A kollektív szerződés jelentősége

A piacgazdasággal konform szabályozás elve szerint az állami tulajdon erőteljes csökkenésével párhuzamosan - lásd privatizáció - az állam jogi beavatkozásának erőteljesen vissza kellett szorulnia. Az állam feladata, hogy a kötelező erejű szabályozások csak a munkaviszony garanciális elemeire - pl. a munkaidő, a túlmunka maximuma, az alapszabadság mértéke, a kötelező pihenőidő, a felmondási tilalmak, stb. - vonatkozzanak.

Ma az állam már nem tulajdonosi, hanem közrendvédelmi funkciója alapján szabályoz. Ebből következően az Mt. számos olyan szabályt tartalmaz, amelytől a munkavállaló javára el lehet térni.

A kollektív szerződések legfontosabb célja a munkabéke fenntartása oly módon, hogy a szerződést kötő felek - a szakszervezet és a munkáltató - egyrészt egyetértésben szabályozzák az egymás közötti viszonyukat és kapcsolatrendszerüket, másrészt rögzítik azokat az Mt. szabályozásánál kedvezőbb feltételeket, amelyek a munkavállalókat megilletik. A kollektív szerződés - ha az Mt. másképpen nem rendelkezik - az Mt. 71-193. §§ közötti szabályoknál a munkavállalók javára kedvezőbb juttatásokat állapíthat meg.

Fontos szabály, hogy a szerződéskötésre jogosult szakszervezetnek a kollektív szerződés megkötésére, vagy módosítására irányuló tárgyalási ajánlatát a munkáltató nem utasíthatja vissza, a tárgyalást akkor is le kell folytatni, ha a kollektív szerződés megállapodás híján nem születik meg.

• a próbaidő tartama,
• a munkaidőkeret, a munkarend, a munkaközi szünet mértéke,
• a pihenőidő kiadási rendje,
• a tanulmányi munkaidő-kedvezmény,
• a munkabér kifizetésének napja,
• a túlmunka felső határa,
• a különböző pótlékok mértéke,
<
• a kártérítés nagysága,
• a hátrányos jogkövetkezmények,

a végkielégítés mértéke.

Vissza