porno porno izle porno film izle







HR Generalista Képzés

A KÖRNYEZETVÉDELEM HELYZETE, A SZAKSZERVEZETEK LEHETŐSÉGEI ÉS TENNIVALÓI A KÖRNYEZETVÉDELEMÉRT

 

A KÖRNYEZETVÉDELEM HELYZETE, A SZAKSZERVEZETEK LEHETŐSÉGEI ÉS TENNIVALÓI A KÖRNYEZETVÉDELEMÉRT

Írta:
Főcze Lajos
Közreműködtek:
Borhidi Gábor
Dr. Hetyey István
Orosz Sándor
Ribánszki János
Sztupjánszky Endre
Zsombori János

Lektorálták:
Az országos Munkavédelmi Bizottság
Munkavállalói oldalának tagjai

- 2000. november -

B E V E Z E T Ő

Ez a tanulmány épít az Európai Unió országjelentéseire és az OECD környezetvédelmi országbeszámolójára, és a legúabb hozzáférhető adatokat, jogszabályokat tartalmazza.


Célunk volt hogy szerves kiegészítését képezze a hat szakszervezeti konföderáció által közzétett Civil Országjelentésnek.


E tanulmánynál is igaz, hogy a benne foglaltak alapvetően a szerző- illetve közreműködők álláspontját tükrözi. Ez vonatkozik a szakszervezetek környezetvédelmi lehetőségeit és tennivalóit körvonalazó részekre is. A környezetvédelem hatalmas társadalmi kérdés, a globalizáció, az EU-s csatlakozás rendkívül fontos és érzékeny eleme. Ezért elengedhetetlen, hogy a szakszervezetek megtalálják e téren is helyüket, szerepüket.


Budapest, 2000. november.



Borhidi Gábor

OMT Munkavédelmi Bizottság

Munkavállalói Oldal

ügyvivője




Felelősek vagyunk környezetünkért

egyenként és közösen


I.

BEVEZETŐ


A tanulmány célja, hogy vázolja az Európai Unió (EU), illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) környezeti politikájának kialakulását, intézményes kereteit, jogi és szabályozási rendszerét; röviden bemutassa a hazai környezetvédelem létrejöttét, jelenlegi állapotát, a jogharmonizáció helyzetét; körvonalazza a környezetvédelem és a szakszervezetek lehetséges kapcsolódásait, különös tekintettel a nemzetközi szakszervezeti mozgalom tapasztalataira.

A tanulmány a szakszervezetek környezetvédelemmel kapcsolatos tájékoztató, szemléletformáló munkájához kíván elsősorban segítséget nyújtani, de jelez cselekvési irányokat és feladatokat is.


- X -


A huszadik század nem volt képes megoldani az általa létrehozott környezeti problémákat. A klíma továbbra is változik, sorra halnak ki a Földön élő növények- és állatfajok. Vajon megállíthatatlan ez a folyamat? Sokan, sokszor felteszik a kérdést: katasztrófa felé tartunk? Ahhoz, hogy ne így legyen tennünk kell egyenként és közösen. Politikai akaratra, gazdasági erőforrásokra, a civil társadalom egyéni kezdeményező kedvet erősítő, ellenőrző szerepére, az egyén felelős magatartására van szükség. Ha valamire igaz, a környezetvédelemre igaz a „gondolkodj globálisan, élj felelősségteljesen” gondolata. Mit tehet az egyes ember a jövő alakításáért? Ahogy Mahatma Gandhi mondta: „Ha meg akarod változtatni a világot, változtasd meg önmagad!” Nap, mint nap tudatosan fel kell tenni a kérdést önmagunknak, mai cselekedeteinkkel mit hagyunk örökül utódainknak? Amit egyébként teszünk, az hathat a kisebb-nagyobb közösségekre (családra, munkahelyi, lakókörnyezeti kollektívára, stb.). A felelősségteljes élet alapszabálya pedig így szól: „Élj úgy, hogy mások is élni tudjanak.” Ez többet jelent, mint a klomikus liberális „élni és élni hagyni” jelmondata. Ez a globális gondolkodást jelenti. Most, hogy belépünk a harmadik évezredbe a társadalmak egyre szélesedő rétegei – köztük politikusok, tudósok, gazdasági szakemberek, vallási vezetők, a nem kormányzati szervezetek (NGO-k), a szakszervezetek és sokan mások – kezdik felismerni, hogy olyan magatartásra kell ösztönözni, amely megteremti az élet hosszú távú folytathatóságának – a fenntartható fejlődésnek – a feltételeit. J.D.Bernal szerint „Két jövő létezik, a Vágy jövője és a Sors jövője, s az emberi értelem sohasem tanulta meg elválasztani őket.” Bár a Sors jövőjét nem tudhatjuk meg korábban, mint ahogy megérkezik, a Vágy jövőjét képes befolyásolni az értelem, a cselekvés. Tegyük meg mi is, szakszervezetek hozzájárulásunkat a környezetvédelem jövőjéhez.


- X -


II.

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETI POLITIKÁJA


  1. Az Európai Unió környezeti politikájának kialakulása

Az 1958. január 1-jével hatályba lépett, az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó Római Szerződés nem tartalmazott a környezeti politikára vonatkozó rendelkezéseket. A hetvenes évek elejére mind az Európai Közösség intengrációs törekvéseibe, mind pedig a környezetvédelem gazdasági és politikai megítélésében jelentős változások következtek be. Egyre inkább erősödött az a felfogás, amely szerint a környezetvédelem közös politika szintjére emelése nélkül a Közösség gazdasági céljainak megvalósítása válik kétségessé. 1972 októberében Párizsban megrendezett Csúcskonferencián elfogadott Nyilatkozat, az EGK Környezeti Politikája bölcsőjének tekinthető. Egy évre rá megszületett az Európai Gazdasági Közösség Első Környezeti Akcióprogramja. Az első programot napjainkig még további négy követte, jelenleg az 1993-ban elfogadott ötödik Akcióprogram végrehajtása folyik, amely egyes területeken ez év végéig, más területeken pedig ezen túli időszakra jelöli ki a közös politika irányait és feladatait.


  • Az első program megfogalmazta a közös környezeti politika alapelveit. Ezek a következők:

  • a szennyezés, illetve környezeti ártalmak megelőzése;

  • a környezeti hatások figyelembe vétele;

  • a természeti erőforrások ésszerű hasznosítása;

  • a tudomány és a technika környezetvédelmi célú fejlesztése;

  • a szennyező fizet alapelve;

  • egyik állam sem okozhat környezeti kárt a másik államnak;

  • a fejlődő országok érdekeinek figyelembe vétele;

  • az Európai Közösség és a tagállamok regionális és nemzetközi együttműködése;

  • a környezetvédelem a Közösségben mindenki ügye, amelyet minden szinten oktatni kell;

  • a környezeti cselekvés megfelelő szintjének (helyi, regionális, nemzeti, közösségi, nemzetközi) meghatározása;

  • a tagállamok környezeti politikájának összehangolása és harmonizálása a Közösségben.


Ezek ma is irányadó alapelvek. E program keretében jött létre az Európai Alapítvány a Munkahelyi és Életkörülmények Javításáért (Dublin). A Közösség e program szerint a nagy számú nemzetközi szervezetek közül az ENSZ-t, az OECD-t és az Európa Tanácsot (ET) emeli ki az együttműködés legfőbb partnereiként.


  • A második program, amely 1977-1981 közötti öt évre szól, az első programban foglaltak folytatását rögzíti, de azt is kimondja, hogy „a környezetvédelem a Közösség alapvető feladata”. A program elsőbbséget biztosít a víz-, a levegő- és a zajvédelem számára. Kiemelt hangsúlyt kap a szennyezés, a hulladék keletkezése és a földhasznosítás. Itt jelenik meg a környezeti hatásvizsgálat, értékelés, valamint az ez irányú információ-szolgáltatás kiépítésének szükségessége.


  • A harmadik Akcióprogram az 1982-1986 közötti évekre szól és szintén az előzőek folytatásának tekinthető. ugyanakkor itt fogalmazódik meg először a környezeti politikának saját jogon való elismerése és nem csupán a gazdasági célokhoz tapadó szükségessége. A program erőteljes hangsúlyt helyez a megelőzés alapelvére, s a közösségi környezeti jogszabályok tagállamok általi végrehajtására, a nemzeti jogba való átültetésére.


  • A negyedik Környezeti Akcióprogramot 1987-ben fogadták el, röviddel az Egységes Európai Okmány hatályba lépését követően. Az Okmány átfogóan módosította az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződést, megteremtette az Európai Közösséget (EK), s beiktatta a Szerződésbe a „Környezetre” vonatkozó címet. Ezáltal alkotmányos rangra emelte a Közösség környezeti politikáját, elismerve az első akcióprogramtól meghatározott célokat és feladatokat. 1990-ben hozták létre az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget (Koppenhága) szolgáltatás céljával.


  • Az ötödik Környezeti Akcióprogram, amelyet 1993-ban fogadtak el az európai integráció fejlődésének újabb igen jelentős szakaszához kötődik: az Európai Unió (EU) létrehozásához, amelyről a Maastrichti Szerződéssel rendelkeztek. Ugyanebben az időben zajlott az ENSZ által Rio de Janeiroban rendezett „Környezet és Fejlődés Konferencia”, ahol elfogadták az „AGENDA 21” (Feladatok a 21. századra) programot a globális környezeti problémák megoldására. Az ötödik program a Rioi Konferencia alapelve nyomán a „Fenntarthatóság Felé” címet viseli. Meghatározza a fenntartható fejlődés alapelvét: „Minden emberi tevékenység, gazdasági vagy társadalmi-kulturális a társadalom és a természeti környezet kapcsolatának minőségén alapul.” Rögzíti a megosztott felelősség környezeti politikai koncepcióját, amely egyrészt a tagállamok és az Unió közötti felelősség megosztásáról szól, másrészt pedig a döntési hatásköröknek az állampolgárokhoz a lehető legközelebbi szintre telepítését jelenti (szubszidiaritás elve).

Az ötödik programot 1998-ban felülvizsgálták. Egyes feladatokat konkrétabban fogalmaztak meg (hulladék csökkentés, stb.). A fenntartható agrárgazdaság céljával kívánják a piacpolitikát a vidék fejlesztésére és a környezetvédelemre vonatkozó politikákkal integrálni.


  1. Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása

    1. A Maastrichti Szerződés módosította a negyedik akcióprogram során a Római Szerződésbe beiktatott „Környezeti Címet”. Az új, „XVI. Cím a Környezetről” a környezeti politika céljai közé emeli a regionális vagy világméretű környezeti problémákkal foglalkozó nemzetközi szintű intézkedések elősegítését, hangsúlyozza az elővigyázatosság elvét, ami azt jelenti, hogy tudományos bizonyosság hiányában is foglalkozni kell a megelőzéssel, s előírja, hogy a környezeti követelményeket integrálni kell az Unió más politikáinak meghatározásába és végrehajtásába. Tehát a XVI. Cím a Környezetről 130. r. cikkelye, az 1997. évi Amszterdami Szerződés új számozása alapján a XIX. Cím 174 cikkelye tekintendő az Európai Unió környezetről szóló „alkotmányos alapjának”.


    1. Az Európai Unió által alkalmazott jogintézmények áttekintése

  • A következőkben bemutatandó szabályozási összesítő kép általánosan használatos az EU különböző jogszabályainál. Ugyanakkor a felsorolt jogintézmények sehol sem jelennek meg a maguk teljességében a környezetvédelmi szabályozásban.


A szabályozás összesítő képe


SZABÁLY

Preambulum és célok

Hatály és fogalmak

Általános szabályok Igazgatási eljárások Technikai követelmények

Stratégiai és politikai Bejelentés Mérték/határérték

Megfontolások Regisztrálás Technológai előírás

Tervek és programok Osztályozás Információs követelmények

Magatartási szabályok Engedélyezés Címkézés, jelölés

Termékminősítés

Tilalmak/kötelezések

Ellenőrzés, monitoring

Gazdasági eszközök

(díj, adó)

Hatóság (bírság)


  • Az EU környezeti szabályozása tárgyköreiből az alábbi alapvető csoportokat különböztethetjük meg:

  • termékre vonatkozó szabályok,

  • a termelési eljárások vagy más tevékenységek szabályozása (hulladékégetés, stb.),

  • környezetminőségi feltételek (víz, levegő, stb.),

  • eljárások és eljárási jogok (hatásvizsgálat, stb.).


    1. A horizontális jogalkotás jelenti az EU környezetvédelmi jogi szabályozásának általános részét, azaz az általános környezetgazdálkodás kérdéseire vonatkozik, és nem egyes szektorok, termékek, vagy kibocsátási típusok alkotják lényegét. Ide tartozik:


  • A környezeti hatásvizsgálat alapját a 85/337/EGK irányelv jelenti az egyes magán- és közprojektek környezeti hatásainak vizsgálatáról. Az eredeti irányelv jelentős módosításokon ment keresztül a 97/11/EK irányelv elfogadásával. Ez a jogintézmény hazánkban már hét éve működik.


  • A környezeti információ szabadsága, illetve hozzáférhetősége nem önmagáért való, hanem egy szélesebb lehetőség, a környezeti ügyekben való társadalmi részvétel feltételeként jelenik meg. A Riói Nyilatkozat 10. elve szerint: „A környezeti ügyeket a legjobban az összes érdekelt állampolgár részvételével a megfelelő szinten lehet intézni…” Ennek egyik jelentős közösségi szabálya volt a környezeti információhoz való hozzáférésről szóló 90/313/EGK irányelv, amelyet azóta az Unió intézményei által kezelt információkhoz való hozzáférésre is kiterjesztettek. A társadalmi részvétel fontosságának legújabb bizonyítéka a 97/872/EK döntés a környezetvédelem terén aktív szerepet vállaló társadalmi szervezetek működésének elősegítéséről szóló közösségi akcióprogramról. Ez a döntés igazolja azt a tendenciát, amely révén a társadalmi részvétel szabályozási módszerének gyakorlati alkalmazása is erősödni fog, s arra is utal, hogy az Unió kiemelt jelentőséget tulajdonít a környezetvédelmi szervezetek szerepének. Hazánkban a környezetvédelmi törvény általános megállapításain túl a környezeti információ sajátos kérdéseit jogszabály nem rendezi.


  • A 880/92/EGK rendelet egy egységes európai uniós ÖKO-címke odaítélési rendszer felállítását teszi kötelezővé a tagállamokban. A rendelet a szabályozás céljának azt tekinti, hogy azon termékek, illetve esetleg szolgáltatások, amelyek gyártásuktól felhasználásuk végéig – beleértve a hulladékként való megjelenést is – a többi hasonló termékhez vagy szolgáltatáshoz képest kisebb veszélyt jelentenek a környezetre, valamint biztosítsa a fogyasztóknak a termékek környezetre való hatásáról alaposabb tájékoztatását. Magyarországon a környezetvédelmi törvény szabályozza a környezetbarát termék-megjelölés alkalmazásának bevezetését.


  • A környezeti irányítási és audit rendszerek célja, hogy a környezethasználók önszabályozási törekvéseinek teret engedjen, illetve azokat megfelelően ösztönözze. Az EU-ban a rendszer neve EMAS, amelyet az 1836/93/EGK rendelet vezetett be, de a hozzá való csatlakozás önkéntes. „Hazánkban hasonló célokat szolgál az un környezetközpontú irányítási rendszer (KIR).


  • Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, a létrehozása után 1993 óta a Közösségnek és a tagállamoknak európai szintű, megbízható és összehasonlítható információkat szolgáltathat, melyek lehetővé teszik számukra a szükséges környezetvédelmi intézkedések megtételét, valamint biztosítja a közvélemény tájékoztatását a környezet állapotáról. Hazánk ebben az évben csatlakozott az Ügynökséghez.


  • A „Környezet érdekében létrehozott pénzügyi eszköz” a LIFE, az Európai Bizottság egyfajta támogatási alapja, amely több száz millió ECU-s összeg. Az alap sorsa ma pontosan nem határozható meg.


  • A környezetvédelmi szabályok érvényesítésére vonatkozó jelentéstételi kötelezettséget a 91/692/EGK irányelv írja elő, általában háromévenkénti időről.


  1. A környezet állapotát jellemzők szabályozása az Európai Unióban. Természetvédelem


3.1 A levegő-tisztaságvédelem

A Tanács 96/62/EK irányelve rendelkezik a levegőminőség kérdéseiről. Ez a keretirányelv egyrészt vonatkozik az elsősorban és legelőször beavatkozást igénylő anyagokra: kéndioxid, nitrogéndioxid, lebegő szemcsék (korom, stb.), ólom, ózon; másrészt egyéb légszennyezőkre: benzol, stb., szénmonoxid, poliaromás szénhidrogének, kadmium, arzén, nikkel, higany. Az egyes szennyező anyagokra, illetve technológiákra önálló direktívák születtek (például a 92/72/EGK az ózonra, vagy a 89/369/EGK a hulladékégető művekre).





3.2 Vízvédelem


A vízre vonatkozó szabályok száma közel húsz. Két meghatározó irányelv jelenti a cselekvési irányokat. Az egyik a 76/464/EGKirányelv a Közösség vízi környezetébe kibocsátott bizonyos veszélyes anyagok által okozott szennyezésről, amely a felszíni vizek védelmét szolgálja. A másik a 80/68/EGK irányelv a felszín alatti víz bizonyos veszélyes anyagok általi szennyezése elleni védelméről szól. A 75/440/EGK irányelv szól az ivóvíz kivételéről. A 76/160/EGK irányelv pedig az úgynevezett fürdővíz direktíva. A szennyvíz témában is számos irányelv van hatályban. Ezek közül az egyik legfontosabb a 91/271/EGK irányelv a települési szennyvíz tisztításáról. Az Európai Unió vízvédelmi szabályai alapvető változás szakaszában vannak. Hamarosan bevezetésre kerül a vízvédelemről szóló keretirányelv.


3.3 Természetvédelem


A természetvédelmi szabályozás egyrészt foglalkozik a fajok, illetve egyedek védelmével, másrészt a természetes élőhelyek, illetve az élőhelyek kiemelt védelmével, s végül a fajok élőhelyének védelmével. Az ez irányú alapvető szabály a 92/43/EGK irányelv, valamint számos nemzetközi egyezmény. Külön szabályok foglalkoznak a halászattal, valamint az erdők védelmével.


3.4 Veszélyes vegyi anyagok és a biotechnológia


A vegyi anyagok, készítmények, azokhoz kapcsolódó tevékenységek a környezetvédelem olyan sajátos határterületét jelentik, amelynek az ipari termeléshez való kapcsolata rendkívül erőteljes. E területen is nagyon sok irányelv van részben a kockázatelemezésre, a helyes laboratóriumi gyakorlatra (GLP), illetve az egyes anyagokra, készítményekre (azbeszt, mosószer, növényvédőszer, stb.). Sajátos terület a 86/609/EGK irányelv által az állatkísérletekre vonatkozó szabályozás. A genetikailag módosított organizmusok (GMO), illetve mikroorganizmusok (GMM) környezetbe jutását a 90/220/EGK irányelv szabályozza, amely a biotechnológia alapvető szabálya.


3.5 Az ipari tevékenységekből származó kockázatok rendezése


Itt lényegében egy új felfogás terjedéséről és annak megfelelő szabályozásáról van szó. Az ipari tevékenységek átfogó szabályozása részben az előző pontban ismertetettekkel függ össze, részben pedig a legújabb szabályozási elemmel, a 96/61/EK irányelv alapján létre jött „az integrál szennyezés megelőzési és ellenőrzési rendszer”-rel (IPPC). A veszélyes ipari tevékenységekkel kapcsolatos jelentős baleseti kockázat szabályozására pedig a 96/82/EK direktíva – az un. Seveso II. irányelv, amely a vészhelyzetek elkerülésére , leküzdésére vonatkozók (ipari katasztrófák, stb.).


3.6 A hulladékokra vonatkozó szabályozás


A hulladékokra vonatkozó szabályozás 25 éves múltra tekint vissza az EU környezetvédelmi rendszerében és a vízvédelem mellett a legkimunkáltabbnak tekinthető. A legátfogóbb, általános hulladék-gazdálkodási szabályozás a 75/442/EGK irányelv a hulladékról. A Tanács 91/689/EGK irányelve újra szabályozta a veszélyes hulladékokra vonatkozó előírásokat. A 94/67/EGK irányelv pedig a hulladékégetést szabályozza. Külön szabályok vannak a hulladékok országon belüli, országok közötti mozgatásáról, valamint számos különös szabály létezik a hulladékok egyes csoportjaira (hulladék olaj, klórozott szerves anyagok, elemek, akkumulátorok, csomagoló anyagok, kórházi hulladék, stb.).


3.7 A zajártalom elleni védelem


Az EU jogalkotásának fő területe alapvetően a zajkibocsátás, ebből következően a szabályozás termékközpontú. Külön szabályok vannak a járművekre, az építési eszközökre és a háztartási eszközökre.


III.

A GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS FEJLESZTÉSI

SZERVEZET (OECD) KÖRNYEZETPOLITIKÁJA


A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetet, az OECD-t 1960-ban hozták létre. Elődszervezete az 1947-ben meghirdetett Marshall-terv végrehajtására jött létre, a segélyprogramban jóváhagyott összegek koordinált elosztása hárult rá. Jelenleg 29 ország tagja a szervezetnek, beleértve az USA-t, Japánt, Kanadát, stb. Hazánk 1996 óta tagja az OECD-nek.


  • Az OECD ereje a multikultúrális környezet-politikában rejlik. Hiszen a környezet-politikai vizsgálatok keretében elkészülő országbeszámolók jó információ- és tapasztalatcsere lehetőséget nyújtanak a tagállamoknak. Eddig Ausztrália, Ausztria, Belorusz, Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, az Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, Izrael, Japán, Kanada, Korea, Lengyelország, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland, s az elmúlt év végén Magyarország környezetpolitikai vizsgálata megtörtént.


  • A következő évtizedek környezetpolitikája a fenntartható fejlődés központi gondolata körül fogalmazódik meg. Jelentős változásokra van szükség az energia szektorban, a közlekedésben és a mezőgazdaságban, a nem fenntartható módozatok megszüntetése érdekében. Az OECD környezetpolitikájának a „szennyező fizet” és az „elővigyázatosság” elvének következetes érvényesítésén kell alapulnia. Az ökológiai hatékonyság fontos stratégiai eleme.


  • Az OECD tevékenysége a jövőben a következő fő területekre irányul:

  • a globalizáció és a környezet viszonyrendszerének elemzésére,

  • a környezetpolitika és a strukturális kérdések (versenyképesség, foglalkoztatás, beruházások, kereskedelem, stb.) összefüggéseinek vizsgálatára,

  • a támogatások megszüntetésére és a diszfunkcionális adórendszerek környezetbarát átalakítására,

  • az ökológiai adók működésének vizsgálatára.


Az OECD-nek olyan kulcsfontosságú kormányközi szervezetté kell válnia, amely elemző és összehasonlító keretet nyújt az iparosodott nemzetek számára a fenntartható fejlődés globális kialakításában és például szolgál a fejlődő országok számára.


  • Az OECD környezetvédelmi intézményrendszerének kulcsszereplője az 1971-ben létrehozott Környezet-politikai Bizottság, amelynek üléseire meghívást kapnak az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága (UN-CSD), az EU Bizottsága és az Európa Tanács képviselői. A Bizottság rendszeres konzultációt folytat az Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottsággal (BIAC), mint a munkáltatók képviselőjével és a Szakszervezeti Tanácsadó Bizottsággal (TUAC), mint a munkavállalók képviselőjével. A Bizottság munkáját négy munkacsoport segíti (vegyi-anyagok, hulladék, gazdaság és környezet, környezeti teljesítményt vizsgáló). Apparátusa a Környezetvédelmi Igazgatóság. Ötévenként miniszteri találkozókra kerül sor.


  • Az OECD legfőbb döntéshozó szerve a Tanács (meghatalmazottakkal vagy miniszterekkel), amely konszenzussal fogadhat el határozatokat és ajánlásokat. Deklarációkat, ajánlásokat dolgoz ki és fogad el, valamint részt vesz a nemzetközi konvenciók szakmai kidolgozásában. Központi helyet foglalnak el a vegyi-anyagokkal, a hulladékokkal, a közlekedéssel, a közgazdasági eszközök alkalmazásával, stb. kapcsolatos állásfoglalásai. A keretszabályozás lehet „parancs” és „ellenőrzés” típusú, közgazdasági jellegű és egyéb önkéntes kötelességvállalások. Hazánk számára az OECD tagság nagyon sok tapasztalatszerzési, tanulási, stb. előnnyel jár, de kötelezettségekkel is. Teljesítenünk kell - lényegében az EU jogharmonizációval egybeeső – vállalt kötelezettségünket (vegyi-anyagokra, hulladékokra, ipari katasztrófákra, stb.).



IV.

KÖRNYEZETVÉDELEM

MA

MAGYARORSZÁGON



Az OECD Környezetpolitikai Teljesítmény Vizsgálati Munkacsoport 1999. novemberében fogadta el a Magyarországról szóló ország-beszámolóját, következtetésekkel és ajánlásokkal együtt. Az illetékesek pedig a közeli napokban ismerhették meg az Európai Bizottság 2000. Éves Jelentését, benne a környezetvédelemről szóló megállapításokkal. Alapvetően ezek alapján mutatjuk be, hogy a környezetvédelem ma Magyarországon miként néz ki, s az OECD és az EU Bizottság által tett ajánlások, konstruktív javaslatok pedig jelzik tennivalóinkat.


Magyarország a 90-es években jelentős gazdasági átalakuláson ment keresztül, amelyet a demokráciához való visszatérés és az Európai Unióhoz való csatlakozási felkészülés fémjelez. A közép- és kelet-európai országok közül Magyarországra érkezett a legtöbb külföldi közvetlen befektetés. Az ipari termelés visszaesése, a tudatos szennyezés csökkentési lépések következtében mérséklődött a kibocsátott szennyező anyagok mennyisége. Ezzel együtt hatalmas feladatok előtt állunk és az európai fejlett országok környezeti viszonyaihoz történő felzárkózás útja hosszú lesz. A kihívások tehát:

  • a környezetpolitikák megvalósítása és a környezeti infrastruktúra ütemes fejlesztése,

  • a környezeti megfontolásoknak a gazdasági döntésekbe való következetesebb és hatékonyabb beépítése,

  • hazánk nemzetközi környezetvédelmi erőfeszítéseinek folytatása terén jelentkeznek.

Hazánk válogatott gazdasági, illetve környezeti adatait, a sokoldalú globális, illetve regionális egyezményekhez való viszonyát, továbbá az 1991 és 1999 közötti válogatott környezetvédelmi események, továbbá a környezetvédelemmel kapcsolatos válogatott jogszabályok listáját a függelékek tartalmazzák.


  1. A környezetpolitikák megvalósulása

    1. A környezetvédelmi igazgatás és demokrácia

A 90-es évek közepét – az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól – követően számos új környezetvédelmi jogszabály került kidolgozásra és bevezetésre. Az első Nemzeti Környezetvédelmi program (NKP) az 1998-2002 közötti időszakra tartalmaz beruházási programot és egy jogharmonizációs programot azzal a céllal, hogy 2002-re a magyar környezeti jogot, amennyire csak lehet az EU jogszabályokhoz közelítse. Az elmúlt két évben a beruházások terén csak korlátozott fejlődés tapasztalható, a jogharmonizációnál pedig elmaradás. A horizontális szabályozás terén nem történt különösebb előrelépés. Különösen a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelveknek való teljes megfelelés fontos, mivel minden közösségi finanszírozású projektre alkalmazni kell. Szükséges a jelentéstételi kötelezettség megfelelő szakterületi szabályozásokba történő beépítése is. Erőfeszítésekre van szükség, hogy az OECD szennyezőanyag kibocsátási és terjedési nyilvántartása (PRTR) vonatkozó ajánlást teljes mértékben megvalósítsuk. A tömegtájékoztatásban a környezeti kérdésekre (és nem csak a botrányokra!) fordított fokozottabb figyelemnek hozzá kell járulnia a társadalmi tudatosság növeléséhez. Jó dolog, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium 1997-ben megnyitotta a Minisztérium épületében a közönségszolgálati irodáját. Fő feladata: a lakosság tájékoztatása, a bejelentések és panaszok intézése, kivizsgálása, de nyomtatványokat, pályázati lapokat, valamint díjmentes környezet- és természetvédelmi kiadványok is bevezethetők. A szolgálat a 06-80-401-000-es ingyenes telefonszámon is elérhető.


Ajánlások:

  • erősíteni kell a környezetvédelmi törvény és jogszabályok gyakorlati érvényesítését országos, regionális és helyi szinten, ha kell erőteljesebb bírságolással;

  • meg kell valósítani a Nemzeti Környezetvédelmi Programot mind a beruházások, mind a jogalkotás tekintetében;

  • stabilizálni kell a Környezetvédelmi Minisztérium vezetését, növelve kapacitását a stratégiai tervezés, a gazdasági elemzés és a jogharmonizáció területén;

  • erősíteni kell a területi szervek lehetőségeit a „szennyező fizet” és a „használó fizet” elvekre alapozott munkájának végzéséhez;

  • rendszeres és tartós kapcsolatokat kell kialakítani a helyi önkormányzatokkal, a vállalkozási szférával, a nem kormányzati szervezetekkel, a tömegtájékoztatási eszközökkel a környezet-tudatosság növelése érdekében;

  • folytatni kell a környezeti információt biztosító rendszer fejlesztését.


    1. A környezeti hatékonyságtól a gazdasági eredményességig

  • A 90-es években számos környezetvédelmi beruházás valósult meg (víz-, levegő védelem és a hulladékgazdálkodás terén). Az egykori szovjet hadsereg volt bázisainak kármentesítése, valamint a bezárt bányák környezetének tájképi helyreállítása elsőbbséget élvezett. 1997-ig a szennyezés-csökkentési és –ellenőrzési kiadások a GDP 1,5 %-a körül állandósultak. Ez európai viszonylatban is jelentős érték.


  • 1999 közepén elkészített számítások, illetve becslések azt mutatták, hogy az integráció és az azt követő másfél évtized „harmonizációs költségei” az egész nemzetgazdaság tekintetében 5000-10.000 milliárd forint közötti összegre tehető (amely csak részben fedezhető uniós támogatásokból) s annak legalább egyharmadát a környezetvédelmi kiadások jelentik. A környezetvédelemre az is jellemző, hogy az első években (a költségvetés korlátai miatt is) a költségek a reálisnál alacsonyabbak, majd szinte robbanásszerű növekedési igény jelentkezik a teljes harmonizációhoz.


  • Elkezdődött a közgazdasági eszközök alkalmazása. Díjakat vetnek ki elsősorban a vízkivételre, a víz szennyezésre, a települési hulladékra, a földre, az ásványi anyag kitermelésre és a termékekre (tüzelőanyag, csomagolóanyagok, akkumulátorok, gumiabroncsok, stb.). Bírságolják a terhelési határértéket túllépőket. Ezek a pénzek a Központi Környezetvédelmi Alapba (KKA) kerülnek, amely ugyan beépítésre került a költségvetésbe, de a meghatározott célokhoz kötött finanszírozásnak ezt az eszközét fenn kell tartani.


A magyar gazdaságban a „szennyező fizet” elv még teljes mértékben nem érvényesül. A szennyezők környezeti beruházásaik kb. 70 %-át fizetik. A magáncégek környezetvédelmi beruházásai többször állami támogatásban is részesül.


Ajánlások:

  • fokozatosan csökkenteni kell a magánszektor környezetvédelmi beruházásainak támogatását;

  • tovább kell fejleszteni a környezetpolitikák megvalósítását támogató pénzügyi stratégiát, elsősorban a szennyvízkezelés és a hulladék-gazdálkodás területén;

  • kibocsátási díjakat kell bevezetni a víz-, a levegő- és a talajszennyező anyagokra;

  • lépéseket kell tenni a környezeti megfontolásoknak az adórendszerbe történő beépítéséért.


    1. Nemzetközi együttműködés

Összességében Magyarország eredményei a nemzetközi együttműködés terén nagyon eredményes; majdnem minden nemzetközi kötelezettségének eleget tudott tenni. Új kétoldalú kapcsolatokat épített ki a hét szomszédos országgal. A globális, illetve regionális egyezmények döntő hányadát ratifikálta és az elmúlt időszakban közülük számos hatályba lépett. A jó eredmények ellenére néhány nemzetközi kötelezettségnek a hazai joganyagba történő átültetése gondot okozhat. Komoly nehézségek vannak a szennyezés megelőzés és –ellenőrzés integrált megközelítésének megvalósításával és a Rióban elfogadott fenntartható fejlődési koncepciók bevezetésével.



Ajánlások:

  • a Magyarország által elfogadott vagy aláírt nemzetközi környezetvédelmi egyezményeket végre kell hajtani;

  • gyorsítani kell a jogközelítési munkálatokat, hogy a magunknak kitűzött határidők tarthatók legyenek;

  • az EU jogszabályok megvalósíthatóságának és érvényesítésének költségeit átfogó elemzésnek kell alávetni, növelve az erőforrásokat az új jogszabályok végrehajtásához;

  • hatékonyabbá kell tenni a regionális együttműködést a Felső Tisza térségében és végre kell hajtani a szófiai Duna Egyezményt;

  • intézkedéseket kell tenni az energiahatékonyság javítására, ezzel is hozzájárulva az éghajlatváltozásra vonatkozó globális erőfeszítésekhez.


  1. A hazai környezet állapotának főbb jellemzői és a jogharmonizáció helyzete

A környezet állapotát az egyes szennyező tényezők helyzetének bemutatásával, s az ott megvalósult vagy még szabályozásra váró jogharmonizáció áttekintésével jellemezzük.



2.1 Levegő

1990 óta hazánk csökkentette a légszennyező anyagok kibocsátását, javult a környezeti levegőminőség. Az energiaágazat sok intézkedése, a járművekre és az utakra vonatkozó szigorú szabályozási intézkedések, valamint az üzemanyag-minőségi szabványok szigorítása, az ólmozott üzemanyag forgalmazásból történő kivonása hozzájárultak az eredményekhez.

Ugyanakkor az ország lakosságának körülbelül a fele erősen vagy közepesen szennyezett levegőjű területen él. A vizsgálatok oksági kapcsolatot mutattak ki a környezeti levegő minősége és a légzőszervi megbetegedések, valamint a halálozások között. A nitrogénoxid és az ózon koncentráció utóbbi időszakban tapasztalt növekedése felveti a kérdést, hogy az elért pozitív eredmények a gazdaság növekedése esetén tartósak lesznek-e. Levegőtisztaság-védelem területén a magyar szabályozási rendszer alapjaiban nem különbözik az EU szabályozásától. A legfőbb feladat a levegőminőségi irányelv és a kapcsolódó irányelvek (ózon, stb.) teljes átvétele és végrehajtása. Szükséges a monitoring-rendszer megújítása. Ennek érdekében a kormány 2000. őszén döntött arról, hogy a levegőtisztaság-mérő monitoring-rendszer működtetését az ÁNTSZ-től a környezetvédelmi tárca hatáskörébe utalja azzal, hogy az elavult hálózat felújítását és új mérőállomások telepítését tegye meg. Az EU elvárása, hogy kijelölésre kerüljenek a magas szennyezettségi koncentrációjú területek. Megtörténjen az illékony szerves vegyületek tekintetében a teljes harmonizáltság. Magyarország tagja a határokon átterjedő szennyezésről szóló egyezménynek, amelynek rendelkezéseit végrehajtja. A klíma-változással kapcsolatban Magyarország aláírta az 1995-ös klímaegyezményt és csatlakozott a Kyotoi Egyezményhez is, 6 %-os csökkentési célkitűzést vállalva.


Ajánlások:

  • folytatni kell a légszennyezésre vonatkozó határértékek harmonizálását;

  • a kibocsátási bírságok ösztönző szerepét növelni kell;

  • az ipari ágazatban intézkedéseket kell tenni az energiahatékonyság javítása érdekében;

  • modernizálni kell a távfűtési hálózatot, az elosztási veszteségek mérséklésére.




2.2 Víz

A levegő mellet a víz az ember másik éltető eleme. Talán lírainak tűnik, de ide kívánkoznak Lehoczky János szép sorai:

„Tükör vagyok, arcod vagyok,

Hullám és híd, part és a víz.

Erő és báj, folyó és táj,

úszás és merülés,

áldás és könyörgés,

értened kell!

Víz vagyok

őrizned kell!”

Az elmúlt években a felszíni víz minősége javult. A Balaton vízminőségének javítására tett mintegy három évtizedes intézkedések összességében sikeresek voltak. A felszíni vízminőség monitorozása magas színvonalú. A lakosság vezetékes vízzel való ellátása szinte teljes körű. A sérülékeny vízbázisok védőövezetekkel történő védelme megfelelő. Az árvízvédelem az ország több mint egy negyedére terjed ki a nagy folyók (Duna, Tisza, stb.) és a belvízelvezető hálózatok mentén.

A felszín alatti vizek védelmére 2000. márciusában született kormányrendelet. A rendelet célja a felszín alatti víz terhelésének lehetőség szerinti elkerülése, a felszín alatti víz és a földtani közeg szennyezésének megelőzése, a bekövetkezett határértéket meghaladó szennyezettség, károsodás mértékének csökkentése, megszüntetése. A rendelet az egyszerűbb (kommunális, stb.) szennyeződések megszüntetését 2002. év, súlyosabb esetek felszámolását pedig 2010 év végéig írja elő. A felszín alatti vizek fokozott védelme azért is rendkívül fontos, mert a hazai ivóvíz szolgáltatás 90 %-a ilyen forrásból ered.

A kommunális szennyvízkezelés területén jelentős fejlesztések történtek (kapacitás-bővítés, technológiai fejlesztés, csatornahálózat fejlesztés és mechanikus tisztító berendezések telepítése, stb.). Tavaly és idén 70 pályázó 3,8 milliárd forint támogatás kapott a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) keretéből elsősorban szennyvíztisztító telep, települési folyékony-hulladék (tengelyen szállított szennyvíz) tisztító telep, valamint szennyvíz csatorna hálózat építésére. Ezzel együtt sok a tennivaló a szennyvízcsatorna építés és a szennyvíz kezelés terén, hiszen a lakosság csak 60 %-a él közmű-csatorna hálózattal ellátott területen és mindössze 22 %-a csatlakozik szennyvíztisztító telepekre. Sok vitát kiváltó volt és sok ellentmondást előhozó a víz-szennyvíz közművek decentralizációja és privatizációja. Ma is ellentmondásosak a tulajdonviszonyok.

Ahogy korábban jeleztük a vizek védelmével kapcsolatos teljes közösségi joganyag újragondolás alatt áll. De ez nem lehet ok arra, hogy a vízügyi szektorban lényegében az összes közösségi jogszabály átvételre vár. Hasonló a feladat a szennyvízkezelési irányelv terén is.


Ajánlások:

  • a vízügyi jogszabályokat az EU irányelvekkel harmonizálni kell;

  • erősíteni kell a felszín alatti vizek monitorozását;

  • vízgyűjtő területenként átfogó vízkészlet-gazdálkodási stratégiát kell kidolgozni;

  • a vízdíjakat felül kell vizsgálni;

  • gyorsítani kell a települési szennyvízcsatorna hálózat és szennyvíz-kezelési szolgáltatások kiépítését;

  • az ipari szennyvíz kibocsátásokra vonatkozó jogszabályok végrehajtását a legszigorúbban meg kell követelni;

  • az árvízvédelem és infrastruktúra felújításával csökkenteni kell az árvizekkel szembeni sérülékenységet.



2.3 Természet

Magyarország éveken keresztül komoly erőfeszítéseket tett, hogy növelje az erdős területeket, valamint a jogi védelem alatt álló területeket. 1996-ban megszülettek az erdők, illetve természet védelméről szóló törvények. Az ország területének 20 %-át erdők borítják (a cél a 25 % elérése) és közel 10 %-a jogi védelem alatt áll. Számos korábban veszélyeztetett fajt újra meghonosítottak. Hazánk aktív részese a természet és a biológiai sokféleség megőrzését szolgáló nemzetközi egyezményeknek.

A legtöbb figyelmet a természetvédelmi célkitűzéseknek a mezőgazdasági, vidékfejlesztési, közlekedési és idegenforgalmi politikákba történő jobb beépítésére kell fordítani. Hiszen a jelenleg is zajló földprivatizációs folyamat együtt jár a természetvédelem célkitűzései, valamint a gazdálkodók és a vadászok érdekei közötti konfliktusokkal. A védett területek átfogó hálózatának kialakítása is várat magára. A jogharmonizáció terén intézkedésekre van szükség az élőhelyekről és a madarak védelméről szóló irányelvek átvételére. Ugyancsak intézkedéseket kíván a veszélyeztetett állatok kereskedelméről szóló Washingtoni Egyezményből (CITES) adódó tennivalók teljes körű hazai szabályozása.


Ajánlások:

  • javítani kell a természetvédelmi célkitűzéseknek az ágazati, politikákba történő beépítését;

  • szélesebb körben kell alkalmazni a környezeti hatásvizsgálatokat (pl. idegenforgalom fejlesztés, erdőtelepítés, vízi infrastruktúra építése esetén);

  • létre kell hozni az országos ökológiai hálózatot, amely a Páneurópai Ökológiai Hálózattal áll kapcsolatban.



2.4 Vegyi anyagok és genetikailag módosított szervezetek

Az EU jogi előírásaiban megjelenő hatásköröket e téren az EU alapvetően a tagállamokhoz delegálja. Így a vegyi anyagok termelési adatainak szolgáltatása, az állatkísérletekkel összefüggő engedélyezések és nyilvántartások végzése, az azbeszt kibocsátás ellenőrzése, a kiemelten veszélyes anyagok külkereskedelmi engedélyezésére és a vonatkozó információszolgáltatás végül a genetikailag módosított szervezetekkel összefüggő védelem biztosítása a közösségi jog szerint tagállami feladat.

Az EU ország-jelentése szerint a vegyi anyagok és biotechnológia fejezetben az utóbbi időszakban jelentős előrelépés történt. 1999. január 1-től hatályosak a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény, valamint az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény, amely rendelkezik az állatkísérletekről is. Létrejött az Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKK-OKBI), javult a Környezetgazdálkodási Intézet laborkapacitása. 2001. január 1-jén lép hatályba az összes végrehajtási rendeletével együtt a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény. A megszületett hazai törvények és jogszabályok az EU joganyagával teljesen harmonizálnak.


A 90-es évek első felében a kereskedelemben lévő vegyi anyagok száma a világon már meghaladta a 100 ezret, amely évente 400-1000 új anyaggal növekszik. A regisztrált vegyi anyagok száma már meghaladta a 10 milliót, növekedésére még közel pontos becslések sincsenek. A különböző márka, fantázia, stb. neveken forgalomba hozott készítmények pontos összetétele pedig általában ipari titok, amit a felhasználók sem ismerhetnek meg. Mindezt még azzal kell kiegészíteni, hogy az átfogóan vizsgált (tesztelt) és így jól ismert vegyi anyagok száma alig több kétezernél (2004-re várható, hogy ez a szám 4000-re nőjön), továbbá, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint minden egyes vegyi anyag potenciálisan kóroki tényező (ma 10 milliónál több). Azaz a vegyi anyagok sokszorosan haladják meg az eddig ismert valamennyi emberi megbetegedés ismert kóroki tényezőinek számát. Mindezek figyelembevételével belátható, hogy a kemizáció kontrollálatlan növekedése globális környezet-romboláshoz vezethet, súlyos kémiai haváriákat, katasztrófákat okozhat (például Kanadában egy klórt szállító vonat robbanása 100 ezer ember kitelepítésével járt, vagy az Indiában ötezer ember halálát okozó bopáli vegyi katasztrófa), valamint tömeges egészségkárosodást idézhet elő (sokszor rejtetten a biológiailag aktív anyagok, vagy genetikailag módosított szervezetek felhasználása esetén). Ezért fontos a korszerű szabályozás és a szabályok betartásának szigorú megkövetelése. Ebben jelentős lépés a kémiai biztonságról szóló törvény, amely jogilag megteremti és garantálja az ország kémiai biztonságát, az ember és a környezet egységének, illetve épségének a kemizáció káros hatásaitól való védelmét, megőrzését, miközben lehetővé teszi a fejlődés kemizációhoz is kötött fenntarthatóságát.


2.5 Az ipari tevékenységekből származó kockázatok rendezése

Az EU-s direktívák fő célja e téren az ipari emissziók és a hulladék keletkezésének integrált csökkentése és szabályozása, illetve a súlyos ipari balesetek megelőzése, a kockázat minimalizálása. Erről rendelkezik a 96/61/EK irányelv az Integrált Szennyezés Megelőzés és Ellenőrzés (IPPC) címen. A hazai jogszabályok egy része bár az irányelvekhez hasonló alapelveket tartalmaz (többek között az 1995. évi LIII. törvény is), de az IPPC Direktívában megkövetelt integrált engedélyezési rendszer bevezetéséhez és alkalmazásához törvénymódosításra, több területet érintő jogszabály-módosításra és új jogszabály alkotásra egyaránt szükség van. Ez még várat magára. A súlyos ipari balesetek megelőzéséről és a kockázatok minimalizálásáról (Seveso II.) szóló 96/82/EK irányelvekben szereplő hatásköröket az EU alapvetően a tagállamokhoz delegálja. Az 1999. évi LXXIV. törvény a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről IV. fejezetében átveszi a Seveso II. irányelveket, s miközben a törvény 2000. január 1-jével hatályba lépett, e IV. fejezet akkor lesz hatályos, ha arról a 96/82/EK irányelvének kihirdetéséről szóló törvény rendelkezik. A 2000. január 1-jén üzemelő veszélyes létesítmény üzemeltetőjének a IV. fejezet hatályba lépésétől számított három éven belül a katasztrófa elleni törvény rendelkezéseit alkalmazni kell. Tehát a IV. fejezet hatályba léptetése érdekében további intézkedéseket kell tenni.


Hazánkban az irányelv hatálya alá eső veszélyes üzemek számát 80-100 közöttire becsülik, amelyből 20-40 esik a „felső kategóriába”, amelyeknek biztonsági irányítási rendszert, belső riasztási tervet és biztonsági jelentést kell készíteniük. Az érintett cégek ez irányú beruházási költségeit 80 millió euróra becsülik.


Magyarország a tagjelölt országok közül elsőként ratifikálta az ipari balesetekről szóló UN/ECE egyezményt. Az egyezményen belüli együttműködés – különös tekintettel az aláírók rendszeres egyeztetéseire – segíthet a Seveso II. irányelv átvételében és végrehajtásában.

Annak alátámasztására, hogy a súlyos ipari balesetek megelőzése és az ez irányú kockázatkezelési program milyen nagy jelentőségű globális kérdés, álljon itt az Egyesült Államok példája. Hat évi előkészítés után 1999. június 21-e mérföldkő az USA környezeti biztonsága terén. Ezen határidővel Államok szerte arra köteleztek közel 70 ezer létesítményt, hogy átfogó tervet készítsen a súlyos ipari balesetek megelőzésére és a kockázatok kezelésére. Az érintett létesítmények 3 évet kaptak a jogszabályban foglaltak teljesítésére. A sikeres teljesítés jelentős erőkifejtést követel. A bonyolult technológiai folyamatok (a munkavállalók bevonásával történő) értékelése gyakran több száz munkaórát is igényelhet. Jól figyeljünk: igen költséges követelményekkel jár a határidő elmulasztása, mert minden egyes szabály megsértéséért naponta 25.000 dollár(!) késedelmi büntetést kell fizetni.


2.6 Hulladék gazdálkodás

Az elmúlt években néhány eredmény született e téren. A legnagyobb figyelem a veszélyes hulladékokra irányult. Egyértelműen megfogalmazódott a „termelő-felhasználó” felelőssége. Eredmények születtek az 1995. évi termékdíj törvények számos hulladékfajtára történő alkalmazása, valamint a bevételek egy részének a használt akkumulátorok, a régi hűtőberendezések és hűtőanyagok, a papír, a csomagolóanyagok és a használt gumiabroncsok gyűjtésének támogatására történő felhasználása révén is. A csomagoló anyagok begyűjtése eléri a 25 %-ot. Termékdíj került bevezetésre az olajtermékekre is, s megkezdték a hulladékolajok begyűjtésének és feldolgozásának kialakítását, valamint kialakították a használt elemek begyűjtésének rendszerét. A nemrégen létrehozott Tisztább Termelés Magyarországi Központja várhatóan segítséget nyújt a kevés hulladékkal járó technológiák, valamint termelési folyamatok bevezetéséhez. Jól példázza „A zöld kémia tizenkét alapelve” egyik pontjának, miszerint „… törekedni kell a kiindulási anyagok maximális felhasználására (minél nagyobb atom hatékonyságra)” – gyakorlati megvalósítását a Tiszai Vegyi Kombinát Rt egyik kutatójának az Európai Szabadalmi Hivatal által elfogadott terméke. A vegyes műanyaghulladékból – amit eddig csak elégetni vagy szemétlerakóban elhelyezni lehetett – új technológiával, új anyagot – a syntument – állítják elő, amely útépítési aszfalt adalékként, építőipari szigetelőanyagként, stb. jól felhasználható.


2000. május 23-án az Országgyűlés elfogadta a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt. A törvény négy mellékletet tartalmaz a hulladék kategóriákról; a veszélyességi jellemzők jegyzékéről; a hulladék ártalmatlanítást szolgáló műveletekről; a hulladékhasznosítást szolgáló műveletekről. A törvény 2001. január 1-jével, az összes végrehajtási rendelete szintén ebben az időpontban lépne hatályba. A törvény alapján 34 témát kellene szabályozni. E téren nagy a lemaradás. Nem véletlenül állapította meg az EU országjelentése „a hulladékgazdálkodási terület a leggyengébb szektor.” A vonatkozó közösségi vívmányok szinte teljes köre gyors harmonizálásra vár. Magyarországon évente 104 millió tonna szemét keletkezik, amelynek csupán 5-10 %-a hasznosul. (EU-ban ez az arány 50 % körül van.) A települési hulladékgyűjtés a lakosság 15 %-ára nem terjed ki. Az ipari hulladék éves mennyisége eléri a 80 millió tonnát, ebből 4,2 millió tonna a veszélyes hulladék. Jelenleg hazánkban – az évente keletkező hulladék mennyiségen kívül – mintegy 500 millió tonna szemét halmozódik fel. A hulladékot 2700 lerakóban helyezik el, ám ezeknek csupán egyharmada felel meg az EU elvárásainak. Mind környezetvédelmi, mind gazdasági szempontból az egyik legfontosabb feladat az egységnyi GDP-re jutó hulladékmennyiségnek legalább az EU átlag szintjére való csökkentése. Ez a szám jelenleg Magyarországon 273 kg 1000 dollára vetítve, az OECD országokban 88 kg.


Készül az ország szennytérképe, az összeírás 2002-re fejeződik be. 1996-ban kezdődött a feltáró munka. Jelenleg több, mint húszezer szennyező forrást ismernek, ez a szám 2002 végére vélhetően megkétszereződik. Az elmúlt évtizedben a múltbeli katonai és ipari tevékenységek során elszennyezett helyszíneket az olajszőkítés során használt, majd hátrahagyott területek gyarapították. A mentesítés költsége mai áron is meghaladja már az ezermilliárd forintot. Fontos lépést jelent 10 új regionális hulladéklerakó megépítése. Annak felmérése egyrészt még hátra van, hogy ezek a lerakók megfelelnek-e a nemrégiben elfogadott EU-s irányelvnek. Ezzel együtt az Európai Bizottság a közeli napokban döntött arról, hogy az ISPA felzárkózási alapból támogatja a szegedi szennyvíztisztító, a regionális hulladék-gazdálkodási program, valamint a szolnoki szilárd-hulladék gazdálkodási projektek megvalósítását. Három közlekedési beruházással együtt mintegy 50 %-os támogatást nyújt 238 millió euro értékben. A KAC-ból kerül támogatásra a fővárosi szemétégető-mű füstgáztisztítója és 1999-2001 között támogatható cél a települési szilárd hulladéklerakó telepek építése. A Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete (HOE) szerint az uniós újrahasznosítási szint (kb. 50 %) eléréséhez az országnak a következő 12 évben mintegy 400-700 milliárd forintra van szüksége.

A hulladékokkal kapcsolatban egy speciális területről feltétlenül említést kell tenni, ez az egészségügyi-szociális intézmények területe. Itt két alapvető gond jelentkezik. Az egyik, amely minden területről elmondható: a pénzhiány, a másik az épületállomány, amely nagyrészt az előző századforduló körül, de jó esetben is a 40-es, 60-as években épült. Nem ilyen létszámra, nem ilyen gyógyító technológiára. Az elavult, zömében lakóépületekkel körbetelepített iparszerű tevékenységet is folytató (mosoda, stb.) létesítmények közműbővítése (víz, csatorna, stb.) szinte lehetetlen. A helyhiány nagyon sok esetben megakadályozza a zömében veszélyes hulladék (toxikus, kémiai, stb.) tároló kapacitások kiépítését, s ezáltal növelik a szennyezési veszélyt. Tapasztalataink szerint erre a területre a kelleténél kevesebb figyelem fordítódott.


Ajánlások:

  • elsőbbséget kell adni a hulladék csökkentésének és visszanyerésének az ártalmatlanítással szemben;

  • elő kell segíteni a települési szilárd hulladék szelektív gyűjtését és újrahasznosítását (papír, üveg, zöldhulladék, veszélyes anyag);

  • be kell zárni a nem megfelelő települési hulladéklerakókat;

  • növelni kell a veszélyes hulladékok jelenlegi égetési és kezelési kapacitását;

  • alkalmazni kell a veszélyes hulladékok osztályozásánál a visszanyerésre szánt hulladékok OECD „zöld listáját”;

  • fel kell gyorsítani a környezeti kármentesítési program megvalósítását.



2.7 Zaj és rezgés elleni védelem

Megállapítható, hogy a jelenlegi hazai szabályozás e téren gyakorlatilag nem harmonizál az EU szabályozással. Jelenleg kötelező szabványok vannak a fűnyírók és a háztartási gépek zajkibocsátására, de az építőipari gépekre még nincs szabályozás. 1998-ben elkezdődött e téren is a minőségbiztosítás és az ellenőrzés, de további intézkedésekre (a laboratóriumok fejlesztésére, stb.) van szükség, hogy a gépek és járművek zajkibocsátása összhangban legyen a közösségi vívmányokkal. A repülőterek gépfogadási feltételeiről szóló 92/14/EGK irányelvnek a csatlakozás időpontjáig történő honosítása a Budapest Ferihegy Nemzetközi Repülőtér forgalmát megbénítaná, tekintettel arra, hogy számottevő a keleti gépparkkal lebonyolított forgalom.


2.8 Közlekedés

  1. A közlekedési ágazat fontos szerepet játszik a magyar gazdaságban, figyelemmel a regionális kapcsolatokra és az európai integrációra. Hazánk eddig is jelentős intézkedéseket hajtott végre a jogszabályi és intézményi közelítés érdekében, hogy jogszabályait összhangba hozza a közúti közlekedésre vonatkozó acquis-val (vívmányokkal). A vasút, a hajózás és a légiközlekedés terén csak kisebb eredmények érzékelhetők.

A tett intézkedések ellenére Magyarországon a közlekedés, különösen a közúti közlekedés a légszennyezés jelentős és növekvő mértékű forrása. A közúti közlekedésből eredő balesetek és halálesetek száma nagyon magas.


Ajánlások:

  • felül kell vizsgálni az országos közlekedés-politikát, s gazdasági elemzés alapján - amely magánban foglalja a közlekedési módok környezeti hatását és az energia-hatékonyságot is - kell meghatározni a beruházási prioritásokat;

  • javítani kell a jármű felülvizsgálati program végrehajtását, ösztönözni kell az öreg gépjárművek selejtezését;

  • ösztönzőket kell alkalmazni a tömegközlekedés használatára;

  • Budapest számára egy fenntartható közlekedési tervet kell készíteni (autómentes övezetek, parkolók, stb.);

  • a főutak és a vasútvonalak mentén zajcsökkentést kell végrehajtani;

  • a közlekedés környezeti hatásainak mutatóit ki kell dolgozni és azokat monitorozni kell.


  1. Átmeneti mentesség kérelem a környezetvédelem terén

Ismereteink szerint hazánk a környezetvédelem terén az alábbi területeken kért átmeneti mentességet az Európai Unió joganyagának és vívmányainak átvételénél:


  • Levegő

  • 94/67/EK irányelv a veszélyes hulladékok égetéséről:

A jelenleg működő berendezések EU követelményeket kielégítő korszerűsítésére vagy cseréjére 2005. június 30-ig kértünk átmeneti mentességet.


  • 84/360/EGK irányelv az ipari levegőszennyezés elleni küzdelemről:

Az irányelv szerint meglévő berendezésnek minősül az, amelyik 1987. július 1-je előtt üzemelt, vagy ez időpont előtt létesítették, vagy engedélyezték. Magyarország a meglévő létesítmény kategóriát 2001. december 31-ig meglévő magyarországi üzemekre kívánja kiterjeszteni, mert e nélkül a vállalatok többsége nem tudja teljesíteni a követelményeket.


  • 88/609/EGK irányelv – a nagy tüzelőberendezések káros-anyag kibocsátásainak korlátozásáról:

A nagy tüzelő-berendezésekből származó légszennyező anyagok kibocsátásának korlátozása terén, a meglévő berendezésekre vonatkozóan kértünk átmeneti mentességet, mivel a szükséges beruházások és üzemeltetési költségek jelentős terhet rónak az érintett vállalatokra.


  • Víz

  • 91/271/EGK irányelv a települési szennyvíz kezeléséről:

A beruházási igény miatt kértünk átmeneti mentességet lakos-egyenértéktől és tisztítási foktól függően a következő időpontokig: 2009. december 31., 2010. december 31., 2015. december 31.


  • 76/464/EGK irányelv bizonyos, a vizekbe bocsátott veszélyes anyagok okozta szennyezésről, és leányirányelvei: 82/176/EGK, 83/513/EGK, 84/156/EGK, 86/280/EGK, 88/347/EGK, 90/415/EGK:

Az egyes veszélyes anyagok felszíni vízbe történő kibocsátásának határértékeivel kapcsolatban kértünk átmeneti mentességet (differenciáltan: pl. klór-alkáli elektrolízisből eredő higany kibocsátásokra 2004. december 31-ig, pl. egyes kadmium kibocsátásokra 2005. december 31-ig, pl. egyes oldószerként felhasznált klórozott szénhidrogénekre 2009. december 31-ig), mivel az előzetes hatásvizsgálatok azt mutatták, hogy a legtöbb érintett üzemben technológia-váltásra vagy jelentős szennyvíztisztítási beruházásra van szükség.


  • 80/68/EGK irányelv a felszín alatti vizek védelméről veszélyes anyagok ellen 2007. október 31-ig kértünk átmeneti mentességet a meglévő kibocsátásokkal kapcsolatban, melyet a felszín alatti vizekben szennyezést okozó bevezetések megszűntetéséhez, mérsékléséhez szükséges fejlesztések megvalósításának magas költsége indokol.


  • Ipari tevékenységekből származó kockázat rendezése

  • 96/61/EK irányelv az integrált szennyezés megelőzéséről és ellenőrzésről (IPPC):

Az IPPC irányelv harmonizációját 2002. január 1-re vállaltuk, ettől az időponttól kezdve az új berendezéseknek meg kell felelniük a közösségi követelményeknek, míg a már meglévő létesítményeknek 2007. október 30-ig kell alkalmazkodniuk.


  • 96/82/EK irányelv a veszélyes anyagokkal kapcsolatos baleseti kockázatok ellenőrzéséről (Seveso II.):

A SEVESO II. kapcsán ugyancsak a meglévő berendezések alkalmazkodása terén kértünk átmeneti mentességet, 2004. december 31-ig, melyet a biztonság növelése műszaki-technikai feltételeinek megteremtése és a belső vészhelyzeti tervek megvalósításának költsége indokol.


  • Hulladékgazdálkodás

  • 94/62/EK irányelv a csomagolásról és a csomagolási hulladékokról:

A csomagolási hulladékok újrahasznosítására vonatkozóan 2005. december 31-ig kértünk átmeneti mentességet azon rendszer kialakításához, amely képes a minimálisan elvárt 50 %-os hasznosítási, valamint az előírt újrafelhasználási arányok teljesítésére.


  • Zaj és rezgés elleni védelem

  • 92/14/EGK irányelv a légijárművek gépfogadási feltételeiről:

A tárgyalások során alakul ki a pontos időpont.


  • Természetvédelem

„Pozitív derogációt”, azaz kiegészítést vagy kiigazítást kértünk, mert többet tudunk vállalni a következő területeken:

  • 92/43/EGK irányelv a természetes élőhelyek, vadon élő növények és állatok védelméről,

  • 79/409/EGK irányelv a vadon élő madarak védelméről,

  • 77/795/EGK határozat a felszíni vizek minőségére vonatkozó információ-cseréről.


Összességében úgy ítélhető meg, hogy az Európai Bizottság valószínűleg el fogja fogadni a magyar átmeneti mentességi kérelmeket, tekintettel arra, hogy a vonatkozó irányelvek végrehajtása nagy beruházási költséggel jár, s az EU nem kíván vagy nem tud nagyobb összegekkel ezekhez a beruházási költségekhez hozzájárulni.


Nagyon kell figyelni minden megjegyzésre: veszélyes reagálás lehet az EU képviselője részéről, hogy „ha nem tudják teljesíteni a követelményeket, legfeljebb tovább tolódik a felvétel időpontja”. Ez számunkra, de az EU számára sem lehet megoldás. Ugyanakkor, ha például az merül fel, hogy a szennyvíz tisztításra, vagy a hulladék kezelésre vonatkozó elvárásokat sokkal olcsóbb módon is meg lehet valósítani (például az Ajkán megvalósuló amerikai HSAD módszerrel), akkor azt meg kell vizsgálni, mert úgy nagyobb a valószínűsége, hogy e téren EU támogatást nyerhetünk. S végül egy apró példa az elefántcsont behozatala Magyarországon tilos, az EU-ban engedélyezett.


  1. Hol tartunk a környezetvédelemben a 2000. év végén?

Erre a kérdésre azért is keresni kell a választ, mert csatlakozási tárgyalásaink legkritikusabb területei a munkaerő szabad áramlása mellett a környezetvédelem, a közlekedés és a mezőgazdaság.

Az Európai Unió országjelentése rögzíti, hogy „bizonyos előrelépés történt a természetvédelem, az ipari üzemek légszennyezése és a nagy tüzelő berendezések, valamint a veszélyes ipari balesetek megelőzése terén. Jelentős erőfeszítések szükségesek különösen a hulladékgazdálkodás, a vízminőség és a levegőminőség fejezetekben. … Ha Magyarország teljesíteni akarja ambiciózus célkitűzéseit az acquis 2001. év végéig történő teljes átvételére, sürgősen fel kell gyorsítani mind a jogharmonizációt, mind pedig a környezeti technológiákba és infrastruktúrába való beruházásokat.” Csak remélhető, hogy a ma hatályos elhatározások, s a kialakítás alatt lévő távlatos Hermann Ottó program, ebbe az irányba mutat.


Ugyanakkor figyelnünk kell Michael Lake, az Európai Unió budapesti delegáció vezetőjének 2000. november 11-i nyilatkozatára is.

„… Azt hiszem létezik egy tendencia Magyarországon, amely szerint a környezetvédelmet nem feltétlenül és tisztán politikailag semleges területnek tartják. És talán nem is gondolják különösen fontosnak, mert javítása hosszú időt vesz igénybe. Ha ez így van, akkor ez rossz megítélés. A környezetvédelem az egyik kulcsterület, amelynek alapján a mostani tagállamok a csatlakozni vágyók képességét megítélik, és kulcskérdés a 15 nemzeti parlament, valamint különösen az Európai Parlament számára, amely testületek a bővítés ratifikációjáról döntenek majd. Egyetlen kormány részéről sem bölcs dolog figyelmen kívül hagyni a környezetvédelem európai joganyagát és annak átvételét. Az esetleg kialakított átmeneti időszakok nem tekinthetők menekülési útvonalnak. A környezetvédelmi munka már most is késésben van. E téren most folyamatosságra van szükség. A magyar hulladékgazdálkodási törvényből például hiányzik a teljes végrehajtási utasítás … Sok más olyan terület van, amellyel meg kell birkózni, és már csak két év van hátra”. Úgy gondolom, hogy ez világos, intő szó.






V.

SZAKSZERVEZETEK ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM


A szakszervezetek a világban és Európában a környezetvédelemmel való foglalkozást meghatározó szakszervezet-politikai és érdekképviseleti feladatként kezelik. keresik a kapcsolatokat és az együttműködést a zöld mozgalmakkal. Hazánkban 1986-ban foglalkozott az akkori Szakszervezetek Országos Tanácsa először a környezetvédelemmel. Jellemző, hogy többször felmerült miért is kell ezzel a témával foglalkozni a szakszervezeteknek? A 90-es évek társadalmi-gazdasági változásai más irányba terelték a szakszervezeteket. A környezetvédelem csak akkor került „élesen előtérbe”, amikor a privatizáció kapcsán „kiderült amiről mindenki tudott, de addig hallgatott”, milyen tetemes környezeti károkozás történt korábban, s ami most egyszerre rázúdult a kollektívára. Ugyanakkor az is tény, hogy néhány kivételtől eltekintve még ma sem foglalkoznak a szakszervezetek a környezet-védelemmel.


Milyen szerepük lehet a szakszervezeteknek a környezetvédelem terén?

  • Tudatosító, azaz a környezetvédelem társadalmi megítélésének pozitív változását szolgáló szerep.

  • Elősegítő, figyelemmel kísérő, azaz a konkrét környezetvédelmi tennivalók megvalósítását szorgalmazó, hatásait figyelemmel kísérő és jelző szerep.

  • Szervező, azaz a szakszervezeti élet különböző szintjein és területein a téma szerepeltetését, a környezetvédelmi kapcsolatok megteremtését és építését szolgáló szervező, mozgósító szerep.


A fentiekből érzékelhető, hogy a környezetvédelem területén a szakszervezeteknek a klasszikus szerepkörüket kell betölteni. Ehhez viszont a szakszervezeti tisztségviselőknek ismerniük kell a környezetvédelem legfontosabb ismérveit.


  1. A szakszervezetek szerepe a környezetvédelmi tudatformálás terén:

A szakszervezetek saját feladata, hogy megismertesse tisztségviselőivel, tagjaival a környezetvédelem lényegét, célját, a környezeti elemeket, a környezetvédelem alapelveit és szabályozásának legfontosabb eszközeit.


    1. Mi a környezetvédelem?

A környezet, az egyes környezeti elemek védelmét szolgáló, illetve a káros vagy veszélyes környezeti hatások elleni fellépést elősegítő tevékenységek összessége.


  • Magában foglalja a környezetvédelmi jogot, a közigazgatási jellegű szabályokat, beleértve az engedélyezési és ellenőrzési szabályozási normákat, a gazdasági-pénzügyi ösztönzés befolyásoló eszközeit (díjak, támogatás, bírság, stb.), továbbá az intézményeket (minisztérium, felügyelőség, intézetek, stb.) és a civil kezdeményezéseket.


  • A környezeti elemek: a levegővédelem, a vízvédelem, a veszélyes vegyi anyagok és a biotechnológia veszélyes termékei elleni védelem, az ipari tevékenységekből származó kockázatok rendezése, súlyos haváriák, katasztrófák megelőzése, hulladékgazdálkodás, zaj és a rezgés elleni védelem. A természet védelme természetesen része a környezetvédelemnek, de egyben önálló terület is.


  • A természetvédelem: a természeti értékek és az azokat veszélyeztető okok feltárására, a károsodások megelőzésére, elhárítására, a bekövetkezett károsodások megszüntetésére, vagy csökkentésére, a természeti értékek jelen és jövő nemzedékek számára való megőrzésére, azok szükség szerinti helyreállítására, fenntartásuk tervezettségének biztosítására irányuló tevékenység.


  • Mi nem tartozik a környezetvédelem tárgykörébe? Miközben a környezetért való felelősség (esetenként felelőtlenség) át- meg átszövi életünk, tevékenységünk egészét, tesszük ezt tudatosan, vagy csak „megszokásból”, indokolt legalább példálózva jelezni, hogy mi nem tartozik a környezetvédelem tárgykörébe. Ilyen például az épített környezet, vagy a műemlékvédelem, vagy a település, várostervezés, rendezés, stb.


A fentiekből látszik, hogy bár a környezetvédelem és a munkavédelem ezer szállal kapcsolódik egymáshoz, egyes területeken szinte szétválaszthatatlan (ipari haváriák megelőzése, stb.) mégis különálló tevékenységi területet jelentenek, bár a gyakorlatban célszerű együtt foglalkozni a kapcsolódó területekkel (lásd később).


    1. Melyek a környezetvédelem alapelvei?

A felsorolásra kerülő alapelvek fokozatosan alakultak ki a 60-as évektől napjainkig.

  • Megelőzés elve

A szennyezés, illetve a környezetvédelmi ártalmak megelőzése olyan módon, hogy

  • minden megfelelő megelőző intézkedést megtesznek, a szennyezés ellen, különösen a legjobb rendelkezésre álló technika, technológia alkalmazásával,

  • a természeti erőforrásokat ésszerűen, az energiát pedig hatékonyan használják fel,

  • mindent megtesznek, hogy elkerüljék a hulladék keletkezését, és amennyiben hulladék keletkezik, azt megpróbálják visszanyerni, tovább feldolgozni, vagy ha az műszakilag és gazdaságilag lehetetlen, akkor a hulladék úgy kerül elhelyezésre, megsemmisítésre, hogy a lehető legkisebb terhelést okozza a környezetbe,

  • megteszik a szükséges intézkedéseket a munkabalesetek, illetve foglalkozási megbetegedések megelőzésére, az esetlegesen bekövetkezett események okainak feltárására, a következmények korlátozására.


  • A fenntartható fejlődés elve

Minden emberi tevékenység gazdasági vagy társadalmi-kulturális, a társadalom és a természeti környezet kapcsolatának minőségén alapul. A fejlődés csak akkor lehet valós, ha az életminőséget javítja. A gazdasági növekedés és a környezet kapcsolatának alakítását új alapokra helyező fenntartható (harmonikus) fejlődés koncepciójának lényege: „olyan, a Föld ökológiai adottságaihoz illeszkedő, a természeti erőforrásokkal takarékosan gazdálkodó, a környezettel harmonikus gazdasági és társadalmi fejlődést célozva, amely a jelen igények kielégítését biztosítja anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak lehetőségét saját igényeik kielégítésére.”


  • Az egészséges környezethez való jog

Alkotmányos emberi alapjog, amelynek tartalma kialakulóban van. Az emberi élet természeti alapjainak fenntartására vonatkozó állami kötelességet nevesíti külön jogként.




  • A szennyező fizet elve

A környezeti ártalmak megakadályozásának és megszüntetésének költségeit a szennyezőnek kell viselnie. Ez különösen a tulajdonváltás esetén jelentős. A régi tulajdonos (legyen az az állam, vagy önkormányzat) a tulajdon átruházás során szerződésileg kell, hogy kötelezze az új tulajdonost az átruházó által okozott károk felszámolásának költségvállalására, természetesen ezt a vételi árba bekalkulálják.


  • A megosztott felelősség (a szubszidaritás) elve

Az elv középpontjában az a lényegi felismerés áll, hogy a környezeti döntéseket és a végrehajtást arra a szintre kell átruházni, amely még alkalmas a kérdés rendezésére (a lehető legtöbb információval rendelkezik) anélkül, hogy lényeges tényezőket figyelmen kívül hagynának.


  • Egyik állam sem okozhat környezeti kárt a másiknak elve

Szokták ezt úgy is fogalmazni, hogy a szennyezés nem ismer határokat.


  • A közös felelősség elve

Ez az elv azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a környezeti döntések kialakításába és a végrehajtásba, a társadalom minden érdekelt tényezőjét, a maga kompetenciájával be kell kapcsolni.



    1. A környezetvédelem szabályozásának főbb elemei

  • Közvetlen vagy jogi szabályozás.

Előnye:

  • viszonylag gyors eredményt hoz,

  • mert az utasítások és a tilalmak döntően egyértelműek,

  • a határértékek tudományos megalapozással biztosíthatók,

  • az előírások betartása elvileg könnyen ellenőrizhető.

Hátránya: egysíkú, külső kényszer eszköze, nem nélkülözhető, de kiegészítendő.


  • Közvetett vagy gazdasági szabályozás

A jogi eszközök mellett a gazdasági szabályozásra is szükség van, amely befolyásolja a döntési folyamatot, a magatartást, mérlegelésre késztetett. Ilyenek:


  • A környezetvédelmi díjak

= Kibocsátási díjak (levegő, víz, szennyezés).

= Eljárási díjak, inkább illetékjellegűek, hatósági tevékenységhez kötődnek.

= Termék díjak (üzemanyag, csomagoló eszköz, gumiabroncs, stb.).

= Betéti díjak, újrahasznosításra visszaadott termékre (üveg, stb.) vonatkozó sajátos termékdíj.


  • Támogatások

= Költségvetési juttatások (cél-, címzett, stb. támogatások).

= Központi Környezetvédelmi Alap célelőirányzatából (pályázat útján).

= Nemzetközi támogatások (Phare, Ispa, stb. alapokból).


  • Bírságok

= Légszennyezési bírság

= Szennyvíz bírság

= Veszélyes hulladék bírság

= Zaj és rezgés bírság

= Természetvédelmi bírság

= Csatorna bírság (a csatornahálózat megóvására)

= Földvédelmi bírság


  1. A szakszervezetek szerepe a környezetvédelmi tennivalók kialakításában és megvalósításában

A szakszervezeteknek a jelenleginél nagyobb szerepet kell vállalniuk a környezetvédelem országos, ágazati, régiós, területi és munkahelyi tennivalóinak kialakításában és végrehajtásában, élve elősegítő, szorgalmazó, figyelemmel kísérő és jelző lehetőségeikkel. Hiszen a Munka Törvénykönyve 21. § (1) bekezdése rögzíti: „Az állami szervek és a munkáltatók kötelesek a szakszervezetekkel együttműködni, ennek keretében érdekképviseleti tevékenységüket az ehhez szükséges információk biztosításával elősegíteni, valamint észrevételeikre, javaslataikra vonatkozó álláspontjukat és ennek indokait velük közölni.” Ezzel pedig a környezetvédelem érdekében élnünk kötelesség.


A fentiekben leírtakkal együtt is a szakszervezetek környezetvédelmi tevékenységének meghatározó színtere a munkahely. Ezért ismerni kell a környezetvédelem helyét, szerepét a cégek tevékenységében, gazdálkodásában.


    1. A környezetvédelem szerepe a munkahelyeken

  • A termelés, a szolgáltatás, stb. környezetterhelő hatásait érzékelve a cégek ma már rákényszerülnek, egyúttal üzleti érdekük is azt diktálja, hogy a környezeti szempontokat egyre erőteljesebben figyelembe vegyék tevékenységükben. Az esetlegesen jelentkező környezeti problémák nemcsak a cég imázsában, jó hírnevében, ezáltal piaci pozíciójában okozhatnak zavarokat, hanem érintik a munkavállalókat, a cég hatásterületén kívül lévő létesítményeket (lakóépületek, intézmények, zöldövezet), az ott élő állampolgárokat, az illetékes önkormányzatokat, valamint az üzleti partnereket (szállítók, vevők, bankok, biztosítók, stb.), s más fontos tényezőket (nem kormányzati szervezetek, stb.). A tulajdonosok sem fogadják jó néven az ilyen „kisiklásokat”, s az hatással lehet a cégek menedzsereire is (anyagi hátrány, stb.).


  • A legtöbb cégvezető a vállalkozás fenntartására, bővítésére, a hatékonyság fokozására, a problémák megoldására (közte a sokszor nyűgnek tekintett – munka- környezetvédelmi, stb. – előírások betartására) törekszik a hagyományos módon szűken definiált üzleti tevékenységi körében.

A ma és a jövő azt követeli meg a cégvezetőktől, hogy a „lehetőségekben gondolkozzon”, vegye észre azokat. Tapasztalataink szerint azok a cégek erősítik piaci pozícióikat, amelyek időben észreveszik és gyorsan reagálnak az új lehetőségekre, beleértve a még „felfedezetlen” területeket is. Ilyen „szűz” területnek számított a közelmúltban a környezet védelméből adódó üzleti lehetőségek felismerése az úgynevezett „zöld lehetőségek” észrevétele. (Erről a későbbiekben még írunk.)


  • Az előzőekben kifejtettek miatt napjainkban egyre inkább szükségszerűvé válik a cégek számára, hogy tevékenységük környezeti hatásai, környezeti teljesítményük – a jogszabályi kötelezettségeknek történő megfelelésen túl – megfeleljen a társadalmi igényeknek is. Ennek egyik eszköze az MSZ EN ISO 14001 szabvány, a környezetközpontú irányítási rendszerről (KÍR).


    1. A szakszervezetek érdekeltek a környezetvédelmi célkitűzések megvalósulásában

  • A szakszervezetek a környezetvédelemben a munkahelyektől, az országos szintig bezárólag szakszerűséget, európaiságot és biztonságot akarnak. Érdekeltek az európai normáknak mind teljesebben megfelelő hazai környezetvédelem létrejöttében. Tudatában vannak annak, hogy az elhanyagolt környezetvédelmi tevékenység, munkahelyek elvesztésével járhat, míg az újrahasznosított hulladékok munkahelyeket teremthetnek. Azaz a környezetvédelem munkahely megszüntető, de munkahely teremtő tényező is.


  • Ezért megfelelő válaszokat kell tudni adniuk a sokszor felmerülő „hamis” felvetésekre. Ime egy csokorra való:


  • Hiányzik a forrás

A vezetés érvelése: „mi egyetértünk a szakszervezetekkel, hogy többet kellene tenni, de az az egyszerű tény, hogy nincs több forrásunk.”

A szakszervezetek soha ne fogadjanak el egy ilyen érvet látszatra. Mindig kérdezzék meg, hogy milyen lépéseket tett a vezetés, hogy megállapítsa a szakszervezetek által javasolt fejlesztések, intézkedések valódi költségeit. Továbbá igényeljék azokat a becsléseket, számításokat, vizsgálatokat, amelyek alapján a javaslat megvalósíthatatlansága a vezetés részéről alátámasztható.


  • Gondatlan a munkavállaló

A vezetés érvelése: „semmi sem rossz, a munkaeljárási, a biztonsági rendszerek megfelelőek, a hibát, a környezeti ártalmat a gondatlan munkavállaló felelőtlen magatartása okozza.”

Ez egy nagyon megfelelő fedő, ami mögött számos munkáltató megpróbál elrejtőzni, hiszen tényleg előfordul számos esetben, amikor a munkavállaló gondatlansága is szerepet játszik a havária bekövetkeztében.


A szakszervezetek minden esetben nézzék meg milyen vizsgálat folyt a kérdéses esemény után. Ki végezte a vizsgálatot, ha egyáltalán végezte valaki? Bevonták-e a vizsgálatba a munkavállalók képviselőjét? Milyen lépéseket tettek a hasonló események elkerülése érdekében a műszaki, szervezési, egészségügyi megelőzés, a képzés terén. A szakszervezetek mindig emlékezzenek arra, hogy az okok és a hatások (okozatok) láncolata gyakran komplikált lehet. A vezetés esetenként „megértést” kér, hogy a munkavállalók hosszabb ideig dolgozzanak szünet nélkül, idegen környezetben, stressz alatt, megfelelő képzés, megfelelő berendezés és megfelelő ellenőrzés nélkül, s ez vezethet bizonyos fajta „gondtalan cselekedethez”. A vezetés pedig a saját mulasztásait akarja a folyamat végén helyet foglaló munkavállalóra hárítani. Az ilyen érvelés a szakszervezetek részére elfogadhatatlan.


  • A szakemberek tudják, hogy mit kell tenni

A vezetés érve: „a környezetvédelmi, egészségügyi, biztonsági kérdések rendkívül bonyolult kérdések, amelyek szakemberek bevonását igénylik, s ezért nem volna megfelelő, ha a szakszervezetek vitákba keverednének ezen a téren.”

A szakszervezetek hangsúlyozzák és gyakorlatban is bizonyítsák, hogy képviselőik nem egy esetben megfelelő képzettséggel rendelkeznek, illetve bonyolultabb esetekben ők is szakértőket vesznek igénybe. Ugyanakkor az is tény, hogy a szakemberek sem mindig értenek egyet egymással, nem tudnak megállapodni a probléma pontos okában, megegyezni a legjobb megoldásban. A munkavállalók, illetve a szakszervezetek képviselőinek folyamatos bevonása a döntéshozatali folyamatokba, az előforduló problémák megoldásába gazdagíthatja a szakemberek közvetlen ismereteit, növelheti a haváriák megelőzési lehetőségét.


  • Nem a szakszervezetek dolga

A vezetés érve: „a környezeti kérdések megoldása nem a szakszervezetek dolga, mivel azok nem érintik a munkáltató-munkavállaló kapcsolatát és semmi esetre sem tartoznak az ellenőrzésük alá.”


A szakszervezetek véleménye pedig, hogy a környezetileg fenntartható gazdaság fogja túlélni a jövőt. A munkavállalók pedig abban érdekeltek, hogy folyamatosan fenntartható legyen mind a környezet, mind a munkahely. Az ILO pedig a munkatevékenység környezeti szempontjánál prioritást állapított meg. Az is tény, hogy az ipari tevékenységek környezeti következményétől először a munkavállalók és családtagjaik szenvednek. Továbbá az is, hogy a környezeti ártalom enyhítése a jövőben messzemenő következményekkel jár a foglalkoztatást illetően. Munkahelyek tömege szűnhet meg, de az újrahasznosítás révén új foglalkoztatási források jöhetnek létre. Mindezek nem történhetnek a szakszervezetek nélkül.


  • Az itt felvázolt sokoldalú kihívás különös erőfeszítéseket követel a szakszervezetektől. Amennyiben mint alakító erő továbbra is létezni akarnak, be kell bizonyítsák környezetvédelmi elkötelezettségüket, tettrekészségüket. Ez egyaránt vonatkozik programcélkitűzéseik meg-, vagy újrafogalmazására, mint ez irányú akciókészségük erősítésére, a környezeti érdekképviseleti tevékenység sokoldalúvá és szakszerűvé tételére, a civil társadalommal folytatott párbeszéd elősegítésére. Az ez irányú feladatok megvalósításának egyik legfontosabb előfeltétele a modern munkavállalói csoportok – technikusok, mérnökök, gazdasági, egészségügyi alkalmazottak, stb. – megnyerése.


    1. Figyeljünk oda: hazánkban is környezeti szolgáltatóipar születik

  • Az Egyesült Államokban a környezeti szolgáltató (hulladék) ipar a negyedik helyen járul hozzá a GDP-hez, de ez a szektor Európában is gyorsan nő. Hazánkban is a meglévő stabil cégek mellett gombamód szaporodnak az ilyen típusú cégek. Jellemző, hogy létre jött a Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete (HOE).


  • Mi tekintendő környezeti szolgáltató iparnak? Négy fő ágazata van: szennyezés megfékezését szolgáló ipar; tisztítást végző cégek; hulladék-gazdálkodást végzők; közmű szolgáltatásokat folytatók.


A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1992-ben kilenc alszektorba sorolta a környezeti szolgáltatásokat. Így:

  • szennyezés csökkentése különös tekintettel a levegőre, talajra, hulladékra (szűrés, optimális műtrágya felhasználás, stb.),

  • mezőgazdasági földek rehabilitációja,

  • puhaenergiák alkalmazása (biogáz, nap- és szélenergia, stb.),

  • szállítás és kommunikáció (a nagyközönséget szolgáló módozatok, stb.),

  • víz és szennyvíz munkálatokat végzők,

  • hulladék gazdálkodást és újrahasznosítást (reciklálás) végzők,

  • természetvédelem és erdőgazdálkodás, ide értve az ÖKO-idegenforgalmat is;

  • környezeti kutatás-, fejlesztés és oktatás,

  • környezeti adminisztráció és közmunkák.


Az OECD ennél sokkal részletesebb osztályozást alakított ki.


  • A környezeti szolgáltató ipar, tehát a veszélyes hulladékok elégetésétől, a föld feltöltési tevékenységen, a rovarirtáson át a tisztítási, mosodai és szaniter szolgáltatásokig tart. De természetesen ennél sokkal többen, a munkavállalók sokkal tágabb csoportjai végeznek környezetszolgáltatási tevékenységet (például vegyi üzemek reciklálási tevékenységet végzők).

A végzett munkák típusai nagyon eltérőek lehetnek. Egy papíripari cégnél többet foglalkoznak a szennyezés megelőzésével, a hulladék csökkentésével, a folyamatok figyelemmel kísérésével, míg a szolgáltatóipari cégnél többet foglalkoznak a hulladékok összegyűjtésével, elszállításával, szortírozásával, tisztításával. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy főre eső ipari- és háztartási hulladék mennyisége mérséklődik, mivel a szigorú szabályok ebbe az irányba hatnak. Tapasztalható az is, hogy a nagy cégek szolgáltatásként veszik meg például a tisztítást, mosást, stb. Terjed a szolgáltató cégeknél a szerződéses munkavállalók alkalmazása. Nagyok a munkafeltételi különbségek a fejlett országokban működő cégek és például a közép-kelet-európai országok cégeinél. Az utóbbiaknál nem kevés a „fekete munka”, a nagy kiszolgáltatottság. Mindezek szükségessé teszik, még ha rendkívül nehéz is, hogy a szakszervezetek ezekben a cégekben vessék meg a lábukat és folytassanak érdekvédelmi munkát.


    1. Globalizáció és a környezetvédelem

Aktuális kérdésként jelentkezik a globalizáció, a környezetvédelem, illetve egyes szakszervezetek, valamint a zöld mozgalmak egy részének viszonya. Időszerűségét a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elleni seattlei, valamint a közelmúltban lezajlott a prágai tüntetések adják.

Mi kifogásuk lehet a tüntetőknek (a politikai szempontokon túl) a globalizációval szemben? Miért kellene a környezetvédelemért küzdőknek az egész világot átfogó gazdasági, pénzügyi kapcsolatrendszerrel szemben a lokális tényezőket preferálniuk? Lehetséges-e, elképzelhető-e a környezetet érő nagymértékű károsodások lokális, izolált kivédése és orvoslása. Aligha. A savas eső vagy a nukleárisan szennyezett por nem ismert országhatárokat. Ha valami igazán az egész világot átfogó, vagyis globális munkálatot és gyakorlatot igényel, akkor az éppen a környezetvédelem.

A szakszervezeteknek, összefogva (a nem radikális) zöld mozgalmakkal, tehát az indulatos érzelmi ellenkezés helyett a változó körülményekkel okosan számoló, a következő évezred döntő tendenciájának, a globalizációnak, a környezetvédelem érdekében történő – nemzetközi szintű – befolyásolására alkalmas elveket és technikákat kell kialakítaniuk.


  1. A szakszervezetek szervezeti élete és a környezetvédelem

3.1 Az egészség, biztonság és a környezetvédelem együttes kezelése

Mint ahogy a korábbiakban utaltunk rá, a környezetvédelem, valamint az egészség és biztonság ezer szállal kapcsolódik egymáshoz. Az egészség, biztonság, környezetvédelem, angolul: Health, Safety, Environmental – azaz HSE állandó, együttes javítása növeli a gazdaság teljesítményét, elhanyagolása súlyos károkat okozhat a mikro és a makro környezetben, betegségekhez vezethet a munkavállalóknál és az érintett lakosságnál. Javíthatja vagy ronthatja a cégek eredményességét, s a róluk kialakított képet. ezért nem véletlen, hogy a nemzetközi szervezetek (ILO, WHO, stb.), valamint a munkáltatók és a szakszervezetek világszövetségei, továbbá a világ nagy meghatározó cégei (például a General Electric) ezt a HSE formulát használják a konkrét tennivalók kialakításában, az összehangolt cselekvésben. Így a helyzetfelmérésben, a folyamatos monitoring kialakításában, az intézkedésekben, az önkéntes kezdeményezések bátorításában, a tapasztalatcserében, a képzés és az oktatás terén, de ugyanúgy az auditok esetében, a termékfelelősségi rendszerek működtetésében, agy az integrált irányítási rendszerek terén.


A hazai szakszervezeti gyakorlatban is indokolt alkalmazni ezt a HSE formulát, azaz ahol indokolt együtt foglalkozni a három területtel.


3.2 A környezetvédelem érdekében ajánlott operatív szakszervezeti feladatok:

3.2.1 Országos szinten:

  • A konföderációk vezetői és szakértői harmonikusan működjenek együtt a környezetvédelem érdekében teendő kezdeményezéseik kialakításánál (vonják be a szakszervezeteket az országos környezet-védelmi fórumok munkájába, egyeztetésekbe, stb.).


  • Évente, lehetőleg májusban kerüljön sor a konföderációk által együttesen szervezett szakszervezeti vezetők munka- és környezetvédelmi konferenciájára. A találkozón elsősorban a konföderációk, föderációk, szakmai, területi szakszervezetek (a Közéleti Kézikönyvben szereplők), valamint a nagyvállalkozások szakszervezeti vezetői vegyenek részt. A konferencián a munkabiztonság a munkaegészségügy, a környezetvédelem időszerű kérdéseiről, valamint a szakszervezetek ez irányú tennivalóiról indokolt tájékoztatást adni.

  • A konföderációk testületi üléseiken szükség szerint, de legalább két-három évente foglalkozzanak a munka-, környezetvédelem kérdéseivel.


  • Az érintett konföderációk és föderációk szervezésében a közvetlenül a környezeti szolgáltatóiparban dolgozó szakszervezeti vezetők konferenciáját indokolt létrehozni és időközönként megismételni, az érdekelt munkáltatók, valamint nemzetközi szakszervezeti szakértők részvételével.


  • A konföderációk a munkáltatók országos szerveivel történő tárgyalásoknál, együttműködési megállapodásoknál térjenek ki a környezetvédelemre is. Egyeztessék elképzeléseiket, álláspontjukat.


  • A konföderációk egymással együttműködve tegyék lehetővé, hogy környezetvédelmi téma esetén a szakszervezetek szakértő képviselője jelen lehessen az illetékes nemzetközi fórumokon.


3.2.2 Ágazati, iparági, szakmai, területi szinten

  • Egy-két évente, valamint rendkívüli események kapcsán testületi ülésen foglalkozzanak a munkavédelemmel, környezetvédelemmel.


  • Szükség szerint, önállóan, vagy más témákkal együtt tájékoztassák a munkahelyi szakszervezeti vezetőket a munka-, környezetvédelem időszerű helyzetéről, tennivalóiról.


  • A szakszervezeti tisztségviselők képzésében, továbbképzésében szerepeljen a munka- és környezetvédelem témája.


  • A partner munkáltatói szervezetekkel egyeztessék a szakmát, ágazatot érintő környezetvédelmi helyzetet, a fejlesztési, szabályozási elképzeléseket, s más időszerű témákat.


  • Nemzetközi kapcsolataikban a tapasztalatcsere mellett szorgalmazzák, hogy az európai vagy nemzetközi munkavédelmi, környezetvédelmi dokumentumok szülessenek a munkavállalók és munkáltatók nemzetközi/európai szervei között.



3.2.3 Munkahelyi szinten

  • Évente legalább egyszer, rendkívüli események kapcsán (súlyos esemény) azonnal, átfogó munka-, környezetvédelmi felügyelői ellenőrzés után, stb. foglalkozzanak a témával.


  • Esetleges nemzetközi kapcsolataikban a fő hangsúlyt a munka- és környezetvédelmi tapasztalatcserére tegyék.


- X X X -


FÖLD CSAK EGY VAN!

Tartsuk tiszteletben a Földet és a földi élet

minden formáját


A SZENNYEZÉS, A KÖRNYEZETKÁROSÍTÁS

NEM ISMER HATÁROKAT!

Sem a kerítést, sem a település határait, sem

az országhatárokat, sem a kontinenseket.


GONDOLKOZZ GLOBÁLISAN, ÉLJ FELELŐSSÉGTELJESEN

EGYENKÉNT IS, EGYÜTT IS

FELELŐSEK VAGYUNK KÖRNYEZETÜNKÉRT,

A FÖLDÉRT!


X





RÖVIDÍTÉSEK


BIAC: Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottság (munkáltatók)

CITES: Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állatok és növényfajok nemzetközi kereskedelméről

EGK: Európai Gazdasági Közösség (1958-1986)

EK: Európai Közösség (1986-1992)

EU: Európai Unió (l992-)

EMAS: Környezeti Irányítási és Auditálási Rendszer

ENSZ: Egyesült Nemzetek Szervezete

EEA: Európai Környezetvédelmi Ügynökség (Koppenhága)

EFILWC: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények javításáért (Dublin)

ET: Európa Tanács

EN: Európai szabvány jelölése

GLP: Helyes laboratóriumi gyakorlat

HOE: Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete

HSAD: Nagyszilárdságú anaerob feldolgozás (biofeldolgozás)

HSE: Egészség, biztonság, környezetvédelem

ICEM: Vegyi-, Energiaipari, Bányászati és Rokonszakmákban Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetsége

ILO: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

IPPC: Integrált szennyezés megelőzés és – ellenőrzés

ISO: Nemzetközi szabvány jelölése

ISPA: Előcsatlakozási Struktúrapolitikai Eszköz

KAC: Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat

KIR: Környezetközpontú Irányítási Rendszer

KöM: Környezetvédelmi Minisztérium

LIFE: Pénzügyi eszközök a környezetvédelem számára

MSZ: Magyar Szabvány

NGO: Nem kormányzati szervek

NKP: Nemzeti Környezetvédelmi Program

OECD: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

OKK-OKBI: Fodor József Országos Közegészségügyi Központ - Országos Kémiai Biztonsági Intézet

OKK-OKI: - Országos Környezet-egészségügyi Intézet

PSI: Szolgáltató Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége

PRTR: Szennyezőanyag kibocsátási és terjedési nyilvántartás

TUAC: Szakszervezeti Tanácsadó Bizottság (munkavállalók)

UN CSD: ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottság

UNEP: ENSZ Környezetvédelmi Program

WHO: Egészségügyi Világszervezet

WTO: Világkereskedelmi Szervezet

továbbá a függelékeknél felsorolt rövidítések.


- X -


FELHASZNÁLT IRODALOM


1.) Magyarország a ’90-es években. A magyar kormány válasza az Európai Unió kérdőívére – rövidített változat (Külügyminisztérium, 1996.)

  1. Dr. Bándi Gyula, dr. Erdey György, dr. Horváth Zsuzsanna, dr. Pomázi István: Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1999.)

  2. F. Boucher, J. Echkenazi: A 15-ök Európájának kézikönyve. (CO-NEX Könyvkiadó Kft, 1998.)

  3. László Ervin: Harmadik évezred. Veszélyek és esélyek. A Budapest Klub első jelentése (Új Paradigma, 1998.)

  4. László Ervin: Izgalmas idők. Felelősségteljes élet az új évezredben. (Magyar Könyvklub, 1999.)

  5. Práger László: Európából a bővülő Európába. (AULA Kiadó, 2000.)

  6. Környezetpolitikai vizsgálatok. Magyarország. OECD (Környezetvédelmi Minisztérium, 2000.)

  7. Az Európai Bizottság Éves Jelentése – 1999. év illetve 2000. év: Magyarország előrehaladásáról a tagság felé. (Külügyminisztérium 1999., illetve 2000.)

  8. Jogi Lexikon (KJK-KERSZÖV Kft, 1999.)

  9. A környezeti szolgáltatóiparról. (ICEM világkonferencia, Koppenhága, 1996. október 15-18.)

  10. Tiszta és elérhető ivóvizet. (PSI vízügyi konferenciája, Stockholm, 1997. augusztus 9-10.)

  11. Filip Maly, Miroslav Suta: Az ipari kibocsátásokról nálunk és a nagyvilágban. (PRTR) (Köztájékoztató rendszerek, 1999.)

  12. A globális hatalommal szemben: stratégia a világméretű szakszervezeti mozgalomhoz. (ICEM 2. kongresszusa, Durban, 1999. november 3-5.)

  13. Főcze Lajos: Útkereső évek. (Budapest, 2000.)

  14. Ökológiai alapvetések, a környezetvédelem társadalmi megítélésének változása a gazdálkodásban. (dr. Hetyei István: Kézirat, 2000.)

  15. Tiszta vizet a jövőnek! (Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetsége, Népszabadság 2000. március 22.)

  16. Barta Katalin, Csékai Márton, Csihony Szilárd, Mehdi Hasan, Horváth István Tamás, Pusztai Zoltán, Vlad Gábor: A zöld kémia tizenkét alapelve. (Magyar Kémikusok Lapja, 2000. 5. 173-181. oldal)

  17. Hulladékgazdálkodás. (A Munkaadók Lapja, 2000. szeptember, 52-54. oldal)

  18. Környezetvédelmi támogatások. (A Munkaadók Lapja, 2000. szeptember, 55-56. oldal)

  19. Zoltán C. Mester: Súlyos ipari balesetek megelőzése és a kockázatkezelési program. (Magyar Kémikusok Lapja, 2000. 20. 367-370. oldal)

  20. Prof. Dr. Ungváry György: 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról. (Foglalkozás Egészségügy, 2000. 3. 2-8 oldal)

  21. „Magyarországon folyamatos a korrupció háttérzaja” Interjú Michael Lake-kal, az Európai Unió budapesti delegációjának vezetőjével a 2000. évi országjelentésről (Magyar Hírlap, 2000. november 11.)

  22. Továbbá: Dr. Hetyei István, Ribánszki János, Sztupjánszky Endre és Zsombori János által rendelkezésre bocsátott háttéranyagok.


X


TARTALOMJEGYZÉK


Oldal

  1. BEVEZETŐ 2

  2. AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETI POLITIKÁJA 3

  1. Az Európai Unió környezeti politikájának kialakulása 3

  2. Az Európai Unió Környezetvédelmi szabályozása 6

    1. Maastrichti Szerződés a „Környezetről” 6

    2. Az Európai Unió által alkalmazott jogintézmények

áttekintése 7

    1. A horizontális jogalkotás 8

  1. A környezet állapotát jellemzők szabályozása az

Európai Unióban. Természetvédelem. 10

    1. A levegőtisztaság védelem 10

    2. Vízvédelem 11

    3. Természetvédelem 11

    4. Veszélyes anyagok és a biotechnológia 11

    5. Az ipari tevékenységekből származó kockázatok

rendezése 12

    1. A hulladékokra vonatkozó szabályozás 12

    2. A zajártalom elleni védelem 13

  1. A GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS FEJLESZTÉSI

SZERVEZET (OECD) KÖRNYEZETPOLITIKÁJA 13

  1. KÖRNYEZETVÉDELEM MA MAGYARORSZÁGON 15

  1. A környezetpolitikák megvalósulása 16

    1. A környezetvédelmi igazgatás és demokrácia 16

    2. A környezeti hatékonyságtól a gazdasági

eredményességig 18

    1. Nemzetközi együttműködés 19

  1. A hazai környezet állapotának főbb jellemzői és a jogharmonizáció helyzete 20

2.1 Levegő 21

    1. Víz 22

    2. Természet 24

    3. Vegyi anyagok és genetikailag módosított szervezetek 25

    4. Az ipari tevékenységekből származó kockázat rendezése 26

    5. Hulladékgazdálkodás 28

    6. Zaj és rezgés elleni védelem 32

    7. Közlekedés 32

  1. Átmeneti mentesség kérelem a környezetvédelem terén 33

  2. Hol tartunk a környezetvédelemben a 2000. év végén? 36

  1. SZAKSZERVEZETEK ÉS A KÖRNYEZETVÉDELEM 38

  1. A szakszervezetek szerepe a környezetvédelmi

tudatformálás terén 39

    1. Mi a környezetvédelem? 39

    2. Melyek a környezetvédelem alapelvei? 40

    3. A környezetvédelem szabályozásának főbb elemei 42

  1. A szakszervezetek szerepe a környezetvédelmi tennivalók kialakításában és megvalósításában 44

2.1 Környezetvédelem szerepe a munkahelyeken 44

2.2 A szakszervezetek érdekeltek a környezetvédelmi célok megvalósulásában 45

2.3 Figyeljünk oda: hazánkban is környezeti szolgáltató

ipar születik 48

2.4 Globalizáció és a környezetvédelem 50

  1. A szakszervezetek szervezeti élete és a környezetvédelem 51

    1. Az egészség, biztonság és a környezetvédelem

együttes kezelése 51

    1. A környezetvédelem érdekében ajánlott operatív

szakszervezeti feladatok 52

3.2.1 Országos szinten 52

3.2.2 Ágazati, iparági, szakmai, területi szinten 53

3.2.3 Munkahelyi szinten 54

Rövidítések 55

Felhasznált irodalom 56

Tartalomjegyzék 58


- XXX -

Vissza

 Nyomtatóbarát verzió     Email-ban tovább küldöm ismerösömnek

  





Szakszervezetek.hu
legfrissebb híre:

Nem sikerült a lekérdezés, MySQL hibaüzenet: