990. március 29-i 90/269/EGK számú irányelve súlyos terheknek a munkavállalók hátsérülésének veszélyével járó kézi mozgatásával kapcsolatos minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkelyének (1) bekezdése értelmében kiadott negyedik külön irányelv]


1.5 A Tanács 1990. május 29-i 90/270/EGK számú irányelve a képernyős berendezéssel folyó munka minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkelyének (1) bekezdése értelmében kiadott ötödik külön irányelv]


1.6 A Tanács 1990. június 28-i 90/394/EGK számú irányelve a munka közben rákkeltő hatások veszélyének kitett munkavállalók védelméről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkelyének (1) bekezdése értelmében kiadott hatodik külön irányelv]


1.7 A Tanács 1990. november 26-i 90/679/EGK számú irányelve a munkavállalók munka közben biológiai hatóanyagoknak való kitételével kapcsolatos kockázatok elleni védelméről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkelyének (1) bekezdése értelmében kiadott hetedik külön irányelv]


1.8 A Tanács 1992. június 24-i 92/57/EGK számú irányelve a minimális biztonsági és egészségügyi követelmények bevezetéséről ideiglenes vagy változó építési területeken [a 89/391/EGK irányelv 16 cikkely (1) bekezdése értelmében kiadott nyolcadik külön irányelv]


1.9 A Tanács 1992. június 24-i 92/58/EGK számú irányelve a munkavédelmi és/vagy egészségvédelmi biztonsági jelek feltüntetésének minimális követelményeiről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkely (1) bekezdése értelmében kiadott kilencedik külön irányelv]


1.10A Tanács 1992. október 19-i 92/85/EGK számú irányelve a terhes, gyermekágyas vagy szoptatós nők munkahelyi biztonságának és egészségének javítását célzó intézkedések bevezetéséről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkely (1) bekezdése értelmében kiadott tizedik külön irányelv]


1.11 A Tanács 1992. november 3-i 92/91/EGK számú irányelve a fúrással ásványt kitermelő iparágakban foglalkoztatott munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítására vonatkozó minimális követelményekről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkely (1) bekezdése értelmében kiadott tizenegyedik külön irányelv]


1.12A Tanács 1992. december 3-i 92/104/EGK számú irányelve a külszíni és föld alatti ásványbányászatban dolgozók biztonságának és egészségvédelmének javítására szolgáló minimális követelményekről [ a 89/391/EGK irányelv 16. cikkely (1) bekezdése értelmében kiadott tizenkettedik külön irányelv]


1.13A Tanács 1993. november 23-i 93/103/EGK számú irányelve a fedélzeti halászhajók minimális munkabiztonsági és egészségvédelmi követelményeiről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkely (1) bekezdése értelmében kiadott tizenharmadik külön irányelv]


1.14A Tanács 1998. április 7-i 89/24/EK számú irányelve a munkavállalók kémiai anyagok munka közbeni hatásából adódó egészségi és biztonsági kockázata elleni védelméről [a 89/391/EGK irányelv 16. cikkely (1) bekezdése értelmében kiadott tizennegyedik külön irányelv]


  1. Keretirányelv: a Tanács 1980. november 27-i 80/107/EGK irányelve a munkavállalók vegyi, fizikai és biológiai károsító hatások munkavégzés közbeni veszélye elleni védelméről.


2.1 A Tanács 1982. július 28-i 82/605/EGK számú irányelve a munkájuk közben fémes ólom és ionvegyületei hatásával járó kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről [a 80/1107/EGK irányelv 8. cikkelye szerinti első külön irányelv]

2.2 A Tanács 1983. szeptember 19-i 83/477/EGK számú irányelve a munkavállalók munkahelyi azbesztártalom elleni védelméről [a 80/1107/EGK számú irányelv 8. cikkelyének értelmében hozott második egyedi irányelv]

2.3 A Tanács 1986. május 12-i 86/188/EGK számú irányelve a munkavállalók munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatai elleni védelméről [a 80/1107/EGK irányelv 8. cikkelye szerinti harmadik külön irányelv].

2.4 A Tanács 1988. június 9-i 88/364/EGK számú irányelve a munkavállalók védelméről bizonyos hatóanyagok és/vagy bizonyos munkatevékenységek megtiltásával [a 80/1107/EGK számú irányelv 8. cikkelye szerinti negyedik egyedi irányelve].

2.5 Irány határértékek:

2.5.1 A Bizottság 1991. május 29-i 91/322/EGK számú irányelve a munkavállalók vegyi, fizikai és biológiai károsító anyagok veszélye elleni védelméről szóló 80/1107/EGK számú Tanács irányelve végrehajtásaként az ajánlott határértékek megállapításáról.

2.5.2 A Bizottság 1996. december 18-i 96/94/EGK számú irányelve az ajánlott határértékek második jegyzéke a munkavállalók kémiai, fizikai és biológiai közegek munka közbeni expozíciójából adódó kockázatokkal szembeni védelméről szóló 80/1107/EGK számú Tanácsi irányelv végrehajtásaként.


2.6 A Tanács 1978. június 29-i 78/610/EGK számú irányelve a Tagállamoknak a vinil-klorid monomerrel terhelt munkavállalók egészségügyi védelmére vonatkozó jogi és közigazgatási rendelkezései közelítéséről.


  1. Az üzemi munkavédelem egyéb irányelvei:

3.1 A Tanács 1996. december 9-i 96/82/EK számú irányelve a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek felügyeletéről.

3.2 A Tanács 1991. június 25-i 91/383/EGK számú irányelve a meghatározott időtartamú vagy ideiglenes munka-szerződéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására irányuló intézkedések kiegészítéséről.

3.3 A Tanács 1993. november 23-i 93/104/EGK számú irányelve a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról.

3.4 Tanács 1994. június 22-i 94/33/EK számú irányelve a fiatalok munkahelyi védelméről.


4.) Egyéb szabályozások:

4.1 A Tanács az 1993. július 22-i 93/465/EGK számú határozata a megfelelőség-elbírálási eljárás különböző fázisaira vonatkozó tényezőkről, valamint a CE megfelelési jel feltüntetésére és használatára vonatkozó - a műszaki harmonizációs irányelveknél felhasználni kívánt - szabályokról.

4.2 A Bizottság 1990. május 22-i 90/326/EGK számú ajánlása a Tagállamokhoz a foglalkozási betegségek Európai jegyzékének elfogadására.


II/b. Irányelvek a munka során alkalmazott termékekre vonatkozó kereskedelmi gátak lebontására és egyéb feltételek e termékek Európai Unión belüli szabad forgalmára:


  1. Veszélyes anyagok:

1.1 Az Európai Parlament és a Tanács 1967. június 27-i 67/548/EGK számú irányelve a veszélyes anyagok osztályba sorolásáról, csomagolásáról és címkézéséről.


1.2 A Tanács 1988. június 7-i 88/379/EGK számú irányelve a Tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályba sorolására, csomagolására és címével ellátására vonatkozó jogi és közigazgatási rendelkezéseinek egyeztetéséről.

1.2.1 A Bizottság 1989. december 19-i 90/35/EGK számú irányelve, amely meghatározza a 88/379/EGK 6. cikkelye alapján azon készítmények kategóriáját, amelyek csomagolását el kell látni gyermekeknek ellenálló erősítéssel és/vagy veszélyre figyelmeztető címkével.

1.2.2 A Bizottság 1991. július 23-i 91/442/EGK számú irányelve veszélyes készítményekről, amelyek csomagolását el kell látni gyermekeknek ellenálló erősítéssel.

1.2.3 A Bizottság 1991. március 5-i 91/155/EGK számú irányelve, amely meghatározza és lefekteti a veszélyes készítményekkel kapcsolatos különleges információs rendszerekre vonatkozó részletezett intézkedéseket a 88/349/EGK irányelv 10. cikkelyének megvalósítása során.


4.3 1.3 A Tanács 1976. július 27-i 76/769/EGK számú irányelve a tagállamok egyes veszélyes anyagok és készítmények forgalmazásának és használatának korlátozására vonatkozó jogi és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről.


4.4 A Tanács 1978. június 26-i 78/631/EGK számú irányelve a Tagállamok veszélyes készítmények (növényvédő-szerek) osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó jogi és közigazgatási rendelkezéseinek a közelítéséről.


  1. Elektromos készülékek, eszközök és védőrendszerek:

2.1 A Tanács 1973. február 19-i 73/23/EGK számú irányelve bizonyos feszültséghatárok között használt elektromos berendezésekre vonatkozó törvények harmonizációjáról a tagállamokban.

2.2 Az Európai Parlament és a Tanács 1994. március 23-i 94/9/EK számú irányelve a tagállamoknak a robbanásveszélyes légterekben használandó berendezésekre és védőrendszerekre vonatkozó törvényeinek egységesítéséről.

2.3 A Tanács 1989. május 3-i 89/336/EGK számú irányelve a tagállamok törvényeinek közelítéséről az elektromágneses kompatibilitás vonatkozásában.


  1. Nyomástartó készülékek:

3.1 A Tanács 1987. június 25-i 87/404/EGK számú irányelve a tagállamok törvényeinek harmonizációjáról, egyszerű nyomástartó edényekre.

3.2 Veszélyes szállítmányok tartályai:

3.2.1 A Tanács 1994. november 21-i 94/55/EK számú irányelve a tagállamoknak a veszélyes áruk közúti szállítására vonatkozó törvényei egységesítéséről.

3.2.2 A Tanács 1996. július 23-i 96/49/EK számú irányelve a tagállamoknak a veszélyes áruk vasúti szállítására vonatkozó törvényei egységesítéséről.


  1. Gépek:

4.1 A Tanács 1998. június 22-i 98/37/EK számú irányelve a tagállamok gépekkel kapcsolatos jogszabályainak összehangolásáról.

4.2 Az Európai Parlament és a Tanács 1995. június 29-i 95/16/EK számú irányelve a felvonókra vonatkozó tagállami jogszabályok összehangolásáról.

4.3 A Tanács 1984. szeptember 17-i 84/532/EGK számú irányelve a tagállamoknak az építőipari üzemekre és berendezésekre vonatkozó törvényei egységesítéséről.

4.4 A Tanács 1984. szeptember 17-i 84/534/EGK számú irányelve a tagállamok jogszabályainak egységesítéséről a forgó toronydaruk megengedett zajszintjére.

4.5 A Tanács 1986. december 22-i 86/662/EGK számú irányelve a hidraulikus kotrógépek, kanalas kotrógépek, talajegyengető gépek, rakodógépek és kotró-rakodógépek zajkibocsátási szintjének korlátozásáról.

4.6 A Tanács 1978. december 19-i 79/113/EGK számú irányelve a tagállamok jogszabályainak egységestéséről az építőgépek és építőipari eszközök megengedett zajszintjéről.


  1. Mező- vagy erődgazdasági vontatógépek:

5.1 A Tanács 1974. március 4-i 74/150/EGK számú irányelve a tagállamoknak a kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok típusminősítésére vonatkozó törvényei egységesítéséről.


  1. Egyéb műszaki munkaeszközök, készülékek, védőeszközök és egyéb termékek:

6.1 A Tanács 1989. december 21-i 89/686/EGK számú irányelve a tagállamok egyéni védőeszközökre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről.

6.2 A Tanács 1988. december 21-i 89/106/EGK számú irányelve a tagállamoknak az építőipari termékekre vonatkozó törvényeinek, rendeleteinek és adminisztratív előírásainak egységesítéséről.

6.3 A Tanács 1992. június 29-i 92/59/EGK számú irányelve az általános termékbiztonságról.

6.4 A Tanács 1983. március 28-i 83/189/EGK számú irányelve a műszaki szabványokra és előírásokra vonatkozó adatszolgáltatás eljárásának bevezetéséről.

6.5 A Bizottság 1988. február 24-i 88/383/EGK számú határozata a munkahelyi biztonságra, higiéniára és egészségvédelemre vonatkozó információ javítására.


II/c. A munkavédelmi jogharmonizáció:

A magyar jogharmonizációs lépéseket az Európai Unió Bizottsága 1995. május 5-én Fehér Könyve határozza meg. A jogharmonizáció azt jelenti, hogy továbbra is a hazai szabályozás van érvényben, azonban ezeket a szabályokat már nem csak egyedül az állam határozza meg, hanem az előzőekben felsorolt közösségi szabályok figyelembevételével kerülnek csak ki- vagy átdolgozásra. Az EU-hoz való csatlakozás feltétele tehát, hogy az EU teljes jogi szabályrendszerét az un. "acquis communautaire"-t magunkévá tegyük. A munkavédelem jogharmonizációját külön összeállítás tartalmazza.


- X -


Az irányelvek magyar nyelvű szövegei megtalálhatók "A munkavédelem tárgykörébe tartozó Európai Irányelvek" című kiadványban. Első rész I., illetve II. kötet, Második rész (Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, 1999.).


III.

EURÓPAI SZOCIÁLIS KARTA


1.) A Karta létrejötte:

Az Európai Szociális Karta a szociális jogok európai fundamentuma vagy Európa lelkiismerete.

A Kartát 1961-ben Torinóban írták alá, 1988-ban és 1995-ben kiegészítették, valamint 1991-ben és 1996-ban módosították. A Karta 19 cikkből áll. Egy ország akkor csatlakozhat a Kartához, ha a hét úgynevezett kötelező cikk közül ötöt kötelezőnek tekint magára, és ezzel együtt legalább 10 cikket elfogad.


2.) A Karta hazai ratifikációjáról:

Magyarország 1991. december 13-án aláírta a Kartát és az 1999. évi C. törvény rendelkezik az Európai Szociális Karta kihirdetéséről. Hazánk a következő 12. cikk teljesítését vállalta:


1. cikk - A munkához való jog (kötelező)

2. cikk - Az igazságos munkafeltételekhez való jog

3. cikk - A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog

5. cikk - Szervezetalakítási jog (kötelező)

6. cikk - A kollektív alkuhoz való jog (kötelező)

8. cikk - A dolgozó nők védelemhez való joga

9. cikk - A pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog

11. cikk - Az egészségvédelemhez való jog

13. cikk - A szociális és egészségügyi segítségre való jog (kötelező)

14. cikk - A szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga


16. cikk - A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre

(kötelező)

17. cikk - Az anyák és gyermekek joga a szociális és gazdasági

védelemre.


3.) A nem ratifikált cikkekről:

Hazánk ma még nem tudta vállalni a következő cikkek ratifikálását:

4. cikk - A méltányos díjazáshoz való jog

7. cikk - A gyermekek és fiatalok védelemhez való joga

10. cikk - A szakképzéshez való jog

12. cikk - A társadalombiztosításhoz való jog (kötelező)

15. cikk - A fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek

szakmai képzéshez, a rehabilitációhoz és a társadalomba történő újra-beilleszkedéshez való joga

18. cikk - Más Szerződő Fél területén folytatott kereső foglalkozáshoz

való jog

19. cikk - A migráns dolgozók és családjaik védelemhez és segítséghez

való joga.


4.) A ratifikált cikkek megvalósításának ellenőrzéséről:

Az előzőekből látható, hogy a Parlament ratifikálta a 3. cikket, azaz a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jogot.

Az Európa Tanács nemzeti jelentések és más tapasztalatok alapján értékeli a vállalt cikkek teljesülését és a nem ratifikált cikkek terén történt változásokat. A jelentéseket e célra késztett kérdőív igen nagy számú kérdéseire kell megadni, először 2002. március 15-ig. Ha egy adott ország a Kormánybizottság ülésén nem tudja elhárítani a kritikát, akkor figyelmeztetésben, feddésben részesül, illetve ajánlásokat kap a teljesítéshez, hogy minden lehetséges eszközzel teljesítse vállalását. Az elmarasztalások az Európa Tanács közlönyében is megjelennek.


- X -


Az Európai Szociális Kartával kapcsolatos dokumentumok és magyarázatok magyar nyelven megtalálhatók a "Karta-Dokumentumok" IV. évfolyam Különszáma (Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2000. január).


B./

A MUNKAVÉDELEMRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

HAZAI RENDSZERE


I.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

ALKOTMÁNYÁBÓL


1949. évi XX. tv (többször módosított hatályos szövegéből)


70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.


(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és a orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.


66. § (3) A munka végzése során a nők és fiatalok védelmét külön jogszabályok is biztosítják.



II.

TÖRVÉNYI SZINT


1.) A Munkavédelemről szóló törvény:

Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (módosítva: az 1997. évi CII. törvénnyel, illetve az 1999. évi CXXII. törvénnyel). Az Alkotmányban foglalt elvek alapján szabályozza az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés személyi, tárgyi és szervezeti feltételeit a szervezetten munkát végzők egészségének, munkavégző képességének megóvása és a munkakörülmények humanizálása érdekében, megelőzve ezzel a munkabaleseteket és a foglalkozással összefüggő megbetegedéseket. Ennek érdekében - az állam, a munkáltatók és a munkavállalók feladatait, jogait és kötelességeit meghatározva - került megalkotásra a munkavédelmi törvény (Mvt.).


1.1 A munkavédelmi törvény a szervezett munkavégzés területén eleget tesz az Alkotmánybíróság 54/1996. (XI.30.) számú határozatának, miszerint a munkavédelemről szóló alaptörvényben a munkavállaló alanyi jogává válik a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkafeltételek kikövetelhetősége.

1.2 A szoros értelemben vett munkavédelmi törvényen és a munkavédelmi joganyagon kívüli szabályok is tartalmaznak munkavédelmi tárgyú rendelkezéseket, eljárási szabályokat. A munkavédelmi tartalmú, de más törvények részét képező szabályokat alkalmazni kell abban a körben is, amelyre az Mvt. vonatkozik.

1.3 A munkavédelem

- a munkavégzés biztonságával,

- a munkavégzés egészségügyi követelményeivel, valamint

- a szociális munkavédelemmel foglalkozik.

1.4 A munkavédelemmel kapcsolódó rendelkezések két csoportba sorolhatók:

4.4.1 A biztonság és az egészség védelmét szolgáló rendelkezések valamilyen foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó alapvető rendelkezések részét képezik. A munkavédelmi törvény a biztonsági és egészségügyi követelményeket együttesen kezeli, az egyik feltételezi a másikat. A munkakörülmények, a munkavégzés csak akkor megfelelő munkavédelmi szempontból, ha mind a biztonsági, mind az egészségügyi követelményeket kielégíti. Ez a kettősség számos rendelkezésben kimutatható (lásd: későbbi felsorolásokat).

4.4.2 A védelmi jellegű rendelkezések, amelyek nem csak a szervezett munkavégzés tekintetében alkalmazandók, de a foglalkoztatási jogviszony keretében végzett munkavégzésnél is munkavédelmi jellegűnek minősülnek (műszaki előírások, tűz-, környezetvédelem, stb.)

4.4.3 A két jogszabálycsoport különbsége kimutatható annak létrejöttében is: az elsőnél a tervezeteket meg kell vitatni az érdekegyeztetés (szociális párbeszéd) fórumain, míg a másodiknál ez nem feltétel, vagy csak a szakmai testületeket érinti (szakmai kollégiumok, szakosztályok, stb.).


2.) A munkavédelemhez kapcsolódó törvények:

2.1 Foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggő legfontosabb törvények:


1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről

(sokszor módosítva)

1992. évi XXIII. törvény a köztisztviselők jogállásáról

(sokszor módosítva)

1992. évi XXXIII. törvény a közalkalmazottak jogállásáról

(sokszor módosítva)

1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról (többször módosítva)

1993. évi LXXX. törvény a felsőoktatásról (többször módosítva)


A tanulói és hallgatói jogviszonyok tekintetében az Mvt. kizárólag csak a gyakorlati foglalkoztatásra alkalmazható.


A fegyveres szerveknél a szervezett munkavégzéssel kapcsolatban az Mvt. rendelkezik a hivatásos, a szerződéses, a tényleges szolgálatot teljesítők állománya, valamint az itt foglalkoztatott köztisztviselők és közalkalmazottak vonatkozásában.


A büntetésvégrehajtási jogviszonyban álló előzetes letartóztatott és elítélt személy esetében csak a kijelölt munkára vonatkoznak az Mvt. előírásai.


Néhány egyéb esetben (szövetkezeti tagság esetén munkaviszony jellegű jogviszonyban, közigazgatási határozat alapján társadalmi munka keretében végzett munkáknál) is alkalmazni kell az Mvt. előírásait.


2.2 Védelmi jellegű törvények:


1991. évi XI. törvény az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról (módosítva: 1999. évi XCVII. törvénnyel)

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról

1994. évi XLI. törvény a gázszolgáltatásról

1994. évi XLVIII. törvény a villamosenergia termelésről

1995. évi LVIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 1996. évi XXXI. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról

1996. évi XXXVII. törvény a polgári védelemről

1996. évi CXVI. törvény az atomenergiáról

1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről (módosítva: az 1999. évi CXV. törvénnyel)

1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről

1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről

1998. évi XXVII. törvény a géntechnológiai tevékenységről

1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről

1999. évi CLII. törvény a nem dohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól

2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról

2000. évi XXXV. törvény a növényvédelemről

2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról.


2.3 Műszaki jellegű törvények:


1991. évi XLV. törvény a mérésügyről

1993. évi X. törvény a termékfelelősségről

1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról

1995. évi XXIX. törvény a laboratóriumokról, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról.


2.4 Ellenőrzési, biztosítási és felelősségi törvények:


1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (nagyon sokszor módosítva; utoljára a 2000. évi LXXXVIII. törvénnyel)

1996. évi LXXV. törvény a munkaügyi ellenőrzésről (módosítva: a 1999. évi XCIII. törvénnyel)

1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatásokról

1997. évi XXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

1997. évi XXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról

1997. évi XXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól.

2000. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről .


III.


KORMÁNY-RENDELETI SZINT


A felsorolás a munkavédelemmel kapcsolatos legfontosabb kormány-rendeleteket tartalmazza, jelezve az utolsó módosítást is.


89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról [módosítva: 9/1999. (I. 27.) Korm. rendelettel]

102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékokról

233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal és veszélyes készítményekkel kapcsolatos eljárási szabályokról

4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről [módosítva: a 160/2000. (IX. 21.) Korm. rendelettel]

168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról [módosítva: a 201/1999. (XII.26.) Korm. rendelettel]

182/1997. (X. 17.) Korm. rendelet a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről [módosítva: a 14/1999. (IX. 3.) Korm. rendelettel]

195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló LXXX. törvény végrehajtásáról [módosítva: a 202/1999. (XII. 26.) Korm. rendelettel]

217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról [módosítva: a 203/1999. (XII. 26.) Korm. rendelettel]

248/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az Országos Nukleáris balesetelhárítási Rendszerről [módosítva: a 40/2000. (III. 24.) Korm. rendelettel]

253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről

IV. fejezet Építmények létesítési előírásai

V. fejezet Vegyes és záró rendelkezések

79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet az árúk és szolgáltatások biztonságáról

113/1998. (VI. 10.) Korm. rendelet a felvonók és a mozgólépcsők építésügyi hatósági engedélyezéséről [módosítva: a 173/1999. (XII.6.) Korm. rendelettel]

203/1998. (XII.19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról

158/1999. (XI. 19.) Korm. rendelet a katasztrófa egészségügyi ellátásról

170/l999. (XII. 10.) Korm. rendelet a katasztrófa törvény végrehajtásáról

208/1999. (XII. 26.) Korm. rendelet az egységes megfelelőségi jel(CE, H) használatáról.

188/2000. (XI.8.) Korm. rendelet a kémiai biztonság területén működő tárcaközi bizottság működésének részletes szabályairól

189/2000. (XI. 8.) Korm. rendelet a kémiai terhelési bírság alkalmazásának részletes szabályairól.

IV.

MINISZTERI RENDELETI SZINT


A felsorolásban az Mvt-nek megfelelően külön-külön soroljuk fel a munkaügyi, az egészségügyi típusú rendeleteket, valamint az ágazati miniszteri rendeleteket. Ez utóbbiaknál a nemzeti szabványok kötelező alkalmazását elrendelő jogszabályokat a következő fejezetben ismertetjük.


1.) Munkaügyi típusú rendeletek:

1.1 Munkaügyi típusú rendeletek:


5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról

2/1995. (I. 6.) MüM rendelet az egyéni védőeszközök minősítő bizonyítványa kiadásának szabályairól

2/1996. (II. 21.) MüM rendelet a munkavédelmi jellegű bírságok felhasználásáról [módosítva: a 15/1997. (VIII. 29.) MüM rendelettel]

2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről

8/1998. (III. 3.) MüM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről

7/1999. (XI. 3.) SzCsM rendelet az egyéni védőeszközök munkavédelmi megfelelőségét vizsgáló szervezetek kijelölésének részletes szabályairól.


1.2 A munkavédelmi képesítésről szóló rendeletek:


7/1993. (XII. 30.) MüM rendelet az Országos Képzési Jegyzékről [módosítva: a 12/1996.

(XII. 29.) MüM rendelettel]

6/1994. (VIII. 31.) MüM rendelet a szakmai követelmények kiadásáról [kiegészítve: a MüM rendelettel; módosítva: a 12/1996. (XII. 29.) MüM rendelettel - a munkavédelmi technikus és menedzser szakképesítésről]

10/1997. (V. 13.) MüM rendelet az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Kft alapításáról.


2.) Egészségügyi típusú rendeletek:


15/1972. (VII. 5.) EüM rendelet a munkahelyi elsősegélynyújtásról 8/1982. (VII. 13.) EüM rendelet a külföldön munkát vállalók egészségügyi alkalmassági vizsgálatáról és egészségügyi ellátásairól [módosítva: a 93/1998. (VI. 24.) NM rendelettel]

2/1983. (II. 14.) EüM rendelet a dolgozók bőrvédő készítménnyel történő ellátásáról. Fodor József OKK-OMFI közleménye a bőrvédő készítmények forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezéséről (Eü.K. 2000/2.)

27/1995. (VII. 25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról [módosítva: az 1/1999. (I. 27.) EüM rendelettel]

25/1996. (VIII. 28.) NM rendelet az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés és munkakörülmények általános egészségügyi követelményeiről

26/1996. (VIII. 28.) NM rendelet az egyes egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállalók (napi, heti) expozíciós idejének korlátozásáról

27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról (a hozzá kapcsolódó szakmai állásfoglalásokkal)

[módosítva: az 58/1997. (XII. 21.) NM rendelettel]

4/1997. (II. 21.) NM rendelet a veszélyes anyagokkal és veszélyes készítményekkel kapcsolatos eljárásról szóló 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet végrehajtásáról

33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről [módosítva: a 27/2000. (IX. 30.) EüM rendelettel]

25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban a hátsérülések kockázatával kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről

50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális követelményeiről

61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók védelméről.

65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről.

16/2000. (VI. 8.) Korm. rendelet az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról

25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról

26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészség-károsodások megelőzéséről


3.) Ágazati miniszteri rendeletek:

3.1 Szabályzatok (Mvt. 11. §-a alapján)


2/1972. (I. 25.) KPM rendelet a Közlekedési Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabály IV. Anyagmozgatás és tárolás fejezetének kiadásáról

8/1978. (XI. 29.) NIM rendelet a Kazánbiztonsági Szabályzatról4/1979. (III. 7.) NIM rendelet a Nyomástartó Edények Biztonsági Szabályzatáról [módosítva: a 16/2000. (V. 12.) GM rendelettel]

8/1981. (XII. 27.) IpM rendelet a Kommunális és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatáról

2/1987. (II. 17.) IpM rendelet a Robbanóanyag-ipari Biztonsági Szabályzatról

15/1989. (X. 8.) MÉM rendelet az Erdészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról

17/1993. (VII. 1.) KHVM rendelet az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági követelményeiről szóló szabályzatok kiadásáról.Vasútüzemi munkák biztonsági szabályzata Vasútépítési és fenntartási munkavégzés biztonsági szabályzata.Gépjárműjavítás biztonsági szabályzata. Hajózási munkák biztonsági szabályzata

31/1994. (XI. 10.) IKM rendelet a Hegesztési Biztonsági Szabályzat kiadásáról [módosítva: a 43/1999. (VIII. 4.) GM rendelettel]

32/1994. (XI. 10.) IKM rendelet az Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzat kiadásáról [módosítva: a 46/1999. (VIII. 4.) GM rendelettel]

19/1995. (XII. 7.) KHVM rendelet a Vízügyi Biztonsági Szabályzat kiadásáról

1/1995. (I. 6.) MüM rendelet az Ipari Alpintechnikai Biztonsági Szabályzat kiadásáról

30/1995. (VII. 25.) IKM rendelet a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Biztonsági Szabályzat kiadásáról [módosítva: a 44/1999. (VIII. 4.) GM rendelettel]

31/1995. (VII. 25.) IKM rendelet a Vas- és Fémipari Szerelési Biztonsági Szabályzat kiadásáról [módosítva: a 45/1999. (VIII. 4.) GM rendelettel]

35/1996. (XII. 29.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról [módosítva: a 9/2000. (II. 16.) BM rendelettel]

35/1997. (XII. 5.) MKM rendelet a Színházművészeti Biztonsági Szabályzat kiadásáról

14/1998. (XI. 27.) GM rendelet a Gázpalack Biztonsági Szabályzatról

47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet az Emelőgépek Biztonsági Szabályzata kiadásáról

36/1999. (XI. 12.) KHVM rendelet az Országos Vasúti Szabályzat III. kötetének kiadásáról

12/2000. (VI. 5.) NKÖM rendelet a Televízió és Mozgófilm Felvételi Közvetítési Biztonsági Szabályzat kiadásáról.


A felsoroltakon kívül is léteznek még biztonsági szabályzatok, az ezekben szereplő szabványokat azonban a nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánításáról szóló jogszabályok kötelezővé tették, így a listából kimaradtak.


3.2 Műszaki jellegű egyéb ágazati rendeletek:


6/1982. (V. 6.) IpM rendelet a gáz- és kőolajüzemű létesítmények biztonsági övezetéről

8/1984. (VII. 1.) IpM rendelet az egyes villamossági termékek ellenőrzéséről és minősítéséről [módosítva: a 15/2000. (V. 3.) GM rendelettel]

11/1984. (VIII. 22.) IpM rendelet a villamosmű biztonsági övezetéről

7/1991. (IV. 26.) KTM rendelet egyes ipari termékek zajvédelmi minőségtanúsításáról

6/1996. (II.21.) IKM rendelet a hegesztők minősítéséről

33/1996. (VI. 25.) IKM rendelet a műszaki-biztonsági felügyeletről

13/1997. (II. 26.) BM rendelet a tűzesetek vizsgálatára vonatkozó szabályokról [módosítva: a 37/1999. (X. 27.) BM rendelettel]

44/1997. (VIII. 14.) IKIM rendelet a súlyos bányászati munkabalesetek bejelentésének és vizsgálatának rendjéről

79/1997. (XII. 31.) IKIM rendelet az egyes villamossági termékek biztonsági követelményeiről és azoknak való megfelelés értékeléséről

21/1998. (IV. 17.) IKM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségük tanúsításáról [módosítva: a 60/1999. (XII. 1.) GM rendelettel, illetve a 29/2000. (IX. 13.) GM rendelettel]

22/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet az egyes gázfogyasztó készülékek kialakításáról és megfelelőségének tanúsításáról [módosítva: a 67/1999. (XII. 15.) GM rendelettel, illetve a 28/2000. (VIII. 29.) GM rendelettel]

4/1999. (II. 24.) GM rendelet a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelölésének részletes szabályairól

26/2000. (VII. 28.) GM rendelet a gázszerelők nyilvántartásáról.


3.3 Speciális rendeletek [Mtv. 9. § (3) bekezdése alapján]


2/1999. (II. 11.) IM rendelet az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés szabályairól, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról a büntetésvégrehajtási szervezetnél

15/2000. (V. 26.) BM rendelet az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés szabályairól a belügyminiszter által irányított rendvédelmi szerveknél 21/2000. (VIII. 18.) HM rendelet a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII: törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról.


3.4 Szociális védelmet szolgáló rendelet:


8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelete a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és ellátásáról [módosítva: a 49/1996. (XII. 27.) NM-PM együttes rendelettel].


V.

KÖTELEZŐ ALKALMAZÁSÚ

NEMZETI SZABVÁNYOK


1.) A szabványok kötelező használatát előíró jogszabályok:

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény alapján a szabványok használata önkéntes, kivéve, ha azt jogszabály kötelezővé teszi. Ezek a következők:


27/1994. (IX. 29.) KHVM rendelet az egyes közlekedési, hírközlési és vízügyi nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánításáról [módosítva: a 8/1999. (II. 26.) KHVM rendelettel, illetve a 26/1999. (VIII. 26.) KHVM rendelettel]

30/1994. (X. 6.) KTM rendelet az egyes környezetvédelmi és építésügyi nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánításáról [módosítva: a 32/1999. (IX. 8.) BM-FVM együttes rendelettel a tűzvédelem és a polgári védelem kötelező nemzeti szabványainak megállapításáról szóló 1/1995. (II. 10.) BM, valamint az egyes környezetvédelmi és építésügyi nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánításáról szóló 30/1994. (X. 6.) KTM rendelet módosításáról]

54/1994. (X. 19.) FM rendelet a nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról [módosítva: a 8/1996. (II. 23.) FM rendelettel, illetve a 30/1999. (III. 24.) FVM rendelettel]

30/1994. (XI. 8.) IKM rendelet egyes nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról [módosítva: a 45/1995. (IX. 21.) IKM rendelettel; a 3/1996. (II. 9.) IKM rendelettel; a 28/1996. (VI. 7.) IKM rendelettel; a 2/1999. (I. 29.) GM rendelettel; az 59/1999. (XI. 18.) GM rendelettel, 32/2000. (X. 6.) GM rendelettel]

21/1994. (XI. 23.) NM rendelet egyes nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról [módosítva: az 5/1996. (II. 7.) NM rendelettel]

1/1995. (II. 10.) BM rendelet a tűzvédelem és a polgári védelem kötelező nemzeti szabványainak megállapításáról [módosítva: a 18/1999. (VII. 13.) BM rendelettel; a 32/1999. (IX. 8.) BM-FVM együttes rendelettel; a 3/2000. (I. 21.) BM rendelettel]

63/1996. (V. 3.) Korm. rendelet az egyes katonai nemzeti szabványok alkalmazásának kötelezővé nyilvánításáról

9/1996. (VIII. 2.) HM rendelet az egyes katonai nemzeti szabványok alkalmazásának kötelezővé nyilvánításáról [módosítva: a 7/2000. (III. 10.) HM rendelettel]

96/1999. (XI. 5.) FVM rendelet az egyes építésügyi nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról

58/1999. (XI. 26.) EüM rendelet a nemzeti szabványok kötelező alkalmazásáról [módosítva: a 3/2000. (II. 23.) EüM rendelettel]

12/1999. (XII. 25.) KöM rendelet az egyes környezetvédelmi nemzeti szabványok kötelező nyilvántartásáról.


A fenti jogszabályokban felsorolt szabványok minden szakterületre kötelezőek. Az előző fejezetben felsorolt Szabályzatokban (3.1 pont) szereplő szabványok a Szabályzat szakterületére szintén kötelezőek.


- X -


Az egyes jogszabályoknál jelzetteken túl más jogszabályok esetében is számos módosítás történt.


2.) A hazai szabványokról:

A magyar nemzeti szabványosítás új, az európai és a piacgazdasági elveknek megfelelő jogi alapjait a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény fektette le. Ennek megfelelően a nemzeti szabványosítást és az ezzel összefüggő feladatokat a Magyar Szabványügyi Testület végzi. A szabványok használata önkéntes, kivéve ha azt jogszabály kötelezővé teszi. Ezek döntő hányada a munkavédelem tárgykörébe tartozik.

Magyarország megalakulásuk óta

  • 1906-tól tagja az IEC-nek, a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottságnak;

  • 1947-től tagja az ISO-nak, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek.

1992 óta kapcsolódik Magyarország a CEN-hez, az Európai Szabványügyi Bizottsághoz, és a CENELEC-hez, az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottsághoz. Ezeken túl is vannak nemzetközi kapcsolatok.


A szabványkiadványok jelzései:

Nemzeti szabvány: MSz

Nemzetközi szabvány: ISO illetve IEC

Európai szabvány: EN

“Az integrált irányítási rendszerek”-ről szóló összeállítást a “Függelék” tartalmazza.


- X X X -


A munkavédelemre vonatkozó hazai szabályok (jelen összeállítás B./ fejezete) megtalálhatók: jogszabályok esetében a Magyar Közlöny számaiban, valamint a CD-JOGÁSZ (Magyar Hivatalos Közlönykiadó) összeállításában. A jogszabály- és szabvány (nemzeti, nemzetközi, európai) változásokat (munka-, tűz- és környezetvédelmi előírások esetében) rendszeresen közli a "Munkavédelem és Biztonságtechnika" (Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány) című folyóirat.

Kereső-nyilvántartó adatbázisok (PC-re) - többek között - beszerezhetők az alábbi témacsokrokban a Munkavédelmi Kutatási Közalapítványtól.


JOGSz- jelű: munka-, tűz- és környezetvédelmi jogszabályok. Kb. 600 jogszabály, közlemény, tájékoztató rövidített tartalommal, napra készen (azonosítás, tartalom, hatálybalépés, módosítás, hatályvesztés, előzmények, stb.)


MUJOG-jelű: munkaügyi jogszabályok, mintegy 300 napra készen, az előzővel azonos kezeléssel.


MSz-jelű: munka-, tűz- és környezetvédelmi szabványok, kb 3000 MSz rövidített tartalommal, napra készen (azonosítás, tartalom, hatályosság, hatályba lépés, hatályvesztés, szakrend, előzmény, stb.).


VESVE-jelű: veszélyes vegyi anyagok biztonsági adatlapjai. Induló-készlet 1300 vegyület (nevek, azonosítók, tulajdonságok, mérgező hatás, tűz- és robbanásveszély, határértékek, megelőzés, kezelés, tárolás, védőeszközök, baleseti teendők, hulladékkezelés, stb.). Évente háromszor adatfrissítés és/vagy adatbázis bővítés.



VI.

MUNKÁLTATÓI SZABÁLYOZÁSI SZINT


Munkavédelemre vonatkozó szabálynak minősül a munkáltatónak az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítására kiadott rendelkezése is (Mvt. 12. §-a). A munkáltató egyrészt azokat a kérdéseket, amelyeknél az Mvt. előírja szabályozni köteles (egyéni védőeszköz juttatás rendje, mentési terv, stb.), másrészt az önszabályozás lehetőségével élhet. A munkáltató rendelkezése általában nincs meghatározott formához kötve, szóban és írásban egyaránt történhet. Egy a lényeg, a vonatkozó jogszabályok és szabványok keretein belül határozza meg a követelmények megvalósításának módját. A munkáltatót nem terheli szabályzat készítési kötelezettség, de választhatja ezt a formát (munkavédelmi szabályzat, munkavédelmi program, technológiai utasítás, stb.). Ha a komplex munkavédelmi szabályzati forma mellett dönt, ehhez a munkavédelmi képviselő (bizottság) egyetértése szükséges [Mvt. 72. § (4) bekezdés].

A forma kényszerhiánya természetesen nem mentesíti a munkáltatót, hogy adott esetben neki kell bizonyítania, a munkavégzés veszélytelensége érdekében a szükséges rendelkezést kiadta, ezért célszerű és javasolható a normatív tartalmú rendelkezés írásba foglalása.

- X X X -


RÖVIDÍTÉSEK


Nemzetközi rövidítések:

ILO: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

EU: Európai Unió (1993-tól)

EK: Európai Közösség (1967-től)

EGK: Európai Gazdasági Közösség (1957-től)

EP: Európai Parlament

Tanács: Európai Unió Tanácsa (Minisztertanács)

Bizottság: Európai Unió Bizottsága

(Brüsszeli adminisztráció iránytója)


Irányelv (directíve):

Valamennyi EU tagállam, illetve csatlakozni kívánó állam számára kötelező, mind elérendő eredmény, de a teljesítés módját (végrehajtás formáját és eszközeit) minden tag, illetve csatlakozni kívánó ország saját jogrendszerén belül szabályozza (kötelező beilleszteni a nemzeti jogi keretekbe).

Karta: Európai Szociális Karta

(az Európa Tanács 1989-ben született dokumentuma)

ISO: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet

IEC: Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság

CEN: Európai Szabványügyi Bizottság

CENELEC: Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság


Magyar rövidítések:

Mt.: Munka Törvénykönyve

Mvt.: Munkavédelmi Törvény

Korm.: Kormány

MT: Minisztertanács (1990-ig)

BM: Belügyminisztérium

EüM: Egészségügyi Minisztérium

FM: Földművelésügyi Minisztérium

FVM: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

GM: Gazdasági Minisztérium

HM: Honvédelmi Minisztérium

IKIM: Ipari-, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium

IKM: Ipari és Kereskedelmi Minisztérium

IM: Igazságügyi Minisztérium

IpM: Ipari Minisztérium

KHVM: Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium

KöM: Környezetvédelmi Minisztérium

KPM: Közlekedési és Postaügyi Minisztérium

KTM: Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium

MKM: Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium

MÉM: Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium

MüM: Munkaügyi Minisztérium

NKÖM: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma

NM: Népjóléti Minisztérium

NIM: Nehézipari Minisztérium

PM: Pénzügyminisztérium

SzCsM: Szociális- és Családügyi Minisztérium

ÁNTSz: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

OMMF: Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség

Fodor József OKK-OMFI: Fodor József Országos Közegészségügyi

Központ - Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet


FELHASZNÁLT IRODALOM


  1. Az összeállításban szereplő forrás dokumentumok

  1. Magyar Közlöny 1999. évi és 2000. évi 1-112. számai

  1. dr. Varga László: A munkavédelemre vonatkozó szabályok rendszere. Táblázat (Munkavédelem és Biztonságtechnika 2000. 1. száma 5. oldal)

  1. dr. Ádám Lóránt, dr. Bereczki Edit, dr. Radnay József, dr. Rosner Vilmos, dr. Zanathy János: A munkavédelmi jog kézikönyve

(Hvg-orac, 1997.)

  1. dr. Varga László: Fontosabb munkavédelmi jogszabályok (Novorg, 1999.)

  1. Nemeskey Károly, dr. Varga László: Fontosabb biztonsági szabályzatok (Novorg, 1999.)

  1. Nemeskey Károly, dr. Varga László: Fontosabb egyéb munkavédelmi előírások (KJK-Kerszöv, 2000.)

  1. Beck Lajos: Az integrált irányítási rendszerek (Kézirat, Magyar Szabványügyi Testület, 2000.)


- X -

Melléklet: 2.














AZ EURÓPAI UNIÓ

MUNKAVÉDELMI SZABÁLYOZÁSA

A MUNKAVÉDELMI JOGHARMONIZÁCIÓ











Összeállította: FŐCZE LAJOS









- 2000. november -



Az Európai Unió munkavédelmi szabályozása

A munkavédelmi jogharmonizáció



Az összeállítás bemutatja az Európai Unió munkavédelmi szabályozásának kialakulását, fejlődését és jelenlegi szabályrendszerét; ezen belül részletezi a foglalkoztatási körülmények biztonságát javító közösségi irányelveket, valamint az egységes versenyszabályozási feltételeken belül a termékek egységes biztonsági követelményeit szolgáló rendszert; s végül ismerteti a hazai munkavédelmi jogharmonizáció helyzetét, felsorolva a honosítást szolgáló jogszabályokat, intézkedéseket.


Ezen összeállítás kapcsolódik “a munkavédelem nemzetközi és hazai szabályrendszerét” bemutató összefoglaláshoz.

A jelen összeállítás a következőket tartalmazza:


I. AZ EURÓPAI UNIÓ MUNKAVÉDELMI SZABÁLYOZÁSÁNAK KIALAKULÁSA, FEJLŐDÉSE


  1. A Római Szerződéstől a 70-es évekig.

  1. Az első keretirányelv megszületése.

  1. Az Egységes Európai Okmánytól az Amszterdami Szerződésig.

  1. Két út az egészség megőrzése és a biztonság megvalósulása érdekében.


II. A MUNKAVÁLLALÓK MINIMÁLIS MUNKAHELYI BIZTONSÁGÁT ÉS EGÉSZSÉGVÉDELMÉT SZOLGÁLÓ IRÁNYELVEK


A./ A MUNKAVÉDELEM JAVÍTÁSÁT SZORGALMAZÓ INTÉZKEDÉSEK BEVEZETÉSÉRŐL


  1. A munkahelyi munkavédelmi intézkedések “keretirányelve”

1.1 A keretirányelvekről

1.2 A keretirányelv és a hazai jogharmonizáció

  1. Egyedi irányelvek és a jogharmonizáció

2.1 89/654/EGK

2.2 89/655/EGK

2.3 89/656/EGK

2.4 90/269/EGK

2.5 90/270/EGK

2.6 90/394/EGK

2.7 90/679/EGK

2.8 92/57/EGK

2.9 92/58/EGK

2.10 92/85/EGK

2.11 92/91/EGK

2.12 92/104/EGK

2.13 93/103/EGK

2.14 98/24/EK




B./ A MUNKAHELYI HATÁSOK ELLENI VÉDELEMRŐL


  1. A munkahelyi veszélyes hatások elleni “keretirányelv” és a jogharmonizáció

  1. Egyedi irányelvek és a jogharmonizáció

2.1 82/605/EGK

2.2 83/477/EGK

2.3 86/188/EGK

2.4 88/364/EGK

2.5 88/642/EGK

2.5.1 91/322/EGK

2.5.2 96/94/EK

2.6 78/610/EGK


C.) A MUNKAVÉDELEM EGYÉB IRÁNYELVEI


  1. Szektorális irányelvek

1.1 82/130/EGK

1.2 92/29/EGK

  1. Szakmai Irányelvek

2.1 90/326/EGK

2.2 96/82/EK

  1. Szociális munkavédelmet érintő irányelvek

3.1 91/383/EGK

3.2 93/104/EGK

3.3 94/33/EK


III. A TERMÉKEK ÁLTALÁNOS BIZTONSÁGA ÉS A JOGHARMONIZÁCIÓ


  1. A biztonság elvei

  1. A szabványok alkalmazása

2.1 Az önkéntes szabványok

2.2 A harmonizált szabványok

2.3 A szabványok típusai

  1. A megfelelőség értékelés és tanúsítása

3.1 Értékelés, tanúsítás

3.2 Jelölés

3.3 Ellenőrzés


IV. ZÁRÓGONDOLATOK

  1. Felelősségi viszonyok

  1. Intézmények

  1. Luxemburgi Nyilatkozat

  1. A magyar jogharmonizáció


- X -


Rövidítések

Felhasznált irodalom

- - - X - - - -

I.

AZ EURÓPAI UNIÓ MUNKAVÉDELMI

SZABÁLYOZÁSÁNAK KIALAKULÁSA, FEJLŐDÉSE


  1. a Római Szerződéstől a 70-es évekig

Az Európa Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó Római Szerződés (aláírva: 1957. május 27-én, hatályba lépett: 1958. január 1-én) az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) feladatává tette a tagállamok közötti szoros együttműködés elősegítését a munkajog, a munkakörülmények, valamint a foglalkozási betegségek és munkahelyi balesetek megelőzésére, továbbá a munkahelyi higiéné terén. Lényegében tehát a közösségi szabályozás a munkahelyi egészség- és biztonságvédelem teljes vertikumát átfogja. A “health and safety at work” fogalom a magyar jogban “a munkabiztonság és a foglalkozás-egészségügy” kifejezésnek, azaz a munkavédelem fogalomnak felel meg.

A Római Szerződés alapján tehát a munkavédelem szabályozása továbbra is a tagállamok kompetenciája marad, a Bizottság kötelezettsége a hivatkozott területekre vonatkozó feladatok koordinálása volt (118. cikkely).

A 60-as évek első felében egyre szélesebb körben ismerték fel a munkavállalókat érő balesetek gazdasági hatásait és szociális okokból is a megelőzés egyre inkább előtérbe került.

Az árúk szabad áramlása -a négy alapszabadság egyike – területén a hazai munkavédelmi követelmények nem egyforma szintű érvényesítése miatt, torzító hatások jelentkeztek. Egyes országok versenyelőnyt élveztek, míg mások hátrányba kerültek. Mindezek felvetették a közösségi szabályozás szükségét. A Római Szerződés 118. cikkelye ugyanakkor nem adott lehetőséget a közösségi munkavédelmi irányelv kiadására. Ezért a 100 cikkely alapján – amely kimondja “a Tanács egyhangúlag irányelveket bocsát ki a tagállamok azon törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási előírásainak közelítésére, amelyek közvetlen hatással vannak a közös piac létrehozására, vagy működtetésére” – került kiadásra 1967-ben a 67/548/EGK irányelv a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására, címkézésére vonatkozó tagállami jogszabályok és közigazgatási rendelkezések közelítéséről. Ez az irányelv tekinthető az elsőnek, amely foglalkozott a munkahelyi egészség kérdésével. Ezt követően a 70-es évek közepéig a közösségi munkavédelmi szabályozás terén nem sok történt.


  1. Az első keretirányelv megszületése

1974-ben indult el a Közösség első szociális akcióprogramja, amely előírta a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó feltételek fejlesztését. Ennek eredményeként az említett 100. cikkely alapján fogadta el a Közösség Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) az első keretirányelvet – a 80/1107/EGK irányelvet – a vegyi, fizikai és biológiai hatóanyagokkal szembeni védelemről, valamint hét vertikális irányelvet.

A keretirányelv nem aprólékos előírásokat tartalmaz, hanem általános szabályokat állít fel és inkább útmutatást tartalmaz. Megjelenését követően több olyan irányelv született (például a zaj expozícióval kapcsolatos), amely a keretirányelv végrehajtását szolgálja.

A hét vertikális irányelv (amelyből a 77/576/EGK számú a biztonsági jelekről már nincs hatályban) esetén a Bizottság részletekbe menő szabályokat alkotott, amely rendkívül megnehezítette az irányelvek kidolgozását és alkalmazását.

  1. Az Egységes Európai Okmánytól az Amszterdami Szerződésig

Az Egységes Európai Okmány elfogadása (aláírva: Luxemburgban, 1985. december 4-én, hatályba lépett: 1986. január 1-én) jelentősen felgyorsította a munkavédelemmel foglalkozó közösségi jogalkotást. Az Egységes Európai Okmány nyomán a Római Szerződés módosított 118., illetve az újonnan beillesztett 118.a. cikkelyei váltak a munkahelyi egészség- és biztonságvédelem szabályozásának jogi alapjává. Ezt követően a munkavédelmi irányelveket az Európai Parlament (a továbbiakban: Parlament) aktív közreműködésével a Tanács nem egyhangú döntéssel, hanem minősített többséggel fogadja el.


Az Amszterdami Szerződés (aláírva: 1997. október 2., hatályba lépett: 1999. május 1-én) újra fogalmazta és átszámozta a Római Szerződés számos cikkelyét, közte a munkavédelmet érintőket is. Eszerint a

118. cikkely 137.,

118.a. 138.,

118.b. 139.,

118.c. 140. cikkely lett.


A 137. cikkely újra fogalmazta a Római Szerződés 118. cikkelyét, előtérbe helyezve azokat a súlyos emberi hatásokat és gazdasági költségeket, amelyek a munkavédelem elhanyagolásából erednek.

A 138. cikkely szerint a korábbi 118. cikkely alapján az irányelvekben a minimális követelmények kerülnek meghatározásra. A tagállamok az irányelvekben meghatározottaknál szigorúbb követelményeket megállapíthatnak, de alacsonyabb szintű védelmet nem nyújthatnak.

A 139. cikkely változatlanul minősített többséghez köti a munkavédelmi irányelvek, intézkedések elfogadását.

A 140. cikkely a Bizottság részére előírja a tagállamok foglalkoztatásra, munkajogra, a munkavállalók szociális biztonságára, valamint a foglalkozási megbetegedések és a munkahelyi balesetek megelőzésére, illetve a munkahelyi higiénére vonatkozó politikák koordinálását.


  1. Két út az egészség megőrzése és a biztonság megvalósulása érdekében

Az Európai Unió az egészség és biztonság kérdéseit két úton közelíti meg. Az egyik út a munkavállalókat érintő munkavédelmi követelmények meghatározását, illetve ezek megvalósulási gyakorlatát célozzák, s ezáltal a foglalkoztatási körülmények biztonságát javítják. A másik út arra épül, hogy az európai piacon az azonos versenyfeltételek biztosítása érdekében a termékeknek azonos biztonsági követelményeknek kell megfelelniük. Ezáltal a terméket használó, alkalmazó nemcsak a foglalkoztatási viszonyok között részesül védelemben, hanem minden esetben biztonságos termékkel folytatja tevékenységét (háztartási, otthoni munkák, stb.). Ez az út biztosítja minden állampolgár tekintetében az egységes egészségügyi és biztonsági követelmények megvalósulását.

A továbbiakban ennek a két útnak a részletes szabályrendszerét ismertetjük.


II.

A MUNKAVÁLLALÓK MINIMÁLIS MUNKAHELYI

BIZTONSÁGÁT ÉS EGÉSZSÉGVÉDELMÉT

SZOLGÁLÓ IRÁNYELVEK


A munkavállalók minimális munkavédelmi követelményeiről szóló egyedi irányelvek egyik “csokra” a munkavédelem javítását szorgalmazó intézkedések bevezetéséről (A), míg a másik része a munkahelyi veszélyes hatások elleni védelemről szól (B). Néhány irányelv az “egyéb szabályozások” kategóriájába tartozik (C).

A./

A MUNKAVÉDELEM JAVÍTÁSÁT

SZORGALMAZÓ INTÉZKEDÉSEK

BEVEZETÉSÉRŐL


A munkavédelem javítását szorgalmazó intézkedések bevezetését egy keret irányelv és hozzá kapcsolódó egyedi irányelvek szabályozzák.


  1. A munkahelyi munkavédelmi intézkedések “keretirányelve”


A közösség harmadik munkavédelmi akcióprogramját követően 1989. július 12-én megszületett az a keretirányelv, amely összefoglalja mindazokat a közösségi követelményeket, amelyek a munkavállalók munkavédelmének javítását szolgálják. Ez a keretirányelv a

89/391/EGK irányelv

a munkavállalók munkahelyi egészségének és biztonságának javítását bátorító intézkedések bevezetéséről szól.


1.1 A keretirányelvről:


A keretirányelv célja: a munkavállalók védelmi szintjének meghatározása a balesetek és a foglalkozási megbetegedések megelőzése érdekében, továbbá annak meghatározása, hogy a munkavállalókat hogyan kell oktatni, és mi módon kell bevonni őket képviselőik útján a mindenkit egyformán érintő munkavédelmi intézkedések megvalósításába.

Az irányelvet alkalmazni kell a magán és a közszolgálati területen egyaránt, kivéve néhány speciális területet (katasztrófavédelem, stb.). Az irányelv rögzíti a “munkáltató”, a munkavállaló”, “veszélymegelőzés” fogalmat.


A munkáltatók feladatává teszi: alapelvként rögzítve általános felelősségüket a munkahelyi egészség és biztonság megteremtéséért, a megelőzés elveinek alkalmazási kötelezettségét; a kockázat felmérési kötelezettséget; a munkavállalók tájékoztatását és képzését; a munkavállalókkal folytatandó tanácskozás, illetve a munkavállalói képviselőkkel történő együttműködési kötelezettséget.

A munkavállalók kötelezettségét is rögzíti: alapelvként rögzítve a munkáltatókkal való együttműködési kötelezettséget a munkavédelmet szolgáló valamennyi előírás betartása érdekében; a munkaeszközök, egyéni védőeszközök rendeltetésszerű használatát, azok óvását; a közvetlen veszélyt jelentő helyzetek, események, stb. azonnali jelentését.

Az irányelvek alapján a munkavállalók munkavédelmi képviselőinek joguk van felkérni a munkáltatót megfelelő munkavédelmi intézkedések megtételére, illetve javaslatot tenni a kockázatok csökkentésére, vagy megszüntetésére. E tevékenységükért hátrányt nem szenvedhetnek.

Ez az irányelv “keretirányelvként” működik, azaz nem részletesen meghatározott tennivalókat, hanem elveket rögzít. A keretirányelvhez további “egyedi irányelvek” kapcsolódnak. Ezek kiadására a keretirányelv 16. cikkelyének (1) bekezdése ad felhatalmazást, mely “egyedi irányelvek” már “szakma-specifikus” jegyeket viselnek.

A keretirányelv rögzíti, hogy a munkavállalók munkahelyi munkavédelmét a nemzeti előírásokkal összhangban kell megvalósítani. Ezért itt a keretirányelvnél és az egyedi irányelveknél ismertetjük a hazai jogharmonizáció jelenlegi helyzetét.

1.2 A keretirányelv és a hazai jogharmonizáció


89/391/EGK A tanács 1989. június 12-i irányelve a munkavállalók

munkahelyi egészségvédelmének és munkahelyi biztonságának javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről.

Átvétel: magyar jogszabályai.

1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (a továbbiakban: Mvt)

1997. évi CII. törvény a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII.

törvény módosításáról

5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkavédelemről szóló 1993.

évi XCIII. egyes rendelkezései

25/1996. (VIII. 28.) NM rendelet az egészséget nem veszélyeztető

munkavégzés és munkakörülmények általános egészségügyi követelményeiről.


Átvétel időpontja: a jogszabályok hatályba lépésekor.

Alkalmazás: az irányelvek egy részét érintően: 1999. január 1-től.


A magyar szabályozás a munkavédelemről szóló módosított törvénnyel és végrehajtására kiadott jogszabályokkal – a szakszervezetek következetes igénylése nyomán is – szinte maradéktalanul megvalósítja a keretirányelvben rögzítetteket (néhány kifejezés pontosítása, egyes eljárási elvek változtatása szükséges).

A gyakorlati megvalósításban a legtöbb zavart a “kockázatértékelés” (risk assessment) jogintézményének bevezetése okozza.

A munkavédelemről szóló törvény 1997. évi módosítása az 54. § (2) bekezdésében a következőket iktatta a törvénybe: “A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe”.

Az értelmező rendelkezéseknél a 87. § 1/A pontja szerint: “Kockázat: a veszély megvalósulásának, azaz a káros hatás bekövetkezésének a valószínűsége.”

A kockázatértékelés, tehát a munkavégzés körülményeinek, a munkakörnyezet kialakításának olyan elemző módon történő áttekintése, amikor a munkáltató nem abból indul ki (mint régebben az óvórendszabályok, stb. esetén), hogy a jogszabályokban előírt követelmények megvalósultak-e, hanem sorra veszi azokat a helyzeteket, körülményeket, amelyek a munkavégzéssel összefüggésben, valamilyen formában a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztetik. A munkáltatónak ezt követően azt kell mérlegelnie, hogy a fennálló kockázat még elfogadható szintű vagy már olyan mértékű, hogy az a munkavállalóra kedvezőtlen hatással jár. Ez utóbbi esetben a szükséges megelőző intézkedések megtétele kötelező. Ez az elemző, értékelő és feladat-meghatározó tevékenység újszerű együttműködést igényel a munkáltatók, valamint a munkavállalók, illetve képviselőik között.

A hazai munkáltatók egy része nem szokott hozzá, hogy a munkavállalót, illetve annak képviselőjét olyan partnernek tekintse, akivel céljaik közösek. Ez a munkavédelmi érdekképviseletek működésében súrlódásokat, konfliktusokat eredményezhet, s ennek jelei már jelentkeztek.



2.) Egyedi irányelvek és a jogharmonizáció


A munkavédelem javítását szorgalmazó intézkedések bevezetéséről szóló egyedi irányelvek, azaz a 89/391/EGK irányelv 16. cikkelyének (1) bekezdése értelmében kiadott14 – külön irányelv:


2.1 89/654/EGK

A Tanács 1989. november 30-i irányelve a minimális munkahelyi biztonsági egészségvédelmi követelményekről.

Az irányelv hatálya nem terjed ki: azokra a szállítóeszközökre, amelyeket a munkáltató területén kívül használ, továbbá a szállítóeszközön lévő munkahelyre (vezetőfülke, stb.); a változóhelyű és meghatározott ideig működő építési munkahelyekre; ásványokat kitermelő iparra; a halászhajókra; a mezőgazdaság és az erdészet iparterületén kívüli mezőkre, erdőkre, stb. Az irányelv időbeli különbséget tesz aszerint, hogy a munkahelyet 1992. december 31-e előtt vagy után alakították ki. Így a követelmények két szinten jelentkeznek.

Átvétel magyar jogszabályai: a keretirányelvnél jelzett jogszabályok.

Átvétel időpontja: 2000. július 1-től.

Alkalmazás: az átvétel időpontjától fokozatosan a csatlakozásig.


2.2 89/655/EGK

A Tanács 1989. november 30-i irányelve a munkavállalók által a munkavégzés során használt munkaeszközök minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről.

Amennyiben egy munkaeszköz nem tartozik más irányelv hatálya alá, akkor 1992. december 31-ét követően minden munkaeszköznek meg kell felelnie az irányelvben meghatározottnak. Az irányelvet a 95/63/EK irányelv módosította.

Az átvétel magyar jogszabályai:

Mvt.

8/1998. (III. 31.) MüM rendelet a munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről. A Biztonsági Szabályzatok (emelőgép, stb.)

Átvétel időpontja: 1998. április 1-től.

Alkalmazás: fokozatosan, de 2002. január 1-e előtt.


2.3 89/656/EGK

A Tanács 1989. november 30-i irányelve a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről.

Egyéni védőeszköznek minősül minden olyan eszköz, amely abból a célból készült, hogy a munkavállaló viselje azt a munkavégzés során valószínűleg felmerülő – más megoldásokkal el nem kerülhető – kockázatokkal szembeni védekezés érdekében.

Átvétel magyar jogszabályai:

Mvt.

65/1999. (XII.22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről.

Átvétel időpontja: 2000. augusztus 1-től.

Alkalmazás: fokozatosan a csatlakozásig.


2.4 90/269/EGK

A Tanács 1990. március 29-i irányelve a munkavállalók hátsérülésének veszélyével járó kézi tehermozgatás okozta kockázatokkal szembeni védelméről.

A munkáltató kötelezettsége, ha lehet elkerülje – a hát és deréktáji sérüléseket okozható – kézi tehermozgatást, ha pedig ez nem lehetséges, így megfelelő szervezési és egyéb intézkedésekkel minimálisra csökkentse a kockázatot. Az irányelv melléklete tartalmazza azokat a szempontokat, amelyeket a kockázat-becslésnél figyelembe kell venni (például a teher mérete miatt nehéz megfogni, vagy nincs elég hely a tehermozgatásra).

Átvétel magyar jogszabályai:

Mvt.

25/1998. (XII. 27.) EüM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről.

Átvétel időpontja: 1999. március 13-tól.

Alkalmazás: 1999. március 13-tól.


2.5 90/270/EGK

A Tanács 1990. május 29-i irányelve a képernyős berendezéssel folyó munka minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről. Az irányelv a képernyős – tipikusan a számító-gép használatával járó – munkahelyekre vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza. Ilyen szabály, hogy a munkavállaló szükség esetén jogosult látásélesség, illetve szemészeti vizsgálatra, továbbá indokolt esetben el kell látni látásélességet biztosító szemüveggel. A folyamatos képernyős munkavégzést periodikusan meg kell szakítani.

Átvétel magyar jogszabálya:

Mvt.

50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről.

Átvétel időpontja: 2000. január 23-tól, ill. 2001. december 31-től.

Alkalmazás: fokozatosan a csatlakozásig.


2.6 90/394/EGK

A Tanács 1990. június 28-i irányelve a rákkeltő anyagok veszélyének kitett munkavállalók védelméről.

Az irányelv a rákkeltő (karcinogén) anyag fogalmának meghatározásakor visszautal az első, a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására, címkézésére vonatkozó 67/548/EGK irányelvre. Eszerint rákkeltő anyag az említett első irányelv VI. számú mellékletében feltüntetett 1. vagy 2. kategória szerinti előírásoknak megfelelő vegyület. Az irányelv a biológiai hatóanyagok elleni védelemhez hasonló előírásokat tartalmaz, néhány szigorúbb és speciális szabállyal. Ahol technikailag, technológiailag lehet, ott zárt rendszert kell alkalmazni, illetve az expozíció szintjét a lehető legalacsonyabbra kell csökkenteni. Az irányelveket a 97/42/EK, illetve a 99/38/EK irányelv módosította.

Átvétel magyar jogszabálya:

2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról

25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munka-helyek kémiai biztonságáról

26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről.


Átvétel időpontja: 2001. január 1-től.

Alkalmazás: fokozatosan a csatlakozásig.

2.7 90/679/EGK

A Tanács 1990. november 26-i irányelve a biológiai hatóanyagok veszélyének kitett munkavállalók védelméről. Az irányelv meghatározza a biológiai hatóanyag fogalmát, s azokat négy csoportba sorolja (valószínűleg megbetegedést okoz; megbetegedést okozhat; súlyos megbetegedést okozhat; súlyosan veszélyes). Az irányelv szerint a 2-4 osztályba sorolt hatóanyagokkal dolgozók munkahelyeit a munkavégzés megkezdése előtt be kell jelenteni a kijelölt nemzeti hatóságnak. Az irányelvet a 93/88/EGK, a 95/30/EK, a 97/59/EK, a 97/65/EK irányelvek módosították.

Átvétel magyar jogszabálya:

Mvt.

61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről.

Átvétel időpontja: 2000. április 1-től, illetve 2001. december 31-ig.

Alkalmazás: fokozatosan a csatlakozásig.


2.8 92/57/EGK

A Tanács 1992. június 24-i irányelve a minimális biztonsági és egészségügyi követelmények bevezetéséről az ideiglenes vagy változó építési területeken.

Az irányelv célja a munkakörülmények javítása egy olyan szektorban, ahol a munkavállalók különösen nagy veszélynek vannak kitéve. Az irányelv IV. számú melléklete meghatározza azokat a minimális követelményeket, amelyeket valamennyi építés-kivitelezési munkahelyen teljes mértékben biztosítani kell. Ezen túl további feladatokat határoz meg az ilyen munkaterületeken 500 főnél több dolgozó esetében, illetve ha 20 dolgozó 30 napnál hosszabb ideig dolgozik.

Átvétel magyar jogszabálya:

46/1999. (VIII.4.) GM rendelettel módosított 32/1994. (XI.10.) IKIM rendelettel kiadott Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzat.

Átvétel időpontja: 1999. november 2-től.

Alkalmazás: fokozatosan a csatlakozásig.


2.9 92/58/EGK

A Tanács 1992. június 24-i irányelve a munkahelyeken alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről.

Az irányelv a Közösség tagországaiban kötelezően alkalmazandó biztonsági jeleket/jelzéseket tartalmazza.

Átvétel magyar jogszabálya:

2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről.

Átvétel időpontja: 1999. január 16-tól, illetve 2000. január 1-től.

Alkalmazás: 2000. január 1-től.


2.10 92/85/EGK

A Tanács 1992. október 19-i irányelve a terhes, gyermekágyas, vagy szoptatós nők munkahelyi biztonságának és egészségének javítását célzó intézkedések bevezetéséről.

A magyar jog számos helyen rendelkezik a témába eső kérdésről. A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet pedig az irányelvvel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.


Átvétel magyar jogszabálya:

A többször módosított 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről, különösen az 5. §, a 75. § és a 105. §-ok.

33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről.

Átvétel időpontja: 1998. augusztus 22-től.

Alkalmazás: 1998. augusztus 22-től.


2.11 92/91/EGK

A Tanács 1992. november 3-i irányelve a fúrással ásványt kitermelő iparágakban foglalkoztatott munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítását célzó intézkedések bevezetéséről.

Az irányelvek a megnövekedett kockázatok melletti munkavégzésnél “Egészségvédelmi és biztonsági dokumentum” előzetes elkészítését és betartását írja elő. Kiemelt feladatként kezeli a tűz- és robbanásveszély elleni intézkedéseket, valamint a mentési, menekülési útvonalak kijelölését.

Átvétel magyar jogszabálya:

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról.

Átvétel időpontja: 2000. július 1-től.

Alkalmazás: fokozatosan a csatlakozásig.


2.12 92/104/EGK

A Tanács 1992. december 3-i irányelve a munkavállalók biztonságának és egészségvédelmének javítását célzó minimális követelményekről a külszíni és a föld alatti ásványkitermelő iparágakban.

Az irányelv lefedi a 89/391/EGK keretirányelv joghézagát, mivel az nem terjedt ki a bányászati tevékenységekre. Az irányelv a 92/91/EGK irányelvnél leírt főbb feladatokat rögzíti.

Átvétel magyar jogszabálya:

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról.

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról.

Átvétel időpontja: 2000. július 1-től.

Alkalmazás: fokozatosan a csatlakozásig.


2.13 93/103/EGK

A Tanács 1993. november 23-i irányelve a halászhajók fedélzetén dolgozók biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről.

Ez az irányelv is lefedi a keretirányelv joghézagát, mivel annak hatálya erre a területre sem terjed ki. Az irányelv értelmében halászhajó az a több mint 12 méter hosszú úszójármű, amellyel tengeri állatokat lehet kiemelni a vízből. Bár Magyarország nem rendelkezik tengerrel, a Bizottság ettől függetlenül elvárja tőlünk az irányelv harmonizálását. Hiszen létrejöhet olyan helyzet, amikor egy társaság külföldön halászhajót vásárol, s azt magyar lobogó alatt kívánja üzemeltetni.

Átvétel és alkalmazás: az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjában.



2.14 98/24/EK

A Tanács 1998. április 7-i irányelve a munkavégzés alatt vegyi anyagok hatásának kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről.

Ez az irányelv újra szabályozza a vegyi anyagok hatásának kitett munkavállalók munkahelyi egészségének és biztonságának védelmét.

Az irányelv 2001. május 5. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg – a később ismertetendő – a munkahelyi veszélyes hatások elleni védelemről intézkedő 80/1107/EGK keretirányelv, valamint annak végrehajtására kiadott első, 82/605/EGK irányelv (fémólommal kapcsolatos kockázatokról szóló), továbbá a negyedik, 88/364/EGK irányelv (egyes hatóanyagok és tevékenységek tilalmáról szóló) hatályát veszti.

Átvétel magyar jogszabálya:

2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról.

Számos miniszteri rendelet (NM, EüM, stb.) és szabvány tartalmaz részszabályokat.

Átvétel időpontja: 2001. január 1-től.

Alkalmazás: fokozatosan a csatlakozásig.



B./

A MUNKAHELYI HATÁSOK ELLENI

VÉDELEMRŐL


Itt is keret- és egyedi irányelvek szabályozzák a védelem tennivalóit. E terület irányelvei jelenleg jelentős átalakuláson mennek keresztül. Az A./ és a B./ területek irányelvei értelemszerűen kölcsönös kapcsolatban vannak.


  1. A munkahelyi veszélyes hatások elleni “keretirányelv” és a jogharmonizáció

Az I. fejezetben már bemutattuk, hogy a Közösség első akcióprogramja eredményeként a Tanács 1980. november 27-i döntése alapján megszületett a 80/1107/EGK keretirányelv a kémiai, fizikai és biológiai kockázatnak kitett dolgozók védelméről. A keretirányelvhez hét irányelv kapcsolódott:

77/576/EGK irányelve a munkahelyi biztonsági jelekről. Ma már hatályon kívül helyezve.

78/610/EGK irányelve a vinilklorid monomernek kitett munkavállalók egészségének védelmére vonatkozó tagállami jogi és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról. Ez az irányelv 67/548/EGK irányelv nyomán jött létre.

82/501/EGK irányelve az egyes ipari tevékenységekkel kapcsolatos baleseti kockázatokról.

82/605/EKG irányelv a munkavállalóknak a fémólommal és annak

ionos vegyületeivel való munkavégzése kockázataival szembeni védelméről.

83/477/EGK irányelv a munkavállalóknak a munka közbeni azbeszt

terhelésével kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelméről.

86/188/EGK irányelve a munkavállalóknak a munkahelyi

zajexpozíció okozta kockázatokkal szembeni védelméről.

88/379/EGK irányelv a veszélyes készítmények osztályozására,

csomagolására és címkézésére vonatkozó tagállami jogi és közigazgatási előírások közelítéséről.

Az előzőekben (II/A. fejezetben) már jeleztük, hogy a 89/391/EGK keretirányelv alapján tizennegyedikként kiadott 98/24/EK irányelv újra szabályozza a vegyi anyagok hatásának kitett munkavállalók védelmét. A 98/24/EK irányelv 2001. május 5-én lép hatályba és ezzel a 80/1107/EGK keretirányelv hatályát veszti.

A magyar jogharmonizáció a 98/24/EK irányelvnél jelzettek szerint alakul.


2.) Egyedi irányelvek és a jogharmonizáció

A 80/1107/EGK keretirányelv 8. cikkelye szerinti irányelvek:


2.1 82/605/EGK

A Tanács 1982. július 28-i irányelve a munkavállalóknak a munkavégzés során fémólommal és annak ionos vegyületeivel való terhelésével kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelméről.

Az irányelv 1. számú melléklete tartalmazza – nem teljes körűen – azokat a tevékenységeket, amelyek végzése során nagy valószínűséggel a munkavállaló belélegezheti a levegőben található ólmot. Itt megtiltható a dohányzás a munkavégzés helyén.

A 98/24/EK irányelv 2001. május 5-ével hatályon kívül helyezi ezt az irányelvet is. Az ólommal kapcsolatos veszélyek elleni védelem a 90/679/EGK irányelvhez, a biológiai hatóanyagokkal szembeni védelemhez kapcsolódik. A hazai jogharmonizációra is az ott jelzettek, valamint a 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról az irányadók.


2.2 83/477/EGK

A Tanács 1983. szeptember 19-i irányelve a munkavállalók munkahelyi azbesztártalom elleni védelméről.

Az irányelvet a 91/382/EGK és a 98/24/EK irányelvek módosították. A munkavállalókat az ilyen munkahelyeken rendszeres egészségügyi vizsgálatnak kell alávetni és az egészségügyi dokumentumokat pedig legalább 30 évig meg kell őrizni.

A magyar jogharmonizáció a 98/24/EK irányelvnél feltüntetettek szerint valósul meg.


2.3 86/188/EGK

A Tanács 1986. május 12-i irányelve a munkavállalók munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatok elleni védelméről.

A zaj elleni védelem érdekében előírja a napi és a heti expozíció megengedhető határértékét, a rendszeres orvosi vizsgálatokat, meghatározott zajszint felett megfelelő egyéni védőeszköz használatát.

Átvétel magyar jogszabályai:

33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve

személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről

65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről.

Átvétel időpontja: 2000. augusztus 1-től.

Alkalmazás: fokozatosan a csatlakozásig.


2.4 88/364/EGK

A Tanács 1988. június 9-i irányelve a munkavállalók védelméről bizonyos hatóanyagok és/vagy bizonyos munkatevékenységek megtiltásáról.

Az irányelvet a 98/24/EK irányelv 2001. május 5-étől hatályon kívül helyezi.

A magyar jogharmonizáció a 98/24/EK irányelvnél jelzettek szerint alakul.

2.5 88/642/EGK

A Tanács 1988. december 16-i irányelve a kémiai, fizikai és biológiai kockázatnak kitett munkavállalók védelméről.

Ez az irányelv módosította a 80/1107/EGK keretirányelvet. Az alábbi irány-határértékeket rögzítő irányelvek ennek a módosított keretirányelvnek a végrehajtására születtek. A keretirányelv hatályon kívül helyezése után is hatályosak.


2.5.1 91/322/EGK

A Bizottság 1991. május29-i irányelve a munkavállalók vegyi, fizikai és biológiai károsító anyagok veszélye elleni védelemről szóló irányelv végrehajtásaként ajánlott határértékek megállapításáról.


2.5.2 96/94/EK

A Bizottság 1996. december 18-i irányelve az ajánlott határértékek második jegyzékére.


Az irányelvek mellékletei meghatározzák az egyes anyagok munkahelyi előfordulásának megengedett határértékeit. A határértékek az egészségügyi statisztikában, illetve az ezek alapján álló tudományos ismereteken nyugszanak. Az irányelvek szerint a vegyi anyagok kockázatainak meghatározása függ a veszélyek jellemzőitől, a gyártó, forgalmazó, stb. által rendelkezésre bocsátott információktól, az expozíció szintjétől, típusától és hosszától, a munkakörülményektől, valamint az egészségügyi vizsgálatok eredményeitől.


A magyar jogharmonizáció a 98/24/EK irányelvnél jelzettek szerint alakul.


2.6 78/610/EGK

A Tanács 1978. június 29-i irányelve a tagállamoknak a vinil-klorid monomerrel terhelt munkavállalók egészségügyi védelmére vonatkozó jogi és közigazgatási rendelkezései közelítéséről.

Ez az első olyan közösségi irányelv, amelyet kifejezetten a munkahelyi egészségvédelem érdekében alkottak meg. Ebben az időszakban vált tudományosan bizonyítottá, hogy a vinil-klorid a máj rákos megbetegedését okozhatja.

Az irányelv előírja a munkahelyen a méréseket, határértéket állapított meg és rendszeressé tette a munkavállalók szűrővizsgálatát, valamint az egyéni egészségügyi dokumentumok 30 évig történő megőrzését.

A magyar jogharmonizáció a 98/24/EK irányelvnél jelzettek szerint alakul.



C./

A MUNKAVÉDELEM EGYÉB IRÁNYELVEI


Az itt felsorolásra kerülő közösségi irányelvek alapvetően a munkavédelem tárgykörébe tartoznak, de nem állnak közvetlen kapcsolatban az A./ és a B./ fejezetekben felsorolt keretirányelvekkel.


  1. Szektorális irányelvek

1.1 82/130/EGK

A Tanács 1982. február 15-i irányelve a potenciálisan robbanásveszélyes környezetben, sújtólégveszélyes bányákban működő villamos berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről. Az irányelveket 1985-ben, 1988-ban, 1991-ben, 1994-ben és 1998-ban módosították.

Átvétel magyar jogszabálya:

26/1996. (IV. 17.) IKM rendelet a sújtólég- vagy robbanásbiztos védelmű villamos gyártmányok vizsgálatáról és tanúsításáról.

Átvétel időpontja: 1996. május 1-től, illetve a módosításokkal 2000. július 1-től.

Alkalmazás: fokozatosan a csatlakozásig.


1.2 92/29/EGK

A Tanács 1992. március 31-i irányelve a minimális munkabiztonsági és egészségügyi követelményekről a tengerjáró hajók fedélzetén nyújtott orvosi ellátás javításáról.

Átvétel és alkalmazás: az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjában.


  1. Szakmai irányelvek:

2.1 90/326/EGK

A Bizottság 1990. május 22-i ajánlása a Tagállamokhoz a foglalkozási betegségek európai jegyzékének elfogadására.

A Bizottság már 1966-ban összeállította a Foglalkozási Betegségek Európai Jegyzékét, mint ajánlást. 1990-ben kiadott jelen irányelv felülvizsgálta és kiegészítette a korábbit. A Bizottság a tagállamok figyelmébe ajánlotta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, nemzeti jogalkotásukba vegyék át az ajánlás A./ fejezetében feltüntetett foglalkozási megbetegedéseket. A Bizottság felkérte a tagállamokat, hogy háromévenként tájékoztassák az ajánlás bevezetésére megtett, vagy tervbe vett intézkedéseikről. Ezek értékelése után születik döntés arról, hogy szükséges-e kötelező törvényes döntés meghozatala. A Bizottság álláspontja szerint az A./ fejezetben feltüntetett megbetegedések – tudományosan megalapozottan – foglalkozási eredetűek és kártérítésre is alapul szolgálnak.

A hazai jogharmonizáció helyzetének megítéléséhez segítséget nyújt a jelen összeállítás három függeléke:

1. számú: 90/326/EGK ajánlás A./ és B./ jegyzéke,

2. számú: 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet alapján a bejelentendő foglalkozási megbetegedések jegyzéke Magyarországon

3. számú: 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet alapján a baleseti ellátásra jogosító foglalkozási megbetegedések jegyzéke hazánkban.


2.2 96/82/EK

A Tanács 1996. december 9-i irányelve a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek felügyeletéről.

Átvétel magyar jogszabálya:

1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről.

Átvétel időpontja: 2000. január 1., illetve a 96/82/EK irányelv kihirdetésétől számított három év.

Alkalmazás: folyamatosan a csatlakozásig.

  1. Szociális munkavédelmet érintő irányelvek:


3.1 91/383/EGK

A Tanács 1991. június 25-i irányelve a meghatározott időtartamú vagy ideiglenes munkaszerződéses munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítására irányuló intézkedések kiegészítéséről.

Az irányelv hatálya a határozott időtartamú és az ideiglenes munkavégzésnek minősülő, a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatottakra terjed ki. A lényeg, hogy a munkavédelmi szabályok szempontjából nem lehet különbséget tenni.

A magyar jogharmonizáció szempontjából az Mvt. lényegében eleget tesz az irányelvek előírásának, mivel a törvény hatálya minden szervezett munkavégzésre kiterjed. Ugyanakkor az Mvt. szövegében nem tesz különbséget a határozott idejű és az ideiglenes munkaviszony között. Ezért indokolt, hogy a Munka Törvénykönyve módosításánál a munkaerő kölcsönzés kapcsán ez a pontosító megfogalmazás emelkedjen törvényerőre.


3.2 93/104/EGK

A Tanács 1993. november 23-i irányelve a munkaidő szervezésének néhány vonatkozásáról.

Az irányelv egyaránt vonatkozik a magán- és a közszférára, néhány kivételtől eltekintve (légi-, vasúti-, tengeri szállítás, stb.). Hatálya kiterjed a munkaviszony alapvető elemeire, a napi munkaidőre, a munkaközi szünetekre, a heti pihenőnapra, a heti munkaidő maximális időtartamára, az éjszakai munkavégzésre, a minimális szabadságra, a munkarendek szempontjaira. A fő szabály, hogy az átlagos heti munkaidő, a túlórákat is figyelembe véve nem haladhatja meg a 48 órát. Az irányelv előírása szerint a rendes és a rendkívüli munkaidő egybe-számításával, legfeljebb négyhónapos idő-intervallumon belül hét napos héttel számolva nem lehet a 48 órát túllépni.

A magyar jogban alapvető az eltérés az irányelvtől abban, hogy a rendes munkaidőt elkülönítetten kezeli a túlmunka végzéstől, tehát nem együttesen szabályozza a munkavégzés lehetséges időtartamát.

A Munka Törvénykönyve időszerű módosításánál ez a jogharmonizációs lépés elkerülhetetlen.


3.3 94/33/EK

A Tanács 1994. június 22-i irányelve a fiatalok munkahelyi védelméről.

Az irányelv kiindulási alapja, hogy a gyermekek és a fiatalkorúak különösen veszélyeztetett csoportok. Külön cikkelyt szentel a gyermekmunka tilalmának. Rögzíti, hogy a tizenöt év alatti (illetve tanköteles) gyerek csak hatósági engedéllyel foglalkoztatható speciális (kulturális-, művészeti-, sport-, modell, stb.) tevékenység címén. A fiatal munkavállalókra vonatkozó szabályoknak pedig meg kell felelniük a fiatalok fejlődésével, a szakképzéssel és a foglalkoztatással összefüggő konkrét szükségleteknek. E célból a munkavégzés időtartamát korlátozni kell oly módon, hogy ezeket ne lehessen túlmunkával megkerülni, az éjszakai munkavégzést pedig a 18. évnél fiatalabb munkavállalók esetében fő szabályként meg kell tiltani.

A hazai szabályozás alapjában megfelel az irányelv tartalmának.

A Munka Törvénykönyve módosításánál néhány technikai jellegű módosítást kell megtenni (munkaközi szünet, speciális munkák engedélyezése, stb.).


III.

A TERMÉKEK ÁLTALÁNOS BIZTONSÁGA

ÉS A JOGHARMONIZÁCIÓ



A Közösség belső piaci szabályozásának alapelve, hogy valamely tagállamban forgalomba került árú szabadon forgalmazható a Közösség bármely más országában is ("árúk szabad áramlása"). A Római Szerződés 95. (korábban 100.a.) cikkely (3) bekezdése szerint az egészségügyi, biztonsági, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szabályok kialakításánál a védelem magas szintjét kell alapul venni. A lényeg, hogy e szabályok nem okozhatnak egyetlen tagországban sem kereskedelmi korlátozó vagy rejtett korlátozást szolgáló intézkedést, ugyanakkor kellőképpen védik a fogyasztót.


1.) A biztonság elvei

1957 és 1985 között megszületett irányelvek tételesen rögzítették a bemutatandó műszaki paramétereket. Ez azt eredményezte, hogy lelassult és nehézkessé vált a műszaki szabályozás folyamata.

Az Európai Közösség Tanács 1985. május 7-i - 85/C 136/01 számú - határozata csak a biztonság alapelveit határozta meg, teret hagyva a tételes megvalósítási megoldásoknak. Ez az új megközelítés jelentős előrelépést biztosított a műszaki szabályozásban és felgyorsította azt.

Ezt követően elfogadott irányelvek a következő biztonsági alapelvek betartásával születtek:


  • Az irányelvekben foglaltak bevezetése valamennyi tagállam területén kötelező, annak alapvető biztonsági és egészségvédelmi követelményein nem lehet "lazítani", attól érvényesen nem lehet eltérni.


  • A követelmények nem tételesen meghatározott műszaki megoldást, hanem a biztonság szempontjából megvalósítandó célt jelentenek.


  • A megoldás módjához alternatívákat adnak az un. harmonizált szabványok. A harmonizált szabványokat az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), illetve az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) készíti el és a tagállam nemzeti szabványként teszi közzé.


  • A harmonizált európai szabványok önkéntes alkalmazáson alapulnak. Ez azt is jelenti, hogy a gyártó a harmonizált szabványok ellenére más megoldást is választhat, amennyiben bizonyítani tudja, hogy az általa alkalmazott megoldások kielégítik az irányelvekben meghatározott követelményeket. Ez a megoldás jelentős rugalmasságot biztosit a termékfejlesztés terén.


  • A termék feleljen meg a Tanács 1992. június 29-i 92/59/EGK számú irányelvének az általános termékbiztonságról.


  • Egységesen alkalmazzák az új (1985 utáni) és a régi (1985 előtti) megközelítésű irányelveket. Ezt a "megfelelés minősítésének globális megközelítését" a Tanács 1993. július 22-i 93/465/EGK számú határozata tartalmazza a megfelelőség-elbírálási eljárás különböző fázisaira vonatkozó tényezőkről, valamint a CE megfelelési jel feltüntetésére és használatára vonatkozó - a műszaki harmonizációs irányelveknél felhasználni kívánt szabályokról.


  • A globális megközelítés elve alapján alkalmazandó irányelvek adják meg a megfelelőség értékelési eljárásokat, mely eljárások termék- és irányelv függőek, s így eltérnek egymástól.


  • A termék nem forgalmazható a megfelelőség-tanúsítási dokumentumok nélkül.


  • A terméket el kell látni a CE megfelelőségi jelöléssel.


  • Megfelelő piacfelügyeletet kell működtetni.

A magyar jogharmonizációról:

Az Európai Unió kérdőívére a magyar kormány 1996. júniusában átadott válaszában megerősítette, hogy a jogharmonizáció során eleget tesz a Tanács 85/C 136/01 számú határozatából adódó új megközelítésű irányelvek követelményeinek a termékek általános biztonsága tekintetében. A hatályba lépett, illetve módosított magyar jogszabályok, szabványok annak megfelelően születtek meg. A teljesség igénye nélkül a legfontosabbakat az alábbiakban ismertetjük:


1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről: továbbá a végrehajtására kiadott 5/1993. (XII. 26.) MüM, illetve 25/1996. (VIII: 28.) NM rendeletek

1991. évi XLV törvény a mérésügyről

1993. évi X. törvény a termékfelelőségről

1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról

1995. évi XXIX. törvény a laboratóriumokról, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról

1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet az árúk és a szolgáltatások biztonságáról

182/1998. (X. 17.) Korm. rendelet a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről

208/1999. (XII. 26.) Korm. rendelet az egységes megfelelőségi jel használatáról

86/2000. (VI. 15.) Korm. rendelet a Magyar Szabadalmi Hivatalról

33/1996. (II. 21.) IKM rendelet a műszaki-biztonsági felügyeletről

79/1997. (XII. 31.) IKM rendelet az egyes villamossági termékek biztonsági követelményeiről és azoknak megfelelés értékeléséről 8/1998. (III. 3.) MüM rendelet a munkaeszközök és használatuk biztonsági és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről

21/1998. (IV. 17.) IKM rendelet a gépek biztonsági követelményeiről és megfelelőségük tanúsításáról

4/1999. (II. 24.) GM rendelet a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelölésének részletes szabályairól

7/1999. (XI. 3.) SzCsM rendelet az egyéni védőeszközök munkavédelmi megfelelőségét vizsgáló szervezetek kijelölésének részletes szabályairól.


Ezeken túlmenően ágazati miniszteri rendeletekkel kiadott biztonsági szabályzatok, valamint jogszabályok által kötelező alkalmazású nemzeti szabványok (lásd: "A munkavédelemre vonatkozó szabályok nemzetközi és hazai rendszere. A legfontosabb szabályok felsorolása" című összeállítást, 2000. szeptember).


A felsorolás jelzi, hogy az ez irányú jogharmonizáció terén jelentős eredmények születtek. Ezt támasztja alá "A magyar gazda(g)ságért" címmel 2000. év szeptemberében, az Európai Unió Bizottsága szakértő-képviselőivel rendezett tanácskozás is. Az európai belső piacra történő belépés előfeltétele a szabványügy, a tanúsítás, a hitelesítés és a piacfelügyelet normáinak átvétele, mert ez biztosítja, hogy a vállalkozások azonos pályán és egyenlő feltételekkel versenyeznek. Ez olyan terület, amely különösen érzékenyen érinti az állampolgárokat, benne a munkavállalókat, másrészt hogy kihívást jelent a piacra jutásért küzdő hazai kis- és középvállalkozások számára. Az Európai Unió képviselője hangsúlyozta, hogy jó ütemben halad a normatív tilalmak önkéntes szabványokkal történő felváltása, szintén hatékony a hazai tanúsítási rendszer, a mérésügynek pedig hasznára vált a nemrégiben végrehajtott szervezeti átalakulás. Ugyanakkor még mindig nem történt meg a bíróságon kívüli vitarendezés eszközének számító úgynevezett "békebizottságok" létrehozása, amely szintén előfeltétele az Európai Unió belső piacára való kerülnek.


2.) A szabványok alkalmazása


2.1 Az önkéntes szabványok

Magyarország kötelezettséget vállalt arra, hogy a hazai szabványosítás rendjét a Közösség gyakorlatához igazítja. Ennek lényege, hogy a szabványosítást olyan folyamattá kell átalakítani, amely az érdekelt felek közmegegyezésén alapul, ellentétben a korábbi hazai gyakorlattal, amikor a hatóság által meghatározott központi állami elvárásokat rögzítették a szabványok. Ezzel a szabványok alkalmazása a gazdasági szféra szereplőinek önkéntességére épül és megvalósulásuk kikényszerítése hatósági eljárások keretében egyre inkább leszűkül. A kötelező alkalmazású nemzeti szabványok elsősorban a nemzetbiztonság, illetve a munkavédelem terén találhatók.


Az 1995. évi XXVIII. törvénnyel létrehozott Magyar Szabványügyi Testület, köztestületként a nemzeti szabványosítással összefüggő közfeladatokat kizárólagos jogkörrel látja el. Feladata többek között a nemzetközi és az európai szabványok nemzeti szabványként való közzététele, nemzeti szabványok kidolgozása, továbbá részvétel és képviselet a nemzetközi (ISO, IEC) és európai (CEN, CENELEC) szabványügyi szervezetek munkájában.

Az Európai Unió PHARE-alapja 3 millió eurós támogatásának is köszönhető, hogy a Magyar Szabványügyi Testület már a 2000. év végére eléri a szabványok átvételének 80 %-os szintjét, ami az európai szakmai testületekben való teljes jogú tagság kritériuma.


2.2 A harmonizált szabványok

Az egyes irányelvekhez kapcsolódó szabványokat harmonizált szabványnak nevezzük. A Bizottság értelmezésében harmonizált az a szabvány, amelynek kidolgozásával a Bizottság a CEN-t, vagy a CENELEC-t bízza meg. Az a harmonizált szabvány fogadható csak el a megfelelőség-tanúsítási eljárási szabályok alkalmazási alapjául, amelyet legalább egy CEN/CENELEC tag, mint nemzeti szabványt elfogad és az Európai Unió hivatalos lapjában (Official Journal) közzé tesz. A felsoroltak nem érintik az egyéni védőeszközökre vonatkozó irányelvhez kapcsolódó szabványokat. Ebben az esetben az egyéni védőeszközök követelményeit rögzítő szabványok - a 89/686/EGK számú irányelv mellékletében meghatározott alapvető biztonsági és egészségügyi követelményeken túl - döntően a védelmi szintekre, vizsgálati technikákra és a vizsgáló berendezésekre koncentrálnak.


A Római Szerződés 95. (korábban 100.a) cikkelyéhez tartozó irányelvek sajátossága, hogy igen nagy számú szabvány kapcsolódik egy-egy irányelvhez (például az úgynevezett gépirányelvhez 1999. év végéig 727 szabvány tartozik).


2.3 A szabványok típusa

A szabványok legfontosabb célja, hogy a tervezőknek és a gyártóknak általános keretet adjon és segítse őket eligazodni, s tegye lehetővé számukra olyan gépek tervezését, gyártását, összeszerelését, amelyek rendeltetésszerű használat esetén biztonságosak.

A szabványok típusai:

A. típusú szabványok (biztonsági alapszabványok):alapfogalmakat, alapelveket, általános szempontokat tartalmaznak, amelyek minden gépre, készülékre, berendezésre érvényesek.


B. típusú szabványok (biztonsági csoportszabványok): a biztonság szempontjait vagy a biztonság érdekében szükséges olyan berendezések, eszközök fajtáit rögzítik, amelyek gépek, készülékek, berendezések egész sorához felhasználhatók.


B.1. típusú szabványok: a különleges biztonsági szempontokra (biztonsági távolság, zaj, stb.) vonatkoznak.


B.2. típusú szabványok: a biztonság szempontjából szükséges berendezésekre (kétkezes kapcsolás, reteszelés, stb.) vonatkoznak.


C. típusú szabványok (gépek biztonsági szabványai):

részletes biztonsági követelményeket tartalmaznak egy meghatározott gépre vagy a gépek meghatározott csoportjára.


A honosított szabványok a nemzeti szabványjele - MSZ - mellett viselik az európai - EN -, vagy a nemzetközi - ISO - szabványosítási szervezet jelzését is.


3.) A megfelelőség értékelése és tanúsítása

A szabványok mellett a biztonság megvalósulásának fontos eleme a megfelelőségi feltételek biztosítása és eljárások működtetése. A megfelelőség-értékelési eljárások fázisait, ezek moduljait és a megfelelőségi jelölést, összefoglalóan a 93/465/EGK határozat tartalmazza.


3.1 Értékelés, tanúsítás

A technikai jellegű jogharmonizáció fontos elemei az EN-ISO 9000-es szabványsorozatok, amelyek a minőségirányítási és minőségbiztosítási, továbbá vizsgáló, tanúsító és az ellenőrzést végző testületekre vonatkozó követelményeket rögzítik. A terméktől és az azt szabályozó irányelvtől függően a megfelelőség-értékelési eljárás igen változatos lehet.

A Gazdasági Minisztérium nyilvántartása szerint az utóbbi két évben megduplázódott, jelenleg négyezernél több az EN-ISO 9000 szerinti tanúsított magyar vállalatok száma.


A kötelező megfelelőség (tanúsítás) területén - az érvényes modulok szerint - a vizsgálatokat az úgynevezett kijelölt szervezet (notified body), mint független tanúsító szervezet végzi. Ezek kijelölése, valamint a tagállamok és az Európai Unió intézményei felé történő bejelentés a tagállamok szakmailag illetékes minisztériumának a feladata.


3.2 Jelölés

A terméken feltüntetett CE-jelölés azt jeleni, hogy a termék minden vonatkozó közösségi irányelv rendelkezésének megfelel, beleértve a megfelelőségi eljárásokat is, s ezért a terméknek az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belül szabad mozgása valósul meg. Az egységes megfelelőségi jelölés használatáról szóló 208/1999. (XII. 26.) Kormányrendelet alapján amennyiben a jogszabály a termékre vonatkozóan a megfelelőség-értékeléshez kijelölt tanúsító szervezet közreműködését írja elő, a "H" megfelelőségi jelet kell alkalmazni. A CE jelölést nem lehet feltüntetni a hazai gyártású terméken anélkül, hogy az Európai Unió területén lévő notifikált (hivatalosan kijelölt és nyilvánosan közzétett) szervezet a vizsgálatot nem végezte el, annak eredményességét nem tanúsítja. Erre akkor is szükség van, ha a műszaki előírások egyezőek.

3.3 Ellenőrzés

A műszaki jogharmonizációs szabályok működésének ellenőrzését a piacfelügyelet végzi. Ehhez szükséges jogi intézkedések hazánkban megtörténtek, bár a folyamatos korszerűsítés indokolt. A hazai piacfelügyelet működési feltételei ma még teljes körűen nem biztosított.



IV.

ZÁRÓ GONDOLATOK


1.) Felelősségi viszonyok

A közösségi biztonsági és egészségvédelmi előírások érvényesülésének alapvető feltétele, hogy a tagállamok (s a jelölt országok is egyre jobban) végrehajtsák a közösségi jogot. E cél elérésében felelőssége van a tag (jelölt) államnak, az államok munkáltatóinak és munkavállalóinak.

Az állam felelőssége, hogy az irányelvekben (szerződésekben) kitűzött határidőre meghozza a szükséges nemzeti jogszabályokat, intézkedéseket. További feladata, hogy biztosítsa a munkavállalók munkabiztonsági és egészségvédelmi felügyeletét. Ennek kialakítása az adott állam belügye. Lehetséges az egészségbiztosítási rendszeren belül és kívül, de lehetőleg integráltan. Az állam felelőssége objektív, az nem hárítható át sem a munkáltatóra, sem a munkavállalóra, sem harmadik személyre.


Magyarországon a munkahelyi biztonság és egészségvédelem felügyeletét három kormányzati intézmény látja el: az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) és fővárosi, megyei szervei; az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), valamint fővárosi, megyei és városi szervezetei; továbbá a Magyar Bányászati Hivatal (MBH) és területi szervei. Az Unió részéről hazánk felkérést kapott, hogy "ismertessük az intézmények koordinációjának és együttműködésének alakulását, adjunk tájékoztatást tevékenységük és hatékonyságuk mérésére használt mutatókról és az e testületek működése hatékonyságának javítását célzó tervekről". A válasz: “A Magyar Kormány meg van győződve arról, hogy a közösségi jogszabályok hatékony alkalmazásához szükséges és megfelelő intézményekkel már rendelkezik az ország. A Szociális és Családügyi Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (több mint 500 alkalmazottal), az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (mintegy 5.400 fővel).

A Magyar Kormány megítélése szerint az intézményeknek megvan, illetőleg az előirányzott fejlesztés után meglesz a szükséges működési kapacitásuk.”


A munkáltató felelőssége: a munkahelyi munkavédelem konkrét megvalósítása. Teljesség igénye nélkül kockázatértékelés, feladat-meghatározás, szervezeti feltételek megteremtése, a munkavállalók megfelelő utasításokkal való ellátása, a munkavállalók folyamatos tájékoztatása, képviselőik bevonása a tervezett intézkedések kialakításába és megvalósításába.


A munkavállaló felelőssége elsődlegesen arra terjed ki, hogy vigyázzon saját egészségére és biztonságára. Az előírásoknak megfelelően használja a gépeket, berendezéseket, készülékeket, anyagokat, az egyéni védőeszközöket. A munkavállaló köteles együttműködni a munkáltatóval munkavédelmi ügyekben, beleértve a tudomására jutott veszélyekről való tájékoztatást.


2.) Intézmények

Az előzőekben leírtak bizonyítják, hogy az elmúlt évtizedek közösségi jogalkotása megteremtette a munkahelyi biztonság és egészségvédelem kötelezően betartandó, minimális követelményeit tartalmazó jogi kereteket. Ezek megvalósulását az Unió akcióprogramjai segítik. 1996-2000 évek között a negyedik SAFE (Safety Actions for Europe) nevet viselő (ami angolul "biztonság"-ot jelent) program. A közösségi jogalkotó tevékenység ugyan nem fejeződött be, de az említett program és a jövő elképzelései is a már megalkotott normák megfelelő végrehajtására, az oktatásra, a továbbképzésre és az információ-áramlásra helyezi a hangsúlyt. Természetesen nem feledkezve meg a tudományos fejlődés, illetve technológiai újítások következtében szükségessé váló előírás módosításokról sem.


Az Európai Munkaegészségügyi és Munkabiztonsági Ügynökséget e célok elérése érdekében állították fel 1994-ben Bilbao-ban. Az Ügynökség feladata a gazdasági, műszaki, tudományos információk gyűjtése, cseréje; az érintett nemzeti szervek tevékenységének koordinálása, valamint konferenciák, szemináriumok, képzések szervezése szakemberek számára.


Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ, angolul: ETUC) intézményeként Brüsszelben működik a Szakszervezetek Műszaki Irodája (angolul: TUTB). Ennek az irodának az a feladata, hogy a munkavállalók szemszögéből vegyen részt az európai munkavédelmi normák kialakításában, továbbfejlesztésében, gyűjtsön tapasztalatokat a közösségi joganyag megvalósulásáról, konferenciákat, felkészítő rendezvényeket szervezzen különösen a jelölt országok szakszervezeti szakértői számára.


3.) Luxemburgi Nyilatkozat

1997. november 27-28-án a Foglalkozási Csúcson, Luxemburgban nyilatkozatot fogadtak el a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelmények minél szélesebb körű megvalósításáról, amelynek célja a 21. század kihívásaira való felkészülés a munka világában.

Mottója: "Az egészséges és jól képzett munkavállaló mind szociális, mind gazdasági szempontból az Európai Unió jövőbeni működésének alapköve."


A nyilatkozat azt veszi alapul, hogy a hagyományos munkavédelem a balesetek és a foglalkozási ártalmak megelőzéséből indult ki. Napjainkra világossá vált, hogy ha a munkáltató megteremti az egészség és biztonságvédelem követelményeit, akkor jelentős mértékben csökkennek költségei, nő a teljesítmény. Ennek eredményeképpen kialakul egy egészségesebb munkavállalói kör, lényegesen jobb munkamorállal.


A legfontosabb cél tehát, hogy egészséges munkavállaló tevékenykedjen az egészséges munkahelyeken. Ennek érdekében segíteni kell a munkáltatókat, hogy:

  • felismerjék a gazdasági siker legfontosabb feltétele a korszerű és biztonságos munkahely;

  • a magas szintű munkáltatói és vezetési kultúra segíti a vállalkozást és számos előre nem látható eredményt hoz;

  • az a munkaszervezet, ahol a munkavállaló egyéni képességei és a munkáltatói elvárások maximálisan összhangban vannak, nemcsak a munkavállalók szociális biztonságát, hanem magas színvonalú termék előállítását, a vállalat sikerét is garantálják;

  • célszerű olyan személyzeti politika kialakítása, amely hozzájárul a munkavállalók egészségéhez és biztonságához.


4. A magyar jogharmonizáció

A Magyar Köztársaság 1991. december 16-án Brüsszelben aláírta a társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodást, az EU “társult tagja” lett. Ezt az 1994. évi I. törvény hirdette ki. A törvény előírja integrációs alapfeltételként, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz. A magyar Köztársaság a lágyabb jogközelítés helyett, a keményebb (szinte tagállami) jogharmonizációt vállalta, ezt tükrözik a jogharmonizációs feladatokat megállapító kormányhatározatok és döntések.


Ennek megfelelően 2001. december 31-ig teljes jogharmonizációt kell megvalósítani (derogáció, halasztás nélkül) a munkavédelem területén.


A magyar belső jogalkotási feladata következő főbb végrehajtási elveken alapul:

  • valamennyi irányelvet önálló jogforrásként a magyar jog részévé kell tenni

  • az irányelv tárgya, tartalma és egyéb elemek döntik el az adott magyar jogforrási szintet, norma jelleget (törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet, nemzeti szabvány)

  • kormányhatározat programban bontotta le az előkészítési tárcafelelősséget, időbeni ütemezést (a munkavédelemben az egészségügyi; a szociális és családügyi; kis részben a gazdasági miniszter a jogalkotási felelős)

  • a korábbi, hatályos előírások módosításánál a jogharmonizációs igényeket már teljesíteni kell (lásd a munkavédelmi törvény 1997 végi módosítását: kockázatértékelés beiktatása)

  • a jogalkotási eljárás speciális szabályait, irányelveit, módszertani ajánlásait kell alpul venni (pl. a kihirdetésnél a záró rendelkezésben ualni kell az átvett irányelv teljes címére)

  • társadalmi, szakmai konszenzusra kell törekedni (a munkavédelemben a Munkavédelmi Bizottság jogszabály- véleményező hatáskörét maradéktalanul biztosítani kell)

  • ha lehetséges, gazdasági-műszaki hatáselemzéssel kell alátámasztani a jogszabályi előterjesztést

  • a hatályba léptető rendelkezéseknél megfelelő időt kell biztosítani az új szabály bevezetésére.


Összegezve: a munkavédelmi jogharmonizáció a jelenlegi jogalkotási ütemet, valamint a nemzeti szabványosítás keretében több ezer európai szabvány honosítását alapul véve nem lesz akadályozója az európai integrációnak. E területen minden azt mutatja, hogy nem kell eltérést (derogációt) vagy halasztást kérnünk. A végrehajtási elvek többé-kevésbé érvényesülnek. Munkavédelmi jogterületünk és gyakorlatunk harmonikusan illeszkedik az Európai Unió átlagához, ugyanakkor a tárgyi, személyi és pénzügyi feltételek ettől még távol vannak. A jogharmonizáció 2001. december 31-ig történő végig vitele mellett Magyarországon is az elhatározottak megértetésére és megvalósítására kell a fő erőt összpontosítani.


- X X X -

RÖVIDÍTÉSEK


Nemzetközi rövidítések:

ILO: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

EU: Európai Unió (1993-tól)

EK: Európai Közösség (1967-től)

EGK: Európai Gazdasági Közösség (1957-től)

EGT: Európai Gazdasági Térség (1994-től)

EP: Európai Parlament

Tanács: Európai Unió Tanács (Minisztertanács)

Bizottság: Európai Unió Bizottsága (Brüsszeli adminisztráció irányítója)

Irányelv (directíve): Valamennyi EU tagállam, illetve csatlakozni kívánó

állam számára kötelező, mind elérendő eredmény, de a teljesítés módját (végrehajtás formáját és eszközei) minden tag, illetve csatlakozni kívánó ország saját jogrendszerén belül szabályozza (kötelező beilleszteni a nemzeti jogi keretekbe)

ISO: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet

IEC Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság

CEN: Európai Szabványügyi Bizottság

CENELEC: Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság



Magyar rövidítések:

Mvt.: Munkavédelmi Törvény

Korm.: Kormány

EüM: Egészségügyi Minisztérium

GM: Gazdasági Minisztérium

IKIM: Ipari-, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium

IKM: Ipari és Kereskedelmi Minisztérium

MüM: Munkaügyi Minisztérium

NM: Népjóléti Minisztérium

SzCsM: Szociális- és Családügyi Minisztérium

ÁNTSZ: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

MBH: Magyar Bányászati Hivatal

OMMF: Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség


- X X X -


FELHASZNÁLT IRODALOM


  1. Magyarország a ´90-es években. A magyar kormány válasza az Európai Unió kérdőívére – rövidített változat (Külügyminisztérium, 1996.)

  1. Magyar Közlöny 1999. évi és 2000. évi 1-112. számai

  1. A munkavédelem tárgykörébe tartozó Európai Irányelvek

Első rész I., illetve II. kötet

Második rész

(Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, 1999.)

4.) Dr. Varga László: Fontosabb munkavédelmi jogszabályok

(Novorg, 1999.)

5.) Nemeskey Károly, dr.Varga László:

Fontosabb biztonsági szabályzatok (Novorg, 1999.)

6.) Nemeskey Károly, dr.Varga László: Fontosabb egyéb

munkavédelmi előirások (KJK-Kerszöv, 2000.)

  1. Dr. Ladó Mária: A szociálpolitika és foglalkoztatás fejezeten belül a “Munkahelyi egészség és biztonság” jogharmonizációjának tételes bemutatása – részlet (Kézirat, 2000.)

  1. A Magyar Köztársaság Kormányának tárgyalási álláspontja 13. fejezet Szociálpolitika és Foglalkoztatás. (CONF-H 25/99, 2000.07.10.

  1. Gyulavári Tamás: Az Európai Unió Szociális Dimenziója.

9. “Munkahelyi egészség- és biztonságvédelem” fejezetet írta: dr. Páva Hanna, Lantos Géza (Szociális és Családügyi Minisztérium, 2000.)

  1. Dr.Varga László: Jogharmonizáció a magyar munkavédelmi

szabályozásban (Kézirat, 2000. június.)


- X X X -


TÁBLÁZATOK

















Összeállította: FŐCZE LAJOS















  • 2000. november –


1. számú táblázat



A működő gazdasági szervezetek száma

gazdálkodási formák szerint

1999. február, illetve 2000. május.


Gazdálkodási forma

Működő szervezet száma


1999. II. hó

2000. V. hó

Korlátolt felelősségű társaság

127.516

133.585

Részvénytársaság

3.578

3.635

Közkereseti társaság

3.839

4.989

Betéti Társaság

135.709

150.195

Egyéb társaság

67

35

GAZDASÁGI TÁRSASÁG

270.798

292.439

Mezőgazdasági szövetkezet

Egyéb szövetkezet

1.735

3.714

1.923

3.833

SZÖVETKEZET

5.449

5.756

Egyéb társas vállalkozás

26.632

27.945

Átalakulásra kötelezett állami vállalat és egyéb gazdasági szervezet


5.781


3.729

TÁRSAS VÁLLALKOZÁS ÖSSZESEN

308.660

329.869

Egyéni vállalkozás

428.131

449.913

VÁLLALKOZÁSOK ÖSSZESEN

736.791

779.782

Költségvetési és társadalombiztosítási szervezet


14.940


15.396

Nonprofit szervezet

59.506

63.485

MRP szervezet

290

268

MINDÖSSZESEN

811.527

858.931


Forrás: Központi Statisztikai Hivatal

2. számú táblázat


A működő gazdasági szervezetek száma

létszám-kategóriák szerint





Időszak

0 fő és

ismeretlen

létszám

1-9 fő

10-19 fő

20-49 fő

50-249 fő

250 fő és

nagyobb

Ebből

500 fő

felett


ÖSSZESEN

1988. január

533.230

210.356

12.454

8.660

5.846

1.446


-


771.992

1988. december

605.392

218.605

13.283

8.924

5.923

1.458


-


853.585

1999. február

552.398

227.647

14.853

9.474

5.710

1.445


595


811.527

2000. május

569.803

250.083

17.187

12.401

7.998

1.459


599


858.931


Forrás: Központi Statisztikai Hivatal







3. számú táblázat

A működő gazdasági szervezetek száma

gazdálkodási formák és lé

tszám-kategóriák szerint

2000. május


Gazdálkodási forma

0 fős és

ismeretlen

létszámú


1-9 fő


10-19 fő


20-49 fő


50-249 fő

250 fő és

nagyobb



Összesen

Korlátolt felelősségű társaság

Részvénytársaság

Közkereseti társaság

Betéti Társaság

Egyéb társaság

37.999

639

1.895

67.545

15

75.850

840

2.922

79.931

10

9.965

328

116

2.075

2

6.317

438

47

525

4

2.972

848

9

105

4

482

542

0

14

0

133.585

3.635

4.989

150.195

35

GAZDASÁGI TÁRSASÁG

108.093

159.553

12.486

7.331

3.938

1.038

292.439

Mezőgazdasági szövetkezet

Egyéb szövetkezetek

427

2.043

492

820

189

230

321

394

475

310

19

36

1.923

3.833

SZÖVETKEZETEK

2.470

1.312

419

715

785

55

5.756

Egyéb társas vállalkozás

Átalakulásra kötelezett állami vállalat és

egyéb gazdasági szervezet

25.548


1.365

2.288


2.156

61


131

36


56

10


16

2


5

27.945


3.729

TÁRSAS VÁLLAKOZÁS ÖSSZESEN

137.476

165.309

13.097

8.138

4.749

1.100

329.869

Egyéni vállalkozás

369.499

78.337

1.610

410

57

0

449.913

VÁLLAKOZÁS ÖSSZESEN

506.975

243.646

14.707

8.548

4.806

1.100

779.782

Költségvetési és társadalombiztosítási

szervezet

Nonprofit szervezet

MRP-szervezet


3.708

58.866

254


2.870

3558

9


2.023

455

2


3.474

377

2


2.994

197

1


327

32

0


15.396

65.485

268

MINDÖSSZESEN

569.803

250.083

17.187

12.401

7.998

1.459

858.931


Forrás: Központi Statisztikai Hivatal



4. számú táblázat


Az összes foglalkoztatott megoszlása

a vállalkozások méretkategóriája szerint



A vállalkozások

méretkategóriája

Megoszlás (százalékban)


1992.

1994.

1995.

1996.

Mikro vállalkozások

21,5

30,4

34,7

34,7

Kis vállalkozások

9,9

12,4

13,1

13,1

Közepes vállalkozások

20,5

19,4

19,0

18,5

Nagy vállalkozások

48,2

37,9

33,2

33,7

ÖSSZESEN

100,0

100,0

100,0

100,0


Forrás: A kis- és középvállalkozások helyzete 1998. Éves jelentés.

Kisvállalkozásfejlesztési Intézet


Magyarázat:

Mikrovállalkozás

10 fő foglalkoztatott alatt

Kisvállalkozás

10-49 fő foglalkoztatott között

Középvállalkozás

50-249 fő foglalkozatott között

Nagyvállalkozás

250 fő foglalkoztatott felett


Megjegyzés: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is az 50 fő alatt foglalkoztató vállalkozást tekinti kisvállalkozásnak.


5. számú táblázat




Működő gazdasági társaságok

megszűnése




Év

Felszámolás

alatt állt

Végelszámolás

alatt állt

Megszűnt, cégjegyzékből törölve

1995.

7.260

4.366

14.302

1996.

9.282

6.270

22.984

1997.

10.965

7.158

36.122

1998.

11.368

9.064

52.532

1999.

11.032

9.078

72.651

2000.*

11.242

9.617

114.102


Forrás: Felszámolók Országos Egyesülete


*/ Június 30-i, a többi soron január elsejei adatok.


6. számú táblázat



FOGLALKOZATOTTAK

valamint a regisztrált munkanélküliek száma




ÉV

Foglalkoztatottak

száma

millió fő

Regisztrált munka-

nélküliek száma

1990.

-

47.739

1991.

-

227.270

1992.

4.082

556.965

1993.

3.827

671.745

1994.

3.751

568.366

1996.

3.678

507.695

1996.

3.648

500.622

1997.

3.646

470.112

1998.

3.697

423.121

1999.

3.811

409.519

2000. I. félév

3.830

412.000


Forrás: Központi Statisztikai Hivatal





7. számú táblázat


Vagyontárgyak

a magyar háztartásokban

(százalékban)



Vagyontárgy



1986.


1999.

Automata mosógép

26,8

54,4

Hagyományos hűtőszekrény

94,9

97,3

Mélyhűtő

13,7

63,5

Mikrohullámú sütő

-

38,6

Mosogatógép

-

2,2

Színes televízió

24,6

89,3

Video magnó

1,2

42,7

Video kamera

0,2

4,5

Telefon

11,8

76,6

Mobil telefon*/

-

15,9

Személyi számítógép

1,1

16,5

Internet **/

-

3,0

Személygépkocsi

35,6

38,2


Forrás: A háztartások tartós javai, KSH 2000.


Összehasonlításul jelezzük a mobiltelefonnal, illetve Internet-hozzáféréssel rendelkezők arányát néhány országban (1999. a lakosság százalékában)

*/ mobiltelefon

Finnország: 62 %

Olaszország: 42 %

Ausztria: 34 %

**/ Internet

Izland: 82 %

Egyesült Államok: 46 %

Németország: 15 %

Ausztria: 6 %


Forrás: Merrill Lynch



8. számú táblázat


A bejelentett munkabalesetek és

a foglalkozási megbetegedések

alakulása




8/1. A munkabalesetek alakulása

(OMMF által felügyelt terület)



Munkabaleset



1998.


1999.

Összes

26.944

26.697

Halálos

158

154

Csonkulásos

314

396

1000 foglalkoztatottra jutó munka-baleset


7,3


7,3

10.000 foglalkoztatottra jutó halálos munkabaleset


4,3


4,2


Forrás: Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség





8/2. A bányászati munkabalesetek alakulása


Bányászati

munkabalesetek


1998.


1999.

Összes

1.763

1.419

Halálos

10

7

Csonkulásos

11

8

1.000 foglalkoztatottra jutó munkabaleset


54,5


47,3

10.000 foglalkoztatottra jutó halálos munkabaleset


34,4


23,3

Forrás: Magyar Bányászati Hivatal


8/3. A foglalkozási megbetegedések alakulása




Betegségszám



1998.


1999.

Összes

691

670

10.000 alkalmazottra jutó betegség

3,0

2,8

Forrás: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat






8/4. A fokozott expozíciós esetek alakulása



Esetszám


1998.

1999.

Összes

1.156

854

10.000 alkalmazottra jutó expozíciós eset

4,9

3,6

Forrás: Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat



9. számú táblázat

Az üzemi balesetekkel és a

foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos

néhány társadalombiztosítási adat



9/1. Az üzemi baleseti esetek, illetve táppénzes napok alakulása*


Üzemi baleseti

1998.

1999.

Esetek száma

48.400

58.579

Napok száma

1,894.132

2,071.991

Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár


*/ Megjegyzés: Az adatok a bejelentett munkabaleseteken túl tartalmazzák a munkahelyi 1-3 napos baleseteket és az útibaleseteket is.



9/2. A baleseti járadék teljesítő határozatok alakulása*


ÉV

Baleseti járadék teljesítő határozatok


száma

10.000 lakosra jutó aránya

1965.

5.648

5,6

1975.

4.319

4,1

1985.

5.100

4,8

1990.

3.825

3,6

1998.

2.450

2,4

1999.

2.868

2,8


Forrás: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság


*/ Megjegyzés: Ezen ellátásra az jogosult, akinek a munka-képessége üzemi baleset, vagy foglalkozási megbetegedés következtében 15 %-ot meghaladó mértékben csökkent.

2000. januárjában 16.860 fő részesült ilyen ellátásban.




10. számú táblázat



A KORKEDVEZMÉNYES NYUGDÍJJAL KAPCSOLATOS ADATOK



10/1. A korkedvezményes nyugdíjak részesedése az öregségi nyugdíjakból



Ellátás

típusa

1998.

1999.


Ellátások havi átlagos száma

ezer

Éves

kiadás

mdFt

Egy főre jutó havi kiadás

Ft/hó/fő

Ellátások havi átlagos száma

ezer

Éves

kiadás

mdFt

Egy főre jutó havi kiadás

Ft/hó/fő

Öregségi

nyugdíjak

1.662

539,3

27.040

1.668


617,7


30.862

Ebből:

Korkedvezményes

nyugdíjak

41

18,8

38.512

37


19,5


44.012

Utóbbi aránya az

előzőhöz viszonyítva

százalékban

2,5

3,5

142,4

2,2


3,2


142,6


Forrás: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Statisztikai Évkönyve

1999. (ONyF. 2000.)




10/2. A korkedvezményes nyugdíj-megállapítások éves területi megoszlása



Főváros - Megye

J o g o s u l t s á g k e z d e t e



1996.

1997.

1998.

1999.

2000.*



férfi

férfi

férfi

férfi

férfi


Baranya

Bács-Kiskun

Békés

Borsod-Abaúj-Zemplén

Csongrád

Fejér

Győr-Moson-Sopron

Hajdú-Bihar

Heves

Jász-Nagykun-Szolnok

Komárom-Esztergom

Nógrád

Főváros-Pest

Somogy

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Tolna

Vas

Veszprém

Zala

41

48

21

81

106

44

171

33

15

8

56

12

577

31

19

60

88

76

15

280

108

102

536

98

187

87

86

101

60

170

146

585

55

72

104

69

325

94

28

22

16

31

51

19

61

21

4

4

19

4

322

4

15

16

22

35

8

242

87

114

413

112

220

87

86

89

54

210

140

634

46

66

114

65

308

99

9

12

7

21

27

10

40

8

3

4

12

3

165

9

10

18

16

21

0

172

29

41

290

53

108

49

47

40

24

150

36

366

32

34

57

20

195

30

10

15

10

24

32

17

38

13

5

16

15

6

182

10

11

21

18

27

4

239

60

52

389

41

115

65

50

59

47

196

68

472

36

54

65

21

201

46

11

14

9

9

31

12

20

13

32

5

13

2

245

7

6

11

17

19

1

92

34

34

185

27

50

31

13

5

18

107

37

89

24

13

43

15

96

31


Országos összesen:

1.502

3.265

702

3.186

395

1773

471

2.276

477

944

14.991

*Csak tört év adatai állnak rendelkezésünkre.

Megjegyzés: 1996-ban, valamint azt követően meghozott teljesítő (alap-, illetve másodfokon) határozatok alapján.

Forrás: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Statisztikai Főosztály (ONyF 2000. október)


10/3. A MÁV korkedvezményes adatai



Megállapítás éve

Öregségi nyugdíj

Ebből korkedvezményes

Arány

%-ban

1997.

5.141

1.407

27,4

1998.

2.687

1.032

38,4


Forrás: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Statisztikai Főosztály

(ONyF, 1999. március)






10/4. A jogi szabályozás szerinti és a tényleges nyugdíjba vonulás korhatárai néhány európai országban




Ország

Jogszabály szerint

év

Ténylegesen

év



1970.

1990.


férfi

férfi

férfi

Ausztria

65

60

62,2

60,0

58,5

56,4

Dánia

67

67

66,8

61,5

62,9

59,5

Írország

65/66

65/66

69,5

72,6

63,7

61,2

Hollandia

65

65

64,0

62,1

59,0

55,7


Forrás: Peter Auer: Employment Revival in Europe (ILO, Genf, 2000.)


Megjegyzés: A tendenciák 1990. év után is hasonlóak.


 Nyomtatóbarát verzió     Email-ban tovább küldöm ismerösömnek

  





Szakszervezetek.hu
legfrissebb híre:

Nem sikerült a lekérdezés, MySQL hibaüzenet: