porno porno izle porno film izle







HR Generalista Képzés

Önéletrajz helyett…

Önéletrajz helyett…

 

Karácsony Szilárd

Karácsony Szilárd szakszervezeti tag vagyok. 2000-től három éven át a Munka-lap című érdekvédelmi folyóirat kiadója és főszerkesztője voltam. Hogyan lesz valakiből egy országos munkavállalói érdekvédelmi folyóirat főszerkesztője? No nem úgy, ahogy a többség esetleg gondolná, azaz nem kineveztek. De kezdjük az elején…


Születtem. 45 évvel ezelőtt. Gyermekkorom első meghatározó helyszíne Mosonszentmiklóson az ottani szóhasználat szerinti „kultúrházban” az igazgatói szolgálati lakás volt. Az emeleten, a színpad mögött az emeleten volt a szobánk. A hatvanas években dúlt a Beatles-láz. Természetesen ennek a falunak is volt egy saját beat-zenekara. Amikor esténként gyakoroltak, berezonáltak a rugók az ágyunkban. Másik meghatározó élményem, hogy az akkor TV-ből ismert fénykorukat élő és természetesen haknizó előadóművészek közül kevesen vannak olyanok, akiknek ne lovagoltam volna a térdén. De a helyi közösség is más volt akkoriban. Édesapám, Karácsony Géza nagysikerű színielőadásokat rendezett. A kis falu fiataljaival sorra jártuk a környék településeit az előadásokkal. Mondhatni a népművelést anyatejjel szívhattam magamba testvéreimmel együtt. Ez meg is látszik rajtuk. Bátyám, Szilveszter, a Győri Nemzeti Színház ügyelője (Örökös tag!), nagyobbik húgom, Angéla táncművész és táncpedagógus. Kisebbik húgunk, Hajnal Csilla pedig zene- és nyelvtanár. Mellesleg férje lett édesapánk utódja a Jánossomorjai Művelődési Ház igazgatói tisztében.


Lehet, hogy a tíz éves koromban történt költözésünk is tehetett róla, de sokáig úgy tűnt, hogy vasútgépész üzemmérnökként messze estem a fától. Igaz, a diszkó-korszakban én is vezettem ifjúsági klubot, és bűvészkedtem is a gimnázium szalagavatóján, de úgy tűnt, hogy a győri Közlekedési és Műszaki Főiskola elvégzése után végleg elsodródok a „népműveléstől”.


Végzettségemmel a MÁV Hegyeshalmi Vontatási Főnökségén kezdtem dolgozni. Ott lettem szakszervezeti tag, majd 1987-től alapszervezeti titkár. Katona nem voltam, ezért az ajándékba kapott két évet is hasznosan akartam eltölteni. Műszaki tanári diplomát szereztem.


A kilencvenes évek rendszerváltó hangulata sokakkal együtt engem is magával ragadott, de én csak a szakszervezeteket akartam megreformálni. No nem egy új szervezet létrehozásával. Ez túl könnyű volt akkoriban, hanem a meglévő, nagy taglétszámmal, tapasztalattal rendelkező országos szervezetben láttam fantáziát. A Vasutasok Szakszervezetében fiatal tisztségviselőként hamarosan a Választmány tagja lettem, majd tisztségviselő társaim bizalmából a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) Szövetségi Tanácsában képviselhettem tizedmagammal a vasutasokat. 1992 őszétől már függetlenítettként dolgozhattam. Először a Gépészeti Intéző Bizottság titkár-helyetteseként, majd 1994-től a VSZ képzési tevékenységéért feleltem. 1995-től Dura László főszerkesztő mellett a Magyar Vasutas szerkesztője lettem. Magántanár-mesterem tanított meg írni. Sőt megszerette velem az újság-készítést. Sikeresek voltunk, amit talán az is bizonyít, hogy 1996-ban a szerkesztőség elnyerte az MSZOSZ Művészeti Kulturális díját. A dolog a családban kisebb „irigységet” váltott ki, hiszen vasútgépészként lehettem résztulajdonosa egy művészeti elismerésnek.


Másik feladatom (és hobbim) ekkoriban a tisztségviselő képzés volt. A kilencvenes évek egyik nagy vesztesége az iskola-rendszerű szakszervezeti képzés felszámolódása volt. Ennek helyreállítására tehettem kísérletet, amikor 1997-ben az MSZOSZ képzési alapítványa kuratóriumának elnökeként szintén a győri, ekkor már Szécshenyi István Főiskolával közösen elindítottuk a felsőfokú személyügyi-menedzser képzést. Büszke vagyok arra a több mint hetven tisztségviselő kollégára, akik a két évfolyamon végeztek.


Vasutasok Szakszervezetétől és a mozgalomtól 1997-ben váltam meg. Akkor azt hittem örökre. Az ok egyszerű ekkor még mindig Hegyeshalomban éltem, és Budapesten dolgoztam.


Egy nap arra eszméltem, hogy csak aludni járok haza, és gyermekeim neveléséről lemaradok.


Ebben az évben végeztem el a Pézügyi és Számviteli Főiskolát, ezért feleségem biztatására megpályáztam egy kereskedelmi vállalkozás győri kirendeltségének vezetői állását. Magam is meglepődtem, amikor tíz pályázó közül (szakszervezeti múlttal) engem választottak.


A kereskedelemben eltöltött két és fél év tapasztalata is kellett ahhoz, hogy amikor 1999 decemberében ismét eldönthettem, hogy mit kezdjek magammal egy régi vágyam megvalósításába kezdtem. (Ne szépítsük, elvesztettem az állásom, igaz ez ennél bonyolultabb történet, de a sorsnak köszönhetően megismerhettem a perifériára szorultak „életérzését”.)


A fuldoklók utolsó energiája is kellett ahhoz, hogy belevessem magam projektbe. Szerencsém volt? Nem tudom. Lehet, hogy jókor voltam jó helyen. 2000-ben az érdekvédőket támadó politika a rendszerváltás óta nem tapasztalt összefogásra késztette a szakszervezeteket és ebben a hangulatban álltam elő egy közös folyóirat ötletével. A többi már közismert, hiszen majdnem három éven keresztül havonta megjelent a Munka-lap. Ma is szívesen lapozom fel az összes megjelent példányból összeállított „kötetet”.


Hát így lettem főszerkesztő, sőt kiadó, mert a Munka-lapot egyéni vállalkozásban jelentettem meg.


Miért váltottam? 2003-ban a Vasutasok Szakszervezete kongresszusa szervezetpolitikai alelnökévé választott. A váltás segített hozzá a Biatorbágyra való költözéshez, illetve a két és fél év alatt megtépázott egzisztenciám helyre állításához. Tény, hogy a Munka-lapos időszak eddigi életem egyik legszebb korszaka volt. Az alkotószabadság és felelősség különös egyensúlya állandó izgalmakat és sikerélményeket szerzett. De mindennek ára van. Még a támogatók és rendszeres előfizetők sem tudták pótolni a befektetés hiányát. A lap egyébként nem ment tönkre, „csak” nem látszott a fejlődés lehetősége. Pedig egy országos szakszervezeti lapban lenne fantázia, sőt üzlet is. Erről majd máskor.


Azóta sem szakadtam el a lapkészítéstől. Az alelnökké választással egy időben a VSZ lapja, a Magyar Vasutas főszerkesztője is lettem. A több mint száz éve alapított újság az elmúlt években nem csak színes lett, de azóta háromezer-ötszázról tizenháromezerre nőtt a példányszáma.


Itt tarunk ma. Talán nem kell magyaráznom, hogy miért örültem Kuti László és a Dura Stúdió megkeresésének, amelyben a Munka-lap virtuális felélesztésében való segédkezésre kértek fel. Nosza, lássunk neki!


Terveim közt szerepel a Munka-lap kulisszái mögött történtek megírása. Higgyék el izgalmas történet…

 Nyomtatóbarát verzió     Email-ban tovább küldöm ismerösömnek

  





Szakszervezetek.hu
legfrissebb híre:

Nem sikerült a lekérdezés, MySQL hibaüzenet: