porno porno izle porno film izle







HR Generalista Képzés

5.2. Munkaidő

A szabadság

 

Minden munkavállalónak szüksége van arra, hogy egy hosszabb időtartamon keresztül pihenhessen. Ezt a jogát szolgálja a rendes szabadság intézménye, amely alap- és pótszabadságból áll.

A rendes szabadságra való jogosultság feltétele, hogy az adott naptári évben a munkavállaló ténylegesen munkát végezzen. Vannak bizonyos kivételek, amelyeket az Mt. 130. § (2) bekezdése tartalmaz. (Pl. a keresőképtelenséget okozó betegség tartama, a szülési szabadság ideje, stb.)

Alapszabadság

Az alapszabadság mértéke kizárólag a munkavállaló életkorától függ.

Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, amely a munkavállaló

25. életévétől 21,

28. életévétől 22,

31. életévétől 23,

33. életévétől 24,

35. életévétől 25,

37. életévétől 26,

39. életévétől 27,

41. életévétől 28,

43. életévétől 29,

45. életévétől 30 munkanapra emelkedik.

Pótszabadság

A fiatalkorú - 18 éven aluli - munkavállaló részére évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amikor 18. életévét betölti.

A szülők döntése szerint a gyermek nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót évente a
16 évnél fiatalabb

1 gyermeke után 2,

2 gyermeke után 4,

2-nél több gyermeke után 7 munkanap pótszabadság illeti meg.

A pótszabadság először a gyermek születése évében, utoljára pedig abban az évben illeti meg a munkavállalót, amelyben a gyermek a 16. életévét betölti.

Fontos szabály, hogy a munkáltató nem korlátozhatja a szülők döntését abban, hogy az apa vagy az anya kívánja-e igénybe venni a pótszabadságot. Ha az anya bármilyen okból nem végezne munkát, az apát akkor is megilleti a gyermekek után járó pótszabadság.

A vak, illetve a föld alatt állandó jelleggel dolgozó, vagy ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább 3 órát eltöltő munkavállalót évenként 5 munkanap pótszabadság illeti meg.

A folytonos munkarendben, illetve a munkaszüneti napon rendes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló munkaidejét az általános szabályok szerint kell meghatározni, illetve beosztani. Ez azt jelenti, hogy az éves munkaidőkeretet meghaladó munkavégzés heti pihenőnapon végzett túlmunkavégzésnek minősül.

 

A szabadság kiadása

A szabadság kiadásának időpontját a munkavállaló előzetes meghallgatása után a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság egynegyedével a munkavállaló rendelkezik.

A szabadság kiadásának időpontját a szabadság kezdete előtt legkésőbb 1 hónappal korábban közölni kell a munkavállalóval és ezt csak rendkívül indokolt esetben lehet megváltoztatni. A munkavállaló a szabadság egynegyedére vonatkozó igényét a szabadság igénybevétele előtt legkésőbb 15 nappal korábban köteles bejelenteni.

 

A távolléti díj

 

A munkavállaló részére távolléti díj jár

  • amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti, feltéve, ha a munkavállaló ennek a kötelezettségének munkaidőn kívül nem tehetett eleget,
  • közeli hozzátartozója halálakor, halálesetenként legalább két munkanapon át,
  • a kötelező orvosi vizsgálat teljes időtartamára. Kötelező orvosi vizsgálatnak kell tekinteni azt az orvosi vizsgálatot, amelyen a munkavállaló egészségi állapotától függetlenül jogszabályi rendelkezés alapján köteles megjelenni,
  • a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálat teljes időtartamára,
  • a véradás miatt távol töltött teljes időtartamra, a munkahelyen kívül szervezett véradás esetén legalább négy órára,
  • a munkaszüneti nap miatt kiesett időre,
  • a szabadság időtartamára,
  • a szoptatási munkaidő-kedvezmény idejére. A nőnek a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra, azt követően a kilencedik hónap végéig naponta egy óra munkaidő-kedvezmény jár. Ikrek esetén ez a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár,
  • a szakszervezeti tisztségviselő és az üzemi tanács tag munkaidő-kedvezményének időtartamára,
  • ha a munkavállaló a munkáltató utasításának jogszerű megtagadása esetén nem végez munkát. Az utasítás megtagadása akkor jogszerű, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét, vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné,
  • az általános iskolai tanulmányokat folytató munkavállalónak a munkaidő-kedvezmény alatt a munkában nem töltött időre.

 

 

A munkaközi szünet

 

A munkaközi szünet a legrövidebb pihenőidő, amelynek célja, hogy a munkavállaló számára a napi munkavégzés közben lehetőséget adjon étkezésre, pihenésre, illetve tisztálkodásra. Munkaközi szünet minden olyan munkavállaló számára kötelezően jár, akinek a napi munkaideje a hat órát meghaladja. A munkaközi szünet legkisebb mértéke húsz perc, amely a kollektív szerződés, illetve a munkaszerződés alapján hosszabb is lehet. A munkaközi szünet igénybevételi időpontját a munkarend határozza meg.

Az Mt. előírása nem rendelkezik arról, hogy a munkaközi szünetet munkaidőben, vagy a munkaidőn kívül - megszakítással - kell biztosítani, ezért erről vagy a kollektív szerződésben, vagy a munkaszerződésben kell rendelkezni. Ez azért fontos, mert díjazás csak a munkaidőben kiadott munkaközi szünetre jár.

Ettől eltérő szabályozás érvényesül az olyan három- vagy többműszakos, illetve megszakítás nélküli üzemelés esetén, ahol a munkaidő nem szakítható meg, mert ilyen esetekben a munkaközi szünetet a munkaidőn belül kell kiadni. Ugyanez a szabályozás érvényesül a készenléti jellegű, illetve az olyan munkakörben, ahol az étkezés munkaidőn belül is biztosítható.

Fontos szabály, hogy a munkavállalót minden egybefüggő három túlóra után is megilleti a munkaközi szünet.

Ha a munkaközi szünet időtartama nem számít munkaidőnek, akkor a munkaközi szünet hosszával meghosszabbodik a munkaidő.

Tekintettel arra, hogy a munkavállaló számára nem közömbös, hogy a munkahelyén mennyi időt kell eltöltenie, mindenképpen indokolt a munkaközi szünettel kapcsolatos szabályozás kollektív szerződésben történő rendezése.

 Nyomtatóbarát verzió     Email-ban tovább küldöm ismerösömnek

  





Szakszervezetek.hu
legfrissebb híre:

Nem sikerült a lekérdezés, MySQL hibaüzenet: